Aranyosi Ervin: Álom-szép mosoly

Aranyosi Ervin: Álom-szép mosoly

Mosolyunkban belső béke,
gyermekkorunk szép emléke.
Mikor álom szép volt élni,
nem tanultunk még meg félni.
Felejtsd el a félelmeket!
Ápold azt a kis gyermeket,
aki lelked mélyén ott él,
akit sajnos elfeledtél!

Olykor tekints önmagadba,
belső gyermeked vedd karba!
Vigasztald meg, hogy ne féljen,
bátorítsd, hogy nyíltan éljen!
Szabadítsd fel végre lelkét,
vetítsd inkább a figyelmét
a világban jóra, szépre,
hogy világa van őérte!

Vidítsd fel, hadd mosolyogjon,
nem kell, hogy megkomolyodjon!
Inkább élvezze a létet,
hisz a mosoly tovább éltet!
Nyerd hát vissza belső békéd,
s ne csak a mosoly emlékét,
hanem azt, amit jelentett,
azt a benned élő rendet!

Ezt a mosolyt fesd arcodra,
kerüljön a világ sodra,
s ne figyelj a rossz napodra,
bárcsak arcod így ragyogna!
Ahogy gyermekkori álmod,
ha lelkedben megtalálod!
Hagyd hogy mosolyod teremtsen,
s a világod szebb lehessen!

Aranyosi Ervin © 2025-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva