Aranyosi Ervin: Választás lesz?
Aranyosi Ervin: Választás lesz?
Idén választás lesz!
Ne az urnát válaszd,
ami egy országot
is halálra fáraszt!
Választhatsz magadnak,
uralkodót, pártot,
vagy ősi népedet,
és a szabadságot!
Akik most feletted
uralkodva állnak,
valójában nem egy
nemzetet szolgálnak,
csak egy kis csoportot,
a világ urait,
kiknek a zsebében
a hatalom lapít.
Ne pártok közt válassz,
ugyanazt szolgálják,
s eladott lelkükért
fizetségük várják!
Megtéveszt, hazudik,
mert uralni akar,
hazug törvényektől
nyög az árva magyar!
Pártok osztanak meg,
így gyengül a népünk,
és a helyes útra,
rá sohasem lépünk.
Gyenge nép a magyar,
nem tud összefogni,
csak, mint veszett kutya
egymással morogni!
Miénk a világnak
legszebbik országa,
amelyiknek kincse
a Sátánt szolgálja.
Te lemondasz róla,
a hazugnak hiszel,
aki minden kincset
urainak visz el.
Fel kéne emelni
a rabszolga népet,
Jézus országában
ne legyen kísértet!
Élje meg egységét,
igaz magyarságát,
s őrizze rablóktól
meg a FÉNY országát!
Mert, aki ural ma,
bort iszik, nem vizet!
Természeti kincsért,
hamis pénzzel fizet!
A magyar nemzetet
szolgaságban tartja,
s őket választja meg
a bolond magyarja!
Ha lenne választás,
már régen nem lenne!
Paradox a helyzet,
ez a lényeg benne.
Cirkusz, avagy színház,
ez kell a jó népnek,
hogy ne érezzék,
hogy szolgasorban élnek.
Míg őket szolgáljuk,
nem változhat semmi,
nem tudjuk a kapzsit
jóllakottá tenni.
Amíg fel nem állunk,
boldogan uralnak,
akik pedig látnak,
beszélnek a falnak!
Hiszen a választás
már rég el van döntve,
kinek lóghat keze
a zsíros bödönbe.
A többi felhajtás,
rút cirkusz a népnek,
és mindnek van sara,
akik színre lépnek.
Jól él az áruló,
ki hatalmast szolgál,
a nemzeten kívül,
minden galád jól jár.
Közben a dolgozó
külföldre menekül,
s azt hiszi, ott élhet
örökké remekül.
Elhagyja hazáját
egy cseppnyi jólétért,
inkább, minthogy tegyen
honában a népért.
Ott, kint idegen lesz,
honvággyal szívében,
minthogy magyar legyen
népe örökében.
Lassan el is fogyunk,
s más jön majd helyünkre,
jogból többet kapva
nőhetnek fejünkre.
S akit e föld illett,
földönfutóvá lesz,
idegen nép sarja
rabszolgájává tesz.
Elvész a kultúránk,
kiölik nyelvünket,
idegen szavakkal
gyaláznak bennünket.
Szellemünk elporlad,
többé nem teremtünk,
halni jár a lélek
belénk! Mivé lettünk?
Őseinktől félt
a sötét Európa,
bízvást küldött volna
minket a pokolba,
csak árulás révén
tudtak eluralni,
idegen vallásnak
ketrecébe csalni.
Gyengítve az erőst,
igazat, és nemest,
történelem könyvben
ezt a részt ne keresd!
Idegen vér kapott
földet és hatalmat,
így lett édes hazánk
jól megosztott gyarmat.
Hol tatár, hol török,
osztrák ült nyakunkra,
komor felhők szálltak
egykor szép Napunkra.
És a magyar nyögte
a megosztottságot,
idegen zsoldosnak
szétosztott országot.
Ma sem tudunk ezért
együtt, mind kiállni,
egy irányba tartó
szép nemzetté válni.
Vallás, politika,
egy sem minket szolgál,
s aki meghasonul,
sajnos az mind jól jár.
Idén választás lesz,
olyan elhazudott,
s ígérni jobb létet
eddig is mind tudott.
Aztán elfordulnak,
felejtik a népet,
s véka alá rejtik
a megígért szépet!
Hát nem lesz választás
idén sem! Ez álca,
kihez is kerüljön
épp a kormánypálca?
Melyik vezethesse
szakadékba népünk,
hogy mától kinek a
parancsára lépünk.
Választhatsz, hogy voksolsz,
avagy elmenekülsz,
ebből sikeresen
ki sehogy sem kerülsz.
Az energiádat
a csalóknak adod,
saját nemzetedet
te is megtagadod.
Egyetlen kiút van,
és ez a szeretet,
válaszd szabadságod,
és a nemzetedet!
Ne csak a sport terén
légy jószívvel magyar,
légy ki hazájáért
végre tenni akar!
„Nélküled” a néped
elesett, magányos,
ha nem ragaszkodsz
az ősök igazához.
Ha mások kezébe
átadod a gyeplőt,
sírba teszed vele
a vágyott jövendőt!
Aranyosi Ervin © 2026-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva











Legutóbbi hozzászólások