Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A szeretet dalnoka


Aranyosi Ervin: A szeretet dalnoka

Egyszer volt – hogy is meséljem –
hogy főhősöm számodra éljen!
Hát, szóval élt a nép között,
egy ifjú, aki költözött,
világok között vándorolt,
gúnyáján annyi volt a folt,
amennyi országot bejárt!
Hátán cipelt egy vén gitárt…
Ahol megállt, hát ott zenélt,
nem mondhatnám, hogy könnyen élt,
de csodálták az emberek,
mert lelkéből a szeretet,
dalából remény érkezett,
hogy még a világ szép lehet.

Gitárja szólt, s ő énekelt,
és megnyitott szívekre lelt,
mert dalban mondta el mi fájt,
s nem bántotta a nagy királyt,
csak épp mutatta, hogy mi kell:
Az égen szálló égi-jel,
hogyan szórja a kincseit,
mindenkit egyformán hevít!
Hogy fénye nem csak gazdagot
kényeztet, s nem maradhat ott,
ha nem látják, ha nem hiszik,
ha nem jut el fáradt szívig!

Ő énekelt – „szeretni kell” –
s nem érte be csak ennyivel!
Mutatta tényként a Napot,
kitől erőt, áldást kapott!
Megszívlelték az emberek
a tartalmas, szép éneket,
de csak a szépség szállt tovább,
és nem élték meg a csodát!
Nem fogták fel a lényegét,
miről a dalokban mesélt,
ezért semmi sem változott,
s a holnap újat nem hozott!

Hiába hát a szép zene,
s benne a szív üzenete,
ha a lelkek csak alszanak,
s fontosabbak a jaj-szavak!
S az ifjú látta, mit sem ér,
nem tehet jót más lelkekért,
ha verse nem szít fel tüzet,
ha nem értik, hogy mit üzent.
Járható utat nem mutat,
akkor a nép csak sír, s mulat.
Inkább elsírja bánatát,
mint hogy meglássa szebb korát.

Aztán csak elpattant egy húr
az ifjúban váratlanul,
hiszen nem a pénzért dalolt,
belőle jóság hangja szólt.
De mit sem ért, ami tanít,
a világ sötét sarkait,
nem járta be a szeretet!
Ha fényszóró nem lehetett,
a világ fénytelen maradt,
egyhelyben állt és nem haladt!
Mert nem értette senki azt,
hogy nem elég, ha ad vigaszt!

Ha nem szeretnek, nincs remény,
lehet csodás a szerzemény,
boldogságot, békét nem ad,
s a félelem mind megmarad!
Könnyű uralni azt, ki fél,
ki nagyok árnyékában él,
aki csak kifogást keres,
tenni magáért nem jeles.
Aki sorsáért mást okol,
mert kevesebbet birtokol,
hiszi a kincs is boldogít,
s megélhetésért dolgozik.

Elhallgatott a vén gitár,
nem lehet szebben élni már,
a szeretet csak hálni jár,
abba ki más gazdára vár.
Népet ma félelem ural,
s a hatalmas az mind fukar,
csak gyűjtögeti kincseit,
éli világát jog szerint,
amit ő maga alkotott,
saját magától kap jogot.
A szolganép szolga marad,
amint a történet halad.

Az ifjú szíve megszakadt,
lelke elszállt egy perc alatt,
már nem dalol, nincsen kinek,
akinek szól, nem érti meg.
Hiába szépség, szeretet,
ha nem lel megnyílt szíveket,
értelmet veszt a tiszta lét,
inkább múltjába visszalép,
nyomában vén gitár maradt,
s egy porhüvely a Nap alatt.
Elmenekült a szeretet,
s lelkeket többé nem etet.

Aranyosi Ervin © 2023-10-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megnyugtatás


Aranyosi Ervin: Megnyugtatás

Egyszer véget ér majd a jó és a rossz is!
Egyszer elengeded végleg a gonoszt is!
Egyszer visszavágysz majd ebbe a világba,
újra csak tanulni, szeretetre vágyva!
De amíg ez eljön, mért nem akarsz élni?
Dühöt és haragot, jókedvre cserélni?
Elengedni mindazt, mi nem téged szolgál,
s visszatérni oda, hol születéskor voltál?

Élő, tiszta lélek, szeretetre vágyó,
igaz küldetésű, álmokat beváltó!
Aki emberséges, tudós, és nem szolga,
aki érti létét, s tudja mi a dolga!
Ha még nem találod küldetésed célját,
kezdj csak el szeretni, és örömöt élj át!
Nem csak monotonon dolgozni születtél,
örök utazóként, másra hatni lettél!

Egyszer végére érsz életed útjának,
s fejedben akkor majd gondolatok járnak,
hogy életed során, mi jót cselekedtél,
hogy a világodért, mennyi mindent tettél?
Ébresztettél alvót? Eleget tanultál?
Rájöttél, miért volt, mikor porba hulltál?
Megértetted, vajon, mért volt betegséged,
hogy magad okoztad, s nem más bántott téged!

Hogy belső harcodat tükrözte világod,
hogy, amit kiküldtél, újra viszont látod!
A jót és a rosszat, mind-mind visszakaptad,
és minden változott, és pont temiattad!
Egy vagy mindenkivel, s mindenki egy veled,
mindegy, hogy utálod, vagy éppen kedveled!
A másik is lelked szép kivetülése,
egyazon valóság másik rezdülése.

Ne aggódj, hisz jössz még erre a világra,
kaphatsz még új esélyt a kijavításra!
Azt, hogy élsz-e vele, csakis rajtad múlik,
a tanulás mindig egy új létbe nyúlik.
Nincs miért aggódnod, nincs is mitől félned,
de ha napjaidat jól szeretve éled,
megkapod jutalmad, mert a világ tükör,
ahol a jóság is fényesen tündököl!

Aranyosi Ervin © 2023-06-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Egyek vagyunk!


Aranyosi Ervin: Egyek vagyunk!

Egyek vagyunk,
csak ezt vedd végre észre!
Csak mi osztjuk
magunkat külön részre.
Így láthatod,
könnyen megosztanak,
ezt gerjesztik
a rossz, hazug szavak!

Egyek vagyunk
a boldog végtelennel,
felfogható
ez értő értelemmel,
melyben a rész,
egy nagy egésznek része,
s figyelnünk kell,
jó szándékunk elvész-e,

Egyek vagyunk,
csak külön csomagolva,
s uralni kész
bennünket a szolga!
Eltűnne minden,
minek ellenállunk,
csak újra eggyé
kéne végre válnunk!

Egyek vagyunk,
s az uralóknál többek,
azoknál,
kik szerződést kötöttek,
s a sátánnak
a lelküket eladták,
az árulók,
a cinkosok, ebadták!

Egyek vagyunk,
de ezer felé húzunk,
árnyék-sötétben
vakon háborúzunk,
s hisszük a békét.
majd így érhetjük el.
Békét akarsz?
Hát nem harcolni kell!

Hibás a terv,
bárminek ellenállni,
jó lenne már,
csak emberibbé válni!
Árnyékosat
fénnyel öntözni meg,
nem fegyvert fogni,
csak használni szívet!

Egyek vagyunk,
így teljesek, egészek,
egymásba forrt,
valódi alkatrészek,
együtt forgatjuk
világunk kerekét,
egyszerű ez,
s épp ezért meseszép!

Aranyosi Ervin © 2022-09-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Gondolkodjunk!


Aranyosi Ervin: Gondolkodjunk!

Hej, ha elfárad az elme,
hogyha lankad a figyelme,
nem azon jár, amin kéne,
változik a véleménye!
Vitatkozik önmagával,
s szembe fordul a világgal,
bárkivel is harcba szállna,
és ki tudja mivé válna!

Nem kéne elméd lekötni,
tudást disznók elé lökni.
Tán inkább uralnod kéne,
legyen teremtő esélye!
Gondolataid iránya,
jobb lenne ha jobbá válna,
ha célodra rátalálnál,
sorsod kovácsává válnál!

Mert az elme, csak egy szolga,
s nem a rettegés a dolga!
Ne hagyd hát, hogy programozzák,
figyelmedet rosszak vonzzák!
Keresd inkább, miért jöttél,
a világra, mért születtél?
Hiszen okod volt a létre,
hogy mi az? Találd meg végre!

Ne hagyd kifáradni elméd!
Te irányítsad figyelmét,
hogy világod szebbé váljon,
hogy az útra rátaláljon,
ami jobbá, élhetővé
teszi léted, válj erővé,
mely tudja, hogy többre képes,
lelkében késztetést érez.

Mindannyian azért lettünk,
boldoguljunk és szeressünk,
hogy a fényben megfürödjünk,
sorsunk szép kerekén lökjünk.
Elménk hát minket szolgáljon,
a gondolat javunkra váljon,
a félelmünk is elmúljon,
a múlt tengerébe hulljon.

Gondolkodjunk és teremtsünk,
másoknak többet jelentsünk!
Az elménk minket szolgáljon,
amiért van, azzá váljon!
Akarj többé, jobbá válni,
saját sorsodért kiállni,
lásd át világodat végre,
emelt fővel nézz az égre!

Aranyosi Ervin © 2021-01-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vihar

Aranyosi Ervin: Vihar

Viharos szél tépkedi a fákat.
Ők meghajolnak. Van bennük alázat.
De meddig állják, mindezt meddig tűrik?
Valami már régen készülődik!

Hej, te szél, te gyengülsz, egyre gyengülsz,
bár erősködsz, s támadásba lendülsz,
de ha a fák egyszer visszacsapnak,
kioltanak. Köszönd hát magadnak!

Ha akarnák földhöz láncolnának,
azok kiket te hiszel szolgának,
azok, kiket most szolgálnod kéne,
de bolond vagy, gonosz tüneménye.

Talán majd egy kis dobozba zárnak,
talán már egy szebb jövőre várnak,
miközben a parancsaid súgod,
másokba az utolsókat rúgod.

Meghajolnak, aztán majd felállnak,
rút helyeden szolgálókká válnak,
szolgálnak majd egymással vállvetve,
tiszta szívvel, holnapot teremtve!

Aranyosi Ervin © 2020-02-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak ülök és…


Aranyosi Ervin: Csak ülök és…

Csak ülök és elmélkedem,
merengek az emlékeken,
mitől volt a világ másabb?
Mért tisztelted embertársad?
Mért figyeltél jobban, mint ma?
Hová lett az élő minta?
Fontosabbak tán a tárgyak?
Az emberek mért nem látnak?

Maguk köré mért nem néznek?
Mért van hatalma a pénznek?
Mért hisznek el hazugságot,
s fogadják el a világot
úgy, ahogy van, szeretetlen,
ahogy élni lehetetlen?
Mért nem néznek önmagukba,
mért nem látnak holnapjukba?

Amit látnak, mért tagadják?
Amijük van, mért nem adják?
Mért nem szórják szerteszéjjel?
Mért álmodnak csupán éjjel?
Mért nem gondolnak merészet,
s mért nem minta a természet?
Mért pusztítják el az élőt,
s mímelik az istenfélőt…

Csak ülök itt, és nem értem,
hogy szeretni, mért nem érdem?
Óvni, véd’ni a világot,
fát, madarat, kis virágot,
folyót, tengert, s persze egymást?
Néha szeretném, hogy meglásd:
– Te a szolgádat szolgálod,
s pénzbe fojtod a világod!

Aranyosi Ervin © 2019-03-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Borongva a világ baján


Aranyosi Ervin: Borongva a világ baján

Írtam már verset, több ezret, sok százat,
amelyben lelkem a világ ellen lázadt.
Annyi a kérdés és nincs rá magyarázat,
hogy hová tűnt az emberi alázat.

Egymásért kéne csak jót cselekedni,
a másik lelkét magasra felemelni,
és fentről nézni együtt a nagy világra,
egy szebb jövőre, egy jobb holnapra vágyva.

DE együtt kéne, egymással összefogva,
közösen lelkesedve, nem sírva, nyafogva,
hiszen a lélek, ha hagyod, jót teremt,
s elhozza végül a vágyott végtelent.

A Földünk annyi kinccsel van megáldva,
s boldoggá válnánk egymást megkínálva,
juthatna a jóból mindig, mindenkinek,
vajon a világ ezt, miért nem érti meg?

Mért harácsol megannyi gazdag ember?
S mért nem telik el sosem a sikerrel,
mért vágyik többre, mint amit megkapott,
miért takarja el más elöl a Napot?

Miért nem áll le, ki kincseiben dúskál,
ha vizet inna, mit merített a kútnál,
tovább mért iszik, ha már nem szomjazik?
Önző szomjúsága miből táplálkozik?

Nem esne jól, ha mást is megitatna?
A kút vizéből egy másiknak is adna?
Nem esne jól? Nem örülne a lelke,
ha végre ebben jó érzésre lelne?

Tolvajok, rablók uralják a világot,
s teremtenek éhséget, szolgaságot.
Mitől lett vajon a világ birtokuk?
Mitől lett nékik minden felett joguk?

Az Univerzum napról-napra tágul,
s a gazdagsága mind miénk igazából,
s mindnek az élőt kellene szolgálni,
a Földnek édenkertté kéne válni!

Az ember mögött pusztulás virágzik,
s ki együtt érez, a szeme könnyben ázik,
hisz nem kellene nagy erőlködés,
csak a jóhoz, a jószándék kevés!

A kapzsiság csúf ördögöt teremtett,
s az nem hagyott helyet a szeretetnek,
s ma már minden a démonit szolgálja,
s a kiutat az ember nem találja.

Szolgavilág, hát elfogadtad sorsod?
Uraidat a tenyereden hordod?
A rabszolgáit újra termeled?
Hisz szolgának szülted a gyermeked!

Tudom, tudom, nem borongani kéne,
belőlünk nőhet a szeretet fénye,
amely elűzi a szolgai sötétet,
s az elnyomásnak együtt vetünk véget.

Bizony, kell hát, hogy gyertyát gyújtogassunk,
hogy másokra a tiszta fénnyel hassunk,
hogy szeretetnek rájuk essen fénye,
hogy maradjon az embernek reménye!

Aranyosi Ervin © 2018-10-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dacos Hercegnő

Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: Dacos Hercegnő

Volt egyszer egy hercegnő,
ki dacolt a világgal,
szembeszegült mindenkivel,
szívében a lánggal.
Baj csak az volt, a dac miatt
nem szerette senki.
Ő pedig a viharral is
szembe akart menni!

Így az emberek kerülték,
kitértek előle,
együttérző viselkedést
nem várhattak tőle.
A világon mindent jobban
tudott bárki másnál!
Nem is próbálkozott sosem
mástól tanulásnál.

A király és a királynő
egy darabig tűrték,
megoldásként lányuk ellen
a levet összeszűrték.
Kitalálták, mennie kell,
járjon be világot,
hadd tanuljon alázatot,
és egyéb tudást ott!

Felmálházták hát a lovát,
és útnak engedték,
fájó szívvel messze küldték,
bár nagyon szerették.
Öreg szolgát adtak mellé,
útján elkísérje,
kiszolgálja és ha baj van,
épségét megvédje!

Ez a szolga egy mágus volt,
még ha nem is látszott,
egyszerűen öltözködött,
csak szolgának játszott.
Ráhagyott a hercegnőre
minden, amit mondott,
engedte, hogy hadd csináljon
magából bolondot.

Elindultak és estére
fogadóhoz értek.
Ha ott voltak, éjszakára
azonnal betértek.
A hercegnő szokás szerint
adott ki parancsot:
– Hozzanak a vendéglősök
tíz érett narancsot.

Mert ő éppen megkívánta,
hát azt akart enni,
ám a környéken nem termett,
nem volt hát mit tenni.
A fogadós sajnálkozott.
A hercegnő tombolt,
mérgében a fogadóban
tőrt, zúzott és rombolt.

Azután meg nagy mérgesen
felült a lovára,
s elindult az éjszakába.
Aztán nem sokára
sötét erdő állta útját,
ahová az ember,
besétálni, által menni,
könnyű szívvel nem mer!

A szolgája csak követte,
nem szolgált tanáccsal,
mert nem akart szembeszállni
a dacoló lánnyal.
Léptettek hát át az erdőn,
s közben, mint harangok,
innen-onnan hallatszottak
félelmetes hangok!

– Fordulj vissza! Fordulj vissza!
Különben megbánod!
Ha az úton tovább haladsz
itt leled halálod!
De a hercegnő nem bánta,
dacolt a veszéllyel.
Fényes szemek villogtak rá
körben szerte-széjjel.

A lovak már ágaskodtak,
nyerítettek, sírtak,
a vándorok a hátukon
ülni alig bírtak.
Aztán lángok gyulladtak fel
fák ágain körben,
és a leány megláthatta
magát egy tükörben.

Leugrott a ló hátáról,
– szörnyű dühöt érzett –
Élő tükörképhez futott,
s a szemébe nézett.
A vállánál megragadta,
rúgni, tépni kezdte,
ám ugyanazt kapta vissza,
ez volt hát a veszte.

Minden ütést, minden bántást
önmagán is érzett,
átérezte, hogy tettével
elő mit idézett.
Visszakapta minden szavát,
millió gúny érte,
tükörmása minden dacát,
ugyanúgy rámérte.

Harcoltak kifulladásig,
sikítottak, fájtak,
és a végén összeestek,
ájultakká váltak.
A háttérből nyugodt szívvel
nézte ezt a szolga,
valójában a varázslás
volt a mágus dolga.

Másnap reggel a hercegnő
meggyötörten ébredt,
fájdalmasan izzó szeme
a mágusra tévedt.
– Tudsz-e nekem válaszolni
mi történt az éjjel?
Akaratom szörnyű súlyát
ki törhette széjjel?

– Felség, nem történt itt semmi,
önmagad bántottad,
szörnyű dacod magad ellen
szembefordítottad!
Talán érzed, hogy mit okoz
másokban a bántás,
s talán láttad, hogy mennyire
megbántónak lát más!

El kellene gondolkodnod,
mikor dac vezérel,
milyen érzés, amikor mást
ez az érzés ér el!
Jó lenne tán megtanulni,
hogyan is bánj mással,
átérezni, hogy a tetted
hogy van rá hatással!

A hercegnő megváltozott,
kedveskedni kezdett,
mosolyával felvidított,
s ez volt csak a kezdet!
Igyekezett jóvá tenni
korábbi hibáit,
remélve, hogy szerethető
hercegnővé válik…

Aranyosi Ervin © 2017-12-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tél a mában

tél a mában
Aranyosi Ervin: Tél a mában

Odakint most a tél az úr,
a szorítása nem lazul,
fagyos kezében tart vadul,
sokan megfagynak lent, alul!
Jaj annak, aki hontalan,
s hazájában dologtalan,
mert nincs lakása, nincs hite.
Kit elhagyott az istene.

Ám van, ki dőzsöl, sorsot ír,
kezében ott a toll, s papír,
törvényt hoz, bontja szárnyait,
valóra váltja álmait.
Kezében óriás pénzhalom,
övé a jog, a hatalom.
De mi a pénz? Halom papír,
mit bank teremt, s papírra ír!

Valójában értéktelen,
s hozzá tapad a félelem.
És vajon mi a hatalom?
Erőszak, véres „akarom”!
Ott, bíz’ állam nem létezik,
ahol a nép még éhezik!
Az állam szolga, semmi más,
sem istenség, sem entitás!

Államhoz bűn sosem tapad,
szolgál, hogy jól érezd magad!
Te érted van, a nemzetért!
S nem, hogy szolgáljon pár vezért!
Ami most van, az tékozol!
S amíg Te döntést nem hozol,
két kézzel szórja pénzedet,
s erről nem is beszél veled.

Népednek kincse szerte szét,
megosztás van, hazug beszéd!
Bankban a pénz tornyokban áll,
s a népre vár a fagyhalál!
Odakint, bíz’, a tél az úr,
rajtad áll, meddig vagy alul,
hazádban élve, hontalan.
Meddig maradsz boldogtalan?

Aranyosi Ervin © 2016-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szerződés a gazdival


Aranyosi Ervin: Szerződés a gazdival

Kinyomtattam a szerződést,
– Mától engem szolgálsz!
Jó lesz neked alattvalóm,
hidd el, velem jól jársz!
Etetni kell, szeretni kell,
a kedvemben járni,
fizetséged dorombolás,
döglött egér, bármi…
Most ez örök időre szól,
felmondani nem tudsz,
Büntetést csak akkor kaphatsz,
ha hívlak és nem futsz.
Alákörmölöm az alján,
életbe is lépett!
Mától minden hivatalos!
– Ne vágj ilyen képet!

Aranyosi Ervin © 2015-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva