Aranyosi Ervin: A könyv tündére 16. rész

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 16. rész

Megint elszállt egy nap,
s kinyitottam könyvem.
S várt a könyv tündére,
én pediglen jöttem.

Éhezett a lelkem
újabb folytatásra,
amíg távol voltam
nem gondoltam másra!

Nem csigázott tovább,
a tündér elkezdte.
Éppen ott folytatta,
ahol tegnap este.

Megrémült királyunk
új csapatot szervez,
Tűzzel-vassal irtó,
szörnyű harcot tervez.

Immár csatlakozik
a sok király hozzá,
bárcsak a szövetség
a győzelmet hozná.

Ám a banya erős,
nem bírnak el véle,
minden tűz kialszik,
csorbul a kard éle.

A nyíl vesszők vissza,
ellenük fordulnak,
a katonák sorra,
holtan porba hullnak.

Fejük felett csendül
gyilkos banya-átok:
– amit reám szórtok,
visszahull reátok.

Így hát a háború
ma is úgy ér véget,
a banya legyőzi,
mind az ellenséget.

Végül a királyra
küldött szörnyű átkot,
olyan betegséget,
mit senki sem látott.

A hatalmas sereg,
– vagyis, ami maradt –
ezek után bizony
ezer felé szaladt.

A király beteg lett,
s nyomta csak az ágyát,
száz orvos próbálta
rajta tudományát.

Ám egyik sem tudott
megoldást a bajra,
ellágyuló csontra,
szertehulló hajra.

A király, bíz, ekkor
kürtölte világgá,
annak ki banyát öl,
annak meghálálná,

Ha jönne egy ember,
ki leveszi az átkot,
rögvest neki adná
azt a fél országot.

A fele hatalmát
és a fele kincsét,
kincses kamra kulcsát,
zárját és kilincsét.

Csak az egészségét
adja vissza néki,
mert a banya átka
végképp elemészti.

Akkor jelentkezett
az a szegényember,
de ezt már elmondtam,
ismételnem nem kell!

Honnan is folytassam,
ami még hiányzik?
Hát Tündérországban
is a bú virágzik.

Mert a banyává vált
tündérlányt keresték,
s nem találták lelkét,
se köddé vált testét.

A Tündér királynak
volt egy másik lánya,
övé lett az ország
teljes hozománya.

Erre a leányra
már jobban vigyáztak,
csak a másik miatt
volt évente gyásznap.

De most időm lejárt,
búcsúzkodni kezdtem,
a mese sodrába
belefeledkeztem.

Becsuktam a könyvet,
innen majd folytatom,
figyelmem, tündérem,
majd holnap is adom.

Rohanok majd hozzád
a folytatást várva,
várj reám könyvtündér,
szíved nagyra tárva!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva