Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Luca, a jó boszorkány

Festmény. Hartman Judit

Aranyosi Ervin: Luca, a jó boszorkány

Luca apró, kedves és jó boszorkány volt,
ki a természettel kapcsolatot ápolt.
élte az életét a földi világban,
örömet lelt minden fűben, vadvirágban.
Pontosan olyan volt, mintha angyal lenne,
ugyanaz az áldott jóság megvolt benne.
Gyakran megálmodta, ami később történt,
látóként tisztelte az isteni törvényt.

Úton és útfélen mindenkin segített,
örömöt varázsolt, szeretetet hintett.
Érzékelni tudta az energiákat,
s gyakran megölelte az útszéli fákat.
Mások érzéseit szintén átérezte,
s fájdalmat csitított minden varázs-tette.
Nem csoda hogy számos állat lett barátja,
hiszen őket mindig, jól vendégül látta.

Egy öreg tölgyfának tövében állt háza,
apró házikó volt, s volt neki varázsa.
Benne apró tűzhely, asztalka két székkel,
s még az éjszakai ágyikója fért el.
Nem is fogadott ő nagyobb társaságot,
ám vendégül látott pár kedves barátot,
akik őt az erdőn keresztül kísérték,
s tudták, Luca szíve, mekkora nagy érték!

Házán volt egy ajtó, s oldalán egy ablak,
amelyen a napfény keresztül szaladhat.
Pár méterre tőle egy kis forrás eredt,
vize érré válva kicsit szélesedett,
majd megvastagodva patakká változott,
part mentén szomjazó fáknak vizet hozott.
Messzebb aztán végül kis tó nőtt belőle,
partját a nád itt-ott csendesen benőtte.

Luca gyakran sétált, kosárral kezében,
gyógyfüveket szedett az út mellett szépen,
vagy az erdő alján gombákra vadászott,
mikből finomságos, jó ételt varázsolt.
Kiszárított makkból sütött friss kenyeret,
kifacsart málnából finom ivólevet,
ismerte az erdő minden vadnövényét,
tudta, mi ehető, és mi rejti mérgét.

Házában egy polcon őrzött egy nagy könyvet,
benne varázsszavak, s ha kellett működtek!
Gyerekkora óta megtanult jó párat,
s amikor csak kellett, megjött a varázslat.
A varázslatait csak jóra használta,
és, aki ismerte, tőle a jót várta.
Ha sietni kellett, seprűjére pattant,
s vitte tarisznyáját, a másnak láthatatlant.

Seprűjén utazott kedvenc kiscicája,
szirénaként hatott az ő nyávogása,
így az erdőlakók tudták, közeledik,
s ha Lucára vártak ez jó hír volt nekik.
Ha Luca érkezett, jobban lett a beteg,
gyógyító ötlete mindig volt rengeteg,
nem csoda hát, ezért őt nagyon szerették,
apró ajándékkal szívesen meglepték.

Ha erdőben sétált, állatok kísérték,
vállán a madarak a helyüket kérték,
sokszor tenyeréből etetgette őket,
kedvesen becézve a vállán ülőket.
A kerek erdőnek volt a boszorkánya,
természetet óvott az ő tudománya.
Varázslataival megvédte az erdőt,
amelyikben lakott, amelyikben felnőtt!

Aranyosi Ervin © 2021-05-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Luca óriás lesz


Aranyosi Ervin: Luca óriás lesz
(Szabó Lőrinc verse nyomán)

Veszekedtem a kiscicámmal,
mint picurral egy óriás.
Luca, ne kaparászd a bútort,
függönyre, jaj, te fel ne mássz!
Jössz le rögtön az asztalunkról,
neked ott lenni nem szabad!
Kérlek, ne nézd már eledelnek
az etetőben a madarat!

Ám  hiába beszéltem hozzá,
csak nézett rám nagy lelkesen,
s indult egy újabb, nagy kalandra…
Gondoltam, én most meglesem!
A virág bimbait lerágta,
s a táljából szórt szét kaját.
– Nem vagyok átlátszó, ahogy te!
S a laptopom elé beállt!

Nem bírtam nézni turpisságát,
de azért tetszett ő nekem.
Lelkére nem tudtam hatni,
csak azt éreztem, szeretem!
Néha eltűnt és nem találtam,
kerestem, ő meg csak derült.
Ágytakaró alá bemászva,
nyugodt álomra szenderült.

Volt, hogy a lakást felkutattam,
de jól elbújt a kis ravasz,
s hittem, hogy néha láthatatlan.
Macska varázslat volna az?
Lekuporodtam, s a gazdijából
negyedórára macska lett.
Próbáltam lazábban mozogni,
hogy hozzá hasonló legyek.

És ahogy én lekuporodtam,
macskám rögtön fölébem állt,
s mint fensőbbséges uralkodó,
a szobán körbe kandikált.
Mit is lehetne még elérni,
leverni apróbb dolgokat,
a polc széléig tologatni,
használva macska mancsokat.

Macskám alatt nem moccanhattam,
s ő élvezte a helyzetet!
Jó lenne újra talpra állni,
hogy ismét emberré legyek!
Jó lenne őt is felemelni,
hadd legyen végre óriás:
– Látod, nem kell magasra mászni,
hogy nagy legyél, s mindent beláss!

Értettem már, hisz tükröt tartott,
és élte cicás életét,
bár néhány tette felbosszantott,
de alapjában szívvel élt!
S gyakran, amikor nem találtam,
tudtam, disznóságot csinált,
s ha éppen közben észrevettem,
macska nyelven felkornyikált.

Akkor mérgemben nyakon csíptem,
s dorombolni kezdett nekem.
Nem tudtam tovább haragudni,
simogatni kezdte kezem.
És élvezte a kedvességem,
mérgem is gyorsan tovaszállt,
kényeztettem imádott lényét,
s a világbéke helyreállt!

Aranyosi Ervin © 2018-12-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csúnyán becsapva

Aranyosi Ervin: Csúnyán becsapva

Eltűnt a kajám, nincs a tálban,
– hát valld be szörnyű tettedet!
Hiába mind, a szerepjátszás,
– éhséged tudom, – tetteted!
Láttam, a gazdám telerakta,
de Te elhívtál játszani!
Amíg azt vártam megtalálsz-e,
nem is akartam látszani.
Aztán, hogy végre rám találtál,
rohantam ide, hogy egyek.
Jó voltam hozzád, mért akartad,
hogy éhes kiscica legyek?

Aranyosi Ervin © 2017-06-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Cica mese


Aranyosi Ervin: Cica mese

Hallgatom a szép mesédet:
– Élt egyszer egy kiscica.
Elveszett volt és éhezett,
nem is volt hol laknia.
Megsajnálta egy kisgyerek,
hazavitte, s láss csodát:
Gazdára lelt a kis cica,
megtalálta otthonát…

Aranyosi Ervin © 2016-079-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretve…

Aranyosi Ervin: Szeretve…

Milyen jó is, szeretve lenni!
Ha megéhezem, jókat enni.
Játszadozni, ha arra vágyom.
Lustálkodni egy jó nagy ágyon.
Milyen jó is, szeretve lenni!
A földön élve, a mennybe menni!
Ha kényeztet pár kedves ember,
egy kiscicának egyéb nem kell…

Aranyosi Ervin © 2014-05-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elcsalt ebéd

Aranyosi Ervin: Elcsalt ebéd

Aranyosi Ervin: Elcsalt ebéd

Eltűnt a kajám, nincs a tálban,
hát valld be szörnyű tettedet!
Hiába minden szerepjátszás,
– éhséged tudom – tetteted!

Láttam, a gazdám telerakta,
de Te elhívtál játszani!
Amíg azt vártam megtalálsz-e,
nem is akartam látszani.

Aztán, hogy végre rám találtál,
rohantam ide, hogy egyek.
Jó voltam hozzád! Miért akartad,
hogy éhes kiscica legyek?

Aranyosi Ervin © 2013-07-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva