Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Jövőkép másképp (más kép?)

Aranyosi Ervin: Jövőkép másképp (más kép?)

Azt hiszed tudod, mert ezt tanították,
vagy mert a hírekkel reád zúdították.
Egy hazug világban, elhiszel-e mindent,
ahogy feltálalják, úgy is van szerinted?
Függöny takarja el az egész világot,
s te csak a függönyre festett képet látod.
Nem is nézel mögé, de minek is tennéd,
a bátorságot hozzá, ugyan honnan vennéd?
Sőt, akik becsapnak, te azokat véded,
így könnyű vezetni a pokolba téged.
Nem kell neked rablánc, elég az üzenet:
– Itt minden érted van, hogy jobb legyen neked!

Olykor megmutatják, mi is az igazság,
mesterkélt filmekben orrod elé rakják.
Te meg azt hiszed, hogy a képzelet műve,
csak a szereplő van mocsárba merülve.
Aztán meg megéled, meg is tapasztalod,
de ha mást bántanak, nem a te asztalod!
Csodálkozol rajta, ha más sem tesz érted,
mindig csak az mozdul, aki éppen sértett.
Így hát megosztanak, könnyebb veled bánni,
kis csoportban nem tudsz veszélyessé válni.
Amíg külön-külön fájnak csak a dolgok,
hiába hőzöngnek, itt-ott, kis csoportok.

Egy maréknyi ember ural egy világot,
terepasztalt mozgat, pénzt, meg gazdagságot.
Kezükben média, mely mossa az agyat,
s kezükben tartani sem túl nagy feladat.
Hisz megannyi szolga áll a hatalmukban,
így hát nem kell félni, a léggömb kipukkan.
Pénz és megélhetés, a jólét a póráz,
a lényeg a külcsin, médián át szórt máz.
Lám, a világ népe inkább egymást bántja,
napi problémáit társaiban látja.
Ami itt fejlődik, az csak a technika,
mesterséges lesz majd az intelligencia.

Számítógép fogja uralni a népet,
a test tán meggyógyul, de kihal a lélek.
Érzés nélkül pedig, nem ember, az ember,
gép lesz majd belőle, tudós értelemmel.
Mindent készen megkap, nem is marad vágya,
ez az emberiség csúf halottas ágya.
Művészet és szépség nem kell a világnak,
a természet minek, minden fát kivágnak.
Ha kihal a bolygó, az sem zavar senkit,
planétánk jövőjét, a gépek jelentik.
Megvédeni pedig nem tudjuk, csak együtt,
ha a társainkat szépen felébresztjük!

Aranyosi Ervin © 2024-07-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredező világ


Aranyosi Ervin: Ébredező világ

Tavasz ezer virága pompáját öntse rád,
színes, tarka ruhája, megújult ifjúság!
Szerelem koszorúja, az fonja át szíved,
szomjat oltó varázsa, az éltető vized!
Télűző tudománya, gyújtson hát végre fényt!
A magányos szívekbe, öntsön most új reményt!
Annak, aki még fázik, olvadjon lelke fel,
a magány pokla helyet, a mennyet érje el!

Nyíljanak bimbók, szirmok, csodálkozó szemek,
érjen el szép szívekhez éltető üzenet!
Az élet szépségében időzzön el szívünk,
álmodjunk szebb világot, amelyben mind hiszünk!
Legyen az ember azzá, aminek született,
járja a Földet körbe a békeüzenet!
Tavasz van, ébredezz hát, tárd ki szíved, szemed,
áradjon a világra éltető szeretet!

Aranyosi Ervin © 2024-03-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gazdag úr és a bányász felesége


Aranyosi Ervin: Gazdag úr és a bányász felesége

(bányászdal)

Éneklek neked egy történetet.
Egy dús gazdag úrral megtörténhetett.
Az úton egy asszonnyal beszélgetett,
ki bányászfeleségként élt életet.

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

Az úr egy nap elhagyta az otthonát,
dolgára indult a városon át!
Az összes bánya az övé volt,
útján az asszonnyal találkozott!

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

Mondanom kell uram most valamit,
tudom, a bánya itt kit gazdagít,
Tudom, hogy mért retteg éjeken át,
mert hallja a pokolnak hívószavát.

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

Honnan jöttél – nyögött fel az az úr,
– a pokolból, ahol az ördög az úr!
Szegénnyel van tele ott lent az üst,
sikolyuk úgy száll fel, mint holmi füst!

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

Az ördög már unja a szegényeket,
s úgy hiszi, hogy jobban járna veled!
Bár minden szegényt most engedne el,
mert néki már a gazdag lelke kell!

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

A pokol listáján láttam nevét,
az ördög már küldi hívó levelét.
Ha nem tesz jót, többé már nem menekül,
pokolra száll és az üstbe kerül.

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

Meg kéne emelni a béreket,
megbecsülni a szegényeket!
Ha nem teszi biztos pokolra kerül,
és örökös létre az üstbe merül!

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

Aranyosi Ervin © 2024-01-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet halála


Aranyosi Ervin: Az élet halála

A halál után boldog a lélek,
mert felüdül és megpihen.
Boldogító közegben lépdel,
nem bántja többé senki sem!
Odaát várják lélektársak,
és boldogan veszik körül,
elveszettnek hitt ismerősök
ott vannak, s lám, mind örül.

Akkor jössz rá, amitől féltél,
az örök vég, nem létezik,
korábban már te is itt éltél,
és boldog volt a lelked itt!
De újra, újra leszülettél,
tanulni és tanítani,
a földi poklot mennyé tenni,
az életen javítani.

De kisgyerekként kijavítják,
mindent tudó hitrendszerünk,
amit tanultak, azt tanítják,
és senki sem hisz még nekünk!
Elveszik mind a hozott kincset,
s adnak helyébe lim-lomot,
meggyőznek, bűnösnek születtél,
s amit hoztál, az mind lopott!

Rossz kufárok váltják be pénzed,
elveszik összes aranyad,
értéktelent adnak cserébe,
ne tudj, s ne ismerd magadat!
Megzsarolnak a szeretettel,
ha nem leszel jó, nem jut neked,
s a szeretetért vívott harcról
szól onnantól az életed!

Olyan zsarol, ki képtelen rá,
ki szeretni sosem tudott,
ki maga is sóvárgón várta,
és úgy érzi, kevés jutott!
Mikor fordul meg a világunk?
Szeretet nem így működik!
Versengve, háborúkat játszunk,
s a gonosz könnyen ügyködik.

Nem vagy bűnös, szeretni jöttél,
s jobbá szeretni másokat,
élhetővé átformálni
kifordított világodat.
A valós hitet visszaadni,
az élet szép, s nincs is halál!
Nem kéne félőn nyomorogni,
míg itt létünk megint lejár.

Meg kéne lelnünk önmagunkban,
az istenit, szerethetőt,
s nem rettegni oly izgatottan
a testre váró temetőt!
Az elmúlás, a test halála,
ezt jó lenne megértenünk,
a félelem, az ördög vára,
s nem árthat, amíg szeretünk!

Testünket nem visszük magunkkal,
más szívekben élünk tovább!
Készülődünk a túlvilágon,
hátha tudunk tenni csodát!
Jó lenne ezt a csodás bolygót
szeretettel megtölteni,
az emberiség csak így tudna
isteni gúnyát ölteni!

Ez itt, most lent, a lét halála,
ahol az ember haldokol,
ahol a földi menny helyére
költözik ördög és pokol.
Haláltól fél, bár élni sem mer,
testbe a lélek halni jár,
így él sok milliárdnyi ember,
ebből kéne ébredni már!

Aranyosi Ervin © 2024-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem vehet el tőlem senki!


Aranyosi Ervin: Nem vehet el tőlem senki!

Nem szakíthat tőlem senki el,
amíg csak élek bennem létezel.
Az életem vagy, s szívedben lakom,
és boldogító minden alkalom,
mert örömteli minden pillanat,
amíg a lelkünk egy úton halad.
Nézd el nekem, ha néha bántalak,
ha fáj a lelkem, s nem süt rám a Nap!

Ha rám ragyogsz, hát nem is kell nekem!
Minek a Nap, ha itt vagy énvelem,
hisz két szemed sokkal szebben ragyog,
s ha rám nevetsz,  én már boldog vagyok!
Az enyém vagy, ezt ígérte szavad,
de nem vagy rab, csak végtelen szabad,
mert amire vágysz tőlem megkapod,
hadd legyek hát szerencse csillagod!

Mert nem vehet már tőlem senki el!
Pokolra hívsz, vagy mennyekbe viszel,
mindegy nekem, csak add mindig magad,
vegyél el mindent, s annál több marad!
Én rád ruháztam érző lelkemet,
s hidd el, nagyobb kincs ennél, nem lehet!
Amíg csak élek, mélyen bennem élsz,
s álmokon át a léten át kísérsz!

Aranyosi Ervin © 2023-09-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szép szavak


Aranyosi Ervin: Szép szavak

Szép szavakkal szólok most neked,
szép szavakkal szebbítem életed.
Szép szavakkal mutatok jó utat,
ami után, talán a szív kutat!

Szép szavakkal űzöm el bánatod,
s ha szép szavam a szívedre hatott,
már volt értelme összegyűjtenem,
tán te is szép szót küldesz majd nekem!

Szép szavakból jövőnket építem,
hogy van jövőnk, azt néha még hiszem!
De kell a szép szó, mely szíven talál,
hogy ne rémítsen folyton a halál!

Amíg szép szó van, nincsen félelem,
van szebb világ, ne légy reménytelen!
Legyél a fény, ahol sötét honol,
legyél angyal, kit nem őrjít pokol.

Ha együtt mondunk ki szép szavakat,
tán szabaddá válik az akarat,
és felemelünk népet, nemzetet,
ha él bennünk hozzá a szeretet.

Ha szép szavakat, majd szép tett követ,
ha megmozgatunk majd minden követ,
és fényt viszünk, mutatva kik vagyunk,
s egymás szívében szép szókat hagyunk!

Mert kell a szép szó, mint falat kenyér,
ha simogat, gondoskodó tenyér,
alap melyre építünk holnapot,
szép szavaimban én is ott vagyok!

Aranyosi Ervin © 2023-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Egy emberibb világért


Aranyosi Ervin: Egy emberibb világért

A Jóistennek nincs  földi helytartója,
hisz a szeretetét közvetlen ránk szórja!
Gyermekei fölé, miért tenne urat,
akik háborúkra adják áldásukat?
Nem lenne tán elég a földi hatalma,
vagy tán ő is inkább, világot uralna?
Miért nekik adná a világ aranyát,
s mért nem küldi közénk, inkább sok angyalát?

Minek az imádság, ha vele beszélhetsz,
befelé fordulva őhozzá elérhetsz,
el is képzelheted, lelkedben láthatod,
sohasem okozna tengernyi bánatot!
Benned él, körülvesz, ott van fűben fában,
minden mozdulatban, érző, szép világban.
Nem uralja érdek, törvényeken át hat,
örül csak a létnek, s ha örömöt láthat!

Mindegyik gyermeke bűn nélkül születik,
a földi világot adja oda nekik!
Tisztán, érző szívvel születünk a Földre,
s élhetnénk boldogan, szabad lelket öltve!
Nem tennénk tönkre azt, ami minket szolgál,
s világunk jobb lenne a földi pokolnál.
Nem lenne a földünk csak egy terepasztal,
ahol a hatalmas más kárán tapasztal.

Teremthetnénk végre emberibb világot,
amit Jóistenünk álmodott, s megáldott!
Élhetnénk bűntelen, együtt és egymásért,
s tehetnénk a dolgunk egy boldog világért!
Élvezhetnénk azt, mit úgy hívunk, hogy ÉLET,
jobbá tehetnénk a világmindenséget!
Levennénk szemünkről a vakító fátylat,
s őrizői lennénk egy boldogabb világnak!

Aranyosi Ervin © 2023-05-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Fát növesztek


Aranyosi Ervin: Fát növesztek

Kicsi vagyok és fát növesztek,
jószívvel gyökeret eresztek,
megerősítem törzsemet,
ágaim büszkén nőjenek!

Ha kell akár az égbe nyúlva,
a többiektől jót tanulva,
szép felhőkbe kapaszkodom,
s az élethez ragaszkodom.

Egyszerre sok-sok lábon állok,
kincsekhez jutni megpróbálok,
magamba szívni a tudást,
az értelembe ájulást!

Gyökereim a múltba nyúlnak,
ősöktől értelmet tanulnak,
szívom a magyar nyelv vízét,
s kiélvezem mesés ízét!

Én nem csak élni akarok,
ágaim nem csupán karok!
Ők adakozó szép kezek,
viselnek szép levélzetet.

Alkotok tudás-levegőt,
s bátorítom a remegőt,
hogy ágaim közt merjen élni,
védelmezem, ne kelljen félni!

Adok reményt, adok hitet,
mert lelkük csak így érti meg,
hogy ők is mind céllal születtek,
s az egésznek részei lettek.

Nem félhetek, hogy majd kivágnak!
Hisz kellek az élő-világnak,
tőlünk lehet csak zöld e bolygó,
csak így van víz, a szomjat oltó.

S tudom, az ember, ezt megérti,
s mikor a boldogságát félti,
talán hiszi, hogy nélkülem,
üres lenne a végtelen.

Üres lenne, kopár, halálos,
kongna a kőből épült város,
madár helyett csak szél dalolna,
utat mutatva a pokolba.

Aranyosi Ervin © 2022-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Újévi durrogás


Aranyosi Ervin: Újévi durrogás

Új év és benne régi élet,
s közöttünk él a sok kísértet,
s riasztgatnak minket tovább,
a kishitűt, az ostobát!
A tegnapból tanulni kéne,
a sok hazugság véget érne,
s tehetnénk végre egy csodát!

Szélmalomharc értetlenekkel,
kiknek a lélek fénye nem kell,
kik úgy teszik csak dolgukat,
ahogy az fentről jól mutat!
Kimosott aggyal tündökölnek,
hazugságukkal körbelőnek,
hiába lázad a tudat!

Emberiség álomba veszve,
kiket megérint dogma, eszme,
Nem is látják az életet,
csak lesik, hogy történhetett!
Hiszen ők mindent jól csináltak,
a nyájba birkaként beálltak,
s úgy éltek, miképp lehetett!

Új év, s pénzüket szerteszórták,
tűzijátéktól hangos ország
jelezte a nép éhezik!
Adjunk színes szikrát nekik!
Az égbe szállnak színes álmok,
mert ott fenn nincsenek karámok,
s a perc csodáját élvezik!

Hiába lázad Európa,
vidáman küldenek pokolba,
az élősködő nagy urak,
hisz a nép épp velük mulat.
Nem érzi börtönét a lélek,
amíg durrognak csalfa fények,
s a pór játszhatja az urat!

Új év és benne durranások,
s ha lelkem mélyére leások,
valami hiányzik nagyon,
s nem a gazdagság, nem a vagyon!
Inkább egy tiszta, érző élet,
a szeretettel telt boldog lélek,
s keresem, hová tűnt vajon?

Aranyosi Ervin © 2022.01.02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mi a világ sorsa?


Aranyosi Ervin: Mi a világ sorsa?

Lesz-e feltámadás gondolkodás nélkül?
Vagy a lét értelme megsemmisül végül?
Struccként a homokba dugjuk a fejünket,
hogy kínos halálba vigyenek bennünket?

Meghalt a Megváltó, mert megfeszítették?
Azt hiszed keresztre rossz emberek tették?
Azok miatt került fel a keresztjére,
kik nem hittek benne, kikért hullott vére!

Ma egész világot szegeznek keresztre,
akik önként futnak oltásra és tesztre,
mint vezetett barmok mennek vágóhídra,
s azt hiszik Istentől van sorsuk megírva.

Az ördögi tervet önként elfogadják,
értelmetlen létben életüket adják,
hagyják feláldozni azt a pénz oltárán,
az áldozatukért a megváltást várván.

Igaz, a megváltót sem védte meg senki!
Egymásért sem muszáj értelmeset tenni!
Nem lesz feltámadás, de mitől is lenne,
nem segít az Isten, ha nem hisznek benne!

Haldoklik a világ, nyög a félelemtől!
Hisz változnunk kéne és rettegünk ettől!
Félünk, mert nem látjuk, hogy mi lesz a vége,
a harchoz a fegyver, amink van, elég-e?

Ez a baj, hogy mindig harcolni szeretnénk,
nem ismer más módszert, kiutat az elménk!
Ám a gyilkos erőt nem mi birtokoljuk,
mert a rabszolgaság bilincseit hordjuk.

Gondolat bilincsek zárnak börtönünkbe,
ahová már önként, dalolva megyünk be!
Bátran megtehetik azok, kik uralnak,
jöhet itt megváltó, s beszélhet a falnak!

Hazug médiából árad ránk a kórság,
az emberi fajból kiveszett a jóság.
Értelmünk elveszett, hazugságban élünk,
drága jó Földanyánk, szegényebb lett vélünk.

Toljuk, egyre toljuk a Sátán szekerét,
cserébe a kaszást küldi folyton felénk!
S ki fél a haláltól, mind bele fog halni,
mert az ő lelküket könnyebb lesz uralni!

Haldoklik a világ, de én élni jöttem!
Szerződést az Úrral, nem erre kötöttem!
Azért kell, hogy legyek, hogy másokért tegyek,
ne állítsanak meg az akadályhegyek!

Hej, ha értelemmel néznénk a világot,
ha egymást úgy látnánk, mint egy nagy családot,
ha mi váltanánk meg saját életünket,
öröklét jutalma várna ott bennünket.

Pár ember kezében van az irányítás,
és a többi szolga és egymásnak sírt ás.
Míg ezt meg nem értjük, a pénz ural minket,
s odadobjuk érte az értékeinket.

Hazugság-posványba húzzák le a lelkünk,
árulót és fösvényt kell most ünnepelnünk,
hazug minden vallás, minden politika,
s amit belénk sulykol, csalás és intrika!

Amíg csak haldoklunk, míg haláltól félünk,
amíg nem szeretünk, nem igazán élünk!
Amíg nem változunk, a világ így marad
és az emberiség pusztulásba halad.

Hit nélkül nem lehet ebből feltámadni,
nem vagyunk képesek embernek maradni.
Nézzük világunkat, mint megírt, rossz filmet,
mit maga az ördög jókedvében írt meg.

Aludj emberiség, éld tetszhalott álmod!
Közben a gonosznak terveit szolgálod!
Szabad akaratod most veszik el tőled,
technikai zombit gyártanak belőled.

Kihal a nemzetünk, kihal a családunk,
összeesküvésből fikarcnyit sem látunk,
vakon, megvezetve megyünk a pokolba,
s széttárjuk karunkat: Ez a világ sorsa!

Halódó természet, kihalt állatfajok…
Haldoklók listáján én is rajta vagyok?
Nem is veszem észre, hogy ez csak rossz álom,
nézem, mint egy filmet és a végét várom!

Aranyosi Ervin © 2021-04-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva