Aranyosi Ervin: A Magyar költészet napjára

Aranyosi Ervin: A Magyar költészet napjára

Költő vagyok,
s hiszem, okkal születtem!
A lélek húrja
érzéssel pendül bennem,
s mit fentről kapok,
azt tovább adom,
hogy használhasd
majd saját utadon!
Verssé válik
bennem a gondolat,
érzéssel töltök
meg verssorokat,
így adom át
neked írt versemet,
mint égi jelt,
fontos üzenetet.

Magyar vagyok,
annak születtem én.
Nyelvem csodám,
teremtő tünemény,
mely megtanít,
miről szól a világ,
ily módon akar
a lelkem hatni rád.
Szívemből szól
hát minden üzenet,
versen keresztül
fényszóród legyek,
s ébresszem lelked,
hogy tudd, mi dolgod itt,
s ha rátalálsz,
lehetsz csak boldog itt!

Mert hozzád szól,
s neked, költészetem,
jobbító célom,
mind eléd teszem.
Olvasd és értsd meg,
minden vers hozzád szól,
s boldoggá tesz,
ha lelked válaszol.
Így mondom el
verseken át neked,
s így nyitom fel
talán a szemedet,
egyek vagyunk
lélekben te veled,
s csak egy a cél,
és az a szeretet!

Az élet szép,
ha egymásért teszünk,
ha jól szeretve
emberré leszünk,
ha átlátunk
a sötétség falán,
és együttérzünk,
egymás oldalán.
Ha másokért
teszem a dolgomat,
az én szívem
ettől lesz boldogabb,
ha felnyitok,
még csukott szemeket,
ha jobbá teszem az embereket!

Költő vagyok,
s érző szívem szabad,
s hozzád szállnak
a lehozott szavak,
hogy tud, hogy érezd,
amiért itt vagyunk,
hogy itt, e földön
mind nyomot hagyunk.
Ha másokat
majd jobbá szeretünk,
gazdagodhat
a világunk velünk.
Az én dolgom,
hogy írjam versemet,
hogy átérezd,
hogy kell a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2025-04-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva