Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

nov
7

By

Aranyosi Ervin: Gazdikereső kutyusok

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Gazdikereső kutyusok

Kutyust jöttél választani?
Mi mind gazdit keresünk!
Ígérjük, ha hazaviszel,
hűségesen szeretünk!
Ha kell elviszünk sétálni,
ha kell együtt játszhatunk.
Te leszel a falkavezér,
ellened nem lázadunk!
Megvédjük a házad, kerted,
szeretteid otthonát.
Megmutatjuk mit is jelent,
egy igazi jóbarát!

Aranyosi Ervin © 2023-11-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

febr
26

By

Aranyosi Ervin: A háborút nem népek vívják!

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , 6 hozzászólás


Aranyosi Ervin: A háborút nem népek vívják!

A háborút nem népek vívják,
nem gyűlölködő nemzetek.
A férfiakat harcba hívják,
rút élősködő érdekek.
Az embernek nincs választása,
hisz hazug minden hatalom,
de kellene, hogy végre lássa
a „vágóhidat a barom”!

Nincsen dolgunk idegen honban,
az ott sosem honvédelem!
Idegent ölni csak halomra,
ki nem tett rosszat énvelem?
Mi a közünk a háborúhoz,
vívják meg, akik akarják,
s ne szítsák hazug szavaikkal,
a nép fiának haragját.

A háborút nem népek vívják,
mi nem ártanánk senkinek!
A szeretetet nem tanítják,
s az embert csak az menti meg!
Mondd kinek állhat érdekében,
a gyűlölködés, gyilkolás?
S kinek van fegyver a kezében,
kié a halál és a gyász?

Ne higgy tehát a médiának,
hazugsággal mérgez ma meg!
Nem létező valótlansággal
fertőzi tiszta lelkedet!
A háborút csak az hazudja,
kinek majd haszna származik,
ki magát biztonságban tudja
és nagy haszonról álmodik!

A háborút nem népek vívják,
kollektív bűn nem létezik!
Messzi háttérből irányítják,
s a nép nem érti, mért teszik!
Te megvédenéd a hazádat,
de tőled többet várnak el!
A lelked oly hiába lázad,
ez fent senkit nem érdekel!

Miért gyilkolnál hasonszőrűt,
aki szintén élni akar?
Mért követnél el olyan főbűnt,
amit hatalom kicsikar?
Te nem ölnél meg másik embert,
mert lelked ezt nem engedi,
pokolfajzat, ki ilyet rendelt,
s a terv többnyire ördögi!

A háborút nem népek vívják,
csak hétköznapi emberek.
Mi lenne, hogy ha égre írnád,
hogy nem teszem, én nem megyek!
Hiszen a Földre élni jöttünk,
szeretni szívből másokat.
Nem állhat a sátán fölöttünk,
ki millió sírt ásogat!

Mért nem mennek a sereg élén,
kik melleiket döngetik?
Ők kényelemben, biztonságban
az idejüket tölthetik!
Az életeken nyerészkednek,
terepasztal csak a világ,
s odadobják az enyészetnek
a nemzet dolgos, jó fiát.

A háborút nem népek vívják,
bankok, tankok és fegyverek,
a fájdalmakat szaporítják,
mit gyógyítani nem lehet!
A túlélés ára rémálom
és letaposott nép, s haza,
és a választ nem találom,
kinek is volt igaza?

A szenvedés oly értelmetlen,
s nyerészkednek a gazdagok!
Én ide egykor élni jöttem,
én testbe zárt lélek vagyok.
Lélek és egy a mindenséggel,
hát mást bántani nincs okom,
s mert egy vagyok a tiszta fénnyel,
békében élni van jogom!

Aranyosi Ervin © 2022.02.26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
21

By

Aranyosi Ervin: Én álmodom még száz fokon

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Én álmodom még száz fokon

Hogyan mondhatnám el neked,
hogy mi az, amit érzek,
ha nélküled csak vergődöm
és ezernyi sebből vérzek.
Én álmodom,
még száz fokon,
de ez sem nyújt nekem vigaszt
hová tűnt el a szeretet,
s hogy tudnám elfeledni azt?

Hogyan mondhatnám el neked,
ébredve fázós hajnalon,
s útra kelve az utamon,
könnycsepp csorog az arcokon,
s én álmodom
még száz fokon,
hogy valahol él a remény,
hogy mindenki más rokonom,
mindegyik istenadta lény.

Hogyan mondhatnám el neked,
hogy lelkem belefárad,
hogy hétköznapi emberek
is szidják a hazámat.
Én álmodom
még száz fokon,
s ez ellen lelkem lázad,
de szétszakít, folyton megoszt,
e gyűlölködő század.

Hogyan mondhatnám el neked,
hogy túl sok már a vegyszer,
s hazudja reklám, s média,
hogy életünkhöz ez kell!
Én álmodom
még száz fokon,
de mit ér a tudásom,
ha lábnyomom, s intő szavam
fiók mélyére ásom.

Hogyan mondhatnám el neked,
elvették emberségem,
s ha kimondom, mit gondolok,
talán örökre végem.
Még álmodom
pár száz fokon,
lázadva forrong lelkem,
de a tudást, amim csak van,
most mind el kell temetnem.

Hogyan mondhatnám el neked,
hogy kevés tudni, s félni…
Újra kellene tanulni
talpon maradni, s élni!
Én álmodom
még száz fokon,
köröttem hűlt ki minden,
és nem mozdul a végtelen,
mindaz, amiben hittem.

Aranyosi Ervin © 2021.10.21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
29

By

Aranyosi Ervin: A szeretet ad esélyt

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: A szeretet ad esélyt

Hiszem, a szeretet az egyetlen esélyünk,
hogy a helyes útra mind-mind visszatérjünk!
Ne szolgáljunk tovább egy gyarló világot,
mely csak hatalomra, s gazdagságra vágyott!

Csak egy igaz út van, fel kellene fogni!
Nem kellene félni, vacogva nyafogni,
csupán megérteni, miről szól az élet?
Rendbe kéne hozni végre az egészet!

Ne hagyd, hogy elvegyék az örömöt tőled,
elrabolják széppel megtöltött idődet!
Ne akard holnapod könnyen veszni hagyni,
akarj ember lenni, e korban haladni!

Ne hagyd, hogy elvegyék gyönyörű hazádat,
áldott honfi lelkünk ez ellen ma lázad!
Gyönyörű hazánkra más népnek fáj foga,
ha lemondunk róla, neki lesz rá joga!

Ne hagyd, hogy otthonod börtönöddé váljon,
önkényes hatalom világtól elzárjon,
néped szétszakítva, hazug törvényt ülve,
őseink igazát pénzért megkerülve!

Ne hagyd el magadat, mert elhagy az Isten,
tehetetlen népen, nem jön, hogy segítsen!
legyél talpig magyar, teremts új világot,
mely az igazságtól és békétől áldott!

Hiszem, a jövőnknek szeretet az útja,
s hiszem, túl él mindent, aki megtanulja!
A haláltól félünk, ez az akadályunk,
hogy az Istenünkkel újra eggyé váljunk!

A szeretet maga a jóságos Isten,
s amíg nem lelünk rá, hogy rajtunk segítsen,
addig csak vergődünk üszkös hazugságban,
s nem találjuk lelkünk a bűzös mocsárban.

Szeretni kellene újból megtanulni,
lélekszárnyon szállni, nem csak mélybe hullni!
Hiszem, hogy egymáshoz az igaz szó vezet,
s nem érhet semmi baj, hogyha szívünk szeret!

Eggyé kéne gyúrnunk újra nemzetünket,
s bár ez a feladat túl nehéznek tűnhet,
de valahol mégis bele kéne vágni,
nem hagyva lelkünkön csúf férgeket rágni!

Szeretet ad esélyt csak a holnapunkhoz,
vissza kell hát térnünk régi önmagunkhoz!
Egymást megbecsülve, egy nemzetté válva,
Isten szép országát méltón megcsodálva!

Mert a szeretetnél nagyobb áldás nincsen,
amikor lelkünkben ott él a jó Isten!
Lelkünkön keresztül nézünk mind egymásra,
így lehet reményünk a feltámadásra!

Aranyosi Ervin © 2021-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
4

By

Aranyosi Ervin: Allergia

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Allergia

Allergiás vagyok erre a világra,
de nem ám a fűre,
s biztos nem a fákra,
nem a pollenekre,
és nem a magokra,
csak a hazugsággal megtöltött napokra!

Kincsvadász világra, mely élőkre támad,
s nem ismer irgalmat,
nincs benne alázat.
Arra, mely gyökerünk
tövestől kitépi,
s hogy az életünk már sosem lesz a régi!

Szenvedek, prüszkölök, s viszket ez az átok,
s látom a hazug szó
hogyan hat reátok.
Ezt a sok szemetet
ki akarom fújni!
Mért nem tud a világ végre megújulni?

Viszket a szemem, mert nem akarom látni,
másoknak a kaput
nem tudom kitárni,
hazugság, mint porszem,
zavarja látásom,
ellopták igazam, és nem maradt másom!

Lelki szemeimmel a jövőmbe nézek,
kilátástalanság,
ez az, amit érzek!
Tüsszögök, köhögök
és a szemem viszket,
mert látom maholnap vágóhídra visznek!

Lelkem lázadozik, a testem is szenved,
világomat látom
nyomorult betegnek.
Benne élősködők
mérgezik a létet,
s hoznak az emberre hazugság-sötétet!

Gyógyulni szeretnék, elkezdeni élni,
ezt a bántó létet
örömre cserélni,
s tudom, akad gyógyszer,
szeretetnek hívják,
de azt iskolákban sajnos nem tanítják.

Ölelés, érintés a lelkünkre hatnak,
de mi lesz mi velünk,
ha majd elmaradnak?
Ha elszakítanak
bennünket egymástól,
ha világ-hazugság szeretni is gátol?

Piszkálja a csőröm, kaparja a torkom,
nem szeretem én ezt,
ezért morgolódom!
Felnyitnám a szemem,
szeretnék már látni,
nem akarok többé vakok közé állni!

Allergiás vagyok a mai világra,
kínoz a sötétség,
köhögés, a nátha!
Változni szeretnék,
múljon ez a kórság!
Legyen a világunk egy földi mennyország!

Ez nem azt jelenti, hogy halni születtem,
hanem, hogy az élet
ébredezik bennem,
és ha elmúlik
e „nem szeretem világ”,
tán egy csodás élet fog majd várni miránk!

Aranyosi Ervin © 2020-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
3

By

Aranyosi Ervin: Legyél csak jó!

Category: szonett Tags: , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Legyél csak jó!

Nyugodj meg! Más kezében van a sorsod!
Nincs felelősség, dobd el álmaid!
Más viselt ruháját sajátodként hordod,
másé a hit, mi lelkedben lakik!

Lökdösnek mások keresztül a léten,
rég elmúlt lelkek nyomát követed.
Ezért is látod a jövőd oly sötéten,
hát mért nem lázadsz, hogy ezt tették veled?

Legyél magad, vedd kezedbe a sorsot,
írj benne újra át minden lapot!
A lelkeden a lét ne ejtsen foltot,
s ha hisszel benne, akkor meg is kapod!

Legyél csak jó gyermeke Teremtődnek,
s ne gyilkosa a reád bízott Földnek!

Aranyosi Ervin © 2018-03-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
9

By

Aranyosi Ervin: Üzenet egy kamasznak

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Üzenet egy kamasznak

Nyughatatlan vagy és gyermeklelked lázad,
nem tudod becsülni drága, jó anyádat?
Azt sem veszed észre, javadat akarja,
teérted dolgozik a szíve, a karja.

Mások szemüvegén nézel a szívébe,
nem érted, mért gyűlik annyi könny szemébe?
Utad egyengetné, ahogy tőle telik,
tudom, a kamaszok, ezt nagyon rühellik.

Önmagad már régen felnőtt szemmel látod,
s jó anyád másképpen látja a világod.
Félti a lelkedet, félt, hogy meg ne tévedj,
nehogy élhetetlen rossz álomba révedj!

Talán többet kéne ővele beszélni,
meghallgatni őt is, hogyan kéne élni!
Elmondani neki, te hogyan képzeled,
hogy a világ nem fut rossz vágányra veled.

Meg kéne nyugtatnod, szóval, gondolattal,
egy jó beszélgetés, két lelket vigasztal.
Megnyugtatnod kéne, bátran bízhat benned,
csak utad keresed, emberré kell lenned!

Néha nyugodj hát le és nyugtasd meg Anyát,
szórd rá mosolyodat, szép lelked aranyát!
Tudasd, hogy szereted, s nem tudod mutatni,
de többé nem akarsz a „kisfia” maradni!

Kérd meg, hogy mostantól felnőttként kezeljen,
a válaszaidtól megnyugvásra leljen,
hisz szükséged van rá – tudja! – fontos néked,
s ő a zord világban végső menedéked!

Csupán annyit kéne értésére adnod,
nem szabad már tovább gyermeknek maradnod.
Céljaid, álmaid hívnak, hát menned kell,
csak így lehetsz te is boldog, remek ember!

Aranyosi Ervin © 2020-02-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva