Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Luca, a jó boszorkány

Festmény. Hartman Judit

Aranyosi Ervin: Luca, a jó boszorkány

Luca apró, kedves és jó boszorkány volt,
ki a természettel kapcsolatot ápolt.
élte az életét a földi világban,
örömet lelt minden fűben, vadvirágban.
Pontosan olyan volt, mintha angyal lenne,
ugyanaz az áldott jóság megvolt benne.
Gyakran megálmodta, ami később történt,
látóként tisztelte az isteni törvényt.

Úton és útfélen mindenkin segített,
örömöt varázsolt, szeretetet hintett.
Érzékelni tudta az energiákat,
s gyakran megölelte az útszéli fákat.
Mások érzéseit szintén átérezte,
s fájdalmat csitított minden varázs-tette.
Nem csoda hogy számos állat lett barátja,
hiszen őket mindig, jól vendégül látta.

Egy öreg tölgyfának tövében állt háza,
apró házikó volt, s volt neki varázsa.
Benne apró tűzhely, asztalka két székkel,
s még az éjszakai ágyikója fért el.
Nem is fogadott ő nagyobb társaságot,
ám vendégül látott pár kedves barátot,
akik őt az erdőn keresztül kísérték,
s tudták, Luca szíve, mekkora nagy érték!

Házán volt egy ajtó, s oldalán egy ablak,
amelyen a napfény keresztül szaladhat.
Pár méterre tőle egy kis forrás eredt,
vize érré válva kicsit szélesedett,
majd megvastagodva patakká változott,
part mentén szomjazó fáknak vizet hozott.
Messzebb aztán végül kis tó nőtt belőle,
partját a nád itt-ott csendesen benőtte.

Luca gyakran sétált, kosárral kezében,
gyógyfüveket szedett az út mellett szépen,
vagy az erdő alján gombákra vadászott,
mikből finomságos, jó ételt varázsolt.
Kiszárított makkból sütött friss kenyeret,
kifacsart málnából finom ivólevet,
ismerte az erdő minden vadnövényét,
tudta, mi ehető, és mi rejti mérgét.

Házában egy polcon őrzött egy nagy könyvet,
benne varázsszavak, s ha kellett működtek!
Gyerekkora óta megtanult jó párat,
s amikor csak kellett, megjött a varázslat.
A varázslatait csak jóra használta,
és, aki ismerte, tőle a jót várta.
Ha sietni kellett, seprűjére pattant,
s vitte tarisznyáját, a másnak láthatatlant.

Seprűjén utazott kedvenc kiscicája,
szirénaként hatott az ő nyávogása,
így az erdőlakók tudták, közeledik,
s ha Lucára vártak ez jó hír volt nekik.
Ha Luca érkezett, jobban lett a beteg,
gyógyító ötlete mindig volt rengeteg,
nem csoda hát, ezért őt nagyon szerették,
apró ajándékkal szívesen meglepték.

Ha erdőben sétált, állatok kísérték,
vállán a madarak a helyüket kérték,
sokszor tenyeréből etetgette őket,
kedvesen becézve a vállán ülőket.
A kerek erdőnek volt a boszorkánya,
természetet óvott az ő tudománya.
Varázslataival megvédte az erdőt,
amelyikben lakott, amelyikben felnőtt!

Aranyosi Ervin © 2021-05-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

4 Responses to Aranyosi Ervin: Luca, a jó boszorkány

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .