Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Bányásznapi emlék


Aranyosi Ervin: Bányásznapi emlék

Refrén:
Bányásznapon ha feldereng,
sok bányásztársunk elmereng,
mert játszik velünk a múló képzelet.
A bánya már régen bezárt,
bányász-szívünkben nem tett kárt,
most felidéz jó és rossz emlékeket.

Vers:
Elindul a kas,
a bányász oly nyakas,
a bánya széngyomrába
már mélyen váj a vas.
Szénpor festi az arcokat,
látod a feszülő izmokat,
a bányászok megvívják
mindennapi harcukat.

Refrén2:
Bányásznapkor úgy érzem én,
a szívdobbanás az én zeném,
sok bányászszíve ilyenkor összeér.
Örülünk, hogy még itt vagyunk,
egymásban mély nyomott hagyunk,
s indul a kas a mély vágatok felé.

Vers:
Imbolygó lámpák fénye
festi a szénfalat,
a kas indul a mélybe,
lassanként halad.
Bányászokkal telt népesek,
indulnak lassan el,
a kaparók, a szalagok,
mind-mind életre kel.
A réselőgépek hangosan
mind munkába állnak,
ismerős arcok nem soká
fekete maszkká válnak.
Koromfekete arcokon,
komorság mégsem látszik,
beindul a termelés,
s az arcokon mosoly játszik.
Minden izom megfeszül,
a bányász mind teret nyer,
s a bánya drága kincseit
kinyeri az EMBER!

Olykor reánk sötét borul,
tragédiák is értek,
együtt szálltunk a mélybe le,
s kihunytak élő fények.
Sújtólég, vagy beomlás,
gyilkolt le jóbarátot,
kikkel nem találkozom,
kiket többé nem látok.
Bányászhősök, testvéreink,
bajtársak sok csatában,
akik nincsenek már közöttünk,
űrt hagytak sok családban.
Ám lelkünkben élnek tovább,
őket sosem feledjük,
egy részük mindig itt marad,
kedves emlékként bennünk!

Refrén:
Bányásznapon ha feldereng,
sok bányásztársunk elmereng,
mert játszik velünk a múló képzelet.
A bánya már régen bezárt,
bányász-szívünkben nem tett kárt,
most felidéz jó és rossz emlékeket.

Vers:
Mi itt vagyunk még néhányan,
és ünnepeljük őket,
a bajtársakat, a hősöket,
a korán elmenőket.
Emlékszünk a holtakra,
kiket elvett a bánya,
az egészségét, életét
elveszett sok barátra.
Emlékünkben tovább élnek,
s mi életben tartjuk,
mert hiányoznak,
és elfeledni sohasem akarjuk.
Összeállnak lelkünkben
a közös, szép emlékek,
s amíg élünk biztosan,
szívünkben tovább élnek!
Találkoznunk kell újra majd,
s a múlt felsejlik bennünk!
Most búcsúzunk, de jövőre,
ugyanitt kell lennünk!

Refrén:
Bányásznapon ha feldereng,
sok bányásztársunk elmereng,
mert játszik velünk a múló képzelet.
A bánya már régen bezárt,
bányász-szívünkben nem tett kárt,
most felidéz jó és rossz emlékeket.

Bajtárs, testvér, jóbarát,
újra visszavárunk,
és tisztelgünk a múlt előtt,
újra bányásszá válunk.
Az érzés, ami összetart,
sosem érhet véget,
jó szerencsét kívánunk
erőt, meg egészséget!

Refrén2:
Bányásznapkor úgy érzem én,
a szívdobbanás az én zeném,
sok bányászszíve ilyenkor összeér.
Örülünk, hogy még itt vagyunk,
egymásban mély nyomott hagyunk,
s indul a kas a mély vágatok felé.

Aranyosi Ervin © 2021.07.17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Túl rövid az élet?


Aranyosi Ervin: Túl rövid az élet?

Túl rövid az élet,
hogy folyton csak sírjunk.
Rövid, hogy magunknak
csak rossz sorsot írjunk!
Kevés az az idő,
mi jut boldogságra,
s ritkán kap a lelkünk
vágyainktól szárnyra.

Túl rövid az élet
szomorúnak lenni,
megszokásból álló
úton végigmenni,
Nem tenni kitérőt,
új utat keresve,
csak a megszokottat,
a beváltat lesve.

Túl rövid az élet,
hogy igazán éljünk?
Tesznek róla mások,
legyen mitől féljünk?
Nem segít az Isten,
s nem segítünk magunkon,
csak várjuk, hogy minden
az ölünkbe hulljon.

Túl rövid az élet?
Néhánynak meg hosszú!
S van, akit nem éltet
egyéb, csak a bosszú!
Nem találják Istent,
nem hiszik a Karmát,
ezért istenítik
még a pénz hatalmát.

Túl rövid az élet,
végig haldokolni,
s itt marad utánunk
a pénzen vett holmi.
Aztán visszanézve
látjuk, mitől féltünk,
hiába volt időnk,
nem igazán éltünk.

Meg kéne töltenünk
ezt a kis időnket,
értelmes percekkel,
hol vágy álmot szőhet!
Hisz szeretni jöttünk,
egymásért kiállni,
s közben szép világunk
megélni, csodálni.

Nem csak pénzt hajszolni,
folyton robotolni,
gyűjtött garasokat
egymásra pakolni,
hanem szívvel élve,
élményekre lelni,
életet jobbítva
lelkünket emelni!

Túl rövid az élet,
tegyük tartalmassá,
kell, hogy világodra,
lelkeden át hassál,
alkoss, tegyél érte,
hogy értelmet nyerjen,
szíved minden napot
fénnyel ünnepeljen.

Túl rövid az élet?
Kezdj el végre élni,
“nem szeretem” percet,
boldogra cserélni!
Változtass és közben
figyeld a világod,
az is tükröt tart majd,
és javulni látod!

Születés és halál,
nem kezdet és nem vég,
hiszen leszületni
többször is jövünk még,
mert a lélek örök,
sok életet él meg,
mutatják a múltból
felsejlő emlékek.

Bár rövid az élet,
de tanulni születtünk.
Megtudni, ezúttal
milyen céllal lettünk!
Próbáld hát világod
élhetőbbé tenni,
ne egy életen át
magadat temetni!

Adj hát szép értelmet
mától minden napnak,
emlékeid kincsek,
melyek megmaradnak!
Azt viszed csak tovább,
minden más itt marad,
ne uraljon többé
a pénzen vett anyag.

Élményeket gyűjts hát,
azt adj másoknak is,
s figyeld, hogy világod
közben mire tanít!
Éld meg minden napod,
ne rágd körmöd tövig,
hidd el így az élet
nem lesz olyan rövid!

Aranyosi Ervin © 2021-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Engedd el végre…


Aranyosi Ervin: Engedd el végre…

Engedd el végre a múlt árnyait!
Az, aki elment, már nem itt lakik.
Engedd, hadd menjen, legyen szabad,
s tegyed szabaddá ezzel magad!

Ne higgye többé, hogy dolga van még,
más élet várja odaát rég,
az ezüst szálat szakítsd csak el,
nem kell kötődni, már mennie kell!

Emléke úgyis a szívedben él,
nyugtasd meg lelkét, mely érted fél!
Időtlenségben téged keres,
engedd el, kérlek, hogy szabad lehess!

Gyújts meg egy gyertyát és engedd el,
nyugtasd meg lelkét, mennie kell!
Neki már nincsen itt dolga veled,
bocsásd útjára, bátran mehet!

Aki már elment, lépjen tovább,
új életében lásson csodát,
érted már nem kell, hogy fájjon feje,
öröklét várja már egy ideje!

Engedd el végre, a múlt árnyait,
őrzik emlékét az álmaid.
Te pedig menj csak az úton tovább,
találkoztok még, majd odaát!

Aranyosi Ervin © 2021-05-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Zöldhullámok


Aranyosi Ervin: Zöldhullámok
(A Secret Garden – Greenwaves című dalának magyarítása)

A dal a youtube-on az alábbi linken található:
https://www.youtube.com/watch?v=i9nlU0q4eiw

Emlékszem, kint a réten, májusi reggelen,
álmoktól fényes égről a Nap köszönt nekem.
Ott a hullámzó fűben, vidám tengeren,
szabadság, mint bűvös érzés táncra kélt énvelem.

S jött a szép megbocsájtó, és megbánó perc,
hogy igazán szerethetsz és boldog lehetsz!
Egyedül, ott a réten sétáltam csak tovább,
zöldhullámok közt járva éltem a csodát.

Refrén:
Vigyél el most a rétre, és ébreszd szívem,
és a hullámok visznek, míg lát a szem.
Vigyél el, hiszen oly messze volt a szívünk,
s közel hoz, hogy ha tényleg hiszünk.

Refrén:
Vigyél el most a rétre, és ébreszd szívem,
és a hullámok visznek, míg lát a szem.
Vigyél el, hiszen oly messze volt a szívünk,
s közel hoz, hogy ha tényleg hiszünk.

Mit nem adnék, ha lelkemben ott élne még,
az a pillanat, mi enyém volt egykor, réges-rég,
Amíg lélegzem, érzem, nevet rám az ég,
és a fűtenger hullámzik, ami nekem egy örök emlék.

Refrén:
Vigyél el most a rétre, és ébreszd szívem,
és a hullámok visznek, míg lát a szem.
Vigyél el, hiszen oly messze volt a szívünk,
s közel hoz, hogy ha tényleg hiszünk.

Emlékszem kint a réten, májusnak reggelén
Álmokkal teli égről a Nap köszönt énfelém.
És én táncoltam vígan, fűhullámok tengerén,
A szabadság mámora költözött énbelém.

Aranyosi Ervin © 2021-01-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Névnapi versek


Aranyosi Ervin: Névnapi versek

Erzsébetek, Katalinok,
nevük napja közeleg,
Andrások is novemberben
ünneplik meg a nevet!

Névnapjukon köszönteni
legszebben, hogyan lehet?
Rendeld meg a róla szóló,
neki címzett versemet!

Írd meg, ami eszedbe jut,
kedves érzés, gondolat,
én pedig majd verssé írom
neki ajándékodat.

Örök emlék lesz a névnap,
szívben őrzött üzenet.
Olyan saját névre szóló,
egy kis apró műremek.

Barátságtól, szeretettől,
telnek meg a verssorok.
Öröm látni, ha szeméből,
igaz, örömkönny csorog.

Mosolya a visszajelzés,
az arcára írt öröm!
Ha megtisztelsz megbízással,
hálásan megköszönöm.

A névnapi kedves verset,
könnyen megrendelheted,
az alábbi linkre kattints
és oldalam megleled!
http://versek.aranyosiervin.com/vers-rendeles

Aranyosi Ervin © 2020-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Átírása más célra használása tilos!

By

Aranyosi Ervin: Gyermeknapi mesekönyvek

A mesekönyvek a képre kattintva is elérhetőek

Aranyosi Ervin: Gyermeknapi mesekönyvek

Közeledik a gyereknap, ez az ünnep újra jő’,
gondolkodik: mit is adjon – maradandót – a szülő?
Értelmeset, értékeset, szeretettől kedveset,
ami nem csak szájban olvad, s közös, szép élmény lehet?
Ami jókedvűvé teszi, leköti a csemetét.
tele okos gondolattal, ugyanakkor meseszép.
Akadna is egy ötletem, van már nekem “száz” mesém,
amit bárki megtalál négy mesekönyvem rejtekén.
A mesekönyv oly varázslat, mely összeköt lelkeket,
összeforraszt az időben, s álmotok közös lehet.
A meséim vers alakban, könnyedek és érthetők,
és amikor kedv támad rá, meg is ismételhetők.
Utazás egy más világba, ahol minden csodaszép,
s közben szókincset is fejleszt, s pallérozza az eszét…
S míg a mese elvarázsol, körül vesz a szeretet,
jó tanáccsal, vidámsággal tölti fel a gyereket.
A felnőtt sem unatkozik, a kalandban ez a jó,
s maradandó élményt adhat apa, anya, nagyanyó,
s nagyapó is bölcselkedhet, olvasva egy szép mesét,
s tanítja az unokát, hogy szép lehet a földi lét!
Lám, az idő egybeforraszt, összeköthet lelkeket,
így építve közös élményt, örök szép emlékeket!
Hidd el ennél csodásabb kincs nincs, mintha a szív derül,
és a gyermek azt tanulja, hogyan élhet emberül.
Ajánlok most örömforrást, négy szép könyvet teneked,
csodás festmények díszítik, s átszövi a szeretet.
Van nekem egy meseboltom, könyvem ott találhatod,
megrendelve, gyermeknapon szeretettel átadod.
Én hiszem, ez szép ajándék, szebbé tesz minden napot,
s meglátod, a közös élmény, mosolyban ölt alakot!

Ha további információkat szeretnél a mesekönyvekről,
kattints az alábbi sorra:
Verses könyváruház

By

Aranyosi Ervin: Táncra kelve


Aranyosi Ervin: Táncra kelve

Tudod a táncban egybeforr a lélek,
érzem, hogy szívvel lüktetek, hogy élek,
követi léptem az élet dallamát,
egy más világból száz érzést hallva át!

Pörög a tánc, felkap és elvarázsol,
a fájdalomtól megóv és elhatárol.
Eggyé olvad bennem a gondolat,
előre lép, majd lassacskán tolat.

Lábam, karom ritmusra jár, mozog,
s a külvilág, egy helyben ácsorog,
s élem zeném, érzem a ritmusát,
elandalítom szívem virtusát.

Majd önmagamba vissza-visszatérek,
megnyugszom, s újra szárnyra kap a lélek.
A gondolat sem maradhat bezárva,
repülni kész, a fellegekben szállva.

Olykor szép emléket idéz,
s egymáshoz ér kalandosan a kéz.
Föld felett szállsz, repít a lendület,
s kívánod azt, sose legyen szünet!

Örök mozgás, rejtelmes lebegés,
lágy mozdulat, jól eső nevetés.
Kellem és báj – és együtt álmodás,
feléledés, tüzesen lángolás.

És érzelem, mely vad, s mégis szelíd,
mely gondok felett lágyan átrepít.
A táncnak végén, mint végtelen varázs,
úgy enyészik el, kihűl a parázs.

De helyén élő csodálat marad,
hisz szabaddá tehetted önmagad…
Ledobtad lelked bilincseit,
és önmagaddá válhattál megint!

Aranyosi Ervin © 2020-05-07
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tegnap este


Aranyosi Ervin: Tegnap este

A tegnap este, jaj de szép volt,
csupa csillag volt az égbolt.
s pont úgy, ahogy egyszer régen,
a Hold fenn úszott az égen.
Fenn az égen fénylőn Hold szállt,
éppen csak úgy, erre kószált.
Én pedig a Földön álltam,
s az égboltot megcsodáltam.

Régi este, milyen rég volt,
pont ilyen volt fenn az égbolt,
ám én akkor veled voltam,
s gyönyörködtünk mi a Holdban.
Fenn az égen fénylőn Hold szállt,
éppen csak úgy, arra kószált.
Én pedig a Földön álltam,
s az égboltot megcsodáltam.

Tegnap este újra szép volt,
bennünk a régi zenénk szólt,
s ahogy álltunk, ahogy néztünk,
egy szép emléket idéztünk.
Fenn az égen fénylőn Hold szállt,
éppen csak úgy, erre kószált.
Szívünk megtelt szeretettel,
ahogy régen, ahogy egyszer…

Aranyosi Ervin © 2020-03-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A magány poklán égve

Aranyosi Ervin: A magány poklán égve

Aranyosi Ervin: A magány poklán égve

Halld már,
csendesen sír a gitár,
fájdalmas halk szava szól,
a szívem felzakatol.

Hold száll,
tünékeny reménysugár,
fekete felleg alól,
a múltunk árnyaiból.

Hol vársz?
Hová is sodort a lét,
álmaink szakítva szét,
hallgatom szívem neszét.

Hol jársz?
Lépteid nem hallhatók,
álmaid nem láthatók,
hazug szó téphette szét.

Refrén:
Szép szavakkal a szívedbe
szerelmet csiholtam,
én is lángra gyúltam,
fénylő fáklya voltam.
Álmok mentén, a mindenségben,
minden jót ígértem,
a szívedhez értem,
kissé meg is égtem.

Elmúlt!
Eldobtad szép szívemet,
nem tudtam élni veled,
nincs kérdés, nincs felelet!

Rám hullt!
Mindenütt köd vesz körül,
a lelkem börtönben ül,
nem súgod már nevemet.

Álom!
Elhalkult már a gitár,
érző szív nincs, ami vár,
a magány bilincsbe zár.

Emlék,
álmomból kúszik elő,
két kar, mely átölelő,
de többé nincs, aki vár…

Refrén:
Szép szavakkal a szívedbe
szerelmet csiholtam,
én is lángra gyúltam,
fénylő fáklya voltam.
Álmok mentén, a mindenségben,
minden jót ígértem,
a szívedhez értem,
kissé meg is égtem.
Végül aztán a magány poklát
magamnak ítéltem,
nélküled csak szomjan haltam,
s végül porrá égtem.
Végül.
Porrá égtem.
Végül.
Porrá égtem.

Aranyosi Ervin © 2019-10-15.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett.

Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Könyvvel az élet szép

Aranyosi Ervin: Könyvvel az élet szép lehet

Aranyosi Ervin: Könyvvel az élet szép

Minden jó könyv, egy újabb élet,
ha beleképzeled magad,
lelked vásznára vetít képet,
amely emlékként megmarad.
Lehetsz bárki, aki szeretnél,
– szerelmes hős, vagy hadvezér –
s elhiteti, bárki lehetnél,
ki nálad jobban, s szebben él.

Erőt adhat az álmaidhoz,
utat mutat, hogy merre menj,
s lökdösni kezd, ha vágyad kínoz,
olvass, nem kell, hogy meggebedj.
Felveheted mások cipőjét,
megélheted világukat,
ha hagyod, hogy álmaid beszőjék,
túlélheted halálukat.

Megannyi érzéssel szívedben,
megnyílik a világ neked,
s megállhatsz néha, a fájó percben,
s csak annyi kell: – Könyved letedd.
Bejárhatsz távoli vidéket,
hová nem jutnál el soha,
s megnyugtathat egy bűvös érzet:
– Az életed nem mostoha!

Minden jó könyv utat mutathat,
ha néha válaszúthoz érsz.
Az emlékeid között kutathat,
s érezteti: – De jó, hogy élsz!
És ékesebb lesz a beszéded,
értelmet nyer sok esemény,
s ha mások életét megéled,
rájössz, hogy mindig van remény.

Szerezd hát könyvből a tudásod,
díszítsd fel vélük életed,
bennük a kincset megtalálod,
s gazdagabb lesz a lét veled.
Ha majd a könyv végére értél,
kezdhetsz egy újabb életet!
Újabb kaland, egy újabb végcél:
– Könyvvel az élet szép lehet!

Aranyosi Ervin © 2019-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével a vers előtt, és a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva