Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

máj
9

By

Aranyosi Ervin: Hadd gyújtsak fényt

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Hadd gyújtsak fényt

Lesétált a Nap az égről,
a Hold pedig csavarog!
Kislámpámat meggyújtottam,
sötétben nem maradok.

Nem egyszerű bizony annak,
ki nem érez, ki nem lát,
ragadozók járnak erre,
veszélyes hely a világ!

Lámpást gyújtok a szívembe,
úgy hívják, hogy szeretet.
A fényével beragyogok
ma még alvó szíveket.

Hiszem, már nincs mitől félni,
ha a magány menekül,
felbátorodik a lélek,
mikor nincs már egyedül.

Árva lelkek, fényre várnak,
lámpát gyújtok hát nekik,
a lepkék is ide szállnak,
hiszen a fényt szeretik.

Hadd gyújtsak fényt a szívedben,
engedd éledni a fényt!
Éljünk végre szeretetben,
s adjunk másoknak reményt!

Aranyosi Ervin © 2020-05-09
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
25

By

Aranyosi Ervin: Az embert szolgálva

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Az embert szolgálva

Szavaimat gyűjtöm versbe, kis csokorba,
aztán elrendezem, érthetően, sorba.
Szépen gyülekeznek a gondolat szárnyán,
apró lámpást gyújtva a tegnapok árnyán.

Eljutnak-e ahhoz, akinek én szánom,
akinek én írom, akinek kívánom,
kinek a holnapját jobbá tudná tenni,
s vajon, ha olvassa, komolyan fog venni?

Vajon a médiák mennyi helyet hagynak?
Van befogadása a leterhelt agynak?
És a lelki szemek, látnak-e a mában?
Vagy mind-mind őrlődik szellemi magányban?

Keresik az utat, a fényt mely világít,
amit megélhetnénk, azt az evilágit,
amit születéstől mindnyájan kerestünk,
ami híján gyengék, s szegényebbek lettünk.

Igazi életcélt, ami nem öncélú,
ami mást is emel, ami jó szándékú,
melyet megtalálva, méltón szolgálhatunk,
mert tudjuk lelkünkből, tiszta szívből adunk.

Ha majd szép szavaim lelkeket emelnek,
elmés gondolatok megértőkre lelnek,
akkor – hiszek benne – változik a világ,
s örömmel fogad majd mindenki, aki lát!

Ha csak egy lépéssel léphetünk előre,
az utat mutatva, fel a hegytetőre,
hogy onnan nézz körül, ott lesz rálátásod,
mikor megszabadulsz, s nem sírodat ásod.

Sok az útkereső, s nem tudhatunk mindent,
de valami mégis hajt és késztet itt bent,
hogy amiről hiszem, hogy jó lehet neked,
érthetővé tegyem azt az üzenetet.

Eljuttassam hozzád, megértessem véled,
akkor leszel szabad, ha saját léted éled,
s nem másokat másolsz, s nem állsz be a sorba,
s nem hiszel már többé, más által írt sorsban.

Hanem te is végre sajátodat írod,
akad hozzá tintád, hófehér papírod,
s ha lelkedbe néznél, ha lelkedbe látnál,
bizony önmagadat, s másokat szolgálnál.

Aranyosi Ervin © 2020-02-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
3

By

Aranyosi Ervin: Lámpás légy!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Lámpás légy!

Nap, mint nap csodákban élünk,
de nem látjuk, mivel félünk.
s bár az Isten bennünk él,
lelkünk nem lát, nem remél.

Vágyunk szépre, egészségre,
s nem látunk rá az egészre,
csak a részleteket látjuk,
felnagyítjuk, rosszra váltjuk.

Szeretetben ott az egység,
a jó lelkek ezt keresték,
de míg kétség marad bennünk,
nem hagy boldogokká lennünk!

MAGok vagyunk, MAGból lettünk,
nincs más hatalom felettünk,
csak hitünkben a sötétség,
s lelkünkben az örök kétség.

Tudatos vagy? Akkor érted,
a világod van te érted!
Nemcsak te vagy a világért,
ezért jöttél, semmi másért.

Ezért jöttél, jobbá válni,
a világod megcsodálni,
ahol hibás, jobbá tenni,
elesettet felemelni.

Megosztottat összefogni,
nemcsak nap, mint nap nyafogni,
teremteni szeretettel,
szívével lásson az ember!

MAGnak jöttél e világra,
nyisd meg szíved valahára!
Ne szenvedj és ne siránkozz!
Az a rossz út, mi elátkoz.

Emelkedj ki a közönyből,
lépj ki végre börtönödből,
emeld fejed, s nézz az égre,
vedd észre a Napot végre.

Ne csak árnyékodat lássad,
ne a földi sírod ássad.
Lásd meg a jót és a szépet,
ne csak rángasson az élet!

Te akarjál jobbá válni,
méltósággal lábra állni,
Büszkének lenni magadra
és a jóra, feladatra!

Ne az elvárás vezessen,
engedd szíved, hogy szeressen.
akarj mást is felemelni,
együtt szép EGYSÉG-re lelni.

Találsz olyat, aki kéri,
és örül, ha jóság éri,
aki remény után kutat,
annak mutass helyes utat.

Aki nem kér, azt hagyd békén,
hadd kullogjon a sor végén,
Ki hisz benned, annak adjál,
csalódástól ne lankadjál.

Lépj csak tovább segíts máson,
hagyd, hogy szíved megbocsásson!
Hitet osszál, reményt, békét,
lelked minden emberségét!

Szórd a magot, hogy kikeljen,
másban jó talajra leljen,
Mutass példát, más hadd lássa,
itt a mennynek földi mása!

Lámpás légy, s lelj követőkre,
világíts a sötét földre!
Szívük szeretettel teljen,
s a járható útra leljen!

Aranyosi Ervin © 2017-09-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva