Aranyosi Ervin: Bocsánatkérés

Aranyosi Ervin: Bocsánatkérés

Szomorú a lelkem.
A lábadra léptem,
s nyomot hagyott rajta,
figyelmetlen léptem.
Szíved is bántottam,
igaz, nem akartam,
hiszen, egykor belé,
szeretetem varrtam!

Valahogy nem megy ez,
hisz mellébeszélünk,
párhuzamos síkon,
egymás mellett élünk.
Ám nem egy irányba
gurul a szekerünk,
egyre inkább bántunk,
és rosszul szeretünk!

Más hitrendszeren át
nézzük a világot,
olykor a másiké
minket elvakít.
Nem hagyjuk megélni
egymásnak az álmot,
és a gondolatunk
bántót alakít!

Szomorú a lelkem,
hiszen nem akartam,
megbántani téged,
jól összezavartan.
Csupán szavam fénye
elvakított téged,
így húzva lelkedre
bántó sötétséget.

Aranyosi Ervin © 2023-11-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva