Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyi álmodozás


Aranyosi Ervin: Karácsonyi álmodozás

Álmodozom róla,
milyen szép is volna,
ha a világ végre a szeretetről szólna!
Szeretet születne
az emberek szívébe,
s törekednénk együtt a jóra, s a szépre!

Nem csak megváltóra,
s angyalokra várnánk,
hanem tenni érte, mi is megpróbálnánk!
Fényt vinnénk a ködös,
megfagyott világba,
hogy ne legyen senki világunkban árva!

A szívünk megnyílna,
éhezőt etetve,
a tévúton járót is jobbá szeretve!
Ajándék, az érzés,
melegség lehetne,
amit minden ember bátran megtehetne!

Nem hagynánk kihűlni
szeretetlen lelket,
adnánk melegséget, gyógyító figyelmet!
Adnánk a szívünknek
igazi varázsát,
jó szó kedvességét, éltető parázsát.

Hiszem, hogy lehet szebb
idén a karácsony!
Kell, hogy szeretetünk végre zöldre váltson!
Adjunk is, kapjunk is,
öröm legyen részünk,
földi Mennyországot ragyogjon be fényünk!

Aranyosi Ervin © 2023-12-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha nem leszel jó…


Aranyosi Ervin: Ha nem leszel jó…

Ha nem leszel jó, majd nem fognak szeretni,
és sohasem fogsz úgy, majd a mennybe menni!
Elhitted ezt önként, s megküzdöttél érte,
és úgy tettél, ahogy a sok tanítód kérte.
A szeretet-éhség volt a te rabláncod,
így életed végig, a kijárt úton járod.
Bezárták lelkedet a hitek börtönébe,
s nem szabadulsz onnan ki már talán élve!
De, vajon ez így most a te saját léted,
vagy a mások által neked írtat éled?
Mert az ember mindig szeretetre vágyna,
s azért mindent tenne, bármit megcsinálna!
Bár valójában csak jól szeretni kéne,
s akkor szeretetet kaphatnál cserébe!

Elvárások szegélyezték eddig is a sorsod,
bár a tiszta fényed, a lelked mélyén hordod,
mégis mások által elvárt szerep vár rád,
minthogy saját pályád, lelked útját járnád!
Van még azért esély, gondolkozz csak róla,
hiszen nincs lelkednek vesztenivalója?
Hogyan tudnád saját sorsodat átírni,
hogy élvezni is tudd, és ne csak kibírni!
Mit jelenthet az, hogy jónak kéne lenned?
Hiszen ott van minden  élő csoda benned,
csak fel kéne végre szépen szabadulnod,
s végre szeretettel élni kell tanulnod!

Légy oly jó, és kezdd el önmagad szeretni,
s szeretettel élve, boldogabbá tenni!
Aztán szórd a  szíved szeretetét széjjel,
töltsd meg a világod érző, tiszta fénnyel!
Ha majd fényed végre másokra kiárad,
nem lesz majd gazdagabb, boldogabb tenálad!
Szereteted folyton visszatér majd hozzád,
s ráébredsz, hogy itt van, a földi mennyország!
Szeress és meglátod, téged is szeretnek,
s mikor tudod, tanítsd ezt az embereknek!
Így mutass utadon a társaidnak példát,
és az örömöknek minden percét éld át!

Aranyosi Ervin © 2023-10-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Együtt, őszintén szeretve


Aranyosi Ervin: Együtt, őszintén szeretve

Boruljon fénybe a világ,
a szeretet fényébe!
Ebből nyerjünk energiát,
más lelkekhez érve!
Az egyetlen, mit ha adok,
vissza talál hozzám,
s adásával többszörözném,
vagy megsokszoroznám!

Nem kell azt elvenni mástól,
csak adni, s fogadni,
a szeretet áramában,
benne kell maradni.
Szemünk ragyog és a világ
szívünktől melegszik,
figyeld csak meg, ha így élünk,
egy szebb világ lesz itt!

Próbáljunk meg, jó szándékkal,
szeretetben élni,
különleges ez a burok,
s többé nem kell félni!
Amitől félsz, az meggyengít,
energiát veszthetsz,
legjobb lesz, ha haragot, bút,
mind szélnek eresztesz!

Együtt, őszintén szeretve
kell élni a létünk,
s meglátjuk, hogy utunk során
Kánaánba érünk!
Nem kell siker, verseny,
és harc, hatalom a léthez,
fontosabb az, hogy a szívünk,
hogy dobban, mit érez!

Nincsen más út, hidd el nékem,
s gondolkozz el rajta,
megosztani a világot
Isten sem akarta!
Egyek vagyunk, ezt ismerd fel,
ennyit kell megértsünk,
ne bántsuk hát, másik testbe
leszületett részünk!

Békéljünk meg önmagunkkal
és mindenki mással,
rezegjen a lelkünk együtt
az egész világgal!
Ha a lélek emelkedik,
a kapu feltárul,
megnyílik a Mennyország is,
Isten-igazából!

Aranyosi Ervin © 2023-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet a legnagyobb kincs!


Aranyosi Ervin: A szeretet a legnagyobb kincs!

A szeretet – akármilyen furcsa –
csak az lehet a mennyország kulcsa!
És akinek ott van a szívében,
csak az lehet boldog életében!
Ki tanítja, hogyan kell szeretni?
Szívvel élni, s megértőnek lenni,
elnézni a más ember hibáját,
s megkeresni benne, bújó báját!

Ami jót tesz, azt észre kell venni,
múlt hibáit, mind a tűzre vetni,
mintha azok nem is lettek volna,
ami csúf volt, szálljon csak pokolra!
De meglátni másokban a szépet,
s rögtön sokkal élhetőbb az élet!
A szeretet, csak ez segít rajtunk,
ha már boldoggá lenni akartunk!

A szeretet nem vehető pénzen,
s nem kell hozzá küzdelem, vagy érdem,
csupán csak a szívünkön át látni,
emberséges, érző lénnyé válni!
Minden ember szeretetre vágyna,
de azt nem rejt bank, vagy aranybánya,
olyan kincs az, amit adva több lesz,
virágot hoz, ha rá vizet öntesz!

A szeretet a legnagyobb kincsünk,
a tegnapra takarót terítsünk!
Felejtsük el mindazt, ami bántó,
ez a módszer lehet csak megváltó!
Engedd inkább szívedbe a hálát,
hadd segítse lelked minden álmát!
Ha mindenki tudna már szeretni,
világunkat rendbe tudnánk tenni!

Aranyosi Ervin © 2023-04-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A szeretet ünnepére készülnek az emberek?


Aranyosi Ervin: A szeretet ünnepére készülnek az emberek?

A szeretet ünnepére készülnek az emberek,
de tudják-e valójában, mi is az a szeretet?
Készülnek az ajándékok, rohamoznak boltokat,
mindenféle holmit vesznek, vásárolnak jó sokat.
Vajon, Jézus, ha ma élne, lelke örülne neki,
hogy a sok ember nem egymást, a vásárlást szereti!
A csillogás, a gazdagság, lenne hát a szeretet,
hogy eladják a kufárok a sok ócska szemetet?
A szeretet nem ajándék, pénzben nem is mérhető,
nem ehető, nem hordható, nem adható-vehető!

A szeretet ünnepére készülnek az emberek,
szeretetet pénzért venni, egyszerűen nem lehet!
Szeretetet adni lehet, szeretetre cserélni,
öleléssel, figyelemmel, együttléttel megélni.
Nem is kell megünnepelni, egész évben élni kell!
Mosollyal a másik szívhez, kedveskedve érni el!
Nem csak karácsonykor kéne örömöket okozni,
hogy a gyermek arra várjon, Jézuska mit fog hozni?
Vagy az évnek többi napján kihűlhet a szeretet,
három nap, egy egész évben, elegendő lehetett?

A szeretet ünnepére készülnek az emberek,
úgy szeretném egyszer végre, megértetni veletek,
a kis Jézus születése azért volt egy égi jel,
hogy a szeretet világa vele együtt jöjjön el!
Hogy az emberek megértsék, miről is szól a világ,
nem tudsz addig boldog lenni, míg a pénz tud hatni rád!
Egymásért kell cselekednünk, ám, amíg nem szeretünk,
csak ösztönös lényként élünk, s boldogok nem lehetünk!
Meg kellene hát tanulnunk a szeretet lényegét,
nem csak csillogással várni a karácsony éjjelét.

A szeretet ünnepére készülnek az emberek,
öleljétek hát meg egymást, hogy szeretve legyetek.
Szereteted szórd csak széjjel, nem vész el, visszakapod,
ez a csoda az egészben, más szívét nyitogatod!
Ha majd minden ember szíve szeretettel megtelik,
a világ is átalakul, szebb lesz majd, és emberibb!
Idehozzuk, le a Földre a Mennyország kapuját,
szeretettel és jósággal,küszöbén így jutunk át.
Véget ér a nyomorúság, elhajítjuk az okát,
szeretet lesz és emberség, békés, örök boldogság!

Aranyosi Ervin © 2022-12-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Rózi emlékére


Aranyosi Ervin: Rózi emlékére

(Kozma Andrea nevében)

Embertelen lények, jókedvükben ölnek,
árnyék szellemükkel koromba merülnek.
Érző, szép lelkekre őrült halált hoznak,
szerető szíveknek fájdalmat okoznak.
Rózi csak egy kedves, puhaszőrű lény volt,
csodálatos, kitől ragyogott az égbolt.
Egy kiváncsi-fáncsi, s őrülten szerettem,
s hiszem, hogy általa jobb ember lehettem.

Aztán jött valaki, aki nem is ember,
kihűlt, fagyott szívvel, üres értelemmel,
kegyetlenül elbánt drága kismacskámmal,
csak szórakozásból belerúgott lábbal…
Akkorát, kiszakadt szegény rekeszizma,
el kellett altatni azt, ki bennünk bízna.
Kártékony bűnöző csodát vett el tőlem,
lelkem egyik fele, szakadt ki belőlem!

Milyen is volt Rózi? Maga volt a csoda,
igaz barátságát adta nekem oda.
Befogadtuk és már szívünkhöz tartozott,
a mi életünkbe kedvességet hozott.
Együtt nézegettünk egeres filmeket,
cin-cin-nek neveztem én az egereket,
és ő tudta mi az, s izgatottan nézte,
vadászösztönt a film, benne felidézte.

Madarak is éppúgy felkeltették vágyát,
csip-csip-nek neveztem, én a sok madárkát.
Rózi a mókust is könnyen felismerte,
nézni a mozgókat, annyira szerette.
Olykor fogott gyíkot, s nekünk hazahozta,
az egész napomat így bearanyozta.
Tudta, mi a husi, s nem ment el emellett,
oly nagyon szerette a nyers csirkemellet.

Nagyon kíváncsi volt, olykor virslit lopott
a konyhaasztalról – huncutkodni szokott!
A mosogatónál folyó vízzel játszott,
és a mosógépbe gyakran belemászott.
Amikor fürödtünk, a kád szélén sétált,
kád-dugókat lopott, s eldugva megtréfált,
azokat, azóta mi meg sem találtuk.
Szerettük Rózinkat, így hát nem is bántuk.

Kijáró cica volt, nem zártuk börtönbe,
úgy sem maradt volna, másra vágyott, többre!
Imádott kint lenni, menni, felfedezni,
sokat csavarogni, az életet szeretni!
Most nagyon hiányzik, fáj az elvesztése,
űrt hagyott szívünkben drága, kedves lénye.
Reméljük, a macskák mennyországa várja,
ahol szabad útját megbékélve járja…

Aranyosi Ervin © 2022-07-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Húsvéti ébresztő


Aranyosi Ervin: Húsvéti ébresztő

Tanítani jött, nem megváltani téged,
megmutatni azt, hogy miről szól az élet.
Ébresztgette lelked, szemed nyitogatta,
szívedbe a hitet – a létben – visszaadta!
Hisz, te nem vagy bűnös, nem kell megváltani,
ezt csak elhitetni próbálja valaki,
kit érdek vezérel, s nem a te érdeked,
kinek csak pénzforrás lett a te életed!

Ha meg nem vagy bűnös, nem kell a megváltás,
csak megértés kéne, meg a tisztánlátás!
Bűntelen lelkeket nem kell megmenteni,
illúziók fátylát kell fellebbenteni!
Mutatni az erényt, az igaz jóságot,
megláttatni veled igaz valóságot!
Megértetni véled az élet lényegét,
láttatni a Napot, Isten fénylő egét!

Hogy a lélek örök, tiszta, halhatatlan,
igazát keresi minden pillanatban!
Senki sem támad fel, hisz a lélek örök,
nem létezik halál, csak az élet pörög…
Kozmikus vándora vagy a nagyvilágnak,
kire megélések, feladatok várnak,
s hazugság a mondás, hogy bűnben születtél,
mivel Isten egyik szép gyermeke lettél!

Várod megváltódat, hogy újra szülessen,
majd, ha a szemedről a fátyol lelebben,
meglátod hogy benned, ott él a lelkedben,
nap, mint nap tanítja, hogy élhetnél szebben!
Hogyan is tehetnéd jobbá a világot?
Hogyan nyerhetnéd el az örök szabadságot?
Hogy találhatnád meg a Mennyország kulcsát?
A megszerzett tudást, másoknak is nyújtsd át!

Egy nagy feladat van, talán majd meglátod:
Jobbá kell szeretnünk a mai világot!
Az ember értelmét jó felé terelni,
igaz valóságban örömünket lelni.
Az illúzióktól mentesülnünk kéne,
a lét szabadságát kaphatnánk cserébe!
A szeretet minket a Mennybe emelne,
és az egész élet új értelmet nyerne!

Aranyosi Ervin © 2022-04-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A döntés a tiéd!


Aranyosi Ervin: A döntés a tiéd!

Itt van a mennyország,
s a pokol is itt van,
s minden, mit elképzelsz
élő álmaidban!
Hiteddel teremtesz,
gondolattal alkotsz,
világod olyan lesz,
milyen képet rajzolsz!

A döntés a tiéd,
jót akarsz, vagy rosszat
amire koncentrálsz,
az él majd naphosszat.
Jobban teszed tehát,
ha jóra hangolódsz,
s nem lesz úrrá rajtad,
rossz akaró gonosz!

Lehet a világunk,
gyönyörűen fénylő,
ha szeretetet adsz,
annak, ami élő!
Félelem, aggódás
leterel az útról:
– Nem vagyunk képesek
tenni önmagunktól!

Különleges lény vagy,
csak még nem tudsz róla,
ha már tisztán látnál,
szép lelked dalolna.
Ám gyermekkorodban
vakságra ítéltek,
mert tisztaságodtól,
mint a tűztől féltek!

Elvették, mit hoztál
mikor leszülettél,
pórázra kötözött
kis rabszolga lettél,
s olyanok uralnak,
kik gyengébbek nálad,
elvették jövődet,
ellopták hazádat!

Sosem tanították meg,
hogy hogy kell élni!
Egyre oktattak csak,
rettegni és félni!
Aranyborjút tettek
eléd, azt imádjad!
Amit parancsolnak,
folyton azt csináljad!

Egyéniségedet
ellopták, elvették,
a kétség magjait
benned elvetették,
ezért nem ismered
teremtő erődet,
ezért nem tudhatod,
hogy rettegnek tőled!

Félnek, hogy felébredsz,
s rájössz ki is vagy te?
A jó Istennek vagy
teremtett szülötte!
Atyád pedig mindent
tereád ruházott,
csak még nem ismered
fel az igazságot!

Isten-ember vagy te,
bűntelen, s nem gyarló,
csupán a hazug szó
ami fékentartó!
A pokol sötétjét
járod itt a Földön,
csak vakon bolyongva,
csak idődet töltőn.

Ameddig nem tudod,
ki vagy, s miért lettél,
amíg egy világot
jobbá nem szerettél,
sehogy sem találod
meg a mennyországod,
addig megvezetett
kanosszádat járod!

Ebből az álmodból
fel kéne ébredned,
akinek születtél,
azzá kéne lenned!
Fénnyel beragyognod
a rád bízott Földet,
s magad teremteni
mától a jövődet!

Míg kétség közt borongsz,
nem látod a szépet,
el kéne oszlatnod
mind a sötétséget,
szeretettel, hittel,
önmagad ismerve,
hiszen ez volt Atyád
eredeti terve!

Ébredj fel kegyes nép,
légy önmagad ura,
ez a természetes!
Az eddig élt fura,
hiszen csak egy eszköz,
ami ural téged,
melynek csillogása
küld rád vaksötétet!

Hiszen világunkat
a PÉNZ betegíti!
A pusztulás árnyát
bolygónkra vetíti.
Több lett önmagánál,
nem csak értékmérő,
csalók eszköze lett,
s gyilkol is már, félő!

Aranyosi Ervin © 2022.02.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bűntelennek születünk


Aranyosi Ervin: Bűntelennek születünk

Az a bűnös, aki mondja!
Mert a lélek bűntelen!
Na meg, aki megtanítja,
hogy bűnös hogyan legyen!
Tiszta lappal érkezünk mind,
s tele írjuk papírunk,
s mivel bűnösnek neveznek,
egy léten át lapítunk!

Szabadítsuk fel a lelket,
az ember szerethető,
hittel, vággyal, mosolyogva,
minden cél elérhető!
Bűntelenül, szeretetben,
könnyebb élni emberek!
Hagyni kell hát, hadd tudhassa:
– Gazdagabb a lét veled!

Minden lélek – le a Földre –
ártatlanul érkezik,
senki nem válik gonosszá,
míg rosszal nem mérgezik.
S néha, bíz’ a legjobb szándék,
az is rossz útra vezet,
hitrendszer lehet a csapda,
így azt észre sem veszed!

Hogyan kéne jóvá válni,
nincs is ennél egyszerűbb,
észre kéne végre vennünk
egymásban a nagyszerűt!
A jó tettet megdicsérni,
felemelve lelkeket,
legjobb út egy szebb világba,
a megértő szeretet.

Mi értelme a világnak,
ha elnyom a hatalom?
Nem tesz senkit boldogabbá
mérhetetlen, nagy vagyon!
Ám ha másokkal megosztod
amid van, a keveset,
jó érzéssel gazdagodhatsz,
mely simítja lelkedet!

Más lelkében nyomot hagyva,
éljük szép világunkat,
s nincsen ember, aki erre,
tiszta szívvel, ráunhat.
Ám hiszem, hogy jobbá válunk,
ha mától mind így teszünk,
megépítjük mennyországunk,
s mind angyalokká leszünk!

Aranyosi Ervin © 2021-01-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Emberré kéne válnunk!


Aranyosi Ervin: Emberré kéne válnunk!

Azt nézd, mit látsz az éhezők szemében!
A gazdagság hamis és elvakít!
Lehetne élni eggyé válva, szépen,
de arra pénz, vagy hírnév nem tanít!
Hiszem, világunk sokkal szebb lehetne,
ha megbecsülnénk jót, értékeset.
A szeretet, az boldoggá tehetne,
s ha szétszórnád, visszaadnák neked.

Nem lenne koldus, hisz mindenkinek jutna,
nem lenne tolvaj, rabló, nincstelen,
az ember csak emberséget tanulna,
s nem ülne összehordott kincseken!
S elmúlna tán a sok kór, itt e földön,
nem kínozna már senkit ezután,
s nem lenne létünk, oktalanul börtön,
s élhetnénk együtt, egymás oldalán.

Elvakult létben mennyit lát az ember,
hazugság csapdák foglyul ejtenek,
s lázadna lelkünk, telve szeretettel,
és felfedeznénk, mit tőlünk rejtenek.
Lehetne élni tiszta szívvel szépen,
mások szívébe hozva örömöt,
ott van a sorsunk, az érzőknek kezében,
el kéne fújnunk a takaró ködöt!

Hisz jutna minden, minden éhezőnek!
Földünk, világunk sokkal gazdagabb!
Csak látni kéne az éhezők szemében,
hogy van megoldás, ha a lélek szabad!
El kéne osszuk a világ gazdagságát,
s jutna belőle, tán bőségesen,
felszabadítva az emberek világát,
hogy ez a Föld, a Mennyország legyen!

Meg kéne látnunk az önzés mély csapdáját,
s hinni, hogy élni szebben is lehet!
Elosztani bőségét, gazdagságát,
segíthetne a jóság, szeretet.
A fényűzés nem tehet embert naggyá,
a tiszta fény ránk egyformán ragyog,
s nem kéne válnunk élősködő varanggyá,
csak büszkén tudni: – Emberből vagyok!

Aranyosi Ervin © 2020-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva