hitrendszer | Aranyosi Ervin versei

máj
19

Aranyosi Ervin: Légy az élő példa!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, boldog, felhőtlen, hitrendszer, Légy az élő példa!, lényeg, nap, pillanat, szeret, szíved, utazás, vers, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Légy az élő példa!

Először szeresd önmagad,
mutasd meg a világnak,
hogy szebb vagy, jobb vagy, kedvesebb,
mint amilyennek látnak!
Arcodon ragyogjon mosoly,
a bántót tedd csak félre!
Szeretet járja szíved át,
így hass mások szívére!

Szeretned kéne önmagad,
ahhoz, hogy más szeressen,
hogy megváltozzon a világ,
s minden rendben lehessen!
Rólad szóljon a pillanat,
és ne csak folyton másról,
éld meg élőn az utadat,
szóljon az utazásról!

Alakítsd át hitrendszered,
tanulj még jobban élni,
a hibás, kopott köveket,
ki kellene cserélni.
Hagyd ott a múlt árnyékait,
vigyél színt, fényt a napba,
jó lenne, ha a Napod szállana,
és felhőtlen maradna!

Tanulj szeretni másokat,
úgy, hogy szíved nem félted,
ha nem használod, nem kopik,
s elhagy minden reményed!
Ha megcsalattál, fogadd el,
inkább tanulj belőle,
s ne hátráltasson félelem,
úgy nem juthatsz előre!

Szeresd a szép természetet,
és arról vegyél példát,
hisz mutatja a lényeget,
figyeld csak, s te is éld át!
Ne erőlködj, az nem tehet
boldoggá semmiképpen,
lásd meg mindenben a csodát,
s gyönyörködj minden szépben!

Így emeld fel a lelkedet,
így tedd jobbá világod,
s büszke lehetsz, példát vehet
majd rólad, aki látott!
Lelj örömöt és boldogulj,
engedd el, mi nem szolgál,
s ha szebbé válik ez a Föld,
te sem hiába voltál!

Aranyosi Ervin © 2023-05-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

ápr
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A Földi lét foglyai

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: A Földi lét foglyai, akarat, Aranyosi Ervin, börtönbolygó, félelem, hatalmasok, hitrendszer, kereszt, kínzóeszköz, lát, Rács, szabad, tudók, vers, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A Földi lét foglyai

Börtönbolygó a világunk,
s mi mind rabnak születünk,
látszólag szabadon járunk,
s visszük a feszületünk.
Kínzóeszköz a jelképünk,
a megfeszítő kereszt,
ezért félelemben élünk,
szóbilincsünk nem ereszt.

Félelemből építenek
körénk börtönfalakat,
a kulcs, a mi kezünkben van,
úgy, mint szabad akarat.
Kitárhatnánk börtönajtónk,
melynek rácsa félelem,
de mi inkább birkanyájként
megyünk át az életen.

Fogva tart a hitrendszerünk,
s kínzó, bűnös hatalom,
marakodunk szép sikerekért,
megdicsérő szavakon.
Másoknak kell megfelelnünk
egy egész életen át,
s lehurrogjuk a tudókat,
mindazt, aki közben lát.

Mit fog szólni környezetünk,
mi kell, hogy jobbak legyünk?
Korlátokkal körülvéve,
tudjuk hol van a helyünk?
Nem adhatjuk önmagunkat,
más nyomában kullogunk,
nem is élünk saját létet,
meghasonlottak vagyunk!

Jó ez így? Csak ez a kérdés.
Mi lehet a válaszod?
Mások írják meg a sorsod,
nélkülük nincs támaszod?
Vagy tényleg csak rabként éled
végig ezt az életet?
Ha így élsz, nem irigyellek,
s nem is cserélnék veled!

Nem vágysz olykor szabadságra,
hogy élvezd az életet,
inkább csak mutogatsz másra,
s nem érted a lényeget?
Keresed a lét értelmét,
miért jöttél, mért vagy itt?
Akkor miért hagyod veszni
ifjúkori álmaid?

Mi lenne, ha lebontanád
hazugság-börtönfalad,
kitárnád a börtönajtót,
s ki engednéd önmagad?
Mi lenne, ha szabad lennél
és élnéd az életed,
s olyan lenne a világod,
amilyennek képzeled?

Ébrednünk kell álmainkból,
vagy örökre így marad!
Más szabályoz, meghatároz,
hogyan élhetsz, s mit szabad!
Lassan elpusztul világunk,
s elveszik a kenyerünk!
Hatalmasok játékaként,
csak rabszolgák lehetünk?

Aranyosi Ervin © 2023-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

aug
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A hit ereje

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: A hit ereje, Aranyosi Ervin, beléd, érdemel, hit, hitrendszer, sulykolt, szabad akarat., táncol, teremt, teremtő, vers, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: A hit ereje

Próbáltál már hajon állni,
lebegni a Föld felett?
Nem függni törvényektől,
elengedni kötelet?
Álmaidban láttad-e már,
hogy a képzelet szabad?
Engedd el, mi múlthoz láncol
és szabadítsd fel magad!

Tudod már, mire vagy képes?
Önmagadban hinni mersz?
Tisztában vagy az erőddel,
s hiszed, többet érdemelsz?
Földhöz csak a hited láncol,
de azt más mondta neked,
hisz, aki a haján táncol,
sokkal szabadabb lehet.

A hit képes teremteni,
s elrabolhat álmokat.
Beléd sulykolt szavak kötnek
lábaidra láncokat.
Képzeleted gúzsba köti,
elvész teremtő erőd,
ha hibás a hitrendszered
a félelemed egyre nőtt!

Ám, ha hiszel, nem kell félned,
arra többé nincs okod,
a Teremtőd felruházott,
van szabad akaratod!
Amit csak el tudsz képzelni,
mind-mind valóság lehet,
Istentől kapott ajándék
a teremtő képzelet.

De tudd, azt is reád bízta,
miben hiszel, s nem hiszel,
s ha lemondsz rossz hiteidről,
tán az ördög sem viszel!
Mert a hited képessé tesz,
akkora az ereje,
ne hagyd hát, hogy hazugsággal
hited bárki elvegye!

Állj csak két lábbal a földön,
ismerd meg az igazat,
a tudás megerősíthet,
hittel élni még szabad!
Higgy magadban, igazságban,
jó szándékban lelkesen,
s akard, hogy megtört világunk,
újra élőn szebb legyen!

Aranyosi Ervin © 2021-08-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
1

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mai Sziszifusz

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, börtön, ember, hitrendszer, horizont, ketrec, Mai Sziszifusz, nap, sors, súlya, vers, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Mai Sziszifusz

Válladon a világ sorsa,
de egyedül nem bírod?
Lerogysz inkább és az égnek
bánatodat elsírod.
Nincsen, aki felemeljen,
nincsen aki támogat,
nincsen, aki visszaadja,
elveszített álmodat!

Agyonnyom a sorsod súlya,
s azt hiszed más tette rád!
Nagy teher a lélek búja,
s elvész benne a világ!
Fejedet sem emeled fel,
lábad bámulod csupán,
kiutat nem lel az ember,
míg csak lenéz ostobán!

Nem látod a horizontot,
ahol éppen kel a Nap,
s elhiszed, hogy az a gondod:
szűk ketrecben tartanak!
Hitrendszered börtönében
raboskodsz és nincs erőd,
rossz ripacsként alakítasz
megvezetett szenvedőt.

Ám a lakat kulcsa ott van,
ha felemelnéd fejed,
meglelnéd a csillagokban,
odaírták fel neked!
Lenn a porban nincsen semmi,
ami téged felemel,
ott lent nem tudsz naggyá lenni,
lelked vágyakra sem lel!

Nézz előre, nyisd nagyobbra
mindent látó szemedet,
ugyanaz az ajtód nyitja,
ami eddig vezetett,
csak másképpen kell használni,
börtönt nyit a gondolat,
engedd végre fennen szállni,
eleresztve gondokat.

Ereszd el, mi földre húzott,
tárd ki végre szárnyaid!
Megnyílhat a bűvös ajtó,
mit képzelet tágra nyit!
Képzeleted erejével,
akármi elérhető,
ne a szakadékba bámulj,
mikor hív a hegytető!

Tárd ki lelked ablakát
és engedd végre be a fényt!
Rossz hiteid szórd a tűzbe,
mik megölték a reményt.
Ne hidd el a lehetetlent,
hiszen nem is létezik!
Lakasd jól az éhes lelked,
mely álmokra éhezik!

Válladról a világ sorsát,
dobd le, nem kell hordanod!
Varázsold le börtönödről
az ott tartó lakatot!
Élvezd ki a földi létet,
tedd boldoggá lelkedet,
a világot, terhét hordva,
jobbá tenned nem lehet!

Tedd rendbe a saját léted,
s követni fog a világ!
Kíváncsivá válik mindaz,
aki ismer, aki lát!
Hisz a saját változásod,
másnak is utat mutat,
szebb világba indulhat el
nyomodban majd a tudat!

Légy világod teremtője,
hiszem, többet érdemelsz!
Figyeld lelked, tanulj tőle,
általa szebb létre lelsz.
Figyeld csak meg, a világ is
visszahat és támogat,
elérheted minden vágyad,
oly távoli álmokat.

Nem kell más, csak higgy magadban,
és egyszer csak sikerül,
úgy változik a világod,
ahogy te ott, legbelül!
Nincs szükséged küzdelemre,
célhoz békés út vezet,
és ha önmagadba fordulsz,
a térképet megleled!

Aranyosi Ervin © 2020-02-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
30

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Lelkedben a válasz

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, elvárás, gondolkozz, hitrendszer, Lelkedben a válasz, megbékélés, megfelelés, Önmagad, sors, szándék, szeszély, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Lelkedben a válasz

Azon izgulsz, vajon mit gondolnak rólad?
S nem éled meg sosem saját önvalódat!
Önmagad nem leled, magadat sem érted,
a rólad alkotott képeidet félted?
Gondolkozz el végre, valóban az lennél,
s úgy élsz itt a mában, ahogyan szeretnél?
Biztos, hogy mindig a saját utad járod,
vagy lelked kitéve, az elismerést várod?

Ki vagy hát valóban, s hogy fogsz nyugtot lelni?
Hiszen hitrendszered nem hagy ünnepelni!
Beskatulyáz, bezár, más útra terelget,
megbolondít olykor, őrületbe kerget?
Hisz te nem lehetsz az, mit elvárnak tőled,
saját kezedbe kell venned a jövődet!
Ne légy az, akivé mások útján váltál,
mikor megfelelni másoknak próbáltál!

Mert bármit is tettél, a szándék jó volt benned,
késztetést éreztél: – hogy másokért kell tenned!
S néha jó célt szolgált munkád eredménye,
s ha nem – hitted – az csak a sorsod szeszélye.
Magaddal kéne már lassan megbékélned,
s lelkedet követve, saját útra lépned!
Nem csak botladozni mások lábnyomában,
új utat taposni magadnak a mában!

Megvizsgálni végre hiteidet, jók-e?
Hogy jó célt szolgálnak, s pont neked valók-e?
Építők? Rombolók? Téged is szolgálnak?
Vagy csak élősködnek, s más javára válnak?
Meg kellene végre saját utad lelni,
nem csak folyton másnak élni, megfelelni!
Élj inkább úgy végre, jól essen az élet,
s megrögzült hitrendszer ne gátoljon téged!

Élvezd hát a Napod, s hagyd, hogy melegítsen,
előtted szaladva, utadon segítsen,
kövesd hát a fényét, kedved szerint élve,
ne bújj az árnyékba büntetéstől félve!
Ha elakadsz néha, merülj el magadban,
s tudd, hogy lélek vagy a testté gyúrt anyagban!
Lélek, aki érző, s szeretetre éhes,
ki ma még nem hiszi: – Bármi lehetséges!

Pedig, hogyha hiszel tisztán önmagadban,
megszűnhet a pokol, kínzó, izzó katlan,
kiléphetsz az élet tágas mezejére,
rátalálva a lét valós értelmére.
Hiszen születéstől meg van benned írva,
de nem láttad eddig könnyeken át, sírva!
Esélyed van utad bármikor meglelni,
önmagadba szállva lelkedre figyelni!

Aranyosi Ervin © 2019-11-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Teremtő vágy

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Angyalok..., Aranyosi Ervin, hiány, hitrendszer, irigység, képzeld el, kétség, Teremtő vágy, tiéd, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Teremtő vágy

Olyan a világod, amilyennek látod,
lehet ellenséged, lehet a barátod.

A hitrendszereden keresztül ha nézed,
magad tőle jobban, vagy épp rosszul érzed!

Mert a világodat nagyrészt te teremted,
s ha nem tetszik, akkor tegyél benne rendet!

Keresd a világban a jót és a szépet,
amire koncentrálsz, az talál meg téged.

De, ha amire vágysz, nincs, csak a hiánya,
rögtön rosszra fordul figyelmed iránya.

Irigység, sóvárgás, hit nélküli vonzás,
nemigen teremtés, úgy hiszem, nagyon más.

Lásd, amit szeretnél, képzeld el, hogy megvan,
eljön, reád talál, s nem csak álmaidban!

Mikor elképzeled és meg is érinted,
akkor bevonzhatod, s megkaphatod mindet.

Megkapod, ha hiszel, ha nincs benned kétség,
hiszen az angyalok neved belevésték.

De ha kétely támad benned, akkor nem megy,
azzal tönkreteszed a teremtőkedved!

Azzal saját magad zárod el az utat,
amely teremtésed irányába mutat.

Álmodd meg, találd ki, hagyd gerjedni vágyad,
aztán képzeld csak el: – Megvan, megtaláltad!

Eljött, már a tiéd, kézzel érintheted,
hiszem, amire vágysz, mind a tiéd lehet!

Aranyosi Ervin © 2019-08-27
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
6

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Közhelyekben élünk

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: alantas, Aranyosi Ervin, bánat, élet, életképek, hitrendszer, igazol, kifogás, Közhelyekben élünk, sivár, sors, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Közhelyekben élünk

Az emberek közhelyekkel okosítják magukat,
semmit mondó életképek beszélnek hasba lyukat.
Okoskodók így sírják el másoknak a bánatuk,
mintha létünk gazdagodna, jobbá válna általuk.
Így megosztva, nyilvánossá teszik a panaszkodást,
azt kívánva, más se tudjon átérezni soha mást.
Kifogásként használható, magyarázó szövegek,
degradálják alantassá, sivárrá az életet.
De jó lenne felébredni, s meglátni az igazat,
mitől javul az életünk, mi jó nekünk, mi vacak?
Rossz hitrendszert terjesztgetni, ami téged igazol,
mikor gyommal telt a kerted, s nincsen, aki kigazol?
Szerencsétlen flótásokkal gyógyíttatod lelkedet?
Mint egy haldokló sírásó, akit nincs ki eltemet?
Elrabolják bizalmadat, másba vetett hitedet,
s mindig akad, ki ezt látva hazugsággal hiteget.
Csukott szemmel a világban, csak túlélni akarunk?
Igazoljuk önmagunkat, egyszer úgyis meghalunk?
Tudatlanul, mások által megírt sorstól szenvedünk?
Azt mondják, hogy egyszer élünk. Ilyen élet kell nekünk?

Aranyosi Ervin © 2019-07-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
24

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Nézőpont kérdése a világ

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: alkotás, Aranyosi Ervin, benyomás, élet, hitrendszer, képes, lelked, Nézőpont kérdése a világ, sors, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Nézőpont kérdése a világ

Látod, ez a világ
nézőpont kérdése.
Nincsen semmi sem megírva,
szép kövekbe vésve!

Rajtad áll, hogy alakítod,
milyen lesz a sorsod?
Te vajúdsz az alkotásnál,
lelked mélyén hordod!

Hitrendszered mások adták,
ahogy ők ismerték.
Ám ha néha másképp látták,
ők is kitekerték.

Benyomások, meglátások
alakítják sorsod.
S lám a szabad akaratot
is lelkedben hordod.

Képes vagy-e szeretettel
nézni a világra,
irigykedve nézel-e
a fenn szálló madárra?

Vagy lelkesen álmodozol,
s megtanulsz repülni?
Képessé válsz angyalszárnnyal
felhő szélre ülni?

Fentről nézve másképp látod,
nem érinti lelked,
benne élve más az élet,
utadra kell lelned!

Vizsgáld hát meg több szemszögből,
értelmezd a létet.
Más amikor részese vagy,
más, ha megítéled.

Hagyhatod, hogy rajtad kívül
alakuljon sorsod.
Vagy ha hiszed, a változást
önmagadban hordod.

Sokszor jobb, ha kisgyerekként
ámulsz a világra,
s rábízod az alakítást
álmodra, s a vágyra.

Nem mindegy, hogy jóra figyelsz,
vagy sértő dologra.
Energiád ráirányul,
a rosszra, a jobbra.

Mindig az fog erősödni,
amin van figyelmed.
Napjaid is ezek szerint,
megcélozva telnek.

Fontos hát a nézőpontod,
honnan, hogyan látod,
úgy alakul napról napra
változó világod.

Aranyosi Ervin © 2019-02-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
2

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Nekem van igazam!?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Anyám, apám, Aranyosi Ervin, élet, Enyém, harc, hazudnak, hitrendszer, iskola, média, megvéd, Nekem van igazam!?, vers Leave a Comment

Melyik az igazság?

Aranyosi Ervin: Nekem van igazam!?

Van nekem egy saját, külön igazságom,
és mindenki másét, könnyen lesajnálom!
Hisz az enyém stabil, s megingathatatlan,
s mindenki másénál jobb, s vitathatatlan.

Én az igazamért ki akarok állni,
nem hagyom más által szanaszét cincálni!
Meg kell azt védenem mindig, mindenáron,
mivel az az enyém, az én igazságom!

Nem ismerhetem el másnak az igazát,
játszom inkább tudóst, könnyedét, vagy lazát!
Sosem ismerem el, hogy néha tévedek,
hiszen a vitában én nem veszíthetek!

Nem is fogadom el a másik igazát,
mit az én igazam könnyen fogalmaz át!
Van jó hitrendszerem, amit megtanultam,
s bármit is mondanék, igazol a múltam.

Anyámtól, apámtól kaptam én egykoron,
s ebben erősített pár közeli rokon.
Csak az az igazság, amit nekem mondtak,
meg az iskolában, amit tanítottak!

Most is fejlesztgetik az én igazamat,
média látja el hírekkel házamat.
Amit tőlük tudok, pont aszerint élek,
engem nem vezérel ebben semmi érdek!

Igazamért ezért bátran szembe szállok,
másokkal versengek, ha kell ledarálok,
de azt nem engedem, hogy tőlem elvegyék,
hogy az igazamat, hazugsággá tegyék.

Igaz, az igazam gyakran átformálom,
mindegyik média egyként a barátom.
Változik igazam, de az enyém marad,
csak ahogy “tanulok”, csak aszerint halad.

Ezért aztán nekem mindig igazam van,
csak mások hazudnak minden pillanatban,
s látom, harc az élet, s egy dolgom van győzni,
saját igazammal mást mind megelőzni!
-_-_-_-_-_-

Ha ezt a kis verset eddig elolvastad,
a gondolatait ne tartsd meg magadnak,
inkább értékeld át, gondold szépen végig,
vajon az emberek igazukat védik?

Ezen a világon annyi igazság van,
és mindenki bízik saját igazában!
De vajon tudjuk-e igazán mit védünk?
Létező világban, vagy álmokban élünk?

Valóban érdemes folyton vitatkozni?
Kapcsolatainkat szóval besározni?
Hitrendszer szűrőjén folyton átengedni,
másokba taposva, bántva veszekedni?

Mi is az igazság? Csupán egy nézőpont,
ahogy a világod hiteden át látod.
Ha rossz a szemüveg, homályos a képlet,
ezért bántjuk egymást, s ezért harc az élet!

Aranyosi Ervin © 2018-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Pünkösdi gondolatok

Category: Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét Tags: angyalcsapat, Aranyosi Ervin, érző, hitrendszer, Isten, Lélek, Pünkösdi gondolatok, szentlélek, szeretet, tiszta, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Pünkösdi gondolatok

A szentlélek a születéskor,
hiszem, testünkbe költözött!
Csak tanításként, hitrendszerként
vontak köréje szőtt ködöt.
Amit tudtál, azt elfeledted,
amit tanultál nem igaz.
a lelked nem valót teremtett,
a fű helyett kinőtt a gaz.

Ne háborúzz csak éld a létet,
értelmetlen minden csata!
Legyünk mind tiszta érző lélek,
Istenünk angyalcsapata.
Feledjük rút sérelmeinket,
ne bántson múlt, rossz akarat!
Engedjük el félelmeinket,
s bontsuk le mind a falakat!

De hol tanulj tisztábban látni,
mondd, hol virul a szeretet?
Hol érdek nincs, hol nem kell várni,
hogy felnyissák a szemedet!
Ahol etetnek, s önként adnak,
ahol nem várnak semmit el!
Ahol a lelkek megmaradnak,
s nem kell harcolnod senkivel.

Nincs erős, s nincsen gyenge lélek,
ahol a szeretet lakik,
ahol a tett, ahol a jóság,
egész világot alakít!
Ha rájössz, Isten ott él benned,
apró kis része, s terve vagy,
tapasztalni hívott világra,
s bárhova mész, ő el nem hagy.

De nem óv meg, mikor hibázol,
tetted keresztjét te viszed,
ezzel tanít és igazából
a világ rossz, ha elhiszed!
De mitől rossz? A gondolattól?
Egymást riasztjuk szüntelen!
S nem véded gyermeked magadtól,
mikor még tiszta, s bűntelen.

Tovább adod, mit egykor kaptál,
staféta botod múltbeli,
kíváncsi lelked csak adaptál,
s téves hited felszenteli.
Na és mi van, ha rég hazudtak,
adtak poklot és ördögöt!
Hibáit látod csak az Úrnak,
mert jó felett nem őrködött?

Naponta újra számonkéred,
miért teremtett rosszat is,
sajátos szűrődön hittel nézed,
amely rossz út, mivel hamis.
De te hiszel és te tapasztalsz,
te alkotod világodat,
s elfeded vallás-tapasszal,
s csak várod a válaszokat.

Nem kéne önmagadba nézned,
megismerve tisztán, ki vagy?
De lelked inkább el-eltéved,
s úgy érzed Isten veszni hagy!
Hát elveszel, ha nem találod,
ha lényegedet nem leled,
s naponta megleled halálod
mikor a poklod élteted.

Keresd meg, hol van a szentlélek,
leld meg, találd meg önmagad!
Hadd kezdjen végre élni véled,
s lásd, hogy világod tőled halad!
Koncentrálj végre, csak a jóra,
hidd el az élet szebb lehet!
Lelj rá a tiszta, igaz szóra,
s találd meg benne Istened!

Aranyosi Ervin © 2018-05-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Légy az élő példa!

Először szeresd önmagad, mutasd meg a világnak, hogy szebb vagy, jobb vagy, kedvesebb, mint amilyennek látnak! Arcodon ragyogjon mosoly, a bántót tedd csak félre! Szeretet járja szíved át, így hass mások szívére!

Szeretned kéne önmagad, ahhoz, hogy más szeressen, hogy megváltozzon a világ, s minden rendben lehessen! Rólad szóljon a pillanat, és ne csak folyton másról, éld meg élőn az utadat, szóljon az utazásról!

Alakítsd át hitrendszered, tanulj még jobban élni, a hibás, kopott köveket, ki kellene cserélni. Hagyd ott a múlt árnyékait, vigyél színt, fényt a napba, jó lenne, ha a Napod szállana, és felhőtlen maradna!

Tanulj szeretni másokat, úgy, hogy szíved nem félted, ha nem használod, nem kopik, s elhagy minden reményed! Ha megcsalattál, fogadd el, inkább tanulj belőle, s ne hátráltasson félelem, úgy nem juthatsz előre!

Szeresd a szép természetet, és arról vegyél példát, hisz mutatja a lényeget, figyeld csak, s te is éld át! Ne erőlködj, az nem tehet boldoggá semmiképpen, lásd meg mindenben a csodát, s gyönyörködj minden szépben!

Így emeld fel a lelkedet, így tedd jobbá világod, s büszke lehetsz, példát vehet majd rólad, aki látott! Lelj örömöt és boldogulj, engedd el, mi nem szolgál, s ha szebbé válik ez a Föld, te sem hiába voltál!

Aranyosi Ervin © 2023-05-19. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: A Földi lét foglyai

Börtönbolygó a világunk, s mi mind rabnak születünk, látszólag szabadon járunk, s visszük a feszületünk. Kínzóeszköz a jelképünk, a megfeszítő kereszt, ezért félelemben élünk, szóbilincsünk nem ereszt.

Félelemből építenek körénk börtönfalakat, a kulcs, a mi kezünkben van, úgy, mint szabad akarat. Kitárhatnánk börtönajtónk, melynek rácsa félelem, de mi inkább birkanyájként megyünk át az életen.

Fogva tart a hitrendszerünk, s kínzó, bűnös hatalom, marakodunk szép sikerekért, megdicsérő szavakon. Másoknak kell megfelelnünk egy egész életen át, s lehurrogjuk a tudókat, mindazt, aki közben lát.

Mit fog szólni környezetünk, mi kell, hogy jobbak legyünk? Korlátokkal körülvéve, tudjuk hol van a helyünk? Nem adhatjuk önmagunkat, más nyomában kullogunk, nem is élünk saját létet, meghasonlottak vagyunk!

Jó ez így? Csak ez a kérdés. Mi lehet a válaszod? Mások írják meg a sorsod, nélkülük nincs támaszod? Vagy tényleg csak rabként éled végig ezt az életet? Ha így élsz, nem irigyellek, s nem is cserélnék veled!

Nem vágysz olykor szabadságra, hogy élvezd az életet, inkább csak mutogatsz másra, s nem érted a lényeget? Keresed a lét értelmét, miért jöttél, mért vagy itt? Akkor miért hagyod veszni ifjúkori álmaid?

Mi lenne, ha lebontanád hazugság-börtönfalad, kitárnád a börtönajtót, s ki engednéd önmagad? Mi lenne, ha szabad lennél és élnéd az életed, s olyan lenne a világod, amilyennek képzeled?

Ébrednünk kell álmainkból, vagy örökre így marad! Más szabályoz, meghatároz, hogyan élhetsz, s mit szabad! Lassan elpusztul világunk, s elveszik a kenyerünk! Hatalmasok játékaként, csak rabszolgák lehetünk?

Aranyosi Ervin: A hit ereje

Próbáltál már hajon állni, lebegni a Föld felett? Nem függni törvényektől, elengedni kötelet? Álmaidban láttad-e már, hogy a képzelet szabad? Engedd el, mi múlthoz láncol és szabadítsd fel magad!

Tudod már, mire vagy képes? Önmagadban hinni mersz? Tisztában vagy az erőddel, s hiszed, többet érdemelsz? Földhöz csak a hited láncol, de azt más mondta neked, hisz, aki a haján táncol, sokkal szabadabb lehet.

A hit képes teremteni, s elrabolhat álmokat. Beléd sulykolt szavak kötnek lábaidra láncokat. Képzeleted gúzsba köti, elvész teremtő erőd, ha hibás a hitrendszered a félelemed egyre nőtt!

Ám, ha hiszel, nem kell félned, arra többé nincs okod, a Teremtőd felruházott, van szabad akaratod! Amit csak el tudsz képzelni, mind-mind valóság lehet, Istentől kapott ajándék a teremtő képzelet.

De tudd, azt is reád bízta, miben hiszel, s nem hiszel, s ha lemondsz rossz hiteidről, tán az ördög sem viszel! Mert a hited képessé tesz, akkora az ereje, ne hagyd hát, hogy hazugsággal hited bárki elvegye!

Állj csak két lábbal a földön, ismerd meg az igazat, a tudás megerősíthet, hittel élni még szabad! Higgy magadban, igazságban, jó szándékban lelkesen, s akard, hogy megtört világunk, újra élőn szebb legyen!

Aranyosi Ervin: Mai Sziszifusz

Válladon a világ sorsa, de egyedül nem bírod? Lerogysz inkább és az égnek bánatodat elsírod. Nincsen, aki felemeljen, nincsen aki támogat, nincsen, aki visszaadja, elveszített álmodat!

Agyonnyom a sorsod súlya, s azt hiszed más tette rád! Nagy teher a lélek búja, s elvész benne a világ! Fejedet sem emeled fel, lábad bámulod csupán, kiutat nem lel az ember, míg csak lenéz ostobán!

Nem látod a horizontot, ahol éppen kel a Nap, s elhiszed, hogy az a gondod: szűk ketrecben tartanak! Hitrendszered börtönében raboskodsz és nincs erőd, rossz ripacsként alakítasz megvezetett szenvedőt.

Ám a lakat kulcsa ott van, ha felemelnéd fejed, meglelnéd a csillagokban, odaírták fel neked! Lenn a porban nincsen semmi, ami téged felemel, ott lent nem tudsz naggyá lenni, lelked vágyakra sem lel!

Nézz előre, nyisd nagyobbra mindent látó szemedet, ugyanaz az ajtód nyitja, ami eddig vezetett, csak másképpen kell használni, börtönt nyit a gondolat, engedd végre fennen szállni, eleresztve gondokat.

Ereszd el, mi földre húzott, tárd ki végre szárnyaid! Megnyílhat a bűvös ajtó, mit képzelet tágra nyit! Képzeleted erejével, akármi elérhető, ne a szakadékba bámulj, mikor hív a hegytető!

Tárd ki lelked ablakát és engedd végre be a fényt! Rossz hiteid szórd a tűzbe, mik megölték a reményt. Ne hidd el a lehetetlent, hiszen nem is létezik! Lakasd jól az éhes lelked, mely álmokra éhezik!

Válladról a világ sorsát, dobd le, nem kell hordanod! Varázsold le börtönödről az ott tartó lakatot! Élvezd ki a földi létet, tedd boldoggá lelkedet, a világot, terhét hordva, jobbá tenned nem lehet!

Tedd rendbe a saját léted, s követni fog a világ! Kíváncsivá válik mindaz, aki ismer, aki lát! Hisz a saját változásod, másnak is utat mutat, szebb világba indulhat el nyomodban majd a tudat!

Légy világod teremtője, hiszem, többet érdemelsz! Figyeld lelked, tanulj tőle, általa szebb létre lelsz. Figyeld csak meg, a világ is visszahat és támogat, elérheted minden vágyad, oly távoli álmokat.

Nem kell más, csak higgy magadban, és egyszer csak sikerül, úgy változik a világod, ahogy te ott, legbelül! Nincs szükséged küzdelemre, célhoz békés út vezet, és ha önmagadba fordulsz, a térképet megleled!

Aranyosi Ervin: Lelkedben a válasz

Aranyosi Ervin © 2019-11-30. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Teremtő vágy

Olyan a világod, amilyennek látod, lehet ellenséged, lehet a barátod.

A hitrendszereden keresztül ha nézed, magad tőle jobban, vagy épp rosszul érzed!

Mert a világodat nagyrészt te teremted, s ha nem tetszik, akkor tegyél benne rendet!

Keresd a világban a jót és a szépet, amire koncentrálsz, az talál meg téged.

De, ha amire vágysz, nincs, csak a hiánya, rögtön rosszra fordul figyelmed iránya.

Irigység, sóvárgás, hit nélküli vonzás, nemigen teremtés, úgy hiszem, nagyon más.

Lásd, amit szeretnél, képzeld el, hogy megvan, eljön, reád talál, s nem csak álmaidban!

Mikor elképzeled és meg is érinted, akkor bevonzhatod, s megkaphatod mindet.

Megkapod, ha hiszel, ha nincs benned kétség, hiszen az angyalok neved belevésték.

De ha kétely támad benned, akkor nem megy, azzal tönkreteszed a teremtőkedved!

Azzal saját magad zárod el az utat, amely teremtésed irányába mutat.

Álmodd meg, találd ki, hagyd gerjedni vágyad, aztán képzeld csak el: – Megvan, megtaláltad!

Eljött, már a tiéd, kézzel érintheted, hiszem, amire vágysz, mind a tiéd lehet!

Aranyosi Ervin © 2019-08-27 A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Közhelyekben élünk

Aranyosi Ervin: Nézőpont kérdése a világ

Látod, ez a világ nézőpont kérdése. Nincsen semmi sem megírva, szép kövekbe vésve!

Rajtad áll, hogy alakítod, milyen lesz a sorsod? Te vajúdsz az alkotásnál, lelked mélyén hordod!

Hitrendszered mások adták, ahogy ők ismerték. Ám ha néha másképp látták, ők is kitekerték.

Benyomások, meglátások alakítják sorsod. S lám a szabad akaratot is lelkedben hordod.

Képes vagy-e szeretettel nézni a világra, irigykedve nézel-e a fenn szálló madárra?

Vagy lelkesen álmodozol, s megtanulsz repülni? Képessé válsz angyalszárnnyal felhő szélre ülni?

Fentről nézve másképp látod, nem érinti lelked, benne élve más az élet, utadra kell lelned!

Vizsgáld hát meg több szemszögből, értelmezd a létet. Más amikor részese vagy, más, ha megítéled.

Hagyhatod, hogy rajtad kívül alakuljon sorsod. Vagy ha hiszed, a változást önmagadban hordod.

Sokszor jobb, ha kisgyerekként ámulsz a világra, s rábízod az alakítást álmodra, s a vágyra.

Nem mindegy, hogy jóra figyelsz, vagy sértő dologra. Energiád ráirányul, a rosszra, a jobbra.

Mindig az fog erősödni, amin van figyelmed. Napjaid is ezek szerint, megcélozva telnek.

Fontos hát a nézőpontod, honnan, hogyan látod, úgy alakul napról napra változó világod.

Aranyosi Ervin: Nekem van igazam!?

Van nekem egy saját, külön igazságom, és mindenki másét, könnyen lesajnálom! Hisz az enyém stabil, s megingathatatlan, s mindenki másénál jobb, s vitathatatlan.

Én az igazamért ki akarok állni, nem hagyom más által szanaszét cincálni! Meg kell azt védenem mindig, mindenáron, mivel az az enyém, az én igazságom!

Nem ismerhetem el másnak az igazát, játszom inkább tudóst, könnyedét, vagy lazát! Sosem ismerem el, hogy néha tévedek, hiszen a vitában én nem veszíthetek!

Nem is fogadom el a másik igazát, mit az én igazam könnyen fogalmaz át! Van jó hitrendszerem, amit megtanultam, s bármit is mondanék, igazol a múltam.

Anyámtól, apámtól kaptam én egykoron, s ebben erősített pár közeli rokon. Csak az az igazság, amit nekem mondtak, meg az iskolában, amit tanítottak!

Most is fejlesztgetik az én igazamat, média látja el hírekkel házamat. Amit tőlük tudok, pont aszerint élek, engem nem vezérel ebben semmi érdek!

Igazamért ezért bátran szembe szállok, másokkal versengek, ha kell ledarálok, de azt nem engedem, hogy tőlem elvegyék, hogy az igazamat, hazugsággá tegyék.

Igaz, az igazam gyakran átformálom, mindegyik média egyként a barátom. Változik igazam, de az enyém marad, csak ahogy “tanulok”, csak aszerint halad.

Ezért aztán nekem mindig igazam van, csak mások hazudnak minden pillanatban, s látom, harc az élet, s egy dolgom van győzni, saját igazammal mást mind megelőzni! -_-_-_-_-_-

Ha ezt a kis verset eddig elolvastad, a gondolatait ne tartsd meg magadnak, inkább értékeld át, gondold szépen végig, vajon az emberek igazukat védik?

Ezen a világon annyi igazság van, és mindenki bízik saját igazában! De vajon tudjuk-e igazán mit védünk? Létező világban, vagy álmokban élünk?

Először szeresd önmagad,
mutasd meg a világnak,
hogy szebb vagy, jobb vagy, kedvesebb,
mint amilyennek látnak!
Arcodon ragyogjon mosoly,
a bántót tedd csak félre!
Szeretet járja szíved át,
így hass mások szívére!

Szeretned kéne önmagad,
ahhoz, hogy más szeressen,
hogy megváltozzon a világ,
s minden rendben lehessen!
Rólad szóljon a pillanat,
és ne csak folyton másról,
éld meg élőn az utadat,
szóljon az utazásról!

Alakítsd át hitrendszered,
tanulj még jobban élni,
a hibás, kopott köveket,
ki kellene cserélni.
Hagyd ott a múlt árnyékait,
vigyél színt, fényt a napba,
jó lenne, ha a Napod szállana,
és felhőtlen maradna!

Tanulj szeretni másokat,
úgy, hogy szíved nem félted,
ha nem használod, nem kopik,
s elhagy minden reményed!
Ha megcsalattál, fogadd el,
inkább tanulj belőle,
s ne hátráltasson félelem,
úgy nem juthatsz előre!

Szeresd a szép természetet,
és arról vegyél példát,
hisz mutatja a lényeget,
figyeld csak, s te is éld át!
Ne erőlködj, az nem tehet
boldoggá semmiképpen,
lásd meg mindenben a csodát,
s gyönyörködj minden szépben!

Így emeld fel a lelkedet,
így tedd jobbá világod,
s büszke lehetsz, példát vehet
majd rólad, aki látott!
Lelj örömöt és boldogulj,
engedd el, mi nem szolgál,
s ha szebbé válik ez a Föld,
te sem hiába voltál!

Aranyosi Ervin © 2023-05-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Börtönbolygó a világunk,
s mi mind rabnak születünk,
látszólag szabadon járunk,
s visszük a feszületünk.
Kínzóeszköz a jelképünk,
a megfeszítő kereszt,
ezért félelemben élünk,
szóbilincsünk nem ereszt.

Félelemből építenek
körénk börtönfalakat,
a kulcs, a mi kezünkben van,
úgy, mint szabad akarat.
Kitárhatnánk börtönajtónk,
melynek rácsa félelem,
de mi inkább birkanyájként
megyünk át az életen.

Fogva tart a hitrendszerünk,
s kínzó, bűnös hatalom,
marakodunk szép sikerekért,
megdicsérő szavakon.
Másoknak kell megfelelnünk
egy egész életen át,
s lehurrogjuk a tudókat,
mindazt, aki közben lát.

Mit fog szólni környezetünk,
mi kell, hogy jobbak legyünk?
Korlátokkal körülvéve,
tudjuk hol van a helyünk?
Nem adhatjuk önmagunkat,
más nyomában kullogunk,
nem is élünk saját létet,
meghasonlottak vagyunk!

Jó ez így? Csak ez a kérdés.
Mi lehet a válaszod?
Mások írják meg a sorsod,
nélkülük nincs támaszod?
Vagy tényleg csak rabként éled
végig ezt az életet?
Ha így élsz, nem irigyellek,
s nem is cserélnék veled!

Nem vágysz olykor szabadságra,
hogy élvezd az életet,
inkább csak mutogatsz másra,
s nem érted a lényeget?
Keresed a lét értelmét,
miért jöttél, mért vagy itt?
Akkor miért hagyod veszni
ifjúkori álmaid?

Mi lenne, ha lebontanád
hazugság-börtönfalad,
kitárnád a börtönajtót,
s ki engednéd önmagad?
Mi lenne, ha szabad lennél
és élnéd az életed,
s olyan lenne a világod,
amilyennek képzeled?

Ébrednünk kell álmainkból,
vagy örökre így marad!
Más szabályoz, meghatároz,
hogyan élhetsz, s mit szabad!
Lassan elpusztul világunk,
s elveszik a kenyerünk!
Hatalmasok játékaként,
csak rabszolgák lehetünk?

Próbáltál már hajon állni,
lebegni a Föld felett?
Nem függni törvényektől,
elengedni kötelet?
Álmaidban láttad-e már,
hogy a képzelet szabad?
Engedd el, mi múlthoz láncol
és szabadítsd fel magad!

Tudod már, mire vagy képes?
Önmagadban hinni mersz?
Tisztában vagy az erőddel,
s hiszed, többet érdemelsz?
Földhöz csak a hited láncol,
de azt más mondta neked,
hisz, aki a haján táncol,
sokkal szabadabb lehet.

A hit képes teremteni,
s elrabolhat álmokat.
Beléd sulykolt szavak kötnek
lábaidra láncokat.
Képzeleted gúzsba köti,
elvész teremtő erőd,
ha hibás a hitrendszered
a félelemed egyre nőtt!

Ám, ha hiszel, nem kell félned,
arra többé nincs okod,
a Teremtőd felruházott,
van szabad akaratod!
Amit csak el tudsz képzelni,
mind-mind valóság lehet,
Istentől kapott ajándék
a teremtő képzelet.

De tudd, azt is reád bízta,
miben hiszel, s nem hiszel,
s ha lemondsz rossz hiteidről,
tán az ördög sem viszel!
Mert a hited képessé tesz,
akkora az ereje,
ne hagyd hát, hogy hazugsággal
hited bárki elvegye!

Állj csak két lábbal a földön,
ismerd meg az igazat,
a tudás megerősíthet,
hittel élni még szabad!
Higgy magadban, igazságban,
jó szándékban lelkesen,
s akard, hogy megtört világunk,
újra élőn szebb legyen!

Válladon a világ sorsa,
de egyedül nem bírod?
Lerogysz inkább és az égnek
bánatodat elsírod.
Nincsen, aki felemeljen,
nincsen aki támogat,
nincsen, aki visszaadja,
elveszített álmodat!

Agyonnyom a sorsod súlya,
s azt hiszed más tette rád!
Nagy teher a lélek búja,
s elvész benne a világ!
Fejedet sem emeled fel,
lábad bámulod csupán,
kiutat nem lel az ember,
míg csak lenéz ostobán!

Nem látod a horizontot,
ahol éppen kel a Nap,
s elhiszed, hogy az a gondod:
szűk ketrecben tartanak!
Hitrendszered börtönében
raboskodsz és nincs erőd,
rossz ripacsként alakítasz
megvezetett szenvedőt.

Ám a lakat kulcsa ott van,
ha felemelnéd fejed,
meglelnéd a csillagokban,
odaírták fel neked!
Lenn a porban nincsen semmi,
ami téged felemel,
ott lent nem tudsz naggyá lenni,
lelked vágyakra sem lel!

Nézz előre, nyisd nagyobbra
mindent látó szemedet,
ugyanaz az ajtód nyitja,
ami eddig vezetett,
csak másképpen kell használni,
börtönt nyit a gondolat,
engedd végre fennen szállni,
eleresztve gondokat.

Ereszd el, mi földre húzott,
tárd ki végre szárnyaid!
Megnyílhat a bűvös ajtó,
mit képzelet tágra nyit!
Képzeleted erejével,
akármi elérhető,
ne a szakadékba bámulj,
mikor hív a hegytető!

Tárd ki lelked ablakát
és engedd végre be a fényt!
Rossz hiteid szórd a tűzbe,
mik megölték a reményt.
Ne hidd el a lehetetlent,
hiszen nem is létezik!
Lakasd jól az éhes lelked,
mely álmokra éhezik!

Válladról a világ sorsát,
dobd le, nem kell hordanod!
Varázsold le börtönödről
az ott tartó lakatot!
Élvezd ki a földi létet,
tedd boldoggá lelkedet,
a világot, terhét hordva,
jobbá tenned nem lehet!

Tedd rendbe a saját léted,
s követni fog a világ!
Kíváncsivá válik mindaz,
aki ismer, aki lát!
Hisz a saját változásod,
másnak is utat mutat,
szebb világba indulhat el
nyomodban majd a tudat!

Légy világod teremtője,
hiszem, többet érdemelsz!
Figyeld lelked, tanulj tőle,
általa szebb létre lelsz.
Figyeld csak meg, a világ is
visszahat és támogat,
elérheted minden vágyad,
oly távoli álmokat.

Nem kell más, csak higgy magadban,
és egyszer csak sikerül,
úgy változik a világod,
ahogy te ott, legbelül!
Nincs szükséged küzdelemre,
célhoz békés út vezet,
és ha önmagadba fordulsz,
a térképet megleled!

Aranyosi Ervin © 2019-11-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Olyan a világod, amilyennek látod,
lehet ellenséged, lehet a barátod.

A hitrendszereden keresztül ha nézed,
magad tőle jobban, vagy épp rosszul érzed!

Mert a világodat nagyrészt te teremted,
s ha nem tetszik, akkor tegyél benne rendet!

Keresd a világban a jót és a szépet,
amire koncentrálsz, az talál meg téged.

De, ha amire vágysz, nincs, csak a hiánya,
rögtön rosszra fordul figyelmed iránya.

Irigység, sóvárgás, hit nélküli vonzás,
nemigen teremtés, úgy hiszem, nagyon más.

Lásd, amit szeretnél, képzeld el, hogy megvan,
eljön, reád talál, s nem csak álmaidban!

Mikor elképzeled és meg is érinted,
akkor bevonzhatod, s megkaphatod mindet.

Megkapod, ha hiszel, ha nincs benned kétség,
hiszen az angyalok neved belevésték.

De ha kétely támad benned, akkor nem megy,
azzal tönkreteszed a teremtőkedved!

Azzal saját magad zárod el az utat,
amely teremtésed irányába mutat.

Álmodd meg, találd ki, hagyd gerjedni vágyad,
aztán képzeld csak el: – Megvan, megtaláltad!

Eljött, már a tiéd, kézzel érintheted,
hiszem, amire vágysz, mind a tiéd lehet!

Aranyosi Ervin © 2019-08-27
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Látod, ez a világ
nézőpont kérdése.
Nincsen semmi sem megírva,
szép kövekbe vésve!

Rajtad áll, hogy alakítod,
milyen lesz a sorsod?
Te vajúdsz az alkotásnál,
lelked mélyén hordod!

Hitrendszered mások adták,
ahogy ők ismerték.
Ám ha néha másképp látták,
ők is kitekerték.

Benyomások, meglátások
alakítják sorsod.
S lám a szabad akaratot
is lelkedben hordod.

Képes vagy-e szeretettel
nézni a világra,
irigykedve nézel-e
a fenn szálló madárra?

Vagy lelkesen álmodozol,
s megtanulsz repülni?
Képessé válsz angyalszárnnyal
felhő szélre ülni?

Fentről nézve másképp látod,
nem érinti lelked,
benne élve más az élet,
utadra kell lelned!

Vizsgáld hát meg több szemszögből,
értelmezd a létet.
Más amikor részese vagy,
más, ha megítéled.

Hagyhatod, hogy rajtad kívül
alakuljon sorsod.
Vagy ha hiszed, a változást
önmagadban hordod.

Sokszor jobb, ha kisgyerekként
ámulsz a világra,
s rábízod az alakítást
álmodra, s a vágyra.

Nem mindegy, hogy jóra figyelsz,
vagy sértő dologra.
Energiád ráirányul,
a rosszra, a jobbra.

Mindig az fog erősödni,
amin van figyelmed.
Napjaid is ezek szerint,
megcélozva telnek.

Fontos hát a nézőpontod,
honnan, hogyan látod,
úgy alakul napról napra
változó világod.

Van nekem egy saját, külön igazságom,
és mindenki másét, könnyen lesajnálom!
Hisz az enyém stabil, s megingathatatlan,
s mindenki másénál jobb, s vitathatatlan.

Én az igazamért ki akarok állni,
nem hagyom más által szanaszét cincálni!
Meg kell azt védenem mindig, mindenáron,
mivel az az enyém, az én igazságom!

Nem ismerhetem el másnak az igazát,
játszom inkább tudóst, könnyedét, vagy lazát!
Sosem ismerem el, hogy néha tévedek,
hiszen a vitában én nem veszíthetek!

Nem is fogadom el a másik igazát,
mit az én igazam könnyen fogalmaz át!
Van jó hitrendszerem, amit megtanultam,
s bármit is mondanék, igazol a múltam.

Anyámtól, apámtól kaptam én egykoron,
s ebben erősített pár közeli rokon.
Csak az az igazság, amit nekem mondtak,
meg az iskolában, amit tanítottak!

Most is fejlesztgetik az én igazamat,
média látja el hírekkel házamat.
Amit tőlük tudok, pont aszerint élek,
engem nem vezérel ebben semmi érdek!

Igazamért ezért bátran szembe szállok,
másokkal versengek, ha kell ledarálok,
de azt nem engedem, hogy tőlem elvegyék,
hogy az igazamat, hazugsággá tegyék.

Igaz, az igazam gyakran átformálom,
mindegyik média egyként a barátom.
Változik igazam, de az enyém marad,
csak ahogy “tanulok”, csak aszerint halad.

Ezért aztán nekem mindig igazam van,
csak mások hazudnak minden pillanatban,
s látom, harc az élet, s egy dolgom van győzni,
saját igazammal mást mind megelőzni!
-_-_-_-_-_-

Ha ezt a kis verset eddig elolvastad,
a gondolatait ne tartsd meg magadnak,
inkább értékeld át, gondold szépen végig,
vajon az emberek igazukat védik?

Ezen a világon annyi igazság van,
és mindenki bízik saját igazában!
De vajon tudjuk-e igazán mit védünk?
Létező világban, vagy álmokban élünk?

Valóban érdemes folyton vitatkozni?
Kapcsolatainkat szóval besározni?
Hitrendszer szűrőjén folyton átengedni,
másokba taposva, bántva veszekedni?

Mi is az igazság? Csupán egy nézőpont,
ahogy a világod hiteden át látod.
Ha rossz a szemüveg, homályos a képlet,
ezért bántjuk egymást, s ezért harc az élet!

Aranyosi Ervin © 2018-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

A szentlélek a születéskor,
hiszem, testünkbe költözött!
Csak tanításként, hitrendszerként
vontak köréje szőtt ködöt.
Amit tudtál, azt elfeledted,
amit tanultál nem igaz.
a lelked nem valót teremtett,
a fű helyett kinőtt a gaz.

Ne háborúzz csak éld a létet,
értelmetlen minden csata!
Legyünk mind tiszta érző lélek,
Istenünk angyalcsapata.
Feledjük rút sérelmeinket,
ne bántson múlt, rossz akarat!
Engedjük el félelmeinket,
s bontsuk le mind a falakat!

De hol tanulj tisztábban látni,
mondd, hol virul a szeretet?
Hol érdek nincs, hol nem kell várni,
hogy felnyissák a szemedet!
Ahol etetnek, s önként adnak,
ahol nem várnak semmit el!
Ahol a lelkek megmaradnak,
s nem kell harcolnod senkivel.

Nincs erős, s nincsen gyenge lélek,
ahol a szeretet lakik,
ahol a tett, ahol a jóság,
egész világot alakít!
Ha rájössz, Isten ott él benned,
apró kis része, s terve vagy,
tapasztalni hívott világra,
s bárhova mész, ő el nem hagy.

De nem óv meg, mikor hibázol,
tetted keresztjét te viszed,
ezzel tanít és igazából
a világ rossz, ha elhiszed!
De mitől rossz? A gondolattól?
Egymást riasztjuk szüntelen!
S nem véded gyermeked magadtól,
mikor még tiszta, s bűntelen.

Tovább adod, mit egykor kaptál,
staféta botod múltbeli,
kíváncsi lelked csak adaptál,
s téves hited felszenteli.
Na és mi van, ha rég hazudtak,
adtak poklot és ördögöt!
Hibáit látod csak az Úrnak,
mert jó felett nem őrködött?