Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

ápr
15

By

Aranyosi Ervin: A csiga dala

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: A csiga dala

Csúszok-mászok előttetek,
lassú népet előzgetek.
Van is ebből riadalom,
erről szól most csiga-dalom!
Leveleken száguldozom,
hátamon a házam hozom,
nem keréken járom utam,
nyálkán csúszva gyors a futam.
A kanyart is gyorsan veszem,
olykor utamat megeszem.
Levél, s gomba az étlapon,
ettől teljes az én dalom!

Aranyosi Ervin © 2023-04-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jún
17

By

Aranyosi Ervin: A vargánya magánya

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A vargánya magánya

Tegnap erdőn jártam,
gombákat kerestem,
az avart vizsgáltam,
s bokrok alá lestem,
hátha lenne gomba,
aki nem goromba,
s szívesen eljönne
szerény otthonomba.

Eljönne ebédnek,
megtisztelve engem,
másnap megfőzhetném,
s vérré válna bennem.
Hát nem volt egyszerű,
a gombák elbújtak,
s nem köszöntek reám,
hanem csak lapultak.

Idén, mintha nem is
kelnének életre,
senki nem lel rájuk,
mert bujkálnak egyre!
Hát én keresgéltem,
sűrűn köszöngettem,
látatlan gombának,
kalapot emeltem.

Gondoltam majd ő is,
mutatja kalapját,
etikett szabja majd,
a barátság alapját.
Mert nagyon akartam
én gombára lelni,
de egyik sem akart
velem útra kelni.

Hát mégsem lesz gomba
ebédre, csak lencse?
Nem szegődik mellém
véletlen szerencse?
Beszéltem hozzájuk,
szánjanak meg végre,
jöjjenek el hozzám,
pont holnap ebédre.

S lám a gombáknak is
van megeső szívük,
ami pont olyan jó,
amilyen az ízük.
Ott, az avar között
egy kalapot láttam,
integetett nekem:
– Jöjj, s szedjél le bátran!

Hej, de megörültem,
csoda szép gomba volt,
így becses személyem,
előtte meghajolt.
– Ne árválkodj már itt,
gomba fejedelem,
elviszlek magammal,
nosza, gyere velem!

Ne legyél egyedül,
ne legyél magányos,
ne ragaszkodj nagyon,
az erdő talajához!
Itt van a kosaram,
legyél útitársam,
segíts, pár testvéred,
könnyebben meglássam!

Hát meg is találtuk,
két növendék társát,
na ez enyhítette
szép gombám magányát.
Hárman jól elvoltak,
amíg hazatértem,
hálás lett a szívem,
s ezért elmeséltem.

Nem lesz már magányos
többé a vargánya,
várja melegedni
kis fazekam ágya,
s két másik társával
majd belém költözik,
boldog társra talál,
s embernek öltözik!

Aranyosi Ervin © 2021-06-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
6

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 39. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 39. rész

Eltelt egy újabb nap,
megint mennem kellett,
s ott találtam magam
a tündérem mellett.

Ott volt a Fiú is,
a tündérem párja,
végre felébredjek,
mindkettő azt várja.

Közben leszállt a sas,
a piactér szélén,
ekkora nagy vásárt
nem is láttam még én.

Mert, mikor hajnalban
először érkeztem,
csak egy csupasz tér volt,
és beépítetlen.

Most meg sátrak hada,
árushelyek sora,
színpadon bohócok
vidám kis műsora.

Körhinta, mutatvány,
gyereknek bábsátor,
tündérmesét szórtak
szívből, igazából.

Nyüzsgött ott a tömeg,
hangosan, vidáman,
s látszott, mennyi ember
lakik itt a várban.

Úgy látszott a nép itt,
nagyon elégedett,
de hol élni hagynak,
az a föld szép lehet.

Ott hol a szeretet
mindennap tanyázik,
és ahol a lélek
vidámságban ázik,

ritka a betegség
és a szomorúság,
nincsen haragosság,
nincsen háborússág!

Hát ide érkeztünk,
vásár közepébe,
s menni is készültünk
varázslónk elébe.

Sasom épp csak letett
a pázsitra minket,
aztán szárnyival
csak kettőt legyintett.

Majd elrúgta magát,
s már odafent szárnyalt.
Napot eltakarva,
bennünket beárnyalt.

Aztán tova repült,
integettünk neki,
hálával búcsúzva,
mely lelkét eteti.

Fiú és Tündérem
indultak előttem,
virágos ösvényen
nyomukat követtem.

Mentünk be a várba,
hol a varázsló várt,
magunk mögött hagyva
a zsibongó vásárt.

Amikor beléptünk
az óriás terembe,
a mágus is megjött,
átvitt értelemben.

Csak kinőtt a földből,
mintha gomba volna,
csak – tudod – a gomba,
biztosan nem szólna.

Ő viszont örömmel
üdvözölt hármunkat,
mint, ki jó barátunk,
aki ránk nem unhat.

Örült, hogy a Fiú
az átkot levette,
és a könyv tündére
most ott állt mellette.

Úgy virult az arcuk,
jó volt rájuk nézni,
ahogy egymást tudták
szeretve becézni.

Ott a drága tündér
elkezdte meséjét,
adva a mágusnak
a megértés esélyét.

De én most nem kezdem
elölről mesélni.
Hisz sohasem tudnánk
a végére érni.

De van miről szóljak,
megijedni nem kell!
Onnan folytatjuk majd,
hogy: a Szegényember…

Ám mára a könyvem,
s én is becsukódtam,
azért, hogy alhassak
egy nagyot nyugodtan!

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
14

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 7. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , 2 hozzászólás

a könyv tündére 7Aranyosi Ervin: A könyv tündére 7. rész

Egy újabb szép napnak
vége immár, végre!
Napunk el búcsúzott,
s Hold jött fel az égre.

Kivettem a könyvjelzőt,
és folytattam a könyvet,
a mesébe visszajutni,
így volt a legkönnyebb.

Siettem a Tündéremhez,
úgy, ahogy csak bírtam,
s amit nekem elmesélt Ő,
rögtön le is írtam.

Túl voltunk a farkasokon,
emberünk túlélte,
és a tündér ezt a mesét,
most tovább mesélte.

A Fekete erdőn többé
nem ült már az átok,
legalábbis gonosz farkast
többé itt nem látok.

Visszatért a fény és ettől
kivirágzott minden,
szerethető lett a világ
égi, s földi szinten.

Szegény emberünk elindult,
hogy célját elérje,
hogy a végén, majd a jussát
a királytól kérje.

A vasorrú banya házát
kezdte hát keresni.
De nem volt ott sem útjelző,
s nem utalt rá semmi.

A tisztásról hét út indult,
bizony, hét irányba.
Az egyik volt, amelyiken
idehozta lába.

Elindult hát egy másikon,
bízva szerencsében,
elszántsága tükröződött
mind a két szemében.

Eledele nem volt néki,
s korgott már a gyomra,
hazagondolt kedvesére,
a meleg otthonra.

Felesége, kicsi fia
kedves arcát látta,
és ilyenkor a lépteit
meg is szaporázta.

Az út mentén szamóca nőtt,
édesítve napját,
itt ott néhány finom gomba
lengette kalapját.

Össze is gyűjtötte őket,
este majd megállva,
tüzet gyújt és ebből lesz
a szerény vacsorája.

Fenn a fákon, s bokrok között
madarak daloltak,
őzek, nyulak egy darabon
kísérői voltak.

Később keskeny, tiszta vizű
patak állta útját.
Megtöltötte a kulacsát,
s szomjúsága kútját.

Lassan be is esteledett,
s kiért egy tisztásra,
ami nagyon ismerős volt,
nem is gondolt másra.

Látta, hogy egy egész napja
ráment a sétára,
s útja végén, honnan indult,
magát ott találta.

Tüzet gyújtott, vacsorázott
gombáit megette,
Tarisznyáját kispárnának
feje alá tette.

– Aludjunk rá, segítsenek
jó útra az álmok!
Remélem, hogy holnap
majd a jó útra találok.

Így gondolta, s el is aludt,
és mikor felébredt,
másik utat kiválasztva,
új ösvényre lépett.

Egész nap csak gyalogolt,
és nem is gondolt másra,
ez az út is visszavezet
arra a tisztásra.

– Három a magyar igazság,
el is jött a három,
alszom egyet és a banyát
holnap megtalálom.

Sajnáltam a szegény embert,
ám az időm lejárt,
elbúcsúztam, mert a tündér
meseboltja bezárt.

Elindultam hazafelé,
könyvemet bezártam,
lelkemben már a holnapot,
a folytatást vártam…

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
3

By

Aranyosi Ervin: Törpemese

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , 1 Comment

Aranyosi Ervin: Törpemese

Aranyosi Ervin: Törpemese

Törpeváros, gombaházak ablakában fény ragyog.
Amikor az erdőt járom, az óriás én vagyok!
A gombákat jól megnézem, nem szedem le, ha lakott!
Figyelem, hogy tettek-e rá ajtót, avagy ablakot?
Nem bántom a kis törpéket, ők sem ártanak nekem,
és ha látok néha egyet, kíváncsian figyelem.
Ha észrevesz, integetek, így kívánok szép napot.
Ő is visszaint illendőn, s meglenget egy kalapot.
– Azért szólok, ha erdőn jársz, lábad elé jól figyelj!
Ha törpét látsz, s gombaházat, lépésedre jól ügyelj!
Szeretettel figyeld őket, csodáld apró életük,
– hidd el, – jó, hogy ők is vannak, gazdagabb a lét velük!

Aranyosi Ervin © 2014-03-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva