Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Fát növesztek


Aranyosi Ervin: Fát növesztek

Kicsi vagyok és fát növesztek,
jószívvel gyökeret eresztek,
megerősítem törzsemet,
ágaim büszkén nőjenek!

Ha kell akár az égbe nyúlva,
a többiektől jót tanulva,
szép felhőkbe kapaszkodom,
s az élethez ragaszkodom.

Egyszerre sok-sok lábon állok,
kincsekhez jutni megpróbálok,
magamba szívni a tudást,
az értelembe ájulást!

Gyökereim a múltba nyúlnak,
ősöktől értelmet tanulnak,
szívom a magyar nyelv vízét,
s kiélvezem mesés ízét!

Én nem csak élni akarok,
ágaim nem csupán karok!
Ők adakozó szép kezek,
viselnek szép levélzetet.

Alkotok tudás-levegőt,
s bátorítom a remegőt,
hogy ágaim közt merjen élni,
védelmezem, ne kelljen félni!

Adok reményt, adok hitet,
mert lelkük csak így érti meg,
hogy ők is mind céllal születtek,
s az egésznek részei lettek.

Nem félhetek, hogy majd kivágnak!
Hisz kellek az élő-világnak,
tőlünk lehet csak zöld e bolygó,
csak így van víz, a szomjat oltó.

S tudom, az ember, ezt megérti,
s mikor a boldogságát félti,
talán hiszi, hogy nélkülem,
üres lenne a végtelen.

Üres lenne, kopár, halálos,
kongna a kőből épült város,
madár helyett csak szél dalolna,
utat mutatva a pokolba.

Aranyosi Ervin © 2022-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Óvd a természetet!

B.Tóth Irisz festménye: Tükröződés

Aranyosi Ervin: Óvd a természetet!

Bárcsak újra látnánk a valós világot,
mit az ember keze nem zavart, nem bántott!
Bárcsak a természet élő része lennénk,
bárcsak dolgainkat emberibbé tennénk!

Mi alkalmazkodnánk az élővilághoz,
nem az érdek lenne, ami meghatároz!
A természet lenne számunkra a fontos,
s ez hozzátartozna a mindennapokhoz!

Ápold a világot, tedd szebbé a kerted,
két kezeddel alkoss benne élő rendet!
Tiszteld meg a fákat, s ne engedd kivágni,
tiszta levegődet ők fogják csinálni!

Az élő vizeket óvd nagy szeretettel,
ne szennyezze mocsok, élőt ölő vegyszer!
Tanuld meg, hogyan tudsz jövőt teremteni,
élő világodért minél többet tenni!

Legyen a természet éltető testvéred,
önzetlenül táplál, jobbá szeret téged!
Illik hát a sok jót neki visszaadni,
próbálj a felelős gazdája maradni!

A gondolat teremt, alkossunk hát együtt,
jobb, ha környezetünk élővé teremtjük!
Túlélésre esélyt adunk a világnak,
s jó, ha gyermekeink nemes példát látnak!

A Földünk élőlény, támogatnunk kéne,
hogy balsorsunk elől bújhassuk ölébe!
Hiszen az életünk, múlik az ő létén,
hadd gyógyuljon végre, törődésünk révén!

Légy a természetnek átérző barátja,
aki az emberi hibákat belátja!
Gyógyít, ahol képes, nem árt semmiképp sem,
s a szeretet lángját őrzi a szívében!

Aranyosi Ervin © 2022.03.29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A paprikák mosolya

Hartman Judit festménye

Aranyosi Ervin: A paprikák mosolya

Valami fontosat
tudhat az én manóm,
s teszi is a dolgát
szépen, jót akarón.
Az ő paprikái
vígan mosolyognak,
ezt tartom csodának,
igen nagy dolognak!

Mert Paprika Jancsi
sok mosolyt varázsol,
s odavan a lelke
mások mosolyától.
Az ő képéről sem
lehet letörölni,
s a paprikáinak
nagyon tud örülni.

A paprikáira
a Nap szebben ragyog,
s ettől jobban nőnek,
ezért lesznek nagyok,
héjuk a napfénytől,
lesz igazán fényes,
ez már rég nyílt titok,
csak így lehetséges!

Paprikák gyökere
folyton vízben ázik,
a manónk egész nap
viccel és mókázik!
Egyszer, nagy titokban
meg is lestem őket,
s jól megmosolyogtam
a vidám nevetőket.

Nem akad más dolguk,
csupán nagyra nőni,
levegőt beszívni,
aztán fészkelődni,
nevetni, hogy látsszon,
a boldogság rajtuk,
ettől lesz olyan szép,
jól felfújt alakjuk.

A testük megtelik
tiszta levegővel,
jó édeskés ízzel,
erük, meg erővel!
Ezzel teszik később
finommá az ételt,
ezt alátámasztja,
ki ma jót ebédelt.

A paprikák bizony
varázsolni tudnak,
amikor az ember
konyhájába jutnak.
Távoli rokonuk
a jó paradicsom,
ezért a kettőjük
közös főztje finom!

A paprika belül,
ha megnézed üres,
sok apró mag lakja,
ami nagyon ügyes,
mert ha szerte szórjuk
odakint a kertben,
megjelenhet szépen,
a magból kikelten.

Kis gyökeret ereszt
azzal kapaszkodik,
szép zöld szárat növeszt,
s az sem panaszkodik,
lesz neki levele
és később virága,
és a manónk védi,
senki meg ne rágja!

Már a virágok is
vígan mosolyognak,
hála a napfénynek,
Paprika manónknak!
Paprika virágát
rovarok porozzák,
és, hogy mosolyogjon,
meg-megcsiklandozzák.

Ebből is látszik, hogy
mindig van rá oka,
hogy a nagyvilágra
villanjon mosolya.
Beporzott virágot
a mi manónk óvja,
az ágyások között
hosszú útját rója.

Virágból termés lesz,
s vigyázni kell nagyon,
óvni kell hidegtől,
nehogy lehervadjon!
Apró kis arcára
víg mosolyt kell csalni,
és hogy nagyra nőjön,
nagyon kell akarni!

A paprika manó
erre nagyon ügyel,
ezért szép a termés,
öntözi derűvel!
Ahol manó nincsen,
ott, bizony nem terem,
ezért is olyan jó,
hogy van manóm nekem!

Aranyosi Ervin © 2021-04-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A macska sem érti


Aranyosi Ervin: A macska sem érti

Ki lehet az álarc mögött,
ezen töröm fejemet?
Csodálkozva nézek hát rád,
bosszant ez a jelenet!
Na jó, persze felismerlek,
de hogy kapsz így levegőt,
ne mondd már, hogy orrod, szájad
e szűk maszkba belenőtt!
Ezt csak orvosok viselték
hosszú-hosszú koron át,
mért nem teszel fel fejedre
inkább egy szép koronát?
Úgy szeretem az arcodat,
most a maszkod nézhetem,
s nem értem, e csúf játékot
mért játszod el énvelem?.
Nem is kell rád ez a csúfság,
én látni sem akarom,
mutassam meg, hogy tépi szét,
ezt egy hős macskakarom?

Aranyosi Ervin © 2021-03-11..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ültess fát, olvass alatta könyvet!


Aranyosi Ervin: Ültess fát, olvass alatta könyvet!

Ültess fát, olvass alatta könyvet!
Ha megpihensz, az élet újra könnyebb!
Tedd le a terhed, hagyd elméd kalandozni,
egy jó kis könyv tud téged lázba hozni.
Az olvasásra van még komoly ok:
Mikor olvasol, egy fa mosolyog,
mert látja, hogy van a halál után élet,
a fából készült papír újraéled!
Hát ültess fát, s pihenj meg árnyékában,
és tudd meg azt, mennyi jó van egy fában.
mert tisztítja megfáradt levegődet,
és oxigénnel tölti fel tüdődet.
Nélkülük, tudod, kihalna az élet,
ültess hát fát, hadd védje egészséged!
Ha teheted, öleld is meg a fákat,
köszönd meg azt, hogy érted annyit fárad,
hogy gazdagabb tőlük csodás világunk,
hogy madarak fészkét is rejti águk.
Ha öleled, jó energiát is adhat,
mely dobbanó mesés szívedre hathat.
Öleld a fát, hunyd be a szemedet,
érezd hogy árad reád a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2020-10-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hallgasd a Föld szívét!

 
Aranyosi Ervin: Hallgasd a Föld szívét!

Hallgasd a Föld szívét,
csak miértünk dobban.
Ezért kéne nekünk
megbecsülnünk jobban.
Milliárdnyi élőt
nevel, ápol, éltet,
csak körül kell néznünk,
s élvezni a szépet.

Ott az életerő
sok csodás vízében,
és a levegője
enged élni szépen.
Nem kéne szétszórnunk
rengeteg szemetet,
felelősen élve,
éltesse szeretet.

Tőle lehet teljes,
s élő a világunk,
mennyi csoda éled,
amerre csak járunk.
Meg kell hát őriznünk,
óvnunk tisztaságát,
élvezve a létet,
emberségünk álmát.

Vigyázzuk és óvjuk,
csak egy van belőle,
a szívünk így válik
boldogabbá tőle.
Legyen lelkünk hálás,
hogy ide születtünk,
gyönyörű bolygónkkal
gazdagabbak lettünk!

Aranyosi Ervin © 2020-07-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lépj ki a fényre!

Aranyosi Ervin: Lépj ki a fényre!

A félelem lehúz, megaláz, leteper,
lelket nyomorító, méltánytalan teher!
Mocskos víz alá nyom, csak fuldokolsz tőle,
s mindig jön egy hullám, hogy ne mássz ki belőle!
Mert a mocsok felett, ott a drága napfény!
Míg nincs a kezedben valós adat, vagy tény,
hazug szemüvegen nézed a világot,
s a fentről megígért, rossz megoldást várod!
Lábadra félelmes hínárszál fonódik,
agyad hazug rezgés-hangra hangolódik,
amely lent, mélyen tart, nem hagy emelkedni,
nem enged a fényben fürödni, lebegni!

Eszedbe sem jut már: – Magadért kell tenned,
felúsznod a fénybe, tisztává kell lenned!
Nem lehet igazán fuldokolva élni,
ha nincs hazug halál, nincsen mitől félni!
Nem veszíthetsz semmit, csak(?!) az igazságot,
te változtathatod meg ezt a világot!
Te és a ma uralt sok milliárd társad,
kiket mélybe nyomtak, s önzőn megaláztak.
Akiket a napfény igaza nem érhet,
lelket nyomorító félelemben élnek.
Levegőre vágynak, tiszta levegőre,
de nincs, ki mutatná az utat előre.

Fentről vársz megoldást és víz alá nyomnak,
iszapba lehúzva, válladon taposnak.
Söpörd le válladról a hazugság-terhet,
fordítsd a fény felé arcodat, figyelmed!
Rugaszkodj el bátran, kezdj el emelkedni,
hagyd közben a szíved őszintén szeretni!
Vigyél másokat is utadra magaddal,
beszélj meg randevút holnapra a Nappal!
Minden félelmedet felejtsd el, hagyd hátra,
legyen mögötted a sötétség határa,
előtted a fény és mögötted az árnyék,
s higgy benne, hogy reád boldog élet vár még!

Mind, akik képesek fejüket emelni,
szívüket kitárva szeretetre lelni,
veled emelkednek egy igaz világba.
Csak a gonosz süllyed a hazug posványba.
Ha kiérsz a fényre, tisztábban fogsz látni,
s rájössz, hogy érdemes a fény útján járni.
Rátalálsz a létre, feloldódsz a fényben,
örök boldogság vár fénylő napsütésben!
Ha emberré lettél, viselkedj emberként,
s emelj fel magadhoz minden szeretett lényt!
Óvd a természetet, tiszteld a világot,
Isten adta jogod, belső igazságod.
Ne az érdek hajtson, csak boldogulj szépen,
s oldódj fel a fényben, teremtőd ölében!

Aranyosi Ervin © 2020-04-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A négy elem dala


Aranyosi Ervin: A négy elem dala

Lángból jöttél, tűzzé váltál.
Annyi mindent megpróbáltál.
Szíved égő, lelked lángol,
mégsem értesz a világból,
semmit, ami jobbá tenne,
csak mint a gyertya égsz el benne!

Légy hát a tűz, ami éltet,
ne sodorjon el az élet,
ne pusztíts, csak csendben lobogj,
legyél kedves és ne morogj!
Legyél a szeretet lángja,
meleget hozz a világba.
Ne olyan légy mely megéget,
jó szándék vezessen téged!

Vízből jöttél, jéggé váltál,
keménykedni megpróbáltál,
de a szerep nem a tiéd,
hisz nem is vagy igazi jég.
Szíved szeretettől olvad,
nem találod helyed, hol vagy?

Légy csak a víz, ami éltet,
itasd át a mindenséget.
Fűnek, fának inni adjál,
élet adó víz maradjál.
Oldódjon fel minden bánat,
adj új erőt a világnak.
Jó célokra használd erőd,
gyógyíts beteget, a szenvedőt!

Földből nőttél, élő lettél,
örök élőnek születtél.
Hisz a lelked halhatatlan,
élő minden pillanatban.
haláltól már nem kel félni.
Kezdj el élni, kezdj el élni!

Légy az anyagba szállt lélek,
minden más is egy tevéled,
emelkedj fel, legyél boldog,
tapasztalj, hisz ez a dolgod.
Tested többé nem húz vissza,
ha a vágyak vízét issza.
Hagyd teremni bűvös elméd,
élvezd teremtőd kegyelmét!

Légből jöttél, égen szállni,
lélekkel emberré válni.
Repülj hát a szavak szárnyán,
ne búsulj a tegnap árnyán,
Valósíts meg minden álmot,
amit egykor lelked látott!

Légy lélegzet, ami éltet,
legyél, ami nem ér véget.
Legyél magad a varázslat,
tegyél jót hozó csodákat!
Legyél az, ki megtapasztal,
égen együtt száll a Nappal!
Legyél felhő tágas égen,
élj örömmel, élj csak szépen!

Aranyosi Ervin © 2018-06-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne engedd a fákat kivágni!

ne engedd a fákat
Aranyosi Ervin: Ne engedd a fákat kivágni!

Ne engedd a fákat, ne engedd kivágni!
Ne engedd a férget a húsukba rágni!
Ne hagyd mű dolgokért megölni az élőt!
Légy a megmentője, támogasd a félőt.
Kőből, műanyagból halott világ épül,
utódodnak kihalt várost hagysz emlékül.
Elfogy a levegő, nincs mi árnyat adjon!
Akard hogy világod élőn megmaradjon!
Ha kihalnak a fák, s eltűnnek a méhek,
minden műanyag lesz, s menekül az élet!
Mit adsz gyermekednek, mit hagysz rá örökül?
milyen világ néz rá üvegbúra mögül?

Vigyázz hát a fákra, mert szükség van rájuk,
ott van csak az élet, ahol van hazájuk.
Mert ha nem teszel mást, tétlenül fogsz ülni,
neked is el kell majd egyszer menekülni!
De ha csupasz a Föld, s rajta élet nincsen,
hová menekülhetsz, hová futhatsz innen?
Akik elpusztítják, majd pénzükön ülnek,
ők is veled halnak, ők sem menekülnek.
Óvjad hát a fákat, vigyázd, őrizd őket!
Ez létednek kulcsa, ők adják jövődet!
De a jelenben kell a fák mellé állni,
ne kelljen a Földnek kietlenné válni!

Aranyosi Ervin © 2017-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Úszásoktatás


Aranyosi Ervin: Úszásoktatás

Hiába súgom teneked:
– Ússzál kicsim, hogy fenn maradj!
Mert túl nehéz a feneked,
s mozdulnod kéne, hogy haladj!
Ha nem mozogsz – akár a kő –
itt nem fogsz kapni levegőt!
A víz nyomása egyre nő.
Játssz inkább könnyed lebegőt!
Mert mind úszik, ki víziló,
így érzi mindig jól magát!
Meglátod, – ez nem vízió –
nem csak növeszti a hasát…

Aranyosi Ervin © 2016-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva