Aranyosi Ervin: Ember akartam lenni

Aranyosi Ervin: Ember akartam lenni

Ember akartam lenni
boldog lélekké válni,
de nem mutatta meg senki,
hogyan kell azt csinálni!
Kerestem én csak a módját,
mit is kellene tennem,
mert, ha a szívem is jót lát,
az örömre talál bennem.

Az öröm bennem a tégla,
abból lesz csoda házam,
mosolyból készítem még ma,
téglámnak lesz az a máza.
Nézem a kinti világot,
bennem is éled a lélek,
nézem a karcsú virágot,
a látványtól álmot remélek.

Egyik sem vágyik sikerre,
fényűző gazdagodásra,
szépségét hinti a Földre,
az éltető, kinti világra!
Tükrözi Napnak a fényét,
színekbe önti a hálát,
éli csak egyre a létét,
őrzi a szép tisztaságát.

Itt csak az ember a gyarló,
Istenre keni a sorsát
járja körét, mint a vakló,
felcsipegetve a morzsát.
Börtönt épít magának,
várossá válnak a falvak,
égbe repülnek a vágyak,
s közben gödröt kaparnak.

Ember szeretnék lenni,
megélni a szabadságom,
egyszerű dolgomat tenni,
csodálni mesés világom.
Meglelni áhított békém,
élni a szív-szeretetben,
büszkén mutatni a végén,
hogy senki sem élhetett szebben!

Aranyosi Ervin © 2023-03-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!