Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ébredező világ


Aranyosi Ervin: Ébredező világ

Tavasz ezer virága pompáját öntse rád,
színes, tarka ruhája, megújult ifjúság!
Szerelem koszorúja, az fonja át szíved,
szomjat oltó varázsa, az éltető vized!
Télűző tudománya, gyújtson hát végre fényt!
A magányos szívekbe, öntsön most új reményt!
Annak, aki még fázik, olvadjon lelke fel,
a magány pokla helyet, a mennyet érje el!

Nyíljanak bimbók, szirmok, csodálkozó szemek,
érjen el szép szívekhez éltető üzenet!
Az élet szépségében időzzön el szívünk,
álmodjunk szebb világot, amelyben mind hiszünk!
Legyen az ember azzá, aminek született,
járja a Földet körbe a békeüzenet!
Tavasz van, ébredezz hát, tárd ki szíved, szemed,
áradjon a világra éltető szeretet!

Aranyosi Ervin © 2024-03-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kor sötétje elvakít


Aranyosi Ervin: A kor sötétje elvakít

A kor sötétje elvakít
és bontogatja szirmait
az árnyék színű, torz virág,
s halódik tőle a világ!
A sötétség fejünkre nőtt,
hazugság szőtt ránk szemfedőt ,
mitől az emberek vakok!
Úgy érzem egymagam vagyok!

Mért hagyod drága Istenem?
Tudom, te is szenvedsz velem!
A sötét oldal már ural,
s etet hazug szavaival.
Hová tűnt el a tiszta fény,
a jóra már nincs is remény?
Kihűlt a lét, lám megfagyott,
a jó szóért, bántást kapok.

A sötétség a mélybe húz,
s hiába, ebből sem tanulsz!
Hagyod elveszni lelkedet,
mert utadon a pénz vezet.
Isten fia alig akad,
hagyod, hogy írják sorsodat,
Judások adják el neked,
a lélekölő mérgeket!

Ha olykor mégis szembe szállsz,
csak kihűlt szíveket találsz,
halott virágot öntözöl,
sötétség árnya égre tör!
Győz a fekete mágia,
szenved tőle Isten fia,
a fényt nehéz mutatnia,
a kiutat kutatnia.

Úgy látom, minden elveszett,
nincs emberség, nincs szeretet,
felfalták sátánfajzatok,
sosem jön el, kit vártatok!
A jövőben nincsen helyünk,
légüres térben lépkedünk,
csak a szakadék széle vár,
s nem ragyog Isten fénye már?

Mélység, sötétség hívogat,
ne fájjon hát a szív sokat,
jöjjön a végső zuhanás,
mindent eltüntető varázs!
Hisz ennél lejjebb nem lehet,
megélni ezt az életet,
nincsen ránk szükség már tovább,
nincsen, kivel tegyünk csodát.

De akkor minek volt e lét,
ha megoldást nem tett eléd,
meg kell találnunk, úgy hiszem,
ezt súgja egyre bús szívem!
Mert nem lehet, hogy elvegyék,
a holnapunk ígéretét!
Mert feladnunk, azt nem szabad,
a szép filmünk el nem szakad!

Van még hitünk? Kell, hogy legyen,
s kell az, hogy boldoggá tegyen,
hisz kell, hogy legyen még remény,
legyen sorsunk bármily kemény!
Mert jönni fog, mert jönni kell,
egy jövőt hozó égi jel,
mely ráébreszt embereket,
hogy egy út van: A szeretet!

Legyél hát te is ébredő,
egy szebb világot éltető,
azt valósággá álmodó,
lelkek oltárán áldozó!
A kor sötétje múljon el,
az éj elmúlt, ébredni kell,
álmodni, élni szabadon,
csak te segíthetsz magadon!

Ha milliárdnyin ébredünk,
gazdagabb lesz a lét velünk,
ha szeretni megtanulunk,
fénylő lesz az életutunk!
Meggyógyul végre a világ,
nem a pokol fog hatni ránk!
Értelmet nyer az életünk,
valóban emberré leszünk!

Aranyosi Ervin © 2024-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyi álmodozás


Aranyosi Ervin: Karácsonyi álmodozás

Álmodozom róla,
milyen szép is volna,
ha a világ végre a szeretetről szólna!
Szeretet születne
az emberek szívébe,
s törekednénk együtt a jóra, s a szépre!

Nem csak megváltóra,
s angyalokra várnánk,
hanem tenni érte, mi is megpróbálnánk!
Fényt vinnénk a ködös,
megfagyott világba,
hogy ne legyen senki világunkban árva!

A szívünk megnyílna,
éhezőt etetve,
a tévúton járót is jobbá szeretve!
Ajándék, az érzés,
melegség lehetne,
amit minden ember bátran megtehetne!

Nem hagynánk kihűlni
szeretetlen lelket,
adnánk melegséget, gyógyító figyelmet!
Adnánk a szívünknek
igazi varázsát,
jó szó kedvességét, éltető parázsát.

Hiszem, hogy lehet szebb
idén a karácsony!
Kell, hogy szeretetünk végre zöldre váltson!
Adjunk is, kapjunk is,
öröm legyen részünk,
földi Mennyországot ragyogjon be fényünk!

Aranyosi Ervin © 2023-12-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: „Kezdetben vala”…


Aranyosi Ervin: „Kezdetben vala”…

„Kezdetben vala az ige”,
teremtő szó, a gondolat.
Újat kell teremtenie,
mely létrehoz új dolgokat,
amely szolgál és gazdagít,
mely ad valódi életet,
nem porhüvelyt, nem anyagit,
s megmutatja a lényeget.

Amire épült a világ,
ami nekünk teremtetett,
amitől boldog aki lát,
mely táplál testet, szellemet!
Vannak félők, kik nem hiszik,
hogy egy csak a Mindenható,
s csak sajátjukként ismerik,
s hogy vallással imádható.

Istenre nem hajaz a test,
a lelke volt a mintakép,
hogy minden testvéred szeresd,
ezért öntött lelket beléd!
Értelmet adott, éltetőt,
s varázs igét mely kifejez,
dolgodhoz jó lelkierőt,
amit eredményed jelez.

Isten maga a nagyvilág,
körötted, s egyben benned él,
s a gondolat teremt imát,
mit lerombol, ki élni fél.
Amíg anyagba süppedünk,
a lelkünket súly húzza le,
addig nem teljes életünk,
s csak ebbe halhatunk bele.

Csupán használnunk kéne már,
a jobbat teremtő igét,
s akkor lelkünk utat talál,
s kivirágzik a földi lét!
Legyünk hát éber gyermekek,
kiket szülője felruház,
kikben élő a szeretet,
a reánk fényt hozó varázs!

Mert kezdetben volt az ige,
használnunk kéne végre már,
itt a teremtés ideje,
az emberiség jelre vár!
Nem új megváltó kell nekünk,
s nem kell fájdalmas áldozat,
elég, ha mind felébredünk!
A félelem a kárhozat!

A természet része vagyunk,
ha elpusztítjuk, elveszünk,
világunkkal együtt halunk,
vagy örökké rabok leszünk!
Másokat nem legyőzni kell,
nem eltaposni, bántani!
Inkább egymást emelni fel,
a jót tenni, s nem ártani!

Aranyosi Ervin © 2023-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Követendő példa


Aranyosi Ervin: Követendő példa

Nézem hogy csinálja,
gyönyörűen táncol.
Így nem függ másoktól,
nem függ a világtól.
Lábujjhegyen forog,
köröket varázsol,
álmot vált valóra
és kilép a mából…

Egyszer talán én is
a helyébe lépek!
Mindent eltanulva,
célomhoz elérek.
Az lesz az életem,
mit szeretek csinálni,
segíts nekem, kérlek,
jó táncossá válni!

Ám, nem a sikerért
követem a példát,
nem az lesz a fontos,
amit majd a nép lát!
Hanem a megélés,
a mozdulat varázsa,
tánc gyönyörűsége,
a ritmus másolása.

A belső csodádat
kívánom megélni,
mert mikor a tánc visz,
elfelejtek félni!
Magával ragad
a zene lüktetése,
dallama, ritmusa,
a szabadság érzése.

Hiszen, ha táncolok,
felszabadul lelkem,
a világom tánccal
kell megünnepelnem!
Így az életemet
keresztül táncolom,
s lángol tiszta lelkem,
szinte ezer fokon.

Nézem hogy csinálja,
a nyomába lépek,
példáját követem,
s nem vezérel érdek!
Lábujjhegyen forgok,
köröket leírva,
mintha verssorokat
vetnék a papírra!

Aranyosi Ervin © 2022-06-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Luca, a jó boszorkány

Festmény. Hartman Judit

Aranyosi Ervin: Luca, a jó boszorkány

Luca apró, kedves és jó boszorkány volt,
ki a természettel kapcsolatot ápolt.
élte az életét a földi világban,
örömet lelt minden fűben, vadvirágban.
Pontosan olyan volt, mintha angyal lenne,
ugyanaz az áldott jóság megvolt benne.
Gyakran megálmodta, ami később történt,
látóként tisztelte az isteni törvényt.

Úton és útfélen mindenkin segített,
örömöt varázsolt, szeretetet hintett.
Érzékelni tudta az energiákat,
s gyakran megölelte az útszéli fákat.
Mások érzéseit szintén átérezte,
s fájdalmat csitított minden varázs-tette.
Nem csoda hogy számos állat lett barátja,
hiszen őket mindig, jól vendégül látta.

Egy öreg tölgyfának tövében állt háza,
apró házikó volt, s volt neki varázsa.
Benne apró tűzhely, asztalka két székkel,
s még az éjszakai ágyikója fért el.
Nem is fogadott ő nagyobb társaságot,
ám vendégül látott pár kedves barátot,
akik őt az erdőn keresztül kísérték,
s tudták, Luca szíve, mekkora nagy érték!

Házán volt egy ajtó, s oldalán egy ablak,
amelyen a napfény keresztül szaladhat.
Pár méterre tőle egy kis forrás eredt,
vize érré válva kicsit szélesedett,
majd megvastagodva patakká változott,
part mentén szomjazó fáknak vizet hozott.
Messzebb aztán végül kis tó nőtt belőle,
partját a nád itt-ott csendesen benőtte.

Luca gyakran sétált, kosárral kezében,
gyógyfüveket szedett az út mellett szépen,
vagy az erdő alján gombákra vadászott,
mikből finomságos, jó ételt varázsolt.
Kiszárított makkból sütött friss kenyeret,
kifacsart málnából finom ivólevet,
ismerte az erdő minden vadnövényét,
tudta, mi ehető, és mi rejti mérgét.

Házában egy polcon őrzött egy nagy könyvet,
benne varázsszavak, s ha kellett működtek!
Gyerekkora óta megtanult jó párat,
s amikor csak kellett, megjött a varázslat.
A varázslatait csak jóra használta,
és, aki ismerte, tőle a jót várta.
Ha sietni kellett, seprűjére pattant,
s vitte tarisznyáját, a másnak láthatatlant.

Seprűjén utazott kedvenc kiscicája,
szirénaként hatott az ő nyávogása,
így az erdőlakók tudták, közeledik,
s ha Lucára vártak ez jó hír volt nekik.
Ha Luca érkezett, jobban lett a beteg,
gyógyító ötlete mindig volt rengeteg,
nem csoda hát, ezért őt nagyon szerették,
apró ajándékkal szívesen meglepték.

Ha erdőben sétált, állatok kísérték,
vállán a madarak a helyüket kérték,
sokszor tenyeréből etetgette őket,
kedvesen becézve a vállán ülőket.
A kerek erdőnek volt a boszorkánya,
természetet óvott az ő tudománya.
Varázslataival megvédte az erdőt,
amelyikben lakott, amelyikben felnőtt!

Aranyosi Ervin © 2021-05-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Útravaló az élethez


Aranyosi Ervin: Útravaló az élethez

Nem ok nélkül jöttél erre a világra.
Célja van a létnek, hát okkal vagy itt!
Teremtő erő jut, minden egyes vágyra,
s minden embertársad valamit tanít.

Céltalanul élni, senki sincs e Földön,
teremtő célt szolgál mindaz, aki él.
A test, a léleknek nem csupán egy börtön,
csak rá kell még jönnünk, mi velünk a cél?

Hogyan lennénk képes segíteni máson?
Mit kellene tenni, hogy létünk szebb legyen.
Nem csak siránkozni néma elmúláson,
végig hánykolódni az élet-tengeren.

Keresd hát az utad, soha nincsen késő!
Mi végből születtél, miért is vagy itt?
Kerüljön kezedbe toll, ecset, vagy véső,
szebbítsd a világod hétköznapjait!

Tedd csupán a dolgod, azt, amihez értesz,
s tegyen boldogabbá ez a ténykedés!
Tegyél mindig hozzá mások életéhez,
nem sok az elvárás, és nem is kevés!

De nem az elvárás neked a kihívás,
nem kell megfelelned, ha lelked szabad!
Élvezd ki napjaid, légy ezerszer hálás,
s másokat dicsérni is használd szavad!

Találd meg életed valódi értelmét,
és ha jó úton jársz, jól érzed magad!
Fordulj önmagadba, csendesítsd le elméd,
s megkapod a léthez a varázsszavakat.

Mikor már élvezed az élet varázsát,
mikor örömmel kelsz, s hálás a szíved,
akkor meglelted a lényed tisztaságát,
s mint jó útravalót magaddal viszed.

Aranyosi Ervin © 2019-09-03
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 45. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 45. rész

Tegnap elaludtam
az izgalmas résznél,
kifárad az elmém
a nagy figyelésnél.

De ma visszatértem,
mihelyt csak jöhettem,
s pont a varázslatok
mélyére csöppentem.

A fiú, s a király
közösen varázsolt,
ezért aztán erős,
s igazi varázs volt,

mely a szegényembert
fává változtatta,
a tündér királynő
e varázst folytatta.

Szegényember fáról,
zöld levelek hulltak,
kupacokká váltak
és összesimultak.

Felvettek egy furcsa,
kecses, szép alakot,
előttünk egy tündérhölgy
éppen alhatott.

Visszavarázsolták
a banyából a tündért,
Tündérem nagynénjét,
aki bíz eltűnt rég.

A kút boszorkánya
tette őt banyává,
mindenkinek ártó,
ördögi zsivánnyá.

De most a szívéből
a banyát kikergették,
és a kút mélyére
elpenderítették.

Lezárták a kutat
örökös varázzsal,
megbénítva végleg,
ne tehesse mással!

És a vén boszorka,
rossz lelkével ketten,
ott éli világát,
kissé meglepetten.

Hiszen soha többé,
nem megy senki oda.
Reméljük, örökké
kitart majd a csoda.

A tündérkirálynő
elveszett testvére,
ahogy ébresztgették,
hát felébredt végre.

Nagy volt az öröme,
hogy húgát meglátta,
nagy-nagy szeretettel
karjaiba zárta.

Aztán a királyné,
s a király varázsolt,
belőlük a tündér,
s a fiú kitáncolt.

Ott álltak már öten,
varázslat tudói.
A fiúnak kellett
bizony rájuk szólni…

– Kedves, jó tündérek,
jó, hogy múlt a bánat,
de szabadítsuk meg
az édesapámat!

Nem maradhat ő sem
egy fába bezárva,
ne maradjon szívem,
ő nélküle árva!

Rögtön varázsoltak,
többször szólni sem kell,
elevenné vált hát,
ott a szegényember.

Jaj de boldog is lett
a fiát meglátva,
bár előbb a szája
maradt nagyra tátva.

Amint körbenézett,
tündéreket látott,
és sosem tapasztalt
tündéri világot.

De a csoda mégis:
felnőtté lett fia!
Már nem bánta azt,
hogy ott kellett hagynia.

Igen szép legény lett,
s hallgatta meséjét,
de már hiányolta,
drága feleségét.

Én meg varázsoltam,
nyíltan mertem hinni,
sasmadáron fogom
őket hazavinni.

Mielőtt felszálltunk,
a mesét bezártam,
s magam az ágyamban,
álomban találtam.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 33. rész

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 33. rész

Mint eddig annyiszor,
hát ma is eljöttem,
a mese új része
felsejlett előttem.

Most a varázsedény,
feltöltetlen maradt,
mert a mai mese
szavak útján szaladt.

Tündérem elkezdte
elmondani nékem,
hogyan gyúlt szerelem
kedves, jó szívében.

Mert hát volt ideje
gyakran végignézni,
a varázsló várát
újra felidézni.

Figyelte a fiút,
hogy válik legénnyé,
s tudta, az ő lelke,
nem csak egy szegényé.

Azért, mert sosem volt
gazdag eddig őse,
nem vonzották kincsek,
s nem lesz gazdag ő se.

Ám a lelke mélyén,
oly sok volt az érték,
a jószívűséget
nagy kanállal mérték.

Szülei jóságát,
s eszét örökölte,
csupa nemes tettet
várhattak csak tőle.

Nála kiválóbbat
Tündér még nem látott,
így hát reá bízná
a tündérvilágot.

Nagyon megszerette
a varázsló fiút,
s tudja a szerelmük
az egyetlen kiút.

Örömmel venné
ha ő lenne a férje,
de el kéne jöjjön,
hogy kezét megkérje.

Száműzetéséből
akkor szabadulhat
a tündérleányzó,
ha szerelmet gyújthat.

Szerelmet lobbanthat
egy férfi szívébe,
aki majd bármire
képes lehet érte.

Ám az átok gonosz,
hát nem varázsolhat,
távolról nem súghat,
közvetlen nem szólhat.

De az nincs megtiltva,
hogy követet küldjön,
és a rút varázsból
ekképp meneküljön.

Ezért örült nekem,
mikor rátaláltam,
és a meséken át
barátjává váltam,

mert én elmondhatom,
elvihetem hírét,
és a szerelmüktől
megszűnhet az itt lét.

Kérlelt hát, szerelme
követe én legyek,
remélte, ha megkér
én boldogan megyek.

Bizony jól gondolta,
persze, hogy segítek,
életük kerekén
jókorát lendítek.

Csak még tudnom kellett,
merre is induljak,
nehogy a gonosznak
csapdájába hulljak.

Hogy, akit keresek,
azt meg is találjam,
s a megtaláláshoz
a jó utat járjam.

Kaptam hát térképet,
tündéri tanácsot,
útra való ételt,
friss foszlós kalácsot.

Varázs vándorgúnyát
öltöttem magamra,
így indított engem
tündérem utamra.

Holnap neki vágok,
a varázsos útnak,
remélem, kalandok
holnapra is jutnak.

Ma már későre jár,
leteszem a könyvet,
elpihen a lelkem,
színes álmok jönnek!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Mesélj a gyermekednek!


Aranyosi Ervin: Mesélj a gyermekednek!

Mondj egy mesét, mondj minden este!
Hadd nyíljon meg a képzelet!
Mielőtt el pihen a teste,
a lelke hadd szálljon veled!

A könyvből olvasott mesének
különös varázsa van.
Életre kelnek olyan képek,
mik nem jönnének hasztalan.

Kis magvai a gondolatnak,
melyek később teremtenek!
Az álmok mélyén megfakadnak,
s nőnek belőlük ötletek.

S kié a gondolat hatalma,
azé a teremtés maga.
Annak lesz célja és alkalma,
s felragyog fénylő csillaga.

Nyiss ablakot a nagyvilágra,
mutass meg számtalan utat,
min naggyá válhat, végigjárva,
ha lelke cél után kutat.

Mondj egy mesét szép gyermekednek,
hogy álmodhasson szép jövőt!
Legyen olyan, akit szeretnek,
játszhasson ég felé törőt.

Higgyen jóságban, igazságban,
és képes legyen dönteni.
Céljait keresse a mában,
s higgye, hogy útján megleli!

Mondj egy mesét és álmodj együtt,
támogasd majd a vágyait.
A meséket azért szeretjük,
mert bennük az élet lakik!

Aranyosi Ervin © 2019-03-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva