Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Lucám emlékére

Aranyosi Ervin: Lucám emlékére

Eltemettem a testeddel
lelkemből egy darabot.
Míg a szívem gyászol téged,
az majd addig marad ott!
Hiányzik majd kedvességed,
nekem szánt cicadalod,
de lelkemben élsz majd tovább,
s nem leszel sosem halott!

Te voltál az első cicám,
másik nem is lesz nekem!
Lélekben fogsz csak várni rám,
álmomban élsz még velem!
Összenőttünk, én így hiszem,
lélekszál el nem szakad,
nélküled úgy fáj a szívem,
emléked bennem marad!

Fáj hiányod, fáj a szívem,
nem láthatom arcodat,
boldog voltam, hogy megéltünk
örömteli napokat.
Szívemben él szereteted,
doromboló szép szavad,
s remélem, e kötődéstől,
hűségtől lettél szabad!

Nem sok, csak tizenhárom év,
csak ennyi, mi adatott,
nélküled sajnálom magam,
elárvult, komor vagyok.
Persze, volt még ki szeretett,
akit szerettél te is,
ki életed szebbítette,
mert a szeretetben hisz.

Hozzám kötött gyerekkorod,
hát én voltam fontosabb!
Enyém voltál, s én a tiéd,
két szív, s közös gondolat.
Hogy éljem túl halálodat,
most a szívem oly nehéz,
őrzőm a sok szép emléket,
míg te épp a Mennybe mész.

Nem tudhatja, hogy mit érzek,
aki ezt nem élte át,
hiszen mi együtt csodáltuk
az élet szebb oldalát!
Örökre lelkembe égtél,
lelked, lelkemben marad,
csak nem tudlak simogatni,
és nem hallom szép szavad.

Égi vadászmezőn jársz már,
új életed élvezed,
reám gondolsz újra, s újra,
s szíved onnan is szeret.
Hiszem, egyszer találkozunk,
várj csak ott rám kiscicám,
s együtt lehetünk a fényben,
túl az Óperencián!

Aranyosi Ervin © 2026-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Búcsú Lucától

Aranyosi Ervin: Búcsú Lucától

Életemnek része lettél,
tiszta szíveddel szerettél,
s tanítottál jól szeretni,
huncutságot elviselni,
gondoskodni, együtt élni,
cicaaltatót mesélni.
Kedveskedtél, doromboltál,
különleges hangon szóltál,
ahogy más macska nem beszél,
csodás hangod lelkemben él.
Együtt aludtunk el este,
s ébresztettél reggelente.
Itattalak, etettelek,
néztem boldog tekinteted!
Hiszem, jobb emberré tettél,
szíved, a szívemben bent él!
Élveztem a rajongásod,
őrizhettem cicaálmod.
Élvezhettem, ahogy játszol,
pingponglabdára vadászol,
vagy örömmel rohansz elém,
hisz „szerelmes” voltál belém!
Duzzogtál, mikor elmentem,
s tán az Istent láttad bennem.
Mennyi kedves vidám emlék,
melyek nélkül szegény lennék!
Hozzád kötődtek, megéltük,
mert szeretni sosem féltünk!
Ám az idő szállt feletted,
s bele fáradt drága tested!
Bár hűséged hozzám kötött,
messze jársz már, felhők mögött,
s talán újra fára mászol…
Kiscicám, nagyon hiányzol!

Aranyosi Ervin © 2026-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mindennapi ünnepünk

Aranyosi Ervin: Mindennapi ünnepünk

Nem tülekszünk, nem tolakszunk,
életünkbe fényt hozunk.
Mutatjuk a nagyvilágnak,
hogy mi összetartozunk!

Nem a pénzről szól az ünnep,
s nem csak néhány órát tart,
naponta több ölelésre
is kitárjuk mi a kart!

Mosolyunkkal simogatunk,
szerzünk boldog perceket,
a figyelmünk szép ajándék,
s adni mindennap lehet.

Együtt vagyunk, felolvadunk,
megéljük az életet,
lelkünk mélyén gyűjtögetjük
a közös emlékeket.

Amire csak szükségünk van,
azt év közben vesszük meg,
nincs csili-vili ajándék,
mert nem attól lesz ünnep.

Nagyobb kincs az ölelésünk,
s abból minden napra jut,
s nem az boldogítja lelkünk,
hogy a sütiket faljuk.

Mosoly, s jó szó az ajándék,
közös, kedves pillanat,
s nem lessük a meglepetést:
– Mi vár ránk a fa alatt?

Italra sem költjük pénzünk,
kibírjuk mi józanul,
s örülünk, hogy kötelékünk,
ünnepekkor sem lazul.

Jó érzéssel töltjük hát meg
a szeretteink szívét,
ezzel tesszük fényesebbé
a szeretet ünnepét!

Aranyosi Ervin © 2025-12-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álom-szép mosoly

Aranyosi Ervin: Álom-szép mosoly

Mosolyunkban belső béke,
gyermekkorunk szép emléke.
Mikor álom szép volt élni,
nem tanultunk még meg félni.
Felejtsd el a félelmeket!
Ápold azt a kis gyermeket,
aki lelked mélyén ott él,
akit sajnos elfeledtél!

Olykor tekints önmagadba,
belső gyermeked vedd karba!
Vigasztald meg, hogy ne féljen,
bátorítsd, hogy nyíltan éljen!
Szabadítsd fel végre lelkét,
vetítsd inkább a figyelmét
a világban jóra, szépre,
hogy világa van őérte!

Vidítsd fel, hadd mosolyogjon,
nem kell, hogy megkomolyodjon!
Inkább élvezze a létet,
hisz a mosoly tovább éltet!
Nyerd hát vissza belső békéd,
s ne csak a mosoly emlékét,
hanem azt, amit jelentett,
azt a benned élő rendet!

Ezt a mosolyt fesd arcodra,
kerüljön a világ sodra,
s ne figyelj a rossz napodra,
bárcsak arcod így ragyogna!
Ahogy gyermekkori álmod,
ha lelkedben megtalálod!
Hagyd hogy mosolyod teremtsen,
s a világod szebb lehessen!

Aranyosi Ervin © 2025-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Idős szerelmespár

Aranyosi Ervin: Idős szerelmespár

Egymást nézik a mában is,
pedig sok minden változott.
Az élet gonddal volt teli,
de annyi szépet is hozott!

Az érzés szívükben maradt,
örökké összetartozás!
Egy döntés volt az elején,
egy közös elhatározás!

Mert fontos volt a szerelem,
amely szívükben ragyogott,
s szemükön látszik szüntelen,
s így hagyott arcukon nyomot!

Mert bármi jól megoldható,
legyőztek minden akadályt,
a bántó orvosolható,
elviselték, ha néha fájt!

De inkább több volt, ami szép,
s megélték a napi csodát,
szebbítve egymás életét,
szívük melegét adva át!

Őrizték egymást jólesőn,
gyakori volt az ölelés.
Emlék-kincseken merengőn,
a sok szépre emlékezés.

Tisztelet volt és szeretet,
szövetségük életre szólt,
a Nap csak rájuk nevetett,
szívük egymásnak válaszolt!

Aranyosi Ervin © 2024-11-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Üzenet a túlvilágról

Aranyosi Ervin: Üzenet a túlvilágról

Üzenem a túlvilágról,
nem haltam meg, most is élek!
Visszatérhettem a fénybe,
szeretet várt, már nem félek!
Elmúltak a földi gondok,
a világot most már értem,
nem múltam el, fénnyé váltam,
ne aggódj hát többé értem!

Bár az ember odalent is
megértené ezt a titkot,
megértésért jövünk mindig,
hogy az élet mit tanított!
Ide fönt már nem fáj semmi,
nincsen bántás, csupán béke,
s tudásként száll a lelkünkre,
megélt életünk emléke!

Azt, ki elment megtaláltam,
ő is itt él, s végre boldog,
ő sem halt meg, s benned is él,
ha még szíved mélyén hordod.
Álmaidon át üzenve,
megpróbálunk segíteni,
megértetni, hogyan kéne,
földi testben is   jól lenni!

Üzenem hát, keresd a jót,
vegyél észre minden szépet,
simogatva használd a szót,
nem a harcról szól az élet!
Egymást kéne felemelni,
az életet szebbé tenni,
meg kellene már tanulni,
őszintén, és jól szeretni!

Ne félj hát az elmúlástól,
inkább élvezd ki a létet,
szeresd jobbá a világot,
ezért küldtek oda téged!
Keress méltó feladatot,
fényt kell gyújtsál a sötétben,
emberré kell végre válnod,
szeretve, a földi létben!

Aranyosi Ervin © 2024-11-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Óvodai ballagásra


Aranyosi Ervin: Óvodai ballagásra

Elbúcsúzom, elballagok,
tudod, már elég nagy vagyok,
kinek elszállt a kis kora,
vár már reám az iskola!

Okos vagyok, tanulni kész,
van már bennem halomnyi ész,
és írok majd, meg olvasok,
úgy, ahogyan már a nagyok!

A számokat megismerem,
s lesznek barátok is velem,
de óvó néni itt marad,
utánam sírni fog sokat!

De jó is volt itt veletek,
ám nem sírok, már nevetek,
mert nagyra nőttem, menni kell,
s nem érem már be ennyivel.

Tanító néni vár reám,
s az új helyem, az iskolám,
ám nem felejtem mennyit ér,
ha sok szép emlék elkísér!

Kíváncsian megyek oda,
az már egy nagyobb óvoda,
nagyobbak járnak már oda,
az iskola, egy kész csoda!

Tovább, már nem maradhatok,
köszönöm azt, mit adtatok!
Őrzöm a szép emlékeket,
s találkozom még veletek!

Aranyosi Ervin © 2024.05.24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha elment a kedves…


Aranyosi Ervin: Ha elment a kedves…

Ki szívedben él, nem lehet halott,
mert látod nyomát itt is, meg amott.
Őt képtelenség kiszakítani,
és hangját véled olykor hallani!
És arca álmaidban feldereng,
aztán a lelked némán elmereng…
Majd őrzi kincsként, bár múlik az idő,
és fáj, hogy meg nem ismételhető.
Hisz olyan nem lesz többé a világ,
de odaát fog addig várni rád,
míg léted súlyát te is leteszed,
s az öröklétbe is majd követed!

Ő élő marad, míg csak benned él,
és szeretete végig elkísér!
A lelked mélyén beszélhetsz vele,
ezért nem hal a te lelked bele.
A szerető szív soha nem felejt,
a szem, mely látta, fájó könnyet ejt!
Pár kedves emlék reád mosolyog,
s ha rágondolsz, ne szégyelld mosolyod!
Hiszen szerette, arcod dísze volt,
s az övé is a szívedig hatolt.
Mert mosolygott, és szívből nevetett,
és boldog volt, mert veled lehetett!

Ne szégyelld hát, ha fáj érte szíved,
ha életed most teherként viszed,
ha szíved húzza mélybe fájdalom,
mert nincs melletted minden hajnalon.
Engedd, hogy rád hulljon most a gyász,
de tudd, hogy fentről figyel és vigyáz!
Érzi és látja szép érzéseid,
és gyöngyként hordja fájó könnyeid.
Most is árad feléd a szeretet,
és sok jó érzést küld le teneked.
Még álmaidban meg-meglátogat,
s gyógyít, hogy szíved ne fájjon sokat!

Aranyosi Ervin © 2024.04.16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Sírfelirat


Aranyosi Ervin: Sírfelirat

Nem vagyok itt, nem alszom itt,
csak levetett testem leled!
De lélekben még itt leszek,
ha akarod, mindig veled!
A sír, az nem engem takar,
csak levetett lélekruhám,
emlékedben élek tovább,
s leszek, amíg gondolsz reám!

Aranyosi Ervin © 2023-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Halottainkra emlékezünk


Aranyosi Ervin: Halottainkra emlékezünk

Sírkerteknek mélyén hideg kövek állnak,
emlékeztetői egy letűnt világnak.
Hűlt helye azoknak, akik köztünk éltek,
akik boldogságot, s örömöt reméltek.

A lelkük útra kelt, csak a testük maradt,
másik síkra lépve, létük tovább haladt.
Bennünk hagytak űrt csak, sok kedves emléket,
mi pedig őrizzük a sok közös szépet!

Kőváros szívében, nincs ott, kit szerettünk,
ám nem él közöttünk, szegényebbek lettünk!
Hiánya fájdalom, érthetetlen, s kínzó,
amit nem enyhíthet sem idő, sem szép szó.

Mécsest, gyertyát gyújtunk, visszaemlékezünk,
felidézzük mennyi jót is tett ő velünk.
Megbocsájtjuk azt is, mivel olykor bántott,
visszasírunk most egy elveszett világot.

Hiszen tanítónk volt, része életünknek,
s lelke bennünk is él, innen el nem tűnhet!
Tanított szeretni, ahogy tellett tőle,
és ha megértettük, okultunk belőle.

Aranyosi Ervin © 2023-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva