szept
3

Aranyosi Ervin: Útravaló az élethez

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, dolgod, kihívás, Lélek, más, születtél, test, Útravaló az élethez, vágy, varázs, vers, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Útravaló az élethez

Nem ok nélkül jöttél erre a világra.
Célja van a létnek, hát okkal vagy itt!
Teremtő erő jut, minden egyes vágyra,
s minden embertársad valamit tanít.

Céltalanul élni, senki sincs e Földön,
teremtő célt szolgál mindaz, aki él.
A test, a léleknek nem csupán egy börtön,
csak rá kell még jönnünk, mi velünk a cél?

Hogyan lennénk képes segíteni máson?
Mit kellene tenni, hogy létünk szebb legyen.
Nem csak siránkozni néma elmúláson,
végig hánykolódni az élet-tengeren.

Keresd hát az utad, soha nincsen késő!
Mi végből születtél, miért is vagy itt?
Kerüljön kezedbe toll, ecset, vagy véső,
szebbítsd a világod hétköznapjait!

Tedd csupán a dolgod, azt, amihez értesz,
s tegyen boldogabbá ez a ténykedés!
Tegyél mindig hozzá mások életéhez,
nem sok az elvárás, és nem is kevés!

De nem az elvárás neked a kihívás,
nem kell megfelelned, ha lelked szabad!
Élvezd ki napjaid, légy ezerszer hálás,
s másokat dicsérni is használd szavad!

Találd meg életed valódi értelmét,
és ha jó úton jársz, jól érzed magad!
Fordulj önmagadba, csendesítsd le elméd,
s megkapod a léthez a varázsszavakat.

Mikor már élvezed az élet varázsát,
mikor örömmel kelsz, s hálás a szíved,
akkor meglelted a lényed tisztaságát,
s mint jó útravalót magaddal viszed.

Aranyosi Ervin © 2019-09-03
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 45. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: A könyv tündére 45. rész, Aranyosi Ervin, árva, banya, csoda, fiú, gonosz, sasmadár, szegényember, tündér, varázs, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 45. rész

Tegnap elaludtam
az izgalmas résznél,
kifárad az elmém
a nagy figyelésnél.

De ma visszatértem,
mihelyt csak jöhettem,
s pont a varázslatok
mélyére csöppentem.

A fiú, s a király
közösen varázsolt,
ezért aztán erős,
s igazi varázs volt,

mely a szegényembert
fává változtatta,
a tündér királynő
e varázst folytatta.

Szegényember fáról,
zöld levelek hulltak,
kupacokká váltak
és összesimultak.

Felvettek egy furcsa,
kecses, szép alakot,
előttünk egy tündérhölgy
éppen alhatott.

Visszavarázsolták
a banyából a tündért,
Tündérem nagynénjét,
aki bíz eltűnt rég.

A kút boszorkánya
tette őt banyává,
mindenkinek ártó,
ördögi zsivánnyá.

De most a szívéből
a banyát kikergették,
és a kút mélyére
elpenderítették.

Lezárták a kutat
örökös varázzsal,
megbénítva végleg,
ne tehesse mással!

És a vén boszorka,
rossz lelkével ketten,
ott éli világát,
kissé meglepetten.

Hiszen soha többé,
nem megy senki oda.
Reméljük, örökké
kitart majd a csoda.

A tündérkirálynő
elveszett testvére,
ahogy ébresztgették,
hát felébredt végre.

Nagy volt az öröme,
hogy húgát meglátta,
nagy-nagy szeretettel
karjaiba zárta.

Aztán a királyné,
s a király varázsolt,
belőlük a tündér,
s a fiú kitáncolt.

Ott álltak már öten,
varázslat tudói.
A fiúnak kellett
bizony rájuk szólni…

– Kedves, jó tündérek,
jó, hogy múlt a bánat,
de szabadítsuk meg
az édesapámat!

Nem maradhat ő sem
egy fába bezárva,
ne maradjon szívem,
ő nélküle árva!

Rögtön varázsoltak,
többször szólni sem kell,
elevenné vált hát,
ott a szegényember.

Jaj de boldog is lett
a fiát meglátva,
bár előbb a szája
maradt nagyra tátva.

Amint körbenézett,
tündéreket látott,
és sosem tapasztalt
tündéri világot.

De a csoda mégis:
felnőtté lett fia!
Már nem bánta azt,
hogy ott kellett hagynia.

Igen szép legény lett,
s hallgatta meséjét,
de már hiányolta,
drága feleségét.

Én meg varázsoltam,
nyíltan mertem hinni,
sasmadáron fogom
őket hazavinni.

Mielőtt felszálltunk,
a mesét bezártam,
s magam az ágyamban,
álomban találtam.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
31

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 33. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: A könyv tündére 32. rész, Aranyosi Ervin, kalács, kaland, követ, szerelem, tanács, térkép, tündér, vándorgúnya, varázs, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 33. rész

Mint eddig annyiszor,
hát ma is eljöttem,
a mese új része
felsejlett előttem.

Most a varázsedény,
feltöltetlen maradt,
mert a mai mese
szavak útján szaladt.

Tündérem elkezdte
elmondani nékem,
hogyan gyúlt szerelem
kedves, jó szívében.

Mert hát volt ideje
gyakran végignézni,
a varázsló várát
újra felidézni.

Figyelte a fiút,
hogy válik legénnyé,
s tudta, az ő lelke,
nem csak egy szegényé.

Azért, mert sosem volt
gazdag eddig őse,
nem vonzották kincsek,
s nem lesz gazdag ő se.

Ám a lelke mélyén,
oly sok volt az érték,
a jószívűséget
nagy kanállal mérték.

Szülei jóságát,
s eszét örökölte,
csupa nemes tettet
várhattak csak tőle.

Nála kiválóbbat
Tündér még nem látott,
így hát reá bízná
a tündérvilágot.

Nagyon megszerette
a varázsló fiút,
s tudja a szerelmük
az egyetlen kiút.

Örömmel venné
ha ő lenne a férje,
de el kéne jöjjön,
hogy kezét megkérje.

Száműzetéséből
akkor szabadulhat
a tündérleányzó,
ha szerelmet gyújthat.

Szerelmet lobbanthat
egy férfi szívébe,
aki majd bármire
képes lehet érte.

Ám az átok gonosz,
hát nem varázsolhat,
távolról nem súghat,
közvetlen nem szólhat.

De az nincs megtiltva,
hogy követet küldjön,
és a rút varázsból
ekképp meneküljön.

Ezért örült nekem,
mikor rátaláltam,
és a meséken át
barátjává váltam,

mert én elmondhatom,
elvihetem hírét,
és a szerelmüktől
megszűnhet az itt lét.

Kérlelt hát, szerelme
követe én legyek,
remélte, ha megkér
én boldogan megyek.

Bizony jól gondolta,
persze, hogy segítek,
életük kerekén
jókorát lendítek.

Csak még tudnom kellett,
merre is induljak,
nehogy a gonosznak
csapdájába hulljak.

Hogy, akit keresek,
azt meg is találjam,
s a megtaláláshoz
a jó utat járjam.

Kaptam hát térképet,
tündéri tanácsot,
útra való ételt,
friss foszlós kalácsot.

Varázs vándorgúnyát
öltöttem magamra,
így indított engem
tündérem utamra.

Holnap neki vágok,
a varázsos útnak,
remélem, kalandok
holnapra is jutnak.

Ma már későre jár,
leteszem a könyvet,
elpihen a lelkem,
színes álmok jönnek!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
14

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mesélj a gyermekednek!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álmok, Aranyosi Ervin, gondolat, képek, képzelet, Könyv, Mesélj a gyermekednek!, nagyvilág, teremtés, varázs, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Mesélj a gyermekednek!

Mondj egy mesét, mondj minden este!
Hadd nyíljon meg a képzelet!
Mielőtt el pihen a teste,
a lelke hadd szálljon veled!

A könyvből olvasott mesének
különös varázsa van.
Életre kelnek olyan képek,
mik nem jönnének hasztalan.

Kis magvai a gondolatnak,
melyek később teremtenek!
Az álmok mélyén megfakadnak,
s nőnek belőlük ötletek.

S kié a gondolat hatalma,
azé a teremtés maga.
Annak lesz célja és alkalma,
s felragyog fénylő csillaga.

Nyiss ablakot a nagyvilágra,
mutass meg számtalan utat,
min naggyá válhat, végigjárva,
ha lelke cél után kutat.

Mondj egy mesét szép gyermekednek,
hogy álmodhasson szép jövőt!
Legyen olyan, akit szeretnek,
játszhasson ég felé törőt.

Higgyen jóságban, igazságban,
és képes legyen dönteni.
Céljait keresse a mában,
s higgye, hogy útján megleli!

Mondj egy mesét és álmodj együtt,
támogasd majd a vágyait.
A meséket azért szeretjük,
mert bennük az élet lakik!

Aranyosi Ervin © 2019-03-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Lelkünk rezdülése

Category: szonett Tags: alkotó, Aranyosi Ervin, csend, csere, Lelkünk rezdülése, máglya, ölel, öröklét, szív, varázs, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Lelkünk rezdülése

Adnám a szívem, csak add szíved cserébe!
Mosolyomért az arcod ragyogását!
Együtt hulljunk szerelem tengerébe,
s hallgassuk egymás szívének dobbanását!

Engedjük, egyként, a csend körül öleljen,
s végtelen mámor ringasson halkan el.
Felajzott lelkünk kacagva ünnepeljen,
mikor a táncunk egy új dallamra lel.

Illesszük össze apró képeinket,
legyen e puzzle egy alkotó varázs!
Tenger mossa el áruló lépteinket,
s lángoljon fel a szunnyadó parázs!

Legyen a vágyunk máglya, égig érő!
Öröklétet és mennyeit ígérő!

Aranyosi Ervin © 2018-04-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ne hagyd kihűlni!

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, érzés, képes, Ne hagyd kihűlni, szeretet, varázs, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Ne hagyd kihűlni!

Látod, látod, a szeretet
az indulatot is legyőzni képes!
Nyisd meg szíved, s hunyd le szemedet,
hiszen szeretni mindig lehetséges!
Élvezd csupán a pillanat varázsát,
a kellemes érzést ott legbelül,
ne hagyd kihűlni szunnyadó parázsát,
és szíved se lesz többé egyedül!

Aranyosi Ervin © 2018-02-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mindig boldogok

Category: szonett Tags: boldog, boldogok, élet, közös, mindig, pillanat, szép, szív, varázs Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Mindig boldogok

Az első pillanat varázsa
az életen végigkísér.
Ha lángra gyúl lelkünk parázsa,
az minden kincsnél többet ér!

Ha ölelve múlnak az évek,
a szív boldog, elégedett.
Csodával gazdagít az élet,
s megőrzünk szép emlékeket!

Ha egymás szép szemébe nézünk,
a szívünk máris feldobog,
valami közös szépet érzünk,

mitől a lelkünk mosolyog.
Visszatérő mát felidézünk,
s így leszünk mindig boldogok…

Aranyosi Ervin © 2017-03-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A tavasz varázsa

Category: Állatok, természet Tags: csicsergő, fűszálak, fütyül, nap, párját, szél, tavasz, varázs, virágok, zengő, zöld 1 Comment

Aranyosi Ervin: A tavasz varázsa

Itt a tavasz zengőn,
madárdal csicsergőn.
Trillázón, ékesen,
cicomás fényesen.

Zöld ruhába bújva
tavasz ébred újra,
hogy aki él lássa:
színpompás varázsa
reményt hoz és éltet,
szemre szórva szépet.

Szél úrfi kalandoz,
közel száll a Naphoz,
fütyüli nótáját,
keresi a párját.

Beles minden zugba,
tova szalad zúgva.
Felkap néhány felhőt,
csendesen pityergőt,
levét kicsavarja,
majd tovább zavarja.

S a Nap ragyog, fénylik,
sugarát igénylik,
óhajtják virágok,
újra nyíló álmok.

Új fűszálak nőnek,
varázsolva zöldet
szerte a határba,
szeretetre várva,
s gyógyítva a szívet,
lágyul a tekintet.

A tavasz varázsa,
ráömlik a tájra,
te se gondolj másra:
a fennmaradásra!

Körforgás az élet,
s látod, újra éled!
A tavasz varázsol,
s élni akarásról
szól a madár ének,
s megújul a lélek!

Aranyosi Ervin © 2017-03-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
16

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Csupán megélni kellene!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: csoda, csupán, kellene, megélni, mosoly, öröm, szeretet-cseppek, varázs Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Csupán megélni kellene!

A csoda itt van, az életedben,
megfogható, a két kezedben,
látvány, varázs a szép szemedben.
Csupán megélned kellene!
Látnod kéne és felfedezni,
örömöt, mosolyt megfelezni,
osztozni mással minden jóban,
nyári Napban, szikrázó hóban.
Csupán megélned kellene!
Nem félni, itt a mában élni,
szeretetcseppeket cserélni,
álmodni nappal, s minden éjjel,
mindig a jót, azt szórni széjjel,
s csupán megélned kellene!

Aranyosi Ervin © 2016-09-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 21. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: esküvő, izzik, lakoma, lelke, tündér, tündérlány, vándor, varázs 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 21. rész

A mese tegnapról
a szép mába nyúlik.
A mai nap elszállt,
mert az idő múlik.

Kinyitom a könyvem,
keresem tündérem,
a mai folytatást,
érdeklődve kérem!

– Folytasd kedves tündér,
ott, hol abbahagytad!
A jó hintaszéked,
hintázzon alattad.

Én meg sámlin ülve
áhitattal nézlek,
hallgatva varázsát
csodaszép mesédnek.

A tündér királylány
méltó párját várta,
ám a királyfiban
sajnos nem találta.

A vitéz katona
sem volt szíve vágya…
Vajon igaz párját,
végre megtalálja?

S lám, nyílik az ajtó,
s egy egyszerű vándor
sétál most be rajta,
a másik szobából.

A szoba varázsa
tüstént megváltozott,
amikor a szemük,
s lelkük találkozott.

Varázsos bizsergés,
felizzik a lélek,
és a szívük dobban:
– Jaj, de jó, hogy élek!

Emiatt a percért
jöttem tán világra,
emiatt nyitottam
fénylő szemem tágra!

Ím, az egyik lelke,
mint a mágnes vonzza,
és a másik lélek
szívből viszonozza.

– Amióta élek
csak téged kereslek,
álmomban láttalak,
s azóta szeretlek.

Szólt a vándor,
s aztán folytatta beszédét:
– Bocsáss meg tündérlány
e nagy merészségért,

de ha te nem leszel
az én feleségem,
akkor nincs mért élnem,
akkor ez a végem!

És a tündérlány is
hasonlóan érzett,
őt is eltalálta
a bűvös igézet.

Érezte, a vándor
jó férje lesz mindig.
Nem hallgat azokra,
akik másra intik.

Aztán csak leültek
két szemközti székre,
és sort kerítettek
egy hosszú beszédre.

Elszaladt néhány perc,
elszállt néhány óra,
s mintha csak egy álom
válna itt valóra.

Meséltek, beszéltek,
kérdezgették egymást,
elszaladt három nap,
nem lesz vége meglásd…

Nem tudták megunni,
s nem is adták jelét,
meglelték a lelkük
rég elveszett felét.

A negyedik napon
hagyták végül abba,
s elhagyták a szobát,
együtt és szaladva.

Be kell jelenteni:
– Esküvő lesz kérem!
Jöjjön ünnepelni
rokonom és vérem!

Aztán egy igazi
tündér lagzit csaptak,
táncoltak, vigadtak
és sokat kacagtak.

A félvilág meglett
hívva lakomára…
Ám e történetből
elég is lesz mára!

Becsuktam a könyvet,
szépen elbúcsúztam,
majd a valóságból
az álmomba csúsztam!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-07-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Útravaló az élethez

Nem ok nélkül jöttél erre a világra. Célja van a létnek, hát okkal vagy itt! Teremtő erő jut, minden egyes vágyra, s minden embertársad valamit tanít.

Céltalanul élni, senki sincs e Földön, teremtő célt szolgál mindaz, aki él. A test, a léleknek nem csupán egy börtön, csak rá kell még jönnünk, mi velünk a cél?

Hogyan lennénk képes segíteni máson? Mit kellene tenni, hogy létünk szebb legyen. Nem csak siránkozni néma elmúláson, végig hánykolódni az élet-tengeren.

Keresd hát az utad, soha nincsen késő! Mi végből születtél, miért is vagy itt? Kerüljön kezedbe toll, ecset, vagy véső, szebbítsd a világod hétköznapjait!

Tedd csupán a dolgod, azt, amihez értesz, s tegyen boldogabbá ez a ténykedés! Tegyél mindig hozzá mások életéhez, nem sok az elvárás, és nem is kevés!

De nem az elvárás neked a kihívás, nem kell megfelelned, ha lelked szabad! Élvezd ki napjaid, légy ezerszer hálás, s másokat dicsérni is használd szavad!

Találd meg életed valódi értelmét, és ha jó úton jársz, jól érzed magad! Fordulj önmagadba, csendesítsd le elméd, s megkapod a léthez a varázsszavakat.

Mikor már élvezed az élet varázsát, mikor örömmel kelsz, s hálás a szíved, akkor meglelted a lényed tisztaságát, s mint jó útravalót magaddal viszed.

Aranyosi Ervin © 2019-09-03 A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 45. rész

Tegnap elaludtam az izgalmas résznél, kifárad az elmém a nagy figyelésnél.

De ma visszatértem, mihelyt csak jöhettem, s pont a varázslatok mélyére csöppentem.

A fiú, s a király közösen varázsolt, ezért aztán erős, s igazi varázs volt,

mely a szegényembert fává változtatta, a tündér királynő e varázst folytatta.

Szegényember fáról, zöld levelek hulltak, kupacokká váltak és összesimultak.

Felvettek egy furcsa, kecses, szép alakot, előttünk egy tündérhölgy éppen alhatott.

Visszavarázsolták a banyából a tündért, Tündérem nagynénjét, aki bíz eltűnt rég.

A kút boszorkánya tette őt banyává, mindenkinek ártó, ördögi zsivánnyá.

De most a szívéből a banyát kikergették, és a kút mélyére elpenderítették.

Lezárták a kutat örökös varázzsal, megbénítva végleg, ne tehesse mással!

És a vén boszorka, rossz lelkével ketten, ott éli világát, kissé meglepetten.

Hiszen soha többé, nem megy senki oda. Reméljük, örökké kitart majd a csoda.

A tündérkirálynő elveszett testvére, ahogy ébresztgették, hát felébredt végre.

Nagy volt az öröme, hogy húgát meglátta, nagy-nagy szeretettel karjaiba zárta.

Aztán a királyné, s a király varázsolt, belőlük a tündér, s a fiú kitáncolt.

Ott álltak már öten, varázslat tudói. A fiúnak kellett bizony rájuk szólni…

– Kedves, jó tündérek, jó, hogy múlt a bánat, de szabadítsuk meg az édesapámat!

Nem maradhat ő sem egy fába bezárva, ne maradjon szívem, ő nélküle árva!

Rögtön varázsoltak, többször szólni sem kell, elevenné vált hát, ott a szegényember.

Jaj de boldog is lett a fiát meglátva, bár előbb a szája maradt nagyra tátva.

Amint körbenézett, tündéreket látott, és sosem tapasztalt tündéri világot.

De a csoda mégis: felnőtté lett fia! Már nem bánta azt, hogy ott kellett hagynia.

Igen szép legény lett, s hallgatta meséjét, de már hiányolta, drága feleségét.

Én meg varázsoltam, nyíltan mertem hinni, sasmadáron fogom őket hazavinni.

Mielőtt felszálltunk, a mesét bezártam, s magam az ágyamban, álomban találtam.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-12. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 33. rész

Mint eddig annyiszor, hát ma is eljöttem, a mese új része felsejlett előttem.

Most a varázsedény, feltöltetlen maradt, mert a mai mese szavak útján szaladt.

Tündérem elkezdte elmondani nékem, hogyan gyúlt szerelem kedves, jó szívében.

Mert hát volt ideje gyakran végignézni, a varázsló várát újra felidézni.

Figyelte a fiút, hogy válik legénnyé, s tudta, az ő lelke, nem csak egy szegényé.

Azért, mert sosem volt gazdag eddig őse, nem vonzották kincsek, s nem lesz gazdag ő se.

Ám a lelke mélyén, oly sok volt az érték, a jószívűséget nagy kanállal mérték.

Szülei jóságát, s eszét örökölte, csupa nemes tettet várhattak csak tőle.

Nála kiválóbbat Tündér még nem látott, így hát reá bízná a tündérvilágot.

Nagyon megszerette a varázsló fiút, s tudja a szerelmük az egyetlen kiút.

Örömmel venné ha ő lenne a férje, de el kéne jöjjön, hogy kezét megkérje.

Száműzetéséből akkor szabadulhat a tündérleányzó, ha szerelmet gyújthat.

Szerelmet lobbanthat egy férfi szívébe, aki majd bármire képes lehet érte.

Ám az átok gonosz, hát nem varázsolhat, távolról nem súghat, közvetlen nem szólhat.

De az nincs megtiltva, hogy követet küldjön, és a rút varázsból ekképp meneküljön.

Ezért örült nekem, mikor rátaláltam, és a meséken át barátjává váltam,

mert én elmondhatom, elvihetem hírét, és a szerelmüktől megszűnhet az itt lét.

Kérlelt hát, szerelme követe én legyek, remélte, ha megkér én boldogan megyek.

Bizony jól gondolta, persze, hogy segítek, életük kerekén jókorát lendítek.

Csak még tudnom kellett, merre is induljak, nehogy a gonosznak csapdájába hulljak.

Hogy, akit keresek, azt meg is találjam, s a megtaláláshoz a jó utat járjam.

Kaptam hát térképet, tündéri tanácsot, útra való ételt, friss foszlós kalácsot.

Varázs vándorgúnyát öltöttem magamra, így indított engem tündérem utamra.

Holnap neki vágok, a varázsos útnak, remélem, kalandok holnapra is jutnak.

Ma már későre jár, leteszem a könyvet, elpihen a lelkem, színes álmok jönnek!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-31. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Mesélj a gyermekednek!

Mondj egy mesét, mondj minden este! Hadd nyíljon meg a képzelet! Mielőtt el pihen a teste, a lelke hadd szálljon veled!

A könyvből olvasott mesének különös varázsa van. Életre kelnek olyan képek, mik nem jönnének hasztalan.

Kis magvai a gondolatnak, melyek később teremtenek! Az álmok mélyén megfakadnak, s nőnek belőlük ötletek.

S kié a gondolat hatalma, azé a teremtés maga. Annak lesz célja és alkalma, s felragyog fénylő csillaga.

Nyiss ablakot a nagyvilágra, mutass meg számtalan utat, min naggyá válhat, végigjárva, ha lelke cél után kutat.

Mondj egy mesét szép gyermekednek, hogy álmodhasson szép jövőt! Legyen olyan, akit szeretnek, játszhasson ég felé törőt.

Higgyen jóságban, igazságban, és képes legyen dönteni. Céljait keresse a mában, s higgye, hogy útján megleli!

Mondj egy mesét és álmodj együtt, támogasd majd a vágyait. A meséket azért szeretjük, mert bennük az élet lakik!

Aranyosi Ervin: Lelkünk rezdülése

Adnám a szívem, csak add szíved cserébe! Mosolyomért az arcod ragyogását! Együtt hulljunk szerelem tengerébe, s hallgassuk egymás szívének dobbanását!

Engedjük, egyként, a csend körül öleljen, s végtelen mámor ringasson halkan el. Felajzott lelkünk kacagva ünnepeljen, mikor a táncunk egy új dallamra lel.

Illesszük össze apró képeinket, legyen e puzzle egy alkotó varázs! Tenger mossa el áruló lépteinket, s lángoljon fel a szunnyadó parázs!

Legyen a vágyunk máglya, égig érő! Öröklétet és mennyeit ígérő!

Nem ok nélkül jöttél erre a világra.
Célja van a létnek, hát okkal vagy itt!
Teremtő erő jut, minden egyes vágyra,
s minden embertársad valamit tanít.

Céltalanul élni, senki sincs e Földön,
teremtő célt szolgál mindaz, aki él.
A test, a léleknek nem csupán egy börtön,
csak rá kell még jönnünk, mi velünk a cél?

Hogyan lennénk képes segíteni máson?
Mit kellene tenni, hogy létünk szebb legyen.
Nem csak siránkozni néma elmúláson,
végig hánykolódni az élet-tengeren.

Keresd hát az utad, soha nincsen késő!
Mi végből születtél, miért is vagy itt?
Kerüljön kezedbe toll, ecset, vagy véső,
szebbítsd a világod hétköznapjait!

Tedd csupán a dolgod, azt, amihez értesz,
s tegyen boldogabbá ez a ténykedés!
Tegyél mindig hozzá mások életéhez,
nem sok az elvárás, és nem is kevés!

De nem az elvárás neked a kihívás,
nem kell megfelelned, ha lelked szabad!
Élvezd ki napjaid, légy ezerszer hálás,
s másokat dicsérni is használd szavad!

Találd meg életed valódi értelmét,
és ha jó úton jársz, jól érzed magad!
Fordulj önmagadba, csendesítsd le elméd,
s megkapod a léthez a varázsszavakat.

Mikor már élvezed az élet varázsát,
mikor örömmel kelsz, s hálás a szíved,
akkor meglelted a lényed tisztaságát,
s mint jó útravalót magaddal viszed.

Aranyosi Ervin © 2019-09-03
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Tegnap elaludtam
az izgalmas résznél,
kifárad az elmém
a nagy figyelésnél.

De ma visszatértem,
mihelyt csak jöhettem,
s pont a varázslatok
mélyére csöppentem.

A fiú, s a király
közösen varázsolt,
ezért aztán erős,
s igazi varázs volt,

mely a szegényembert
fává változtatta,
a tündér királynő
e varázst folytatta.

Szegényember fáról,
zöld levelek hulltak,
kupacokká váltak
és összesimultak.

Felvettek egy furcsa,
kecses, szép alakot,
előttünk egy tündérhölgy
éppen alhatott.

Visszavarázsolták
a banyából a tündért,
Tündérem nagynénjét,
aki bíz eltűnt rég.

A kút boszorkánya
tette őt banyává,
mindenkinek ártó,
ördögi zsivánnyá.

De most a szívéből
a banyát kikergették,
és a kút mélyére
elpenderítették.

Lezárták a kutat
örökös varázzsal,
megbénítva végleg,
ne tehesse mással!

És a vén boszorka,
rossz lelkével ketten,
ott éli világát,
kissé meglepetten.

Hiszen soha többé,
nem megy senki oda.
Reméljük, örökké
kitart majd a csoda.

A tündérkirálynő
elveszett testvére,
ahogy ébresztgették,
hát felébredt végre.

Nagy volt az öröme,
hogy húgát meglátta,
nagy-nagy szeretettel
karjaiba zárta.

Aztán a királyné,
s a király varázsolt,
belőlük a tündér,
s a fiú kitáncolt.

Ott álltak már öten,
varázslat tudói.
A fiúnak kellett
bizony rájuk szólni…

– Kedves, jó tündérek,
jó, hogy múlt a bánat,
de szabadítsuk meg
az édesapámat!

Nem maradhat ő sem
egy fába bezárva,
ne maradjon szívem,
ő nélküle árva!

Rögtön varázsoltak,
többször szólni sem kell,
elevenné vált hát,
ott a szegényember.

Jaj de boldog is lett
a fiát meglátva,
bár előbb a szája
maradt nagyra tátva.

Amint körbenézett,
tündéreket látott,
és sosem tapasztalt
tündéri világot.

De a csoda mégis:
felnőtté lett fia!
Már nem bánta azt,
hogy ott kellett hagynia.

Igen szép legény lett,
s hallgatta meséjét,
de már hiányolta,
drága feleségét.

Én meg varázsoltam,
nyíltan mertem hinni,
sasmadáron fogom
őket hazavinni.

Mielőtt felszálltunk,
a mesét bezártam,
s magam az ágyamban,
álomban találtam.

Aranyosi Ervin © 2019-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Mint eddig annyiszor,
hát ma is eljöttem,
a mese új része
felsejlett előttem.

Most a varázsedény,
feltöltetlen maradt,
mert a mai mese
szavak útján szaladt.

Tündérem elkezdte
elmondani nékem,
hogyan gyúlt szerelem
kedves, jó szívében.

Mert hát volt ideje
gyakran végignézni,
a varázsló várát
újra felidézni.

Figyelte a fiút,
hogy válik legénnyé,
s tudta, az ő lelke,
nem csak egy szegényé.

Azért, mert sosem volt
gazdag eddig őse,
nem vonzották kincsek,
s nem lesz gazdag ő se.

Ám a lelke mélyén,
oly sok volt az érték,
a jószívűséget
nagy kanállal mérték.

Szülei jóságát,
s eszét örökölte,
csupa nemes tettet
várhattak csak tőle.

Nála kiválóbbat
Tündér még nem látott,
így hát reá bízná
a tündérvilágot.

Nagyon megszerette
a varázsló fiút,
s tudja a szerelmük
az egyetlen kiút.

Örömmel venné
ha ő lenne a férje,
de el kéne jöjjön,
hogy kezét megkérje.

Száműzetéséből
akkor szabadulhat
a tündérleányzó,
ha szerelmet gyújthat.

Szerelmet lobbanthat
egy férfi szívébe,
aki majd bármire
képes lehet érte.

Ám az átok gonosz,
hát nem varázsolhat,
távolról nem súghat,
közvetlen nem szólhat.

De az nincs megtiltva,
hogy követet küldjön,
és a rút varázsból
ekképp meneküljön.

Ezért örült nekem,
mikor rátaláltam,
és a meséken át
barátjává váltam,

mert én elmondhatom,
elvihetem hírét,
és a szerelmüktől
megszűnhet az itt lét.

Kérlelt hát, szerelme
követe én legyek,
remélte, ha megkér
én boldogan megyek.

Bizony jól gondolta,
persze, hogy segítek,
életük kerekén
jókorát lendítek.

Csak még tudnom kellett,
merre is induljak,
nehogy a gonosznak
csapdájába hulljak.

Hogy, akit keresek,
azt meg is találjam,
s a megtaláláshoz
a jó utat járjam.

Kaptam hát térképet,
tündéri tanácsot,
útra való ételt,
friss foszlós kalácsot.

Varázs vándorgúnyát
öltöttem magamra,
így indított engem
tündérem utamra.

Holnap neki vágok,
a varázsos útnak,
remélem, kalandok
holnapra is jutnak.

Ma már későre jár,
leteszem a könyvet,
elpihen a lelkem,
színes álmok jönnek!

Aranyosi Ervin © 2019-07-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Mondj egy mesét, mondj minden este!
Hadd nyíljon meg a képzelet!
Mielőtt el pihen a teste,
a lelke hadd szálljon veled!

A könyvből olvasott mesének
különös varázsa van.
Életre kelnek olyan képek,
mik nem jönnének hasztalan.

Kis magvai a gondolatnak,
melyek később teremtenek!
Az álmok mélyén megfakadnak,
s nőnek belőlük ötletek.

S kié a gondolat hatalma,
azé a teremtés maga.
Annak lesz célja és alkalma,
s felragyog fénylő csillaga.

Nyiss ablakot a nagyvilágra,
mutass meg számtalan utat,
min naggyá válhat, végigjárva,
ha lelke cél után kutat.

Mondj egy mesét szép gyermekednek,
hogy álmodhasson szép jövőt!
Legyen olyan, akit szeretnek,
játszhasson ég felé törőt.

Higgyen jóságban, igazságban,
és képes legyen dönteni.
Céljait keresse a mában,
s higgye, hogy útján megleli!

Mondj egy mesét és álmodj együtt,
támogasd majd a vágyait.
A meséket azért szeretjük,
mert bennük az élet lakik!

Adnám a szívem, csak add szíved cserébe!
Mosolyomért az arcod ragyogását!
Együtt hulljunk szerelem tengerébe,
s hallgassuk egymás szívének dobbanását!

Engedjük, egyként, a csend körül öleljen,
s végtelen mámor ringasson halkan el.
Felajzott lelkünk kacagva ünnepeljen,
mikor a táncunk egy új dallamra lel.

Illesszük össze apró képeinket,
legyen e puzzle egy alkotó varázs!
Tenger mossa el áruló lépteinket,
s lángoljon fel a szunnyadó parázs!

Legyen a vágyunk máglya, égig érő!
Öröklétet és mennyeit ígérő!

Látod, látod, a szeretet
az indulatot is legyőzni képes!
Nyisd meg szíved, s hunyd le szemedet,
hiszen szeretni mindig lehetséges!
Élvezd csupán a pillanat varázsát,
a kellemes érzést ott legbelül,
ne hagyd kihűlni szunnyadó parázsát,
és szíved se lesz többé egyedül!

Aranyosi Ervin © 2018-02-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Az első pillanat varázsa
az életen végigkísér.
Ha lángra gyúl lelkünk parázsa,
az minden kincsnél többet ér!

Ha ölelve múlnak az évek,
a szív boldog, elégedett.
Csodával gazdagít az élet,
s megőrzünk szép emlékeket!

Ha egymás szép szemébe nézünk,
a szívünk máris feldobog,
valami közös szépet érzünk,

mitől a lelkünk mosolyog.
Visszatérő mát felidézünk,
s így leszünk mindig boldogok…

Aranyosi Ervin © 2017-03-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva