Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Víg dalunktól…


Aranyosi Ervin: Víg dalunktól…

Víg dalunktól zeng a világ,
– menekülnek a vadlibák…
Ám mi kutyába se vesszük,
szép hangunkat kieresztjük.
Malaca van, aki hallja,
dalainkat csak úgy falja.
Neki már csak ez hiányzik,
meg egy szamár, ki iá-zik!
Víg dalunktól zeng az erdő,
könnyet ejt a bárányfelhő!
Gyere velünk hát dalolni,
dalunkba bekapcsolódni!
Hangosan szóljon az ének,
hadd tetsszen mások fülének!

Aranyosi Ervin © 2023-07-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csacsihoz szólva…


Aranyosi Ervin: Csacsihoz szólva…

Sose bánd, hogy csacsinak születtél,
s ne hidd, hogy az ember okosabb!
Könnyebb így, hogy kis szamárrá lettél,
én irigylem a makacsságodat.
Mit eltervezel, azt te megcsinálod,
pont úgy lesz majd, ahogyan akarod,
mert így élvezed ezt a szép világot
és nem tántorít ostor, fránya bot.
Csak azt teszed, amihez kedved szottyan,
és ritkán azt, mit mások mondanak,
inkább elvagy rosszként a sarokban,
csak legyen meg a napi jó falat.
Hány ember hiszi, hogy különb tenálad,
s végzi a sok rámért robotot,
és irányítja magasra tett „állat”,
kinek kezébe adták a botot.
Te csacsi vagy, így látod mi jó néked,
és kerülöd, mi nincs kedved szerint,
így életedet nyugodtabban éled,
és tudsz is bele vinni némi színt.

Aranyosi Ervin © 2021-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szamár és a kút…

Festmény: Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A szamár és a kút…

A paraszt szamara beesett a kútba.
Egész nap üvöltött, s a paraszt már unta.
Kútja rég kiszáradt és víz nélkül maradt.
– Beletemeti hát az öreg szamarat!
Hívta a szomszédot, fogták a lapátot,
lapátolni kezdtek,  s a szamár iá-zott.
Rémisztőn üvölt, mint fába szorult féreg.
Aztán lenyugodott. S nem hitt a szemének,
mert csodát lát a gazda, mit a szamár játszik:
Lerázza a földet, s a tetejére mászik.
A paraszt, s a szomszéd csak tovább lapátolt,
ahogy nőtt a halom, magasabbra gázolt
a paraszt szamara, s mikor már elérte
egyszerűen kijött a kút peremére.
Mi hát a tanulság a szamaras meséből?
Így tanít az élet, hogy kimássz  a mélyből.
Bármennyi szemét és föld nyomja a vállad,
megvan az esélyed, magadról lerázzad.
Mindegyik nehézség, minden ami gátol,
csak kiinduló pont, s oldódik magától.
Bármi történjen is, semmiképp ne add fel,
minden problémából kilábal az ember!
Gondjaidat rázd le, s lépkedj mindig feljebb,
Elérheted célod, ha vágyak vezérelnek.

Aranyosi Ervin © 2009-12-18.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva