Aranyosi Ervin: Még utoljára?

Aranyosi Ervin: Még utoljára?

Még utoljára,
mielőtt leteszem végleg lantomat…
Jöjj el barátom,
s köpködd meg, fejfámhoz nőtt sírhantomat!
Talán egy virág még kinő,
jelezve, élt itt valaki,
belészakadt a vers, a dal,
nem tudta élőn tartani.
Elfolyt a hit, a szép remény,
megállt a szív csak vértelen,
kihalt az érték, a tudás,
hisz az ember testvértelen.

Még utoljára,
mielőtt leteszem végleg lantomat…
Jöjj el barátom,
s köpködd meg, fejfámhoz nőtt sírhantomat!
Rosszul végeztem dolgomat,
nem vált szebbé ez a világ,
nem lett az ember boldogabb
az élőn férgek foga rág.
Isten elbújt egy kő alatt,
s pusztulni hagyja nemzetét,
kikben istenhit sem maradt,
kihunyt a fény, így lett sötét!

Még utoljára,
mielőtt leteszem végleg lantomat…
Jöjj el barátom,
s köpködd meg, fejfámhoz nőtt sírhantomat!
Menekülj hát, fuss messze el előlem,
ma már a halál hörög csak belőlem,
gyilkolja meghasonlott lelkemet,
mert ez a kor, halálos kór,
mely közönyével eltemet.
Hitetlen lény az ember mind,
s amíg pénzt, sikert istenit,
rend a világban nem lehet!
Ne éltess halott lelkeket!

Talán még most,
tán mielőtt letenném végleg lantomat…
Tudd meg barátom,
hogy nem tudod, megköpködni sírhantomat!
Hiszen örökkön élek én,
s jobbítok még e földtekén,
szeretettel hitet adok,
mert teremtő lélek vagyok,
akin nem fog a félelem…
Jöjj barátom, tarts én velem!
Teremtsünk jobb világot itt,
emelve a Föld lelkeit!

Aranyosi Ervin © 2021-06-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva