elbeszélés | Aranyosi Ervin versei

jan
15

Aranyosi Ervin: Téli ebéd

Category: Állatok, természet Tags: ajándék, elbeszélés, Erdő, etető, fészek, gondolatok, gyerekek, gyermek, gyermek vers, havas, hó, kaland, kedves, költemény, költő, líra, madár, mosoly, mosolyvarázs, szeretet, tél, történet, vers 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Téli ebéd

Levéltelen, magányos ágak,
csontváza alvó, néma fának,
ha hull a hó, csak hófogók,
ha fúj a szél sivalkodók.

Tavaszra váró hosszú percek,
ilyenkor lassan, lomhán telnek,
teendő itt csak egy marad,
etetni pár kis madarat.

Etető lóg az egyik ágról,
apró kis emlék még a nyárból,
amikor volt még élelem,
és nem volt fagy, se félelem.

Terülj kis asztal fenn az ágon,
repülj csak erre kis barátom,
tömd meg begyed, van itt mit enni,
tudom nehéz most madárnak lenni.

Tavaszig tán kihúzod így,
s ha rügy fakad, s a nap vakít,
dalold majd el a nagy világnak,
itt télen is ebéddel vártak.

Aranyosi Ervin © 2010-01-15.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Bár lennénk…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álom, angyal, Angyalok..., elbeszélés, érzelem, gondolatok, gyerekek, gyermek, gyermek vers, írások, kaland, kedves, költemény, költő, líra, Mese, mosoly, mosolyvarázs, nevetés, öröm, szeretet, tanulság, vágy, varázslat, vers, verses mese Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Bár lennénk…

Bár lennénk mindig tudatlan gyermekek,
kiket csupán a szeretet vezérel,
s felfedezhetnénk azt az életet
mikor az ember nem csak a szemével,
de szívével látja ezt a szép világot.
Örül a szépnek és örül minden jónak,
s nem hajszol kétes gazdagságot,
örülni tud egy mosolynak, egy szónak.

Bár lennénk mindig tudatlan gyermekek,
kik nem keresik mindenben a rosszat.
Csak végig játsszák ezt az életet,
és ellenállnak bűnnek és gonosznak.
Mert a gyermek csak boldogságra vágyik,
csak azt teszi, miből öröm fakad,
nem bírál, nem ítél, hogy milyen a másik.
Amilyen vagy, olyannak elfogad.

Bár lennénk mindig tudatlan gyermekek,
mert szebben él, ki hibát nem keres!
Ki elfogad, annak könnyebb lehet,
s csak egy a lényeg: őszintén szeress!
A szíved add, s mosoly legyen az ára,
– olvadjon fel a lelkünkben a jég –
ne vágyj sivár pénzre és gazdagságra,
boldogság, bőség a szíved lakja rég.

Aranyosi Ervin © 2010-01-07.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
6

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A megdagadt hasú róka (Aiszóposz meséje nyomán)

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: állatmese, állatok, álom, bölcs, elbeszélés, Erdő, érzelem, fészek, gondolatok, gyerekek, gyermek, gyermek vers, írások, kaland, kedves, költemény, költő, líra, Mese, mosoly, mosolyvarázs, népmese, nevetés, okos, öröm, róka, szeretet, tanulság, tanulságos, történet, vágy, varázslat, vén, vers, verses mese 1 Comment

Aranyosi Ervin: A megdagadt hasú róka (Aiszóposz meséje nyomán)

Róka koma megéhezett,
hát kutatott és keresett,
s egy vén fának odújában
talált húst, na meg kenyeret.

Bemászott és mind megette,
s hogy a hasát teletette,
hasa dagadt, s belül maradt,
mert az odú nem engedte.

Sóhajtozott, sírt a jámbor
de csak nem fér ki a fából.
Arra járt egy másik róka,
öreg, bölcs, a legjavából.

A sírását meghallgatta,
majd azt a tanácsot adta:
– várj nyugodtan míg a hasad
olyan kerek, mint a labda.

Mert mikor majd visszanyered
eredeti méretedet,
szabadságod visszakapod,
s élheted az életedet.

A mesénk azt bizonyítja,
szorult helynek is van nyitja:
– csak türelem! A megoldást
majd az idő leszállítja!

Aranyosi Ervin © 2010-01-06.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
2

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A sas és a róka (Aiszóposz meséje nyomán)

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: állatmese, álom, átok, barátság, elbeszélés, Erdő, érzelem, fészek, gondolatok, gyerekek, gyermek, gyermek vers, írások, kaland, költemény, költő, líra, Mese, mesevers, mosoly, mosolyvarázs, népmese, nevetés, öröm, róka, sas, szerelem, szeretet, vágy, vers, verses mese 1 Comment

Aranyosi Ervin: A sas és a róka (Aiszóposz meséje nyomán)

A sas és a róka barátságot kötött.
Egyszerű gondolat volt a szándék mögött.
Azt is kigondolták, közel fognak lakni,
egymás közelsége, barátin fog hatni.

A sas felköltözött egy jó magas fára,
rókánknak alatta, bozótban lett vára.
A sas fenn a fészken fiókákat költött,
s odalenn a róka is szült néhány kölyköt.

Történt pedig egyszer, – a rókánk vadászott –
élelemnek híján a sasunk leszállott,
zsákmányai lettek a játszó ap-rókák,
miket felzabáltak az éhes fiókák.

Visszatért a róka, látja a gaztettet,
mit régi barátja, a réti sas tett meg.
Kesergett a róka, kölykeit sajnálta,
tehetetlenségben fogant szörnyű átka.

Mert repülni nem tud, hogy fent bosszút álljon,
mert ő földi állat, szárnya sincs, hogy szálljon.
Annak aki gyenge átok az egyetlen
vigaszt nyújtó fegyver az erősebb ellen.

Ahogy telt az idő, bűnhődött a vétkes,
ki barátságot szeg, annak esedékes.
Nem messze a mezőn, áldoztak egy kecskét,
istennek ajánlva lángra gyújtott testét.

Az otthagyott prédát a sas kifigyelte,
magával ragadta, fészkébe cipelte.
Ám a zsákmánya még egy-két helyen égett,
lángra lobbantotta, a kibélelt fészket.

A perzselt fiókák mind a földre estek,
az ott járó róka vacsorái lettek.
Be is falta rögtön, mind a szegény pára,
a sírva vijjogó sas szeme láttára.

Mese tanulsága: barátod ne sértsd meg,
akkor se, ha nem tud bántani a sértett.
A bosszút megúszod, hasznodra nem válhat,
mert, majd igazságot az Isten szolgáltat.

Aranyosi Ervin © 2010-01-02.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
31

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A sas, a csóka és a pásztor (Aiszóposz meséje nyomán)

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: ajándék, álom, csóka, dalok, elbeszélés, érzelem, fészek, gondolatok, gyerekek, gyermek, gyermek vers, írások, kaland, kedves, költemény, költő, líra, Mese, mesevers, mosoly, népmese, nevetés, öröm, pásztor, sas, szeretet, tanulság, történet, vágy, varázslat, vers, verses mese 7 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A sas, a csóka és a pásztor

Egyszer a csókának nagy ötlete támadt!
Elképzelte magát, böhöm nagy madárnak.
Rögvest példaképet választott magának:
A sas lesz a bálvány, – eléggé nagy állat!

Legközelebb ezért lesben állt és nézte,
– mert egy emelettel alatta volt fészke –
hogy a ragadozó bárányra vadászott,
felkapva prédáját hipp-hopp tovaszállott.

Így a zsákmányszerzést elleste a csóka.
Egyből belevágott, nem is gyakorolta.
Kinézte magának a nyáj legszebb kosát,
lecsapott az égből… De mégsem tett csodát.

Mert a csóka körme kos gyapjába akadt,
hiába csapkodott, nem szállt fel, ott ragadt.
Nehéz volt a hím juh, – s csapdában a karma!
Nem tud menekülni, bárhogy is akarna.

Rohan már a pásztor, elkapja a csókát.
Gyorsan lenyiszálja összes szárnya tollát.
S mivel időközben beköszönt az este,
pásztor a csókával otthonát kereste.

Megörvendezteti apró csemetéit,
s ahogy megmutatja meredt szemmel nézik.
Örülnek a lurkók, azért megkérdezik
apjuktól a dolgot: – Milyen madár ez itt?

– Ez bizony egy csóka – válaszol a pásztor
– az persze más dolog, mit gondolt magáról.
Ez a buta madár, magát sasnak hitte,
és ahogy látjátok igen „sokra vitte”.

Végül tanulsága is van a mesének:
Nem sok értelme van olyan versengésnek,
mikor nálad jobbat próbálsz megelőzni,
de meglévő erőd kevés, nem tudsz győzni.

Nem fogsz majd örülni baljós sikerednek!
Egy dolgot érhetsz el, azt, hogy kinevetnek.

Aranyosi Ervin © 2009-12-31.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
31

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Újévi jó kívánságok:

Category: Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét Tags: ajándék, álom, boldogság, dal, dalok, elbeszélés, érzelem, gondolatok, gyerekek, gyermek vers, írások, kaland, kívánság, költemény, költő, líra, Mese, mosoly, mosolyvarázs, nevetés, öröm, szerelem, szeretet, Szilveszter, új év, vágy, varázslat, vers, verses mese 2 hozzászólás

Újévi jó kívánságok:

Aranyosi Ervin: Boldog új évet

Eljött hát a szilveszter,
éjfélt üt az óra.
Legtitkosabb vágyaid
váljanak valóra!

Harangoznak, szól a himnusz
pezsgő a kezedben.
Kívánom, hogy életed
teljen szeretetben!

Egészséged, egyre jobb,
szíved fitten dobban,
mozogj, nevess, s érezd magad
napról-napra jobban!

Váltsd valóra terveidet,
legyen, ahogy kérted.
Kívánok egy sikeresebb,
boldogabb új évet!

Aranyosi Ervin: Varázslatos kívánság

Hej, ha varázspálcát foghatnék kezembe,
a világon minden ember boldog lenne.
Nem is ismernének szomjúságot, éhet,
s vidámmá válhatna az emberi élet.
Minden ember arcán csak mosoly ragyogna,
s kinek kedve támad vidáman dalolna.
Nem ismerné senki a szomorúságot.
Egy nagy zsákba kötném a nyomorúságot
és eldugnám a mély tenger fenekére.
Bőség és a jó kedv jöjjön a helyére!
Higgyük, megváltozhat a világ, s az élet!
Mindehhez kívánok boldogabb, új évet!

Aranyosi Ervin: Szilveszterkor

Engedjük el ezt az évet,
hozott rosszat, hozott szépet.
Az újat kezdjük tiszta lappal,
legyél boldog éjjel-nappal.
Kísérjenek szép emlékek,
amik szíved mélyén élnek.
A jövőtől újat várok,
boldog új évet kívánok.

Aranyosi Ervin © 2009-12-31.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A szeretet legyen mindennapos!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: ajándék, álom, angyal, Angyalok..., csengő, dalok, elbeszélés, érzelem, gondolatok, gyerekek, gyermek, gyermek vers, írások, karácsony, kedves, költemény, költő, líra, mosoly, mosolyvarázs, naponta, nevetés, szív, Ünnep, vers Leave a Comment

angyalok

Aranyosi Ervin: A szeretet legyen mindennapos!

Legyen a karácsony éjjel,
első lépés az úton.
A szeretet angyala,
meleg szívünkbe bújjon.
A hétköznapok súlyát,
könnyítse szeretet,
s naponta tapasztald meg,
kívánom teneked!

Aranyosi Ervin © 2009-12-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Fiatal, vagy öreg?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: ajándék, álom, Angyalok..., bilincs, csüggedés, elbeszélés, érzelem, félelem, Fiatal, gondolatok, gyerekek, gyermek, hit, írások, kaland, kedves, költemény, költő, líra, mosoly, nevetés, öreg, öröm, szerelem, szeretet, történet, vágy, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Fiatal, vagy öreg?

Az ifjúság mércéje
sosem az életkor.
Szellem és a lélek,
mely benned össze forr.
Akarat, elszántság,
és képzelőerő,
érzelmek tisztasága
szívedből tör elő.

Vágysz-e újabb kalandra?
S ha kell, legyőzöd-e
a lustaság igáját,
s erővel győzöd-e?
Hogy megvívd újabb harcod,
kiállj eszméidért,
mely nem hajlott igába,
mi szebb jövőt ígért?

Ha évek múlásával
arcodra ránc kerül,
lángoló ifjúságod
lobog-e legbelül?
Vagy lelked simaságát
borítja korod ránca,
szellemed csuklójára
került bilincse-lánca?

Kétség, ha felmerül,
– mit okoznak a gondok,
reménytelen, hitetlen,
tehetetlen bolondok,
kik holtan menetelnek,
lelkük tiporva porba.
Öreggé vénült szívvel
a földi pokolba.

Nem számít mennyi éves,
az ember fiatal.
Ki felnéz a csillagokra
és repülni akar.
Ki minden egyes éjen,
kalandot álmodik,
s a szépséges világra
rácsodálkozik.

Nem fél a kockázattól,
és gondolkodni mer,
bízik a holnapjában,
hogy eljön a siker.
Naponta megcsodálja,
mit addig alkotott,
s megújuló reménnyel
vár minden új napot.

Oly friss az ifjúságod,
amint reményeid,
ahogy öreggé tesznek
rút kétségeid.
Ha hited hajtja vágyad,
szemedbe fény kerül.
Lelkednek csillogása
tekintetedben ül.

Oly ifjú most a lelked,
akár az Önbizalmad!
Korod súlyát, ha érzed,
az csak félelmet adhat.
Fiatal minden álmod,
s Öreg a csüggedésed!
Ifjú szíved és lelked,
ha a szépséget érzed.

Tiéd öröm, s merészség,
a büszkeség, s a nagyság,
az emberség, s e föld is,
a végtelen szabadság.
Amíg bent fiatal vagy,
bármi tiéd lehet,
s elvenni tőled mindezt,
sehogyan nem lehet.

Tudd, csak akkor öregszel,
ha lelked szárnyait,
földhöz bilincselik
a csalódásaid.
Ha szomorú szemekkel,
lesed a nagy világot,
s úgy teszel, mint vak árva
ki szépet sohase látott.

Aranyosi Ervin © 2009-12-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Álmodtam én…

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: ajándék, álom, csoda, elbeszélés, érzelem, gondolatok, írások, kaland, kedves, költemény, költő, líra, mosoly, mosolyvarázs, nevetés, szerelem, szeretet, történet, új, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Álmodtam én…

Álmodtam én egy új világot,
földre szállt csoda, azt hiszem.
Kormány nélkül, magunk maradtunk,
vezetők nélkül, hirtelen!

Amit kellett, azt megbeszéltük,
mindenkinek volt ötlete!
Saját magunkért tettük dolgunk,
s parancsoknak nem volt helye.

Nem vettük el, ami a másé,
s nekünk is mindig megmaradt.
Nem zártuk börtön kalitkába,
a szárnyalni vágyó madarat.

S volt valami, ami még segített,
átlépni problémák felett.
Egyszerűségben gyökeredzett,
s mi úgy hívtuk csak: SZERETET.

Aranyosi Ervin © 2009-12-18.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A szamár és a kút…

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: elbeszélés, érzelem, gondolatok, gyerekek, gyermek, gyermek vers, írások, kaland, költemény, költő, kút, líra, Mese, mesevers, mosoly, népmese, nevetés, Szamár, szeretet, tanmese, történet, vágy, vers, verses mese 6 hozzászólás

Festmény: Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A szamár és a kút…

A paraszt szamara beesett a kútba.
Egész nap üvöltött, s a paraszt már unta.
Kútja rég kiszáradt és víz nélkül maradt.
– Beletemeti hát az öreg szamarat!
Hívta a szomszédot, fogták a lapátot,
lapátolni kezdtek, s a szamár iá-zott.
Rémisztőn üvölt, mint fába szorult féreg.
Aztán lenyugodott. S nem hitt a szemének,
mert csodát lát a gazda, mit a szamár játszik:
Lerázza a földet, s a tetejére mászik.
A paraszt, s a szomszéd csak tovább lapátolt,
ahogy nőtt a halom, magasabbra gázolt
a paraszt szamara, s mikor már elérte
egyszerűen kijött a kút peremére.
Mi hát a tanulság a szamaras meséből?
Így tanít az élet, hogy kimássz a mélyből.
Bármennyi szemét és föld nyomja a vállad,
megvan az esélyed, magadról lerázzad.
Mindegyik nehézség, minden ami gátol,
csak kiinduló pont, s oldódik magától.
Bármi történjen is, semmiképp ne add fel,
minden problémából kilábal az ember!
Gondjaidat rázd le, s lépkedj mindig feljebb,
Elérheted célod, ha vágyak vezérelnek.

Aranyosi Ervin © 2009-12-18.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Téli ebéd

Levéltelen, magányos ágak, csontváza alvó, néma fának, ha hull a hó, csak hófogók, ha fúj a szél sivalkodók.

Tavaszra váró hosszú percek, ilyenkor lassan, lomhán telnek, teendő itt csak egy marad, etetni pár kis madarat.

Etető lóg az egyik ágról, apró kis emlék még a nyárból, amikor volt még élelem, és nem volt fagy, se félelem.

Terülj kis asztal fenn az ágon, repülj csak erre kis barátom, tömd meg begyed, van itt mit enni, tudom nehéz most madárnak lenni.

Tavaszig tán kihúzod így, s ha rügy fakad, s a nap vakít, dalold majd el a nagy világnak, itt télen is ebéddel vártak.

Aranyosi Ervin © 2010-01-15. A vers és festmény megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Bár lennénk…

Aranyosi Ervin © 2010-01-07. A vers és festmény megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A megdagadt hasú róka (Aiszóposz meséje nyomán)

Róka koma megéhezett, hát kutatott és keresett, s egy vén fának odújában talált húst, na meg kenyeret.

Bemászott és mind megette, s hogy a hasát teletette, hasa dagadt, s belül maradt, mert az odú nem engedte.

Sóhajtozott, sírt a jámbor de csak nem fér ki a fából. Arra járt egy másik róka, öreg, bölcs, a legjavából.

A sírását meghallgatta, majd azt a tanácsot adta: – várj nyugodtan míg a hasad olyan kerek, mint a labda.

Mert mikor majd visszanyered eredeti méretedet, szabadságod visszakapod, s élheted az életedet.

A mesénk azt bizonyítja, szorult helynek is van nyitja: – csak türelem! A megoldást majd az idő leszállítja!

Aranyosi Ervin © 2010-01-06. A vers és festmény megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A sas és a róka (Aiszóposz meséje nyomán)

A sas és a róka barátságot kötött. Egyszerű gondolat volt a szándék mögött. Azt is kigondolták, közel fognak lakni, egymás közelsége, barátin fog hatni.

A sas felköltözött egy jó magas fára, rókánknak alatta, bozótban lett vára. A sas fenn a fészken fiókákat költött, s odalenn a róka is szült néhány kölyköt.

Történt pedig egyszer, – a rókánk vadászott – élelemnek híján a sasunk leszállott, zsákmányai lettek a játszó ap-rókák, miket felzabáltak az éhes fiókák.

Visszatért a róka, látja a gaztettet, mit régi barátja, a réti sas tett meg. Kesergett a róka, kölykeit sajnálta, tehetetlenségben fogant szörnyű átka.

Mert repülni nem tud, hogy fent bosszút álljon, mert ő földi állat, szárnya sincs, hogy szálljon. Annak aki gyenge átok az egyetlen vigaszt nyújtó fegyver az erősebb ellen.

Ahogy telt az idő, bűnhődött a vétkes, ki barátságot szeg, annak esedékes. Nem messze a mezőn, áldoztak egy kecskét, istennek ajánlva lángra gyújtott testét.

Az otthagyott prédát a sas kifigyelte, magával ragadta, fészkébe cipelte. Ám a zsákmánya még egy-két helyen égett, lángra lobbantotta, a kibélelt fészket.

A perzselt fiókák mind a földre estek, az ott járó róka vacsorái lettek. Be is falta rögtön, mind a szegény pára, a sírva vijjogó sas szeme láttára.

Mese tanulsága: barátod ne sértsd meg, akkor se, ha nem tud bántani a sértett. A bosszút megúszod, hasznodra nem válhat, mert, majd igazságot az Isten szolgáltat.

Aranyosi Ervin © 2010-01-02. A vers és festmény megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A sas, a csóka és a pásztor

Aranyosi Ervin © 2009-12-31. A vers és a festmény megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Újévi jó kívánságok:

Aranyosi Ervin: Boldog új évet

Aranyosi Ervin: Varázslatos kívánság

Aranyosi Ervin: Szilveszterkor

Engedjük el ezt az évet, hozott rosszat, hozott szépet. Az újat kezdjük tiszta lappal, legyél boldog éjjel-nappal. Kísérjenek szép emlékek, amik szíved mélyén élnek. A jövőtől újat várok, boldog új évet kívánok.

Aranyosi Ervin © 2009-12-31. A vers és festmény megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A szeretet legyen mindennapos!

Legyen a karácsony éjjel, első lépés az úton. A szeretet angyala, meleg szívünkbe bújjon. A hétköznapok súlyát, könnyítse szeretet, s naponta tapasztald meg, kívánom teneked!

Aranyosi Ervin © 2009-12-21. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Fiatal, vagy öreg?

Az ifjúság mércéje sosem az életkor. Szellem és a lélek, mely benned össze forr. Akarat, elszántság, és képzelőerő, érzelmek tisztasága szívedből tör elő.

Vágysz-e újabb kalandra? S ha kell, legyőzöd-e a lustaság igáját, s erővel győzöd-e? Hogy megvívd újabb harcod, kiállj eszméidért, mely nem hajlott igába, mi szebb jövőt ígért?

Ha évek múlásával arcodra ránc kerül, lángoló ifjúságod lobog-e legbelül? Vagy lelked simaságát borítja korod ránca, szellemed csuklójára került bilincse-lánca?

Kétség, ha felmerül, – mit okoznak a gondok, reménytelen, hitetlen, tehetetlen bolondok, kik holtan menetelnek, lelkük tiporva porba. Öreggé vénült szívvel a földi pokolba.

Nem számít mennyi éves, az ember fiatal. Ki felnéz a csillagokra és repülni akar. Ki minden egyes éjen, kalandot álmodik, s a szépséges világra rácsodálkozik.

Nem fél a kockázattól, és gondolkodni mer, bízik a holnapjában, hogy eljön a siker. Naponta megcsodálja, mit addig alkotott, s megújuló reménnyel vár minden új napot.

Oly friss az ifjúságod, amint reményeid, ahogy öreggé tesznek rút kétségeid. Ha hited hajtja vágyad, szemedbe fény kerül. Lelkednek csillogása tekintetedben ül.

Oly ifjú most a lelked, akár az Önbizalmad! Korod súlyát, ha érzed, az csak félelmet adhat. Fiatal minden álmod, s Öreg a csüggedésed! Ifjú szíved és lelked, ha a szépséget érzed.

Tiéd öröm, s merészség, a büszkeség, s a nagyság, az emberség, s e föld is, a végtelen szabadság. Amíg bent fiatal vagy, bármi tiéd lehet, s elvenni tőled mindezt, sehogyan nem lehet.

Tudd, csak akkor öregszel, ha lelked szárnyait, földhöz bilincselik a csalódásaid. Ha szomorú szemekkel, lesed a nagy világot, s úgy teszel, mint vak árva ki szépet sohase látott.

Aranyosi Ervin: Álmodtam én…

Álmodtam én egy új világot, földre szállt csoda, azt hiszem. Kormány nélkül, magunk maradtunk, vezetők nélkül, hirtelen!

Amit kellett, azt megbeszéltük, mindenkinek volt ötlete! Saját magunkért tettük dolgunk, s parancsoknak nem volt helye.

Nem vettük el, ami a másé, s nekünk is mindig megmaradt. Nem zártuk börtön kalitkába, a szárnyalni vágyó madarat.

S volt valami, ami még segített, átlépni problémák felett. Egyszerűségben gyökeredzett, s mi úgy hívtuk csak: SZERETET.

Aranyosi Ervin © 2009-12-18. A vers és a festmény megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A szamár és a kút…

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Levéltelen, magányos ágak,
csontváza alvó, néma fának,
ha hull a hó, csak hófogók,
ha fúj a szél sivalkodók.

Tavaszra váró hosszú percek,
ilyenkor lassan, lomhán telnek,
teendő itt csak egy marad,
etetni pár kis madarat.

Etető lóg az egyik ágról,
apró kis emlék még a nyárból,
amikor volt még élelem,
és nem volt fagy, se félelem.

Terülj kis asztal fenn az ágon,
repülj csak erre kis barátom,
tömd meg begyed, van itt mit enni,
tudom nehéz most madárnak lenni.

Tavaszig tán kihúzod így,
s ha rügy fakad, s a nap vakít,
dalold majd el a nagy világnak,
itt télen is ebéddel vártak.

Aranyosi Ervin © 2010-01-15.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2010-01-07.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Róka koma megéhezett,
hát kutatott és keresett,
s egy vén fának odújában
talált húst, na meg kenyeret.

Bemászott és mind megette,
s hogy a hasát teletette,
hasa dagadt, s belül maradt,
mert az odú nem engedte.

Sóhajtozott, sírt a jámbor
de csak nem fér ki a fából.
Arra járt egy másik róka,
öreg, bölcs, a legjavából.

A sírását meghallgatta,
majd azt a tanácsot adta:
– várj nyugodtan míg a hasad
olyan kerek, mint a labda.

Mert mikor majd visszanyered
eredeti méretedet,
szabadságod visszakapod,
s élheted az életedet.

A mesénk azt bizonyítja,
szorult helynek is van nyitja:
– csak türelem! A megoldást
majd az idő leszállítja!

Aranyosi Ervin © 2010-01-06.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

A sas és a róka barátságot kötött.
Egyszerű gondolat volt a szándék mögött.
Azt is kigondolták, közel fognak lakni,
egymás közelsége, barátin fog hatni.

A sas felköltözött egy jó magas fára,
rókánknak alatta, bozótban lett vára.
A sas fenn a fészken fiókákat költött,
s odalenn a róka is szült néhány kölyköt.

Történt pedig egyszer, – a rókánk vadászott –
élelemnek híján a sasunk leszállott,
zsákmányai lettek a játszó ap-rókák,
miket felzabáltak az éhes fiókák.

Visszatért a róka, látja a gaztettet,
mit régi barátja, a réti sas tett meg.
Kesergett a róka, kölykeit sajnálta,
tehetetlenségben fogant szörnyű átka.

Mert repülni nem tud, hogy fent bosszút álljon,
mert ő földi állat, szárnya sincs, hogy szálljon.
Annak aki gyenge átok az egyetlen
vigaszt nyújtó fegyver az erősebb ellen.

Ahogy telt az idő, bűnhődött a vétkes,
ki barátságot szeg, annak esedékes.
Nem messze a mezőn, áldoztak egy kecskét,
istennek ajánlva lángra gyújtott testét.

Az otthagyott prédát a sas kifigyelte,
magával ragadta, fészkébe cipelte.
Ám a zsákmánya még egy-két helyen égett,
lángra lobbantotta, a kibélelt fészket.

A perzselt fiókák mind a földre estek,
az ott járó róka vacsorái lettek.
Be is falta rögtön, mind a szegény pára,
a sírva vijjogó sas szeme láttára.

Mese tanulsága: barátod ne sértsd meg,
akkor se, ha nem tud bántani a sértett.
A bosszút megúszod, hasznodra nem válhat,
mert, majd igazságot az Isten szolgáltat.

Aranyosi Ervin © 2010-01-02.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2009-12-31.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Engedjük el ezt az évet,
hozott rosszat, hozott szépet.
Az újat kezdjük tiszta lappal,
legyél boldog éjjel-nappal.
Kísérjenek szép emlékek,
amik szíved mélyén élnek.
A jövőtől újat várok,
boldog új évet kívánok.

Aranyosi Ervin © 2009-12-31.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Legyen a karácsony éjjel,
első lépés az úton.
A szeretet angyala,
meleg szívünkbe bújjon.
A hétköznapok súlyát,
könnyítse szeretet,
s naponta tapasztald meg,
kívánom teneked!

Aranyosi Ervin © 2009-12-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Az ifjúság mércéje
sosem az életkor.
Szellem és a lélek,
mely benned össze forr.
Akarat, elszántság,
és képzelőerő,
érzelmek tisztasága
szívedből tör elő.

Vágysz-e újabb kalandra?
S ha kell, legyőzöd-e
a lustaság igáját,
s erővel győzöd-e?
Hogy megvívd újabb harcod,
kiállj eszméidért,
mely nem hajlott igába,
mi szebb jövőt ígért?

Ha évek múlásával
arcodra ránc kerül,
lángoló ifjúságod
lobog-e legbelül?
Vagy lelked simaságát
borítja korod ránca,
szellemed csuklójára
került bilincse-lánca?

Kétség, ha felmerül,
– mit okoznak a gondok,
reménytelen, hitetlen,
tehetetlen bolondok,
kik holtan menetelnek,
lelkük tiporva porba.
Öreggé vénült szívvel
a földi pokolba.

Nem számít mennyi éves,
az ember fiatal.
Ki felnéz a csillagokra
és repülni akar.
Ki minden egyes éjen,
kalandot álmodik,
s a szépséges világra
rácsodálkozik.

Nem fél a kockázattól,
és gondolkodni mer,
bízik a holnapjában,
hogy eljön a siker.
Naponta megcsodálja,
mit addig alkotott,
s megújuló reménnyel
vár minden új napot.

Oly friss az ifjúságod,
amint reményeid,
ahogy öreggé tesznek
rút kétségeid.
Ha hited hajtja vágyad,
szemedbe fény kerül.
Lelkednek csillogása
tekintetedben ül.

Oly ifjú most a lelked,
akár az Önbizalmad!
Korod súlyát, ha érzed,
az csak félelmet adhat.
Fiatal minden álmod,
s Öreg a csüggedésed!
Ifjú szíved és lelked,
ha a szépséget érzed.

Tiéd öröm, s merészség,
a büszkeség, s a nagyság,
az emberség, s e föld is,
a végtelen szabadság.
Amíg bent fiatal vagy,
bármi tiéd lehet,
s elvenni tőled mindezt,
sehogyan nem lehet.

Tudd, csak akkor öregszel,
ha lelked szárnyait,
földhöz bilincselik
a csalódásaid.
Ha szomorú szemekkel,
lesed a nagy világot,
s úgy teszel, mint vak árva
ki szépet sohase látott.

Álmodtam én egy új világot,
földre szállt csoda, azt hiszem.
Kormány nélkül, magunk maradtunk,
vezetők nélkül, hirtelen!

Amit kellett, azt megbeszéltük,
mindenkinek volt ötlete!
Saját magunkért tettük dolgunk,
s parancsoknak nem volt helye.

Nem vettük el, ami a másé,
s nekünk is mindig megmaradt.
Nem zártuk börtön kalitkába,
a szárnyalni vágyó madarat.

S volt valami, ami még segített,
átlépni problémák felett.
Egyszerűségben gyökeredzett,
s mi úgy hívtuk csak: SZERETET.

Aranyosi Ervin © 2009-12-18.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva