Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

ápr
8

By

Aranyosi Ervin: A választáson merengve…

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: A választáson merengve…

Ellopták az alkotmányunk,
alaptörvény ma az „úr”!
Hazugságra épült várunk,
s minden köve meglazul.
Képviselő választás lesz,
de mind pártot képvisel,
a létünkhöz hozzá nem tesz,
csak kasszánkból pénzt visz el.

Fogva tartják koronánkat,
s uralják a nemzetet,
s csak olyan van, aki árthat,
ki bűnöző, s megvezet.
Megvakított már az ország,
megosztott nép a magyar,
más kezébe adja sorsát,
s úgy hiszi, hogy jót akar!

Nincs választás, ez a lényeg,
egyformán hazug ma mind,
hazánk sorsán rágó férgek
számlálják meg napjaink.
Alszik a nép, elfogadja,
s azt hiszi ennyit tehet,
s szomorú, hogy alig vannak,
látó, s értő emberek.

Média és politika,
egy követ fúj, s mind beteg!
Az ármánynak, mi a titka,
mért hiszik el emberek?
Sötét korban, alagútban,
már nem is látszik a fény,
csak a magyar nép van útban?
A jövőjére nincs remény?

Vagy van, csak körül kell nézni,
felemelni a fejünk,
ősök nyomdokába lépni,
s megtalálni a helyünk!
Vissza kéne venni végre
ellopott értékeink,
visszaszálljon mind a népre,
a Szentkorona Rend szerint!

Legyen a Kárpát-Medence,
hol új világ születik,
egységet, s jogot teremtve,
hol a rablást büntetik.
Hol élnek, s nem visszaélnek,
hol igazság, s béke van,
hol okkal történik minden,
s nem marad boldogtalan!

Hol egymásért tesszük dolgunk,
saját hazát építünk,
van jövőnk, s vannak utódok,
s az emberségben hiszünk!
Megkeressük a megoldást,
s lelkünkben majd rálelünk,
elkerülve a vérontást,
a lét fontosabb nekünk!

Aranyosi Ervin © 2026-04-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
3

By

Aranyosi Ervin: Hol tartunk most?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Hol tartunk most?

Tán nincs még késő emberek,
hogy megmentsük az életet!
Mesés Földünk még nem halott!
Kihalni tán te sem hagyod!
Van itt dolog, nem is kevés!
Ha eltűnne a szennyezés,
ha nem szemétre gyártanánk,
ha élni hagynánk Föld-anyánk!

Csak nyissuk fel a szemeket,
hogy egy út van, a szeretet!
Éljen jól minden létező,
s ne legyen többé éhező!
Ne legyen többé háború,
legyen az ember nagykorú!
Tudja honnan jött, merre tart,
csillapítsa a mű-vihart!

Hiszen egyek vagyunk mi mind,
s élhetnénk a szívünk szerint!
Nem kell a pénz és a siker,
csak sok ember, ki élni mer!
Hisz zsákutca, hol haladunk,
s kihalunk, ha így maradunk.
Földünk majd megrázza magát,
s ledobja a sok ostobát!

Fejünkre nő sok okos gép,
s hatalmasok teszik fölénk,
mert oly fontos a kényelem,
és az uralt, igénytelen.
Más tegyen értünk, helyettünk,
s nem látjuk, hogy mivé lettünk,
telhetetlenné vált szívünk,
s csupán a nagy PÉNZ-ben hiszünk.

Fejünkre mocskot öntenek,
a lelkünk bántástól beteg!
S mint rossz filmet nézzük, mi lesz,
fejfánkra virágot ki tesz?
Gyűlik a mocsok, a szemét,
de azt készen teszik eléd,
s ural a PÉNZ, az istened,
s nem látod, mit is tesz veled.

A jólétbe halunk bele,
de nem leszünk többek vele.
Pokolra küld a hatalom,
akkor is ha nem akarom.
Rossz álom csak az életünk,
az elmúlás felé megyünk.
A pénznek árja, elsodor,
lelkünk uralja a nyomor.

Másképp kellene élni már,
vedd észre, utad oly sivár,
álságos kincset gyűjtögetsz,
amely egy nap majd sírba tesz!
De te dobod el életed,
mikor tanítod gépedet,
s már elhiszed, hogy többet tud,
de a tudáshoz tőled jut!

Ám tudd, érzéketlen marad,
örömöt, álmot egy sem ad!
Hiányzik lélek és a szív,
amely valós életre hív.
Nincs benne igaz képzelet,
bár egy nyelven beszél veled,
de nélküled, csendben marad,
előre általad halad.

Használd csak, s a fejedre nő,
előtted már a hegytető,
mögötte ott a szakadék,
abba hull majd a maradék!
Anyagba szorult a világ,
s kihal lassan az, aki lát.
A vakok meg mennek tovább,
s kívülről várják a csodát.

Ki fog reánk ordítani,
hajónk meg kell fordítani!
Vitorlánk duzzad, száll velünk,
nem értünk van, de ellenünk!
Mert épp rossz szél kapott bele,
s végül pokolra jutunk vele.
Irányt kellene váltanunk,
s rájönni végre kik vagyunk!

Média mocska elvakít,
leszakadt közöttünk a híd.
Hiába borús fenn az ég,
nem hull eső sosem elég.
Csak szürke égbolt búsít el,
s talán a Nap már fel se kel.
A lélek sötéten borong,
nem fénylik ránk a Napkorong.

Aranyosi Ervin © 2026-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
29

By

Aranyosi Ervin: Jövőkép másképp (más kép?)

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , 1 Comment

Aranyosi Ervin: Jövőkép másképp (más kép?)

Azt hiszed tudod, mert ezt tanították,
vagy mert a hírekkel reád zúdították.
Egy hazug világban, elhiszel-e mindent,
ahogy feltálalják, úgy is van szerinted?
Függöny takarja el az egész világot,
s te csak a függönyre festett képet látod.
Nem is nézel mögé, de minek is tennéd,
a bátorságot hozzá, ugyan honnan vennéd?
Sőt, akik becsapnak, te azokat véded,
így könnyű vezetni a pokolba téged.
Nem kell neked rablánc, elég az üzenet:
– Itt minden érted van, hogy jobb legyen neked!

Olykor megmutatják, mi is az igazság,
mesterkélt filmekben orrod elé rakják.
Te meg azt hiszed, hogy a képzelet műve,
csak a szereplő van mocsárba merülve.
Aztán meg megéled, meg is tapasztalod,
de ha mást bántanak, nem a te asztalod!
Csodálkozol rajta, ha más sem tesz érted,
mindig csak az mozdul, aki éppen sértett.
Így hát megosztanak, könnyebb veled bánni,
kis csoportban nem tudsz veszélyessé válni.
Amíg külön-külön fájnak csak a dolgok,
hiába hőzöngnek, itt-ott, kis csoportok.

Egy maréknyi ember ural egy világot,
terepasztalt mozgat, pénzt, meg gazdagságot.
Kezükben média, mely mossa az agyat,
s kezükben tartani sem túl nagy feladat.
Hisz megannyi szolga áll a hatalmukban,
így hát nem kell félni, a léggömb kipukkan.
Pénz és megélhetés, a jólét a póráz,
a lényeg a külcsin, médián át szórt máz.
Lám, a világ népe inkább egymást bántja,
napi problémáit társaiban látja.
Ami itt fejlődik, az csak a technika,
mesterséges lesz majd az intelligencia.

Számítógép fogja uralni a népet,
a test tán meggyógyul, de kihal a lélek.
Érzés nélkül pedig, nem ember, az ember,
gép lesz majd belőle, tudós értelemmel.
Mindent készen megkap, nem is marad vágya,
ez az emberiség csúf halottas ágya.
Művészet és szépség nem kell a világnak,
a természet minek, minden fát kivágnak.
Ha kihal a bolygó, az sem zavar senkit,
planétánk jövőjét, a gépek jelentik.
Megvédeni pedig nem tudjuk, csak együtt,
ha a társainkat szépen felébresztjük!

Aranyosi Ervin © 2024-07-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

febr
26

By

Aranyosi Ervin: Helyzetjelentés

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Helyzetjelentés

Ébresztgetjük az alvókat,
s nem tudjuk, hogy lehet-e?
Az ébredő úgy érzi, hogy
ő itt csak egy remete.
El van zárva a világtól,
s ő lát itt csak egyedül,
a többiek megvakultak,
szemükre hályog került.

Mi okozza a vakságot,
politika, média?
Az embernek, történelmét,
újra kéne írnia?
Bizony, nem fáj még eléggé,
hogy hazuggá vált a lét,
a kényelem csak a fontos,
amit letesznek eléd.

Van még néhány ébresztgető,
aki talán szólni mer,
aki bátran, vészharangot
másokért még félrever.
Mutatja az igazságot,
felnyitogat szemeket:
– Megmentheti a világot,
a valódi szeretet!

Annyi ember él a Földön,
élhetnénk mind boldogan,
jólétet is teremthetne
ez az emberi folyam.
Oly kevesen uralkodnak,
milliárdnyi nép felett,
felébrednünk rémálmunkból,
higgyétek el, még lehet!

Élünk bús rabszolgaságban,
s aki ural, az henyél,
végrehajtjuk, amit ránk mér,
s megfizetünk mindenért.
A világ minket szolgálna,
ha győz a népakarat,
lebonthatnánk, a mikörénk
épült börtön falakat.

Vajon, tényleg bábuk lennénk,
ezért játszhatnak velünk?
Elhitették, hogy ők írták
előre meg életünk.
Övék minden, a mi jussunk,
egyedül a félelem,
s ezért bukdácsolunk végig,
keresztül az életen?

A hatalomnak hívői
hazug istent szolgálnak,
elhiszik még, a sikerrel,
a sok pénzzel jól járnak.
Minden alvó, csupán csak
egy kihalóban lévő faj,
s eltűnik a föld színéről,
mint ajakról a sóhaj.

Vajon a felébredettek,
tudással, mit kezdenek,
s mit kell tenni, hogy
a népek lassan ébredezzenek?
Megéri-e a küzdelem,
két tűz közé szorítva,
elmúlhat-e a rémálom,
biliből kiborítva?

Érdemes-e ébreszteni,
(hogy hülyének nézzenek)
olyanokat, kik elhiszik,
hogy a júdáspénz remek?
Félelemből kiszolgálják,
a hatalmon lévőket,
munkájukkal sakkban tartva
félelemben élőket.

Az élet minden területét
uralja a hatalom,
sose kérdezte meg tőlem,
akarom, nem akarom?
Ők hozzák a törvényeket,
melyek látszólagosak,
keveseket támogatnak,
s eltaposnak másokat!

Aranyosi Ervin © 2024-02-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

ápr
6

By

Aranyosi Ervin: Ha…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , , 4 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Ha…

Ha kikapcsolnád a harsány médiát,
ha meghallanád a természet szavát,
vagy legalább a többi emberét,
ki felébredve, egy világot félt!

Ha szívedben élne a szeretet,
ha nem szednél be méreg-szereket,
ha átlátnál a hazugság falán,
a világ is megszépülne, talán!

Ha nem lenne célod csak a siker,
csak ember lennél, aki élni mer,
és felemelnéd azt, ki elesett,
ha szívedben még élne szeretet!

Ha mernél lelkeddel teremteni,
a csended mélyén elmerengeni,
ha feladnád a mókuskereket,
ha jónak látnád az embereket!

Ha élnéd léted, a sajátodat,
ha teremtő lenne a gondolat,
s nem nagyravágyón a pénzt hajtanád,
hiszem, hogy az jóval hatna rád!

Ha nem bántanál, hiszen nincs miért!
Amit kiküldesz, hozzád visszatér!
Ha rájönnél, hogy a jót adni jobb,
ha vigasztalna mondanivalód!

Ha megtalálnád végre utadat,
ami nem csak halál felé halad,
hanem az öröklétbe elvezet,
amint világod éled, élvezed!

Aranyosi Ervin © 2023-04-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jan
19

By

Aranyosi Ervin: Megoldás a bajodra

Category: A nap gondolata Tags: , , , , , , , , , , , 8 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Megoldás a bajodra

Egy megoldás van a bajodra,
kapcsold ki a médiát!
Nem kell a rosszat eltanulni,
nem vagy te már vén diák!
A hazugságot, ha kizárod,
nyugalmad végre megmarad,
mást úgysem kaphatsz a dobozból,
érezd inkább csak jól magad!

A közérzeted egyre jobb lesz,
s nem kellenek a gyógyszerek,
hiszen csupán az betegít meg,
hogy az egész világ beteg!
Olvass egy könyvet, vagy sétálgass,
akad itt még, mit felfedezz,
valósíts meg egy olyan álmot,
amitől boldoggá lehetsz!

Próbálj élni, pont úgy, mint régen,
tegyed csendben a dolgodat,
hogy majd a körülötted élő,
legyen általad boldogabb!
Ne panaszkodj, de ne is hallgasd
mások nyűgös panaszszavát,
lásd meg a jót, az értékeset,
amitől szebb lesz a világ!

Legyen jobbá az egészséged,
tegyél érte egy keveset,
és el ne hidd, hogy tested véded,
ha bogyóidat beveszed!
Vegyszer nem gyógyíthat meg élőt,
mindig akad egy lelki ok!
A felesleges terheimből
én is néhányat lerakok.

Ne élj a rémálomvilágban,
ne uraljon senki sem!
Higgy csak lelked igazában,
a hazugság csak kínt terem!
Fordulj inkább szeretettel
a többi ember felé,
s meglátod majd, a nyugalmat,
lelked végre meglelé!

Hazugságban fuldokolva
szépen élni nem lehet!
Ébredj rá, hogy egy utunk van,
az pedig a szeretet!
Csak így tudsz embernek maradni,
építeni szebb jövőt,
s erre kellene tanítanod
a melletted felnövőt!

Aranyosi Ervin © 2023-01-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

nov
9

By

Aranyosi Ervin: Szemüvegen át

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Szemüvegen át

Szemüvegen át nézed a világod,
s csodálkozol, hogy sérül valóságod,
néha homályos, máskor felnagyít,
és elhiszed, a média tanít!
Mindennap másra fókuszál figyelmed,
mutatják, hogy ma kit kell irigyelned,
s elhitetik, hogy az élet nehéz,
s ezt látja mind, aki csak belenéz.

Lelkeden át kellene tisztán látnod
és megtalálnád élhető világod.
De te csak másolsz – mindennap ezt teszed –
pápaszemed naponta felveszed.
Vakságot okoz ez az okuláré,
s a tiéd rosszabb, mint egykor volt apádé,
bár igazat, jót, az sem mutatott,
megvezetett és út szélén hagyott.

Mit rád adtak, a szemüveg homályos,
az igazságot látni akadályoz,
elvakít és csak a csillogást adja,
a valóságot tőled megtagadja.
Bárcsak az ember az igazat meglátná,
élete értelmét végre megtalálná,
s ledobná végre az évezredes láncot,
ami rabbá tette az egész világot.

A szemüveged le kéne végre tenned,
hisz a csodád, nem kívül van, tebenned!
S ha egyszer majd lelkedből kiragyog,
lőn világosság, s te pedig hagyod,
hogy fény vezesse minden léptedet,
a világod végre megértheted!
Szíveddel láss, dobd el szemüveged,
s az élet onnan egyszerűbb lehet!

Aranyosi Ervin © 2022-11-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

máj
2

By

Aranyosi Ervin: A nemzetközi sajtószabadság napján

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: A nemzetközi sajtószabadság napján

A szabad sajtó napja van ma,
ami nem is létezik!
Bár az ember igazságra,
s jó hírekre éhezik!
Az igazság szabaddá tesz,
a hazugság megvezet,
hiányzik a hatalomból
az emberi szeretet!

Médiában nem találod
az igazság magvakat,
így az emberek nagy része,
sohasem lehet szabad!
Botorkál a sűrű ködben,
valóságát sem leli,
hazug hír a lelki étke,
s útvesztőkkel van teli!

Hazugság az aranyborjú,
s te hiszed, imádni kell?
A hatalom a népekkel,
ilyen módon bánik el!
Bárcsak nyitná minden ember
igazságra a szemét,
bárcsak tudná még használni
józan paraszti eszét.

Nem tudnának megetetni
hír-moslékkal sohasem,
nem tudnának megosztani,
végre egy lennél velem!
Végre nemzet is lehetnénk,
s nem nyögnénk a rabigát,
végre emberré nevelné,
minden ember a fiát!

Nem az idegent szolgálnánk,
élnénk emberségesen,
felemelve szép hazánkat,
újra szép és nagy legyen!
A sajtó meg igazságot,
és jóságot hirdetne,
valós lenne a média,
s igazi a hír benne!

Aranyosi Ervin © 2022-05-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
22

By

Aranyosi Ervin: Agyrágó bogár…

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Agyrágó bogár…

Elfelejtett gondolkodni
a rettegő világ.
A félelem az elme gyilkos,
az agyban, ami rág.
A rettegés az agyrágó bogár!

Egymás ellen van hangolva
barát és rokon.
A hazugságot elfogadják
a legfelső fokon.
Jó lenne ezt megérteni már!

Refrén:
Ha élni akarsz, felejtsd el a félelmeidet,
az életedet kivülálló nem mentheti meg!
A holnapod a kezedben van, a döntés a tied!
A hazug szó, ezüst golyó, mely átjárja szíved!

Van, hol nincs már mit megrágni,
mert kihalt a bogár,
üres fejek okoskodnak,
a sötétség pokla vár.
A rettegés az agyrágó bogár!

Hazugságot ültettek el
és lám csak az kikelt.
Médiában elkönyvelik
az így elért sikert!
A hazugokra vajon majd mi vár?

Refrén:
Ha élni akarsz, felejtsd el a félelmeidet,
az életedet kivülálló nem mentheti meg!
A holnapod a kezedben van, a döntés a tied!
A hazug szó, ezüst golyó, mely átjárja szíved!

Aranyosi Ervin © 2021.11.22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
21

By

Aranyosi Ervin: Hazugságtól fuldokolva

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Hazugságtól fuldokolva

A hazugságot nem bünteti
ma semmilyen törvény.
Ezért nincsen fogódzónk,
ha mélybe húz az örvény.
Nincs benne a törvénykönyvben,
nem is értelmezték,
jogunkat az igazsághoz,
könnyedén elvették.

Ha fenn vagy a gúla csúcsán,
bármit megcsinálhatsz,
valótlannal megetethetsz,
vagy tudóssá válhatsz.
Lophatsz, csalhatsz, hamisíthatsz,
mégis hisznek néked,
s pénzed is lesz ügyvédekre,
s jogaid megvéded.

Pláne, ha a törvényeket
épp miattad hozzák,
ha megtöltött zsebeidet,
meg sosem motozzák.
Ha kezedben a média,
és csupa jót írnak,
ha a népek hazugságon
átlátni nem bírnak.

Profi módon működnek már
a hazugsággyárak,
sokszor ismételt, írt szavak,
igazsággá válnak.
A fizetett hazudozók,
tudós bőrbe bújnak,
a tudással szembemenő
hazugságot súgnak.

Súgnak, súgnak, sugalmaznak,
elszórják a magját,
s mikor kikel a hazugság,
magba menni hagyják,
erősítik messziről jött
kétes hazugsággal,
megtámasztva érveiket
a hazug világgal.

Ha valamit nagyon sokszor
vernek a fejekbe,
gyökeret ver a gondolat,
mintha igaz lenne.
Kreálnak hát egy problémát,
mitől a nép retteg,
s elhitetik velük azt,
hogy a hatalom ment meg!

Hazugság a félelemmel
kézen fogva járkál,
csupa olyan történik meg,
amit nem is várnál.
Vagy tán meg sem történik,
csak a színdarab része?
Terepasztal a kezükben
a világ egésze.

Hazugság a történelem,
érdek szerint írják,
iskolákban gyerekeknek
mégis azt tanítják.
A tudomány csak pénzt szolgál,
minden egyéb elvész,
rájöhetsz, ha nagyon figyelsz,
s mélységekig elmész.

Nem divat a gondolkodás,
megteszik azt mások,
ezért tudnak teret nyerni
aljas hazugságok.
Keveseknek tűnik csak fel,
a többség behódol,
egy országnyi ember lakik
jól a híradókból.

Médián át programoznak,
programokat nézel,
s átengeded az agyadon,
nem fogod fel ésszel!
Nem tudod már mi az igaz,
mű sorok vezetnek,
saját gondolataid már
nemigen lehetnek.

Nem igaz az életünkből
ma már szinte semmi!
Egy dolog hajt, a túlélés,
s mindent be tudsz venni.
A hazugság árnyal, szépít,
érzésekkel rád hat,
színes apró kavicsokból
épít fel egy várat.

Nem érted a miérteket,
s meg sem magyarázzák,
aki pedig kérdezni mer,
földig lealázzák.
Demokratikus jogokkal
etetik a népet,
s te csak bámulsz, s nem érted már
lassan az egészet.

Ha szólni mersz,
lehurrognak a megvezetettek,
s hazugságra hivatkoznak
a megetetettek.
Egy országnyi népnek mondták,
hogy ugorj a kútba,
ha az országot eladják,
ne legyenek útban.

Hiába is éhezünk
az igazság ízére,
hiába is verjük folyton
a harangot félre.
A hazugság hatalom lett,
igazat nem szolgál,
s aki hisz a hazugoknak
nem biztos, hogy jól jár.

A világot nagyon régen
a pénz irányítja,
a vezetésnek megfelelő
intrika a nyitja.
Nem is kell más, megosztani,
pártra, jobbra-balra,
ez az út vezet manapság
fényes diadalra.

Adnak kenyeret és cirkuszt,
legyen min rágódni,
s a jóllakott sok óvodás
nem fog semmit szólni.
Biztos benne, vigyáznak rá,
rájuk bízza sorsát,
nem tudja, hogy a hazugság
a divatos kórság.

Aki pedig lát, s szólni mer,
betömik a száját.
Őt vádolják hazugsággal,
mert a szitán átlát.
Bizony, meghalt az igazság,
hazugságban élünk,
s nem is fog ez megváltozni,
mivel élni félünk!

Nem állunk ki önmagunkért,
összefogva, együtt,
mástól várjuk a megoldást,
azt jobban szeretjük!
De a MÁST, azt nem vezeti
egyéb, csak az érdek,
a kurta magának kapar,
s nem tesz semmit érted!
ÉRTED?

Aranyosi Ervin © 2021.09.21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

« Older Posts