Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Legkedvesebb lóbarát


Aranyosi Ervin: Legkedvesebb lóbarát

Megölellek szeretettel,
örök ez a pillanat…
Szívem mélyén ez az érzés
mindörökre megmarad.
Sosem lehetek magányos,
ameddig te vagy nekem.
Remélem, a barátságunk
átkísér az életen!

Aranyosi Ervin © 2024-01-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kutyák karácsonyfája


Aranyosi Ervin: Kutyák karácsonyfája

Szeretetből épült a fánk.
– Azt a kutyafáját!
Melegítjük a gazdánknak
érző szíve táját!
Mennyi csodás dísz van rajta,
házőrzés és hűség,
tapasztalni a jóérzést,
itt a lehetőség!
Őszinteség, egyenesség,
kitartó szolgálat,
s még megannyi jellemvonás
díszíti a fánkat!
Barátság és odaadás,
örök társsá válunk,
ha engeded, mindennapos
a karácsony nálunk!

Aranyosi Ervin © 2023-12-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szereteted lelkemhez ér


Aranyosi Ervin: Szereteted lelkemhez ér

Pici nózid milyen nedves,
és az arcod nagyon kedves.
Selymes bundád tiszta fehér,
szereteted lelkemhez ér.
Az én lelkem viszonozza,
világunkat rendbe hozza!
Kicsik vagyunk, nagyra növünk,
Várj csak világ, mindjárt jövünk!

Szereteted megérintett,
a lelkemre érzést hintett.
Nem hagyhattam válasz nélkül,
szeretettől kedvünk szépül!
Hálaképpen simogatlak,
te sem tartod meg magadnak,
doromboló jókedved lesz,
barátságunk boldoggá tesz!

Aranyosi Ervin © 2023-07-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Jó lenne, jó lesz!

Emese álma: Dávid Júlia üvegkompozíciója

Aranyosi Ervin: Jó lenne, jó lesz!

Jó lenne, ha mi magyarok, összetegeződnénk,
szeretettel, barátsággal egymást fölemelnénk!
Mi lenne, ha észrevennénk egymásban a szépet,
s tanítanánk jól szeretni az emberiséget?

Jó lenne, ha mi magyarok, egyként gondolkodnánk,
saját létünk érdekében döntéseket hoznánk!
Olyanokat, amilyet még más nemzet nem látott,
szerethető hellyé tennénk szép Magyarországot!

Jó lenne, ha kis hazánkat újra naggyá tennénk,
megbeszélve a jövőnket, egy irányba mennénk!
Nem bántanánk, nem sértenénk, együtt gondolkodnánk,
közös célok alkotói, tervezői volnánk!

Jó lenne magyarul írni a szép valóságot,
szép nyelvünkkel teremthetnénk egy igaz világot!
Mutatnánk a többi népnek követhető példát,
s azt kívánom, velem együtt, e szép jövőt éld át!

Aranyosi Ervin © 2022-08-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Rózi emlékére


Aranyosi Ervin: Rózi emlékére

(Kozma Andrea nevében)

Embertelen lények, jókedvükben ölnek,
árnyék szellemükkel koromba merülnek.
Érző, szép lelkekre őrült halált hoznak,
szerető szíveknek fájdalmat okoznak.
Rózi csak egy kedves, puhaszőrű lény volt,
csodálatos, kitől ragyogott az égbolt.
Egy kiváncsi-fáncsi, s őrülten szerettem,
s hiszem, hogy általa jobb ember lehettem.

Aztán jött valaki, aki nem is ember,
kihűlt, fagyott szívvel, üres értelemmel,
kegyetlenül elbánt drága kismacskámmal,
csak szórakozásból belerúgott lábbal…
Akkorát, kiszakadt szegény rekeszizma,
el kellett altatni azt, ki bennünk bízna.
Kártékony bűnöző csodát vett el tőlem,
lelkem egyik fele, szakadt ki belőlem!

Milyen is volt Rózi? Maga volt a csoda,
igaz barátságát adta nekem oda.
Befogadtuk és már szívünkhöz tartozott,
a mi életünkbe kedvességet hozott.
Együtt nézegettünk egeres filmeket,
cin-cin-nek neveztem én az egereket,
és ő tudta mi az, s izgatottan nézte,
vadászösztönt a film, benne felidézte.

Madarak is éppúgy felkeltették vágyát,
csip-csip-nek neveztem, én a sok madárkát.
Rózi a mókust is könnyen felismerte,
nézni a mozgókat, annyira szerette.
Olykor fogott gyíkot, s nekünk hazahozta,
az egész napomat így bearanyozta.
Tudta, mi a husi, s nem ment el emellett,
oly nagyon szerette a nyers csirkemellet.

Nagyon kíváncsi volt, olykor virslit lopott
a konyhaasztalról – huncutkodni szokott!
A mosogatónál folyó vízzel játszott,
és a mosógépbe gyakran belemászott.
Amikor fürödtünk, a kád szélén sétált,
kád-dugókat lopott, s eldugva megtréfált,
azokat, azóta mi meg sem találtuk.
Szerettük Rózinkat, így hát nem is bántuk.

Kijáró cica volt, nem zártuk börtönbe,
úgy sem maradt volna, másra vágyott, többre!
Imádott kint lenni, menni, felfedezni,
sokat csavarogni, az életet szeretni!
Most nagyon hiányzik, fáj az elvesztése,
űrt hagyott szívünkben drága, kedves lénye.
Reméljük, a macskák mennyországa várja,
ahol szabad útját megbékélve járja…

Aranyosi Ervin © 2022-07-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Nedves a nózid?


Aranyosi Ervin: Nedves a nózid?

Neked is nedves a nózid?
Akkor egészséges vagy!
Piros arcod elviseli,
mikor tél van, s nagy a fagy!
Hogyha ráülsz a szánkódra,
azt én szívesen húzom.
Sokkal jobb így közlekedni,
mint autón, vagy buszon!
Adhatok én barátságot,
a szívednek meleget,
lehet kívül minden hideg,
én melegítem lelkedet!

Aranyosi Ervin © 2022.01.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A vargánya magánya

Aranyosi Ervin: A vargánya magánya

Tegnap erdőn jártam,
gombákat kerestem,
az avart vizsgáltam,
s bokrok alá lestem,
hátha lenne gomba,
aki nem goromba,
s szívesen eljönne
szerény otthonomba.

Eljönne ebédnek,
megtisztelve engem,
másnap megfőzhetném,
s vérré válna bennem.
Hát nem volt egyszerű,
a gombák elbújtak,
s nem köszöntek reám,
hanem csak lapultak.

Idén, mintha nem is
kelnének életre,
senki nem lel rájuk,
mert bujkálnak egyre!
Hát én keresgéltem,
sűrűn köszöngettem,
látatlan gombának,
kalapot emeltem.

Gondoltam majd ő is,
mutatja kalapját,
etikett szabja majd,
a barátság alapját.
Mert nagyon akartam
én gombára lelni,
de egyik sem akart
velem útra kelni.

Hát mégsem lesz gomba
ebédre, csak lencse?
Nem szegődik mellém
véletlen szerencse?
Beszéltem hozzájuk,
szánjanak meg végre,
jöjjenek el hozzám,
pont holnap ebédre.

S lám a gombáknak is
van megeső szívük,
ami pont olyan jó,
amilyen az ízük.
Ott, az avar között
egy kalapot láttam,
integetett nekem:
– Jöjj, s szedjél le bátran!

Hej, de megörültem,
csoda szép gomba volt,
így becses személyem,
előtte meghajolt.
– Ne árválkodj már itt,
gomba fejedelem,
elviszlek magammal,
nosza, gyere velem!

Ne legyél egyedül,
ne legyél magányos,
ne ragaszkodj nagyon,
az erdő talajához!
Itt van a kosaram,
legyél útitársam,
segíts, pár testvéred,
könnyebben meglássam!

Hát meg is találtuk,
két növendék társát,
na ez enyhítette
szép gombám magányát.
Hárman jól elvoltak,
amíg hazatértem,
hálás lett a szívem,
s ezért elmeséltem.

Nem lesz már magányos
többé a vargánya,
várja melegedni
kis fazekam ágya,
s két másik társával
majd belém költözik,
boldog társra talál,
s embernek öltözik!

Aranyosi Ervin © 2021-06-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A krumpli manó

Festmény: Hartman Anikó

Aranyosi Ervin: A krumpli manó

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy krumpli manó.
Egy föld alatt lakó, krumplik közt suhanó.
Komoly feladatott kapott minden évben,
a krumplik gumóit nevelgette szépen.
Tavasszal az ember a krumplit elültette,
mert a krumplis tésztát igencsak szerette.
Aztán gondozgatta, locsolgatta szépen,
várta, hogy kikeljen kertje közepében.

A manóra pedig sok-sok feladat várt,
de krumpli manó volt, tudta hát a dolgát.
Szeretgette őket, s etetgette gyakran,
szép szavakat dúdolt minden pillanatban.
Hej, azokat pedig a krumplik szerették,
ezért a manónak kívánságát lesték.
Szépen növekedtek, mosolygóssá váltak,
és a kert közepén szépen sorba álltak.

Szárat növesztettek, levelet hajtottak,
csoda szép csoportot, krumpli sor alkottak.
A levelek mentén krumplivirág nyílott,
s hogy manójuk is van, őrizték a titkot.
Az ember meg büszke volt a krumplijára,
locsolta is szépen, gyakran megkapálta,
s azt hitte a krumpli csakis az ő műve,
dolgozott is érte, munkába merülve.

Csakhogy manó nélkül nem ment volna sokra,
de nem tudott róla, nem lelt rá az okra,
hogy a manó bizony krumpliját nevelte,
– bár a krumplis tésztát ő még nem ismerte.
Így telt múlt az idő, a virág leszáradt,
mind-mind földre hullott, elhagyva a szárat.
A szár is elszáradt, s vele a levele,
s jött az ember, hogy a gumót összeszedje.

Hozta az ásóját, hogy földből kiássa,
hogy krumpli termését végre egyben lássa.
Ám mikor a földből egyet kifordított,
valaki a mélyből jó nagyot ordított.
– Hé, te melák ott fent, mit képzelsz magadról?
– kiabált a manó, nem látva haragtól!
– Ezek az enyémek, mind-mind nekem nőttek,
tőlem lettek szépek, nekem tündököltek.

Az ember kereste, honnan jön e szólam,
és csak ásott tovább, kíváncsian, szótlan,
és pár pillanat múlva végre megtalálta,
mert a krumpli manó büszkén útját állta.
A pöttömnyi jószág vele szembe nézett,
– Hagyd azonnal abba, most, ezt az egészet!
Hiszen a sok krumpli, így mind meg fog halni,
nem lehetsz oly gonosz, hogy fel akard falni!

Az ember meglátta, s rögtön felemelte,
szeméhez emelve, tenyerére vette.
– Hát te ki vagy, mi vagy és mit akarsz tőlem?
Bohócot még te sem csinálhatsz belőlem!
A krumpli az enyém, hiszen én ültettem,
egy egész nyáron át szépen megműveltem,
ezért a gumója, mind csak engem illet,
ebbe beleszólni senkinek sem illett!

Aki elvetette és aki gondozta,
azé lesz a termés, ne gondolj hát rosszra!
Hogy megszerzed tőlem, azt én nem hagyhatom,
mert kell ez a krumpli nekem, nagyon-nagyon!
S lám a manó leült, aztán sírni kezdett,
apró kis szeméből könnyeket eresztett.
– Hát a szeretgetés, amit nekik adtam,
kárba ment a végén, egy rossz pillanatban?

– Hiába etettem nyáron egyre őket,
nekem semmi sem jut, csak bánatom nőhet?
Sírt hát keservesen a kis krumpli manó:
– A manó szeretet semmire se való?
És az ember nézte, s nagyon megsajnálta:
– Nem járhat így pórul a krumplik barátja!
– gondolta magában és ötlete támadt,
kitalált valamit, valami vidámat!

– Hej, te krumpli manó, mond, mit szólnál hozzá,
ha a kedvességed krumplid viszonozná.
Meghívnálak téged egy krumplis tésztára,
ez lenne a munkád fizetsége, ára.
A kis krumpli manó gondolkodni kezdett,
a barátkozáshoz ez lenne a kezdet?
– Hát jó, próbáljuk meg, aztán, mikor jöjjek,
mire finomságod már puhára főzted?

– Gyere holnap délben! Vendégül látnálak,
érezd meg az ízét a krumplis tésztának.
Hiszem, ha megtudod, milyen finom étel,
akkor végre mindent szépen majd megértel.
Mért ültettem krumplit és miért műveltem,
mért volt fontos helyen, odakint a kertben.
S hiszem, ha majd jól laksz, jóízű tésztával,
megérted mit művel az ember krumplijával.

Gyere be a kertből, holnap épp pont délre,
én a krumplis tésztát megfőzöm ebédre,
és ha ízlik neked, biztos megígéred,
hogy felelős munkád máskor is elvégzed.
Másnap a mi manónk illendőn megjelent,
mert tudta a hívás, tiszteletet jelent.
A krumplis tésztából oly nagyon jól lakott,
hogy ehhez a koszthoz jó nagy kedvet kapott.

Azóta is mindig krumplikat nevelget,
szeretgeti őket, és őrzi a kertet.
Tudja már, az ember miért ültet krumplit,
hogy csinál gombócot, derelyét, meg nudlit.
A manó is eszik néha krumplis tésztát.
Ám mikor krumplit szedsz a krumplikat nézd át,
mert a manó bizony úgy hasonlít rájuk,
nehogy megtévesszen szép krumpli ruhájuk!

Aranyosi Ervin © 2020-07-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mi van a dobozban?


Aranyosi Ervin: Mi van a dobozban?
(Mikulás vers)

Na Üstökös, kitalálod mi van a dobozban,
amit olyan messze földről, szeretettel hoztam?
Csodálatos gyerek álom, mit valóra váltok,
varázspor, mit értékelnek majd a jóbarátok!

A varázspor megkacagtat, nagyon vidám játék,
azt hiszem, a barátság a legnagyobb ajándék!
Gyerekekre száll ez a por, s indul a varázslat,
mindenkire, kire ráhull vidámabbá válhat.

Másképp látja a világot, szívével fog látni,
segíti a kicsiket is mosolygóssá válni.
Észreveszik egymásban a szerethetőt, szépet,
a varázspor csodájától megszépül az élet.

Aranyosi Ervin © 2019-11-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy csónakban evezünk


Aranyosi Ervin: Egy csónakban evezünk

Közös vízen, közös csónak,
benne ül két okos eb,
nagy vidáman evezgetünk,
s kedvünk egyre fényesebb.
Barátsággal megosztozunk
a munkának nehezén.
Csodálkozva kérdezheted:
– Hogy érthetek ehhez én?
Hol tanultunk meg evezni?
A gazdánk megtanított!
Miközben egy macska pajtás
hátul nagyon lapított.
Egy csónakban evezünk,
és közösek a céljaink,
felfedező kutyák vagyunk,
kikben kalandvágy lakik.

Aranyosi Ervin © 2019-08-23
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva