Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Őszbe öltöznek a fák

Aranyosi Ervin: Őszi kép

Aranyosi Ervin: Őszbe öltöznek a fák

Színpompás ruhát öltenek
az őszi fák, az ég alatt.
Ünnepi díszük csodaszép.
Tavasz, s a nyár már elszaladt.

A földre hullott sok levél,
puha vánkosként elterül,
megfáradt Napunk bús feje,
rajtuk álomba szenderül.

Álomra készül a világ,
sötét felhőt sodor a szél.
Az elmúlás lehelete,
dermeszti azt, ki szívvel él.

Ám a remény, nem halhat el,
kit hite éltet, érzi azt,
hogy eljön a megújulás,
addig e hit nyújthat vigaszt.

Most őszbe öltöznek a fák,
viselve színpompás ruhát,
majd ruhájukat levetik,
a tavaszt hozó reggelig!

Aranyosi Ervin © 2023-10-27.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Esőben fázva


Aranyosi Ervin: Esőben fázva

Esőben fáznak a lombok, a fák,
esőben fürdik az egész világ,
esőtől nedves a föld és az ég,
őszi ború száll csöndben fölénk!

Őszi borúban a szív szomorú,
esőben ázik a völgykoszorú,
nedves a hegyhát, a földi avar,
sárguló ősz, lám a lombokba mar.

Borúsnak látom a szürke eget.
Napom is elbújt, már rám se nevet!
Magára húzott felhőtakarót,
köd fedi éppen a szépet, s a jót!

Esőben fázik az ember szíve,
két szemem bámul kihűlt semmibe,
mind, ami szép volt az emlék maradt,
most visszasírom az elmúlt nyarat!

Fázósan dobban meg bennem a szív,
melegre vágyva, most szeretni hív!
Vigaszra lelni, ez lenne a cél,
érezni lelkünket, még ma is él!

Esőben fáznak a lombok, a fák,
borúsan néz rám az egész világ!
Reményt kell gyújtanom, szép zene kell,
melyben a holnapom életre kel!

Aranyosi Ervin © 2023-10-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Én úgy szeretnék szebben élni!


Aranyosi Ervin: Én úgy szeretnék szebben élni!

Én úgy szeretnék szebben élni,
s boldoggá tenni másokat!
Egy sokkal szebb jövőt remélni,
hol a lélek nem fáj sokat!
Hol eltűnnek a hazugságok,
az igazságunk tündököl,
hol lelkekben békét találok,
s az igaz szó lesz a tükör.
Amibe jó lesz belenézni,
tisztának látni önmagam,
mitől az ember lelke érzi,
a hazugságtól védve van.

Eltűnik végre életünkből,
a valót takaró titok,
s többé senkiben nem merül föl,
hogy „hazudtam, s most lapítok”.
Mindenre végre fény derülhet,
a sötétség elmenekül,
s a lélek is megkönnyebbülhet,
s a fény melegít legbelül.
Szeretet árad szép szívekből,
mely nem hagyja kihűlni azt!
A napfény bennünk táncra perdül,
s az igaz szó nyújt szép vigaszt!

Én úgy szeretnék szebben élni,
s hinni, a szónak súlya van!
Legyen később miről mesélni,
ne csak elszálljon súlytalan!
Boldoggá válva, azzá tenni,
felemelve a másikat,
bárcsak a jóság lenne végre
világunkban az új divat!
A mosoly arcunkon ragyogva
mutatná milyen jó nekünk,
mert szebbé tettük a világot,
és végre, újra szeretünk!

Aranyosi Ervin © 2022.01.19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyen a világod örömöd forrása!


Aranyosi Ervin: Legyen a világod örömöd forrása!

Énekelj úgy, mintha mindenki csodálna!
Táncolj, mintha álmod, valósággá válna!
Mosolyogj és érezd, csodás a világod,
minden örömödet a mában találod!
A világ csak érted válik jobbá, szebbé,
és minden barátod csakis azt szeretné,
hogy a mosolyodat, nevetésed lássa!
Legyen a világod örömöd forrása!

Szereteted szórjad, nyújts másoknak vigaszt!
Emelj elesettet, támogasd az igazt!
Mosolyod másokon hagyd, hogy megjelenjen,
legyél te a remény élő jelenedben!
A világ hadd váljon tőled jobbá, szebbé,
az emberek szíve érzőn, szeretetté!
Kerüljön arcodra lelked ragyogása,
legyél a világnak az öröm forrása!

Aranyosi Ervin © 2021.10.12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyetek jók, legyetek jók!


Aranyosi Ervin: Legyetek jók, legyetek jók!

Legyetek jók, legyetek jók!
Szeretettel többet adók!
Szeretettől felébredők,
nyitott szívvel ébren levők!
Legyetek jók, jók legyetek,
isteni lelkek, jó gyerekek!
Lássátok meg, az élet szép,
halljátok meg az égi zenét!

Legyetek jók, de legyetek mások,
legyen a létre ezer vidám ok.
Nyissátok meg a szíveteket,
tegyen boldoggá a szívszeretet!
Legyetek jók, álmodjatok,
az létet végig járva gyalog,
nyitott szemekkel látva csodát,
magunkra öltve a jók mosolyát.

Merjetek élni, az élet szép,
írjatok nappal éji mesét,
álmokba nézve élvezve azt,
fájó szíveknek nyújtva vigaszt!
Legyetek jók, csak legyetek jók,
az emberek mind-mind jóravalók!
Csak nem érzik át, nem látják még,
hogy lehet az élet gyönyörű szép.

De jónak lenni, mit is jelent?
Nem kell uralnunk a végtelent!
Hatalom nélkül többek leszünk,
amikor végre felébredünk.
Élvezd a létet, legyél szabad,
tiszta világért hallasd szavad,
figyeld világod, a természetet,
legyen az élet több teveled!

Nem az a jó, ki beleszakad,
ki merre küldik, arra szalad,
vedd csak kezedbe az életed,
ne játsszon többé senki veled!
Legyetek jók, csak magatokért,
nem is kell sokat tenni ezért,
csak ledobni képzelt láncaitok!
Bilincsben tartott ezer titok.

Legyél hát jó és nyisd ki szemed,
igazán élni, csak így lehet!
Élvezd a létet, s legyél „bolond”,
akire nem hat a sok napi gond!
Szabadon szárnyalj, tárd ki szíved,
írd át a sorsod, régi hited!
Ez itt az élet, s csak a tiéd,
örömmel teljen a földi lét!

Aranyosi Ervin © 2021-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ki vagy te?


Aranyosi Ervin: Ki vagy te?

Ki vagy te? Nem ismerek rád.
Bár régi arcod hordanád!
Bár látnám érzéseidet,
amit rád szép lelked kitett!

De arcod árny takarja el,
pedig az többet érdemel!
Szerettem látni, hogy ragyog,
hogy mosolyodban ott vagyok.

Ki vagy te? Régen nem tudom,
csak eltévedtél az úton.
Talán pont magad keresed,
benned kihűlt a szeretet!

Szeretném visszaadni azt,
lelkednek nyújtanék vigaszt,
hogy újra önmagad legyél,
akiről látom újra él!

Ki vagy te? legyél újra hős,
egy régi kedves ismerős,
arcodra fess mosolyt megint,
a régi szép idők szerint!

Szeretném látni arcodat,
fejezd be fájó harcodat,
tárd ki becsukott szemedet,
és kezdd el élni életed!

Ki vagy te? Megmondom ki vagy!
Lélek, ki mást is élni hagy,
ki képes adni tiszta fényt
és visszaadja a reményt!

Aranyosi Ervin © 2021-05-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kedvetlenség…


Aranyosi Ervin: Kedvetlenség…

Kihűlt a lelkem és sivár?
Nincs kedvem verset írni már?
Nem is tudom, már rég, mi vár?
Nincs kedvem verset írni már!

Azt mondtam tegnap ne borongj,
s bennem kondult a vészharang,
belém sajdult egy égi hang:
– Hagyd a világot, ne szorongj!

Ne láss, ne mutass égi fényt,
úgysem akarják látni azt,
kinek adhatnál még vigaszt,
ha elvesztették a reményt?

A lélek csak zokogni jár,
nincs kedvem verset írni már!
Mi veszett, visszahozni kár!
Nincs kedvem verset írni már!

Legyen hát ez egy búcsúdal?
Mint egy utolsó lehelet,
itt éltem én is veletek,
csak élni épp nem lehetett!

Na jó, ne vedd ezt komolyan,
a költő olykor hitet veszít,
s lelke előtted vérez itt,
mikor pár álma elrohan.

Ám, nem rontásnak jöttem én,
inkább emelném lelkedet,
s ne tiltakozz, hogy nem lehet,
neked is szól e költemény.

Vannak néha rosszabb napok,
mikor megőrül a világ,
belevakul mind, aki lát,
de nem lehetünk mind vakok!

Hát nyitnom kell a szemeket,
fényt gyújtok, tűnjön a sötét,
reményt és hitet szórva szét:
– Hogy győzni fog a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2021-01-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin – Cinkosok

Szilády Ildikó grafikája (illusztráció)

Aranyosi Ervin – Cinkosok

Úgy döntöttünk az Anyuval,
megvicceljük az Aput.
Összeraktunk pár dobozból
olyan autó alakút.
Ráhúztuk az autóponyvát,
a sok doboz ne látsszon,
Anyu meg vitte az autót,
hogy a ház mögé álljon.
Aztán szóltunk az Apunak,
hogy vigyen a boltba el,
mert liszt kell a sütijébe,
hát sürgősen menni kell!
Hej, az Apu meglepődött,
mi volt a ponyva alatt!
Azt hitte, hogy tündér járt itt,
s az autónkból ez maradt.
Aztán, persze, megmutattuk,
hová dugtuk mi azt el.
Sütöttünk egy jó sütit is,
mert ez után vigasz kell!

Aranyosi Ervin © 2021-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ki lelkedbe lát


Aranyosi Ervin: Ki lelkedbe lát

Mikor az élet oly nehéz,
mikor a lelked múltba néz,
s nem is találsz kapaszkodót,
hiába vársz egy fényhozót!
Akkor a lelked kedvtelen.
Ám felbukkanhat hirtelen
egy kedves lény, ki vigaszt ad,
ki elfogadja igazad,
és megmutatja mennyit érsz,
hűen figyel, amíg beszélsz!
Boldog, hogy teveled lehet,
s az életét adja neked,
hisz meglát benned valamit,
ami csak tebenned lakik!
Neked is kéne látni már,
amit lelkedben megtalál!
Hogy elhidd: – jó vagy, különleges,
s szerethető – hogy boldog lehess!
Segít ismerni önmagad.
Tanít sok közös pillanat!
Ő tudja csak azt, hogy ki vagy,
s ügyel, hogy mindig jó maradj!

Aranyosi Ervin © 2018-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A te kereszted..


Aranyosi Ervin: A te kereszted…

Hiába cipelted a terhed,
máig nem értett senki meg?
Vajon miért kellett cipelned?
A lelkeket, mi menti meg?

A szeretet ma is hiányzik,
kufároké a templomod.
A lélek gyűlöletben ázik,
az érzés mélyen elnyomott.

Az emberek a sorsban hisznek,
s azokban akik írják azt.
Vállukon kereszteket visznek,
s nem lelnek lelkükben vigaszt.

Hiába minden tanításod,
az ember nem lát ma se fényt.
Kereszted van és semmi másod,
teveled vesztettek reményt.

Mutattad, hogy hogyan kell élni,
de senki nem figyelt reád.
Az ember nem tud mást, csak félni,
s elmormolni pár írt imát.

Amit cipelsz, ma már csak jelkép,
vallási címer lett csupán.
Gonoszt elűző kis ereklyék,
amit csókolgatnak bután.

A lényeget nem értették meg,
a mondandód már súlytalan.
Megannyi ember félreértett,
a félelemnek súlya van!

Lelket nem lehet felszegezni,
a szeretet örök és szabad.
Ennek kéne érvényt szerezni,
hogy tovább éljen szép szavad!

Tedd hát le végre a keresztet,
kérlek, ne cipeld már tovább!
Hited gyökeret nem eresztett,
nem tanít jóra ostobát.

Csak egy kereszt, a te kereszted,
tovább cipelni nincs okod.
Legjobb, ha végleg elereszted,
s a jóknak kezét megfogod!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva