Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Így lettünk barátok


Aranyosi Ervin: Így lettünk barátok

Ilyenek voltunk,
– csak nézem ezt a képet.
Egyszer, egymáshoz
sodort ez az élet.
Nem mérlegeltük,
hogy áldás ez, vagy átok?
Nyitottak voltunk,
így lettünk jó barátok!

Aranyosi Ervin © 2023-09-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lélektisztító mantra


Aranyosi Ervin: Lélektisztító mantra

Tisztuljon meg lelkem
a rossz gondolattól,
haragtól, bánattól,
fájó pillanattól!
Elengedem mindet,
aztán megbocsátok,
hisz a rossz gondolat,
visszatérő átok.
Amikor haragszom,
önmagam mérgezem,
nem is értem akkor,
hogy ezt miért teszem!

Leülök hát csendben,
aztán képzeletben
egy kis tüzet rakok,
s ráöntök haragot,
bosszút, mérget átkot,
elégetem,
aztán mindent megbocsátok!
Megtisztul a lelkem,
a nyugalom árad,
holnap csodás dolgok,
új esélyek várnak!

Szeretetem öntöm
erre a világra,
hisz erre van szükség,
ne legyenek tüskék,
sem az én lelkemben,
se mások szívében,
hadd élhessünk szépen
egymás közelében!
Megtisztul a lelkem,
és könnyebbé válik,
harag bűvös máza
lelkemről lemállik.

Aranyosi Ervin © 2023-08-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet alapja a szeretet


Aranyosi Ervin: Az élet alapja a szeretet

Hadd nyissam fel végre a szemedet,
hisz nincsen más esélyünk!
Az élet alapja ma is a szeretet,
szeretve kell, hogy éljünk!
Tárd ki bátran te is a szívedet,
álmodj szebb világot!
Erősítsd meg a létben a hitedet,
légy jóval megáldott!

Furcsa szelek támadnak nyugaton,
örvény ránt a mélybe!
Nincs fogódzó, csak önkényes uralom,
ezért kerülsz veszélybe!
Szíved mélyén érzed, hogy mi a jó,
s látod, mi nincs rendben.
Látod, hogy összeugraszt a hazug szó
– testvért testvér ellen!

Valami nincsen rendben, valami
egészen mást akartam hallani,
be kéne végre vallani
a valódi igazságot!
Valami nincsen rendben, valami,
mert csak a hazugságot hallani,
itt színt kéne már vallani,
s lemosni minden átkot!

Valahol eltűnt végleg a nyugalom,
feszültség nő csak bennem.
Az életemet már rég nem uralom,
ami fontos, elvesztettem.
Remélem, ezt én itt csak álmodom,
kell, hogy reménykedjek,
a szeretet visszatér egy napon,
most kell, hogy felébredjek!

A világ nincsen rendben, a világ,
gonoszul akar hatni rád,
keressük meg a hibát,
hozzuk vissza az igazságot!
A világ nincsen rendben, a világ,
szeretet nélkül akar hatni rád,
egy sötét létet akar adni rád,
s ellopni minden álmod!

Hadd nyissam fel végre a szemedet,
az élet alapja ma is a szeretet!
Tárd ki bátran te is a szívedet,
erősítsd meg a létben a hitedet!
Furcsa szelek támadnak nyugaton,
nincs fogódzó, csak önkényes uralom!
Szíved mélyén érzed, hogy mi a jó,
látod, hogy összeugraszt a hazug szó!
Valahol eltűnt végleg a nyugalom,
az életemet már rég nem uralom!
Remélem, ezt én itt csak álmodom,
a szeretet visszatér egy napon!

Hadd nyissam fel végre a szemedet,
az élet alapja ma is a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2022.02.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha elfordulsz


Aranyosi Ervin: Ha elfordulsz

(A Pink Floyd együttes On the turning away című dalának magyarítása
Az eredeti dal a YouTube-on: https://www.youtube.com/watch?v=ojf18wT_Xtk)

Ha a szem félre néz,
nem lát éhest, vagy félőt.
Mikor ellök a kéz,
nem ad többé erőt,
nem segít fel egy mélyben csüggedőt,
kinek az élete már félbetört
amikor nem is veszed észre őt,
te is szív nélkül élsz!

Ez egy átok csupán,
fényed árnyékká szürkül,
és csak merengsz bután,
furcsa közönyben élsz
mástól vársz megoldást s nem remélsz
néha égen szállsz, és néha félsz,
de már mást gondolsz, mást beszélsz,
ha már szív nélkül élsz.

Mikor leszáll az éj,
A nappal elfogy, mert rövid.
Szótlanok csend falán
a dal széjjeltörik,
Suttognak olyat mi nem volt talán,
rájuk a hold is jeget szórna tán
megtörik szívük fagyos oldalán.
Ha a szem félre néz…

Nehogy már félrenézz!
Nyisd ki végre a szemed!
Nehogy már félrenézz!
Kell, hogy lelkedbe láss,
ott van kihunyva a tűzvarázs,
világot lángra gyújtó látomás,
amit bárhol jársz is kell, hogy láss
mikor szeretve élsz!

Aranyosi Ervin © 2018-10-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mától szeretettel…

mától szeretettel
Aranyosi Ervin: Mától szeretettel…

Dühöm és haragom teremtett egy álmot,
semmi közepében védtelenül állok.
Tehetetlen vagyok, elesett, magányos,
gyenge, kinek sorsa már végképp talányos.

Karomon, lábamon a múltam bilincse,
s hiába kutatom, vészkijárat nincs-e?
Lelkemet a kínzó fájdalom gyötörte,
mely a valóságom végképp összetörte.

S jött a szörnyű sárkány és tüzet okádott,
haraggal és dühvel eltaposni vágyott!
Ott álltam védtelen, kit bénít az átok,
s némán üvöltöttem: – Hagyjál, megbocsájtok!

Így megadtam magam, karjaim széttárván,
s mint egy varázs szóra szétfoszlott a sárkány.
Mint kéményből a füst, akként lebbent széjjel,
nem bírt szembeszállni lelkem erejével.

Mert, ha harag és düh nem feszíthet többé,
akkor, ami kínoz szertefoszlik, köddé!
A szemem kitisztul, világosan látok,
elmúlik fejemről a múltbéli átok.

Megpróbálok mától tiszta szívvel élni,
magamért kiállni, szebb jövőt remélni.
Mindazt, ami bántott, mától megbocsájtom,
csupa szeretettel bélelem világom.

Aranyosi Ervin © 2016-11-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 24. rész

Gonosz banya
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 24. rész

Ahogy minden, új nap végén
megnyitom a könyvemet.
Fonalamat gombolyítva,
tovább lépnem, hogy lehet?

Mit mesél ma a könyvtündér?
Várom már a folytatást!
Hogy érzem magam a végén?
Tesz-e reám jó hatást.

Tegnap este ott tartottunk,
a kis tündér, s a banya,
találkozott egy teremben,
mely egy varázslat-tanya.

Minden féle hókusz-pókusz,
varázskellék volt jelen,
s a boszorkány mesterkedett,
tündérkén úrrá legyen.

Egy hatalmas agyagüstben,
kígyót-békát főzöget,
varjúhájat, csíkbogarat,
bárányvért is töltöget.

Mennyi áldozattal jár is,
mikor tervez a gonosz,
mennyi rosszat és fájdalmat,
mennyi ártalmat okoz?

Aztán bűvös üveggömbjén
idéz meg száz szellemet,
csupa olyan fogást használ
mely megtörhet jellemet.

Mert, bizony a boszorkánynak
mindezekkel célja van,
Nem lógatta csak a lábát,
nem ücsörgött céltalan.

Varázspálca a kezében,
gyökérforma görbület,
belevésték a boszorkák,
éles hosszú körmüket.

Varázs szavak keltek szárnyra,
banya szája be nem állt,
mondta sorban, ahogy jöttek,
száz varázsszót kitalált.

A levegő delejes lett,
bárkit megigézne már.
De lám csak a kicsi tündér,
minden trükknek ellenáll.

Minden bűbájt könnyen hárít,
varázs nem tud hatni rá,
büszke lenne anyukája,
ha gyermekét láthatná.

Minden bűbáj ellenszerét,
megoldását tudta ő.
S lám a banya belsejében
a feszültség egyre nő.

– Hej, te leány, hogy vagy képes,
nekem ellent mondani,
nem győzöm a varázslatot,
az igézést ontani.

Már csak egy, csak egy átok van,
amit szórhatok ma rád,
talán ezt a bűvös átkot,
nem ismerte anyukád.

– Átok, átok válj valóra,
lassan így imádkozott,
tündérlányka légy általam,
bajjal verve, átkozott.

Keresek egy kerek erdőt,
legyen mától börtönöd,
ne hagyhasd  el határait,
ne kísértsd az ördögöt!

Addig tartson fogságában,
míg egy ifjú rád talál,
aki méltó lehet hozzád,
kit nem rémiszt a halál.

Kinek szíve a helyén van,
ki látja benned a jót,
aki képes álmaival
szebbé tenni a valót!

Akit nem vonz kincs, királyság,
kit nem bódít el csoda,
kinek szíve a lelkedért,
s szép lényedért van oda.

Ki az álmát látja benned,
kinek szíve csoda szép,
aki ésszel, szívvel képes
sokszorozni erejét.

Csak egy ilyen ifjú legyen,
az ki majd kiszabadít,
és ameddig nem talál rád,
szomjazd égő szavait.

Legyél addig boldogtalan,
ne is találj örömet,
Száműzlek hát messze földre.
Ne zavard a körömet!

És a boszorkány varázsolt!
S tündér elsírta magát.
Így került Ő az erdőbe,
s így éli Ő meg a mát.

Lesz-e vajon folytatása?
Holnap vajon mit mesél?
Ha szeretnél mindent tudni,
Holnap újra itt legyél!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-07-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 16. rész

tunderorszagAranyosi Ervin: A könyv tündére 16. rész

Megint elszállt egy nap,
s kinyitottam könyvem.
S várt a könyv tündére,
én pediglen jöttem.

Éhezett a lelkem
újabb folytatásra,
amíg távol voltam
nem gondoltam másra!

Nem csigázott tovább,
a tündér elkezdte.
Éppen ott folytatta,
ahol tegnap este.

Megrémült királyunk
új csapatot szervez,
Tűzzel-vassal irtó,
szörnyű harcot tervez.

Immár csatlakozik
a sok király hozzá,
bárcsak a szövetség
a győzelmet hozná.

Ám a banya erős,
nem bírnak el véle,
minden tűz kialszik,
csorbul a kard éle.

A nyíl vesszők vissza,
ellenük fordulnak,
a katonák sorra,
holtan porba hullnak.

Fejük felett csendül
gyilkos banya-átok:
– amit reám szórtok,
visszahull reátok.

Így hát a háború
ma is úgy ér véget,
a banya legyőzi,
mind az ellenséget.

Végül a királyra
küldött szörnyű átkot,
olyan betegséget,
mit senki sem látott.

A hatalmas sereg,
– vagyis, ami maradt –
ezek után bizony
ezer felé szaladt.

A király beteg lett,
s nyomta csak az ágyát,
száz orvos próbálta
rajta tudományát.

Ám egyik sem tudott
megoldást a bajra,
ellágyuló csontra,
szertehulló hajra.

A király, bíz, ekkor
kürtölte világgá,
annak ki banyát öl,
annak meghálálná,

Ha jönne egy ember,
ki leveszi az átkot,
rögvest neki adná
azt a fél országot.

A fele hatalmát
és a fele kincsét,
kincses kamra kulcsát,
zárját és kilincsét.

Csak az egészségét
adja vissza néki,
mert a banya átka
végképp elemészti.

Akkor jelentkezett
az a szegényember,
de ezt már elmondtam,
ismételnem nem kell!

Honnan is folytassam,
ami még hiányzik?
Hát Tündérországban
is a bú virágzik.

Mert a banyává vált
tündérlányt keresték,
s nem találták lelkét,
se köddé vált testét.

A Tündér királynak
volt egy másik lánya,
övé lett az ország
teljes hozománya.

Erre a leányra
már jobban vigyáztak,
csak a másik miatt
volt évente gyásznap.

De most időm lejárt,
búcsúzkodni kezdtem,
a mese sodrába
belefeledkeztem.

Becsuktam a könyvet,
innen majd folytatom,
figyelmem, tündérem,
majd holnap is adom.

Rohanok majd hozzád
a folytatást várva,
várj reám könyvtündér,
szíved nagyra tárva!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Novemberi hangulatban

Novemberi hangulatban
Aranyosi Ervin: Novemberi hangulatban

A fák vállukra vették a megfáradt holdat,
s cipelték a súlyát át a fasoron.
Száraz, öreg gallyak harmatcseppet szórtak,
a múlt fájdalmával mely rajtuk átoson.
Dérré fagyott cseppek, fagyos jégszilánkok,
markolták az élőt, –  ami megmaradt.
Az egész erdőre szállt a bűvös átok,
s elűzte az összes dalos madarat.
Levéltelen kézzel markoltak az égbe,
szél lökdöste lelkük fájó csontjait.
Talán, az elmúlás megy csendben itt végbe,
s minden ami szép volt, már ott fent lakik?
Hova lett a nyárnak pajkos, édes íze,
lombok lebegése, hol szellő suhant?
A nyári zápornak megtisztító vize?
A fák lombruháját őrzi földi hant.
Véget ér a hajnal, szép napunk is ébred,
gyenge fény ígéri, maradt még remény.
Ha majd zord telünket hiteddel megéled,
újra gazdagodhatsz, s nem leszel szegény…

Aranyosi Ervin © 2015-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A sas és a róka (Aiszóposz meséje nyomán)

sasrókaszignós
Aranyosi Ervin: A sas és a róka  (Aiszóposz meséje nyomán)

A sas és a róka barátságot kötött.
Egyszerű gondolat volt a szándék mögött.
Azt is kigondolták, közel fognak lakni,
egymás közelsége, barátin fog hatni.

A sas felköltözött egy jó magas fára,
rókánknak alatta, bozótban lett vára.
A sas fenn a fészken fiókákat költött,
s odalenn a róka is szült néhány kölyköt.

Történt pedig egyszer, – a rókánk vadászott –
élelemnek híján a sasunk leszállott,
zsákmányai lettek a játszó ap-rókák,
miket felzabáltak az éhes fiókák.

Visszatért a róka, látja a gaztettet,
mit régi barátja, a réti sas tett meg.
Kesergett a róka, kölykeit sajnálta,
tehetetlenségben fogant szörnyű átka.

Mert repülni nem tud, hogy fent bosszút álljon,
mert ő földi állat, szárnya sincs, hogy szálljon.
Annak aki gyenge átok az egyetlen
vigaszt nyújtó fegyver az erősebb ellen.

Ahogy telt az idő, bűnhődött a vétkes,
ki barátságot szeg, annak esedékes.
Nem messze a mezőn, áldoztak egy kecskét,
istennek ajánlva lángra gyújtott testét.

Az otthagyott prédát a sas kifigyelte,
magával ragadta, fészkébe cipelte.
Ám a zsákmánya még egy-két helyen égett,
lángra lobbantotta, a kibélelt fészket.

A perzselt fiókák mind a földre estek,
az ott járó róka vacsorái lettek.
Be is falta rögtön, mind a szegény pára,
a sírva vijjogó sas szeme láttára.

Mese tanulsága: barátod ne sértsd meg,
akkor se, ha nem tud bántani a sértett.
A bosszút megúszod, hasznodra nem válhat,
mert, majd igazságot az Isten szolgáltat.

Aranyosi Ervin © 2010-01-02.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva