Aranyosi Ervin: Jövünk – megyünk

Aranyosi Ervin: Jövünk – megyünk

Jövünk, megyünk.
Hát ez az élet!
A régit új korra cseréled.
Újat tanulsz,
vagy tanítasz másnak,
s nem adsz hitelt az elmúlásnak!
Mindig apró lélekként kezded,
s amit hozol, mind elfelejted,
mert azt lelkedben kicserélik,
akik hiszik, a létet élik.
Pedig ők csupán csak haldokolnak,
s nekik halált hoz csak a holnap,
s nem értik meg, ha te nem félnél,
hát magáért a létért élnél.

Jövünk, megyünk,
mert ez a dolgunk,
de másképp kéne boldogulnunk,
és egymást is boldoggá téve,
megmártóznánk a lét vizében.
De sosem tanulunk meg élni!
Nincsen halál, hát nem kell félni!
Csak levetjük lélekruhánkat,
de majd a létbe visszavárnak,
hogy szebbé tegyük a világot,
hogy álmodjunk egy boldog álmot,
hogy jók legyünk, s csináljuk végig!
Hogy tanítsunk, míg meg nem értik!

Jövünk, megyünk,
sokadszor, s újra…
Amíg a lelkünk megtanulja,
amit csak odaát tudunk.
Hová vezet hát szép utunk?
Leszületni, mégis kihívás,
másképpen élni, nem pont úgy, mint más!
Nehéz korban is jóvá válni,
s a nagy küldetést végig csinálni!
Véghez vinni és hinni benne,
hogy a világ, tán még szebb lenne,
ha megértenénk, miért is lettünk,
ha igazolna számos tettünk!

Jövünk, megyünk,
s nem számít semmi!
Itt kell nekünk boldoggá lenni!
Boldoggá válni és szeretni,
s nem önmagunkat eltemetni!
Tenni azért, hogy más is értse,
hogy létünk más lelkét ne sértse!
Ám magunktól kell felismernünk,
miért is bújt egy testbe lelkünk?
Mi célból születtünk e Földre?
Mi dolgot terveztünk e körre?
S mikor a lét célját megértjük,
végre saját sorsunkat éljük!

Aranyosi Ervin © 2021-01-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva