Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Követendő példa


Aranyosi Ervin: Követendő példa

Nézem hogy csinálja,
gyönyörűen táncol.
Így nem függ másoktól,
nem függ a világtól.
Lábujjhegyen forog,
köröket varázsol,
álmot vált valóra
és kilép a mából…

Egyszer talán én is
a helyébe lépek!
Mindent eltanulva,
célomhoz elérek.
Az lesz az életem,
mit szeretek csinálni,
segíts nekem, kérlek,
jó táncossá válni!

Ám, nem a sikerért
követem a példát,
nem az lesz a fontos,
amit majd a nép lát!
Hanem a megélés,
a mozdulat varázsa,
tánc gyönyörűsége,
a ritmus másolása.

A belső csodádat
kívánom megélni,
mert mikor a tánc visz,
elfelejtek félni!
Magával ragad
a zene lüktetése,
dallama, ritmusa,
a szabadság érzése.

Hiszen, ha táncolok,
felszabadul lelkem,
a világom tánccal
kell megünnepelnem!
Így az életemet
keresztül táncolom,
s lángol tiszta lelkem,
szinte ezer fokon.

Nézem hogy csinálja,
a nyomába lépek,
példáját követem,
s nem vezérel érdek!
Lábujjhegyen forgok,
köröket leírva,
mintha verssorokat
vetnék a papírra!

Aranyosi Ervin © 2022-06-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Luca, a jó boszorkány

Festmény. Hartman Judit

Aranyosi Ervin: Luca, a jó boszorkány

Luca apró, kedves és jó boszorkány volt,
ki a természettel kapcsolatot ápolt.
élte az életét a földi világban,
örömet lelt minden fűben, vadvirágban.
Pontosan olyan volt, mintha angyal lenne,
ugyanaz az áldott jóság megvolt benne.
Gyakran megálmodta, ami később történt,
látóként tisztelte az isteni törvényt.

Úton és útfélen mindenkin segített,
örömöt varázsolt, szeretetet hintett.
Érzékelni tudta az energiákat,
s gyakran megölelte az útszéli fákat.
Mások érzéseit szintén átérezte,
s fájdalmat csitított minden varázs-tette.
Nem csoda hogy számos állat lett barátja,
hiszen őket mindig, jól vendégül látta.

Egy öreg tölgyfának tövében állt háza,
apró házikó volt, s volt neki varázsa.
Benne apró tűzhely, asztalka két székkel,
s még az éjszakai ágyikója fért el.
Nem is fogadott ő nagyobb társaságot,
ám vendégül látott pár kedves barátot,
akik őt az erdőn keresztül kísérték,
s tudták, Luca szíve, mekkora nagy érték!

Házán volt egy ajtó, s oldalán egy ablak,
amelyen a napfény keresztül szaladhat.
Pár méterre tőle egy kis forrás eredt,
vize érré válva kicsit szélesedett,
majd megvastagodva patakká változott,
part mentén szomjazó fáknak vizet hozott.
Messzebb aztán végül kis tó nőtt belőle,
partját a nád itt-ott csendesen benőtte.

Luca gyakran sétált, kosárral kezében,
gyógyfüveket szedett az út mellett szépen,
vagy az erdő alján gombákra vadászott,
mikből finomságos, jó ételt varázsolt.
Kiszárított makkból sütött friss kenyeret,
kifacsart málnából finom ivólevet,
ismerte az erdő minden vadnövényét,
tudta, mi ehető, és mi rejti mérgét.

Házában egy polcon őrzött egy nagy könyvet,
benne varázsszavak, s ha kellett működtek!
Gyerekkora óta megtanult jó párat,
s amikor csak kellett, megjött a varázslat.
A varázslatait csak jóra használta,
és, aki ismerte, tőle a jót várta.
Ha sietni kellett, seprűjére pattant,
s vitte tarisznyáját, a másnak láthatatlant.

Seprűjén utazott kedvenc kiscicája,
szirénaként hatott az ő nyávogása,
így az erdőlakók tudták, közeledik,
s ha Lucára vártak ez jó hír volt nekik.
Ha Luca érkezett, jobban lett a beteg,
gyógyító ötlete mindig volt rengeteg,
nem csoda hát, ezért őt nagyon szerették,
apró ajándékkal szívesen meglepték.

Ha erdőben sétált, állatok kísérték,
vállán a madarak a helyüket kérték,
sokszor tenyeréből etetgette őket,
kedvesen becézve a vállán ülőket.
A kerek erdőnek volt a boszorkánya,
természetet óvott az ő tudománya.
Varázslataival megvédte az erdőt,
amelyikben lakott, amelyikben felnőtt!

Aranyosi Ervin © 2021-05-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Útravaló az élethez


Aranyosi Ervin: Útravaló az élethez

Nem ok nélkül jöttél erre a világra.
Célja van a létnek, hát okkal vagy itt!
Teremtő erő jut, minden egyes vágyra,
s minden embertársad valamit tanít.

Céltalanul élni, senki sincs e Földön,
teremtő célt szolgál mindaz, aki él.
A test, a léleknek nem csupán egy börtön,
csak rá kell még jönnünk, mi velünk a cél?

Hogyan lennénk képes segíteni máson?
Mit kellene tenni, hogy létünk szebb legyen.
Nem csak siránkozni néma elmúláson,
végig hánykolódni az élet-tengeren.

Keresd hát az utad, soha nincsen késő!
Mi végből születtél, miért is vagy itt?
Kerüljön kezedbe toll, ecset, vagy véső,
szebbítsd a világod hétköznapjait!

Tedd csupán a dolgod, azt, amihez értesz,
s tegyen boldogabbá ez a ténykedés!
Tegyél mindig hozzá mások életéhez,
nem sok az elvárás, és nem is kevés!

De nem az elvárás neked a kihívás,
nem kell megfelelned, ha lelked szabad!
Élvezd ki napjaid, légy ezerszer hálás,
s másokat dicsérni is használd szavad!

Találd meg életed valódi értelmét,
és ha jó úton jársz, jól érzed magad!
Fordulj önmagadba, csendesítsd le elméd,
s megkapod a léthez a varázsszavakat.

Mikor már élvezed az élet varázsát,
mikor örömmel kelsz, s hálás a szíved,
akkor meglelted a lényed tisztaságát,
s mint jó útravalót magaddal viszed.

Aranyosi Ervin © 2019-09-03
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 45. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 45. rész

Tegnap elaludtam
az izgalmas résznél,
kifárad az elmém
a nagy figyelésnél.

De ma visszatértem,
mihelyt csak jöhettem,
s pont a varázslatok
mélyére csöppentem.

A fiú, s a király
közösen varázsolt,
ezért aztán erős,
s igazi varázs volt,

mely a szegényembert
fává változtatta,
a tündér királynő
e varázst folytatta.

Szegényember fáról,
zöld levelek hulltak,
kupacokká váltak
és összesimultak.

Felvettek egy furcsa,
kecses, szép alakot,
előttünk egy tündérhölgy
éppen alhatott.

Visszavarázsolták
a banyából a tündért,
Tündérem nagynénjét,
aki bíz eltűnt rég.

A kút boszorkánya
tette őt banyává,
mindenkinek ártó,
ördögi zsivánnyá.

De most a szívéből
a banyát kikergették,
és a kút mélyére
elpenderítették.

Lezárták a kutat
örökös varázzsal,
megbénítva végleg,
ne tehesse mással!

És a vén boszorka,
rossz lelkével ketten,
ott éli világát,
kissé meglepetten.

Hiszen soha többé,
nem megy senki oda.
Reméljük, örökké
kitart majd a csoda.

A tündérkirálynő
elveszett testvére,
ahogy ébresztgették,
hát felébredt végre.

Nagy volt az öröme,
hogy húgát meglátta,
nagy-nagy szeretettel
karjaiba zárta.

Aztán a királyné,
s a király varázsolt,
belőlük a tündér,
s a fiú kitáncolt.

Ott álltak már öten,
varázslat tudói.
A fiúnak kellett
bizony rájuk szólni…

– Kedves, jó tündérek,
jó, hogy múlt a bánat,
de szabadítsuk meg
az édesapámat!

Nem maradhat ő sem
egy fába bezárva,
ne maradjon szívem,
ő nélküle árva!

Rögtön varázsoltak,
többször szólni sem kell,
elevenné vált hát,
ott a szegényember.

Jaj de boldog is lett
a fiát meglátva,
bár előbb a szája
maradt nagyra tátva.

Amint körbenézett,
tündéreket látott,
és sosem tapasztalt
tündéri világot.

De a csoda mégis:
felnőtté lett fia!
Már nem bánta azt,
hogy ott kellett hagynia.

Igen szép legény lett,
s hallgatta meséjét,
de már hiányolta,
drága feleségét.

Én meg varázsoltam,
nyíltan mertem hinni,
sasmadáron fogom
őket hazavinni.

Mielőtt felszálltunk,
a mesét bezártam,
s magam az ágyamban,
álomban találtam.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 33. rész

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 33. rész

Mint eddig annyiszor,
hát ma is eljöttem,
a mese új része
felsejlett előttem.

Most a varázsedény,
feltöltetlen maradt,
mert a mai mese
szavak útján szaladt.

Tündérem elkezdte
elmondani nékem,
hogyan gyúlt szerelem
kedves, jó szívében.

Mert hát volt ideje
gyakran végignézni,
a varázsló várát
újra felidézni.

Figyelte a fiút,
hogy válik legénnyé,
s tudta, az ő lelke,
nem csak egy szegényé.

Azért, mert sosem volt
gazdag eddig őse,
nem vonzották kincsek,
s nem lesz gazdag ő se.

Ám a lelke mélyén,
oly sok volt az érték,
a jószívűséget
nagy kanállal mérték.

Szülei jóságát,
s eszét örökölte,
csupa nemes tettet
várhattak csak tőle.

Nála kiválóbbat
Tündér még nem látott,
így hát reá bízná
a tündérvilágot.

Nagyon megszerette
a varázsló fiút,
s tudja a szerelmük
az egyetlen kiút.

Örömmel venné
ha ő lenne a férje,
de el kéne jöjjön,
hogy kezét megkérje.

Száműzetéséből
akkor szabadulhat
a tündérleányzó,
ha szerelmet gyújthat.

Szerelmet lobbanthat
egy férfi szívébe,
aki majd bármire
képes lehet érte.

Ám az átok gonosz,
hát nem varázsolhat,
távolról nem súghat,
közvetlen nem szólhat.

De az nincs megtiltva,
hogy követet küldjön,
és a rút varázsból
ekképp meneküljön.

Ezért örült nekem,
mikor rátaláltam,
és a meséken át
barátjává váltam,

mert én elmondhatom,
elvihetem hírét,
és a szerelmüktől
megszűnhet az itt lét.

Kérlelt hát, szerelme
követe én legyek,
remélte, ha megkér
én boldogan megyek.

Bizony jól gondolta,
persze, hogy segítek,
életük kerekén
jókorát lendítek.

Csak még tudnom kellett,
merre is induljak,
nehogy a gonosznak
csapdájába hulljak.

Hogy, akit keresek,
azt meg is találjam,
s a megtaláláshoz
a jó utat járjam.

Kaptam hát térképet,
tündéri tanácsot,
útra való ételt,
friss foszlós kalácsot.

Varázs vándorgúnyát
öltöttem magamra,
így indított engem
tündérem utamra.

Holnap neki vágok,
a varázsos útnak,
remélem, kalandok
holnapra is jutnak.

Ma már későre jár,
leteszem a könyvet,
elpihen a lelkem,
színes álmok jönnek!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Mesélj a gyermekednek!


Aranyosi Ervin: Mesélj a gyermekednek!

Mondj egy mesét, mondj minden este!
Hadd nyíljon meg a képzelet!
Mielőtt el pihen a teste,
a lelke hadd szálljon veled!

A könyvből olvasott mesének
különös varázsa van.
Életre kelnek olyan képek,
mik nem jönnének hasztalan.

Kis magvai a gondolatnak,
melyek később teremtenek!
Az álmok mélyén megfakadnak,
s nőnek belőlük ötletek.

S kié a gondolat hatalma,
azé a teremtés maga.
Annak lesz célja és alkalma,
s felragyog fénylő csillaga.

Nyiss ablakot a nagyvilágra,
mutass meg számtalan utat,
min naggyá válhat, végigjárva,
ha lelke cél után kutat.

Mondj egy mesét szép gyermekednek,
hogy álmodhasson szép jövőt!
Legyen olyan, akit szeretnek,
játszhasson ég felé törőt.

Higgyen jóságban, igazságban,
és képes legyen dönteni.
Céljait keresse a mában,
s higgye, hogy útján megleli!

Mondj egy mesét és álmodj együtt,
támogasd majd a vágyait.
A meséket azért szeretjük,
mert bennük az élet lakik!

Aranyosi Ervin © 2019-03-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lelkünk rezdülése


Aranyosi Ervin: Lelkünk rezdülése

Adnám a szívem, csak add szíved cserébe!
Mosolyomért az arcod ragyogását!
Együtt hulljunk szerelem tengerébe,
s hallgassuk egymás szívének dobbanását!

Engedjük, egyként, a csend körül öleljen,
s végtelen mámor ringasson halkan el.
Felajzott lelkünk kacagva ünnepeljen,
mikor a táncunk egy új dallamra lel.

Illesszük össze apró képeinket,
legyen e puzzle egy alkotó varázs!
Tenger mossa el áruló lépteinket,
s lángoljon fel a szunnyadó parázs!

Legyen a vágyunk máglya, égig érő!
Öröklétet és mennyeit ígérő!

Aranyosi Ervin © 2018-04-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne hagyd kihűlni!


Aranyosi Ervin: Ne hagyd kihűlni!

Látod, látod, a szeretet
az indulatot is legyőzni képes!
Nyisd meg szíved, s hunyd le szemedet,
hiszen szeretni mindig lehetséges!
Élvezd csupán a pillanat varázsát,
a kellemes érzést ott legbelül,
ne hagyd kihűlni szunnyadó parázsát,
és szíved se lesz többé egyedül!

Aranyosi Ervin © 2018-02-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mindig boldogok


Aranyosi Ervin: Mindig boldogok

Az első pillanat varázsa
az életen végigkísér.
Ha lángra gyúl lelkünk parázsa,
az minden kincsnél többet ér!

Ha ölelve múlnak az évek,
a szív boldog, elégedett.
Csodával gazdagít az élet,
s megőrzünk szép emlékeket!

Ha egymás szép szemébe nézünk,
a szívünk máris feldobog,
valami közös szépet érzünk,

mitől a lelkünk mosolyog.
Visszatérő mát felidézünk,
s így leszünk mindig boldogok…

Aranyosi Ervin © 2017-03-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A tavasz varázsa


Aranyosi Ervin: A tavasz varázsa

Itt a tavasz zengőn,
madárdal csicsergőn.
Trillázón, ékesen,
cicomás fényesen.

Zöld ruhába bújva
tavasz ébred újra,
hogy aki él lássa:
színpompás varázsa
reményt hoz és éltet,
szemre szórva szépet.

Szél úrfi kalandoz,
közel száll a Naphoz,
fütyüli nótáját,
keresi a párját.

Beles minden zugba,
tova szalad zúgva.
Felkap néhány felhőt,
csendesen pityergőt,
levét kicsavarja,
majd tovább zavarja.

S a Nap ragyog, fénylik,
sugarát igénylik,
óhajtják virágok,
újra nyíló álmok.

Új fűszálak nőnek,
varázsolva zöldet
szerte a határba,
szeretetre várva,
s gyógyítva a szívet,
lágyul a tekintet.

A tavasz varázsa,
ráömlik a tájra,
te se gondolj másra:
a fennmaradásra!

Körforgás az élet,
s látod, újra éled!
A tavasz varázsol,
s élni akarásról
szól a madár ének,
s megújul a lélek!

Aranyosi Ervin © 2017-03-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva