Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Egyek vagyunk!


Aranyosi Ervin: Egyek vagyunk!

Egyek vagyunk,
csak ezt vedd végre észre!
Csak mi osztjuk
magunkat külön részre.
Így láthatod,
könnyen megosztanak,
ezt gerjesztik
a rossz, hazug szavak!

Egyek vagyunk
a boldog végtelennel,
felfogható
ez értő értelemmel,
melyben a rész,
egy nagy egésznek része,
s figyelnünk kell,
jó szándékunk elvész-e,

Egyek vagyunk,
csak külön csomagolva,
s uralni kész
bennünket a szolga!
Eltűnne minden,
minek ellenállunk,
csak újra eggyé
kéne végre válnunk!

Egyek vagyunk,
s az uralóknál többek,
azoknál,
kik szerződést kötöttek,
s a sátánnak
a lelküket eladták,
az árulók,
a cinkosok, ebadták!

Egyek vagyunk,
de ezer felé húzunk,
árnyék-sötétben
vakon háborúzunk,
s hisszük a békét.
majd így érhetjük el.
Békét akarsz?
Hát nem harcolni kell!

Hibás a terv,
bárminek ellenállni,
jó lenne már,
csak emberibbé válni!
Árnyékosat
fénnyel öntözni meg,
nem fegyvert fogni,
csak használni szívet!

Egyek vagyunk,
így teljesek, egészek,
egymásba forrt,
valódi alkatrészek,
együtt forgatjuk
világunk kerekét,
egyszerű ez,
s épp ezért meseszép!

Aranyosi Ervin © 2022-09-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A lét értelmét keresve

Aranyosi Ervin: A lét értelmét keresve

Aranyosi Ervin: A lét értelmét keresve

Nem vagyok több én bárki másnál,
nem is különbnek jöttem én,
és nem is költőnek születtem.
Téged szolgál a költemény!
Tehozzád szól mindegyik versem,
– vagy éppen rólad – azt hiszem.
Teszem a dolgom, amire leltem,
s értetek dobban a szívem.

Kaptam egy furcsa adottságot,
s az égiektől szavakat…
Nem fájdalmaim dobom reátok,
nem rólam szól a szavalat.
Más lelkek szólnak odafentről,
ahonnan jöttünk egykoron,
s üzennek lelkemen keresztül,
hiszen a lélek mind rokon!

Honnan jövünk, hová is tartunk,
mi végből vagyunk ma is itt?
Azt kaptuk mind, amit akartunk?
Vagy tévutakra vitt a hit?
Ezer ösvény, amit bejárunk,
s ha kell, hát találkozhatunk.
Lehet bárki a jó barátunk,
s egymásra mindenképp hatunk.

Egyek vagyunk mindenki mással,
lélek tésztából szaggatott,
csak van, ki anyagba merülve,
nem látja sosem a Napot.
A felszín nem kincsektől gazdag,
ott fent fontos: a létet értsd,
ne akarj semmit csak magadnak,
azzal mások lelkét ne sértsd!

Hiszem, hogy mind szolgálni jöttünk,
tanítani más lelkeket.
Nem állhat senki sem fölöttünk,
senki nem bánhat el veled.
Az életünk ezer tanulság,
s mi vállaltuk magunkra fel,
s attól válik gazdaggá sorsunk,
ha a lélek útjára lel.

Ezt az utat kell megtalálnunk,
s ha nincs meg, majd megint jövünk,
amíg egyszer csak megtanuljuk,
míg felnőtt lelkekké növünk.
Mi írtunk sorsot önmagunknak,
s amíg csak mást hibáztatunk,
addig utunkat nem találjuk,
csak elveszett lelkek vagyunk.

De fel a fejjel, ez az élet,
s akkor lesz szép, ha élvezed!
Ha néha önmagadba nézel,
s a lét okát felfedezed.
Saját lelkemben elmerülve,
ott várnak rám a válaszok.
Mikor értőn magamba szállok,
már értem azt, miért vagyok!

Aranyosi Ervin © 2019-11-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva