Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Novemberi hangulatban

Novemberi hangulatban
Aranyosi Ervin: Novemberi hangulatban

A fák vállukra vették a megfáradt holdat,
s cipelték a súlyát át a fasoron.
Száraz, öreg gallyak harmatcseppet szórtak,
a múlt fájdalmával mely rajtuk átoson.
Dérré fagyott cseppek, fagyos jégszilánkok,
markolták az élőt, –  ami megmaradt.
Az egész erdőre szállt a bűvös átok,
s elűzte az összes dalos madarat.
Levéltelen kézzel markoltak az égbe,
szél lökdöste lelkük fájó csontjait.
Talán, az elmúlás megy csendben itt végbe,
s minden ami szép volt, már ott fent lakik?
Hova lett a nyárnak pajkos, édes íze,
lombok lebegése, hol szellő suhant?
A nyári zápornak megtisztító vize?
A fák lombruháját őrzi földi hant.
Véget ér a hajnal, szép napunk is ébred,
gyenge fény ígéri, maradt még remény.
Ha majd zord telünket hiteddel megéled,
újra gazdagodhatsz, s nem leszel szegény…

Aranyosi Ervin © 2015-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.