Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Helyzetjelentés


Aranyosi Ervin: Helyzetjelentés

Ébresztgetjük az alvókat,
s nem tudjuk, hogy lehet-e?
Az ébredő úgy érzi, hogy
ő itt csak egy remete.
El van zárva a világtól,
s ő lát itt csak egyedül,
a többiek megvakultak,
szemükre hályog került.

Mi okozza a vakságot,
politika, média?
Az embernek, történelmét,
újra kéne írnia?
Bizony, nem fáj még eléggé,
hogy hazuggá vált a lét,
a kényelem csak a fontos,
amit letesznek eléd.

Van még néhány ébresztgető,
aki talán szólni mer,
aki bátran, vészharangot
másokért még félrever.
Mutatja az igazságot,
felnyitogat szemeket:
– Megmentheti a világot,
a valódi szeretet!

Annyi ember él a Földön,
élhetnénk mind boldogan,
jólétet is teremthetne
ez az emberi folyam.
Oly kevesen uralkodnak,
milliárdnyi nép felett,
felébrednünk rémálmunkból,
higgyétek el, még lehet!

Élünk bús rabszolgaságban,
s aki ural, az henyél,
végrehajtjuk, amit ránk mér,
s megfizetünk mindenért.
A világ minket szolgálna,
ha győz a népakarat,
lebonthatnánk, a mikörénk
épült börtön falakat.

Vajon, tényleg bábuk lennénk,
ezért játszhatnak velünk?
Elhitették, hogy ők írták
előre meg életünk.
Övék minden, a mi jussunk,
egyedül a félelem,
s ezért bukdácsolunk végig,
keresztül az életen?

A hatalomnak hívői
hazug istent szolgálnak,
elhiszik még, a sikerrel,
a sok pénzzel jól járnak.
Minden alvó, csupán csak
egy kihalóban lévő faj,
s eltűnik a föld színéről,
mint ajakról a sóhaj.

Vajon a felébredettek,
tudással, mit kezdenek,
s mit kell tenni, hogy
a népek lassan ébredezzenek?
Megéri-e a küzdelem,
két tűz közé szorítva,
elmúlhat-e a rémálom,
biliből kiborítva?

Érdemes-e ébreszteni,
(hogy hülyének nézzenek)
olyanokat, kik elhiszik,
hogy a júdáspénz remek?
Félelemből kiszolgálják,
a hatalmon lévőket,
munkájukkal sakkban tartva
félelemben élőket.

Az élet minden területét
uralja a hatalom,
sose kérdezte meg tőlem,
akarom, nem akarom?
Ők hozzák a törvényeket,
melyek látszólagosak,
keveseket támogatnak,
s eltaposnak másokat!

Aranyosi Ervin © 2024-02-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Úgy kellene a szeretet


Aranyosi Ervin: Úgy kellene a szeretet

Úgy kellene a szeretet,
mint utolsó darab kenyér,
mit odalöknek teneked:
– Nesze koldus, ma még egyél!

De hová lettek álmaink,
az igazak, a közösek,
mit megálmodtak nagyjaink,
kik nem voltak még gőgösek?

Hát csak a küzdelem marad?
A „bízva bízz” frázis csupán?
A világ nélkülünk halad,
s mi bámuljuk csak ostobán?

Úgy kellene a szeretet,
mint utolsó kenyérdarab,
mely csillapítja éhedet,
s az illúzió fennmarad.

Hogy élünk még a mában itt,
hogy van miért és van kiért,
s van még ki jóérzést tanít,
egy eljövendő holnapért.

De jaj, ha elvész az a hit,
ha bennünk szakad az a szó,
mit nem merünk kimondani,
mert lázadozni nem való!

Úgy kellene a szeretet,
a pénz, a vagyon mit sem ér!
Jól lakatni a lelkeket,
ha van még szóból gyúrt kenyér!

Aranyosi Ervin © 2020-10-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Életegyetem


Aranyosi Ervin: Életegyetem

Boldognak lenni, ez az életcélunk.
Ezért jövünk. Lelkünk életre kel.
Esélyt ad rá a születés csodája,
hol új út nyílik, s álom kezdődik el.

Lehetünk boldogok annyi féle módon,
ha van oly érzés, mely minket boldogít,
de keresztül kell vágnunk a bozóton,
és ami gátol, az egyúttal tanít.

Hisz minden ember boldog akar lenni,
de sok nem érti, ez nem küzdelem!
Nem kell csatázni, háborúba menni,
csak érteni, hogy egy vagy énvelem.

Vedd csak észre a hétköznap csodáit,
az öröm apró, csillogó cseppjeit!
Mindazt a szépet, ami élni csábít,
amely a Földön már mennybe repít!

Együtt könnyebb lesz – hidd el – boldogulni!
Nyújtsd hát kezed, és gyere énvelem!
Az embernek szeretetet kell tanulni,
ennyiből áll az életegyetem!

Aranyosi Ervin © 2019-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Többnek lenni másnál?


Aranyosi Ervin: Többnek lenni másnál?

Miért is akarnék a legjobbá válni,
mások elé törni, sor elején állni?
Harcolni egy címért, megmérkőzni mással,
tenni ezt esetleg csellel, vagy csalással.
Nemesebb a lélek, mikor külön válik?
Tényleg harcolnunk kell egymással halálig?
Mi a hajtó erőnk, irigy nagyravágyás?
Önbizalomhiány, vagy épp csodavárás?

Vajon a sikerben lényednek van része,
s boldog lesz a végén a csoport egésze?
Vagy csak aki győztes, az fog kiragyogni,
és a legyőzöttek mibe fognak fogni?
Vágyaink hegycsúcsa boldogít csak minket?
A célon kívül mást nem lát a tekintet?
Megyünk csukott szemmel, rohanunk előre,
hogy elsőként érjünk fel a hegytetőre?

Nem lenne egy jobb cél, együtt odaérni,
egymást kézen fogva, csak végig kísérni.
Élvezve az utat, egymás társaságát,
felfedezni közben a mások világát?
Ám ma a küzdelem áll a középpontban,
amibe a lélek megtör, összeroppan.
A harcban nincs öröm, kínlódás az egész,
csorbul a szív vágya, amit közben megélsz.

Oly kevés az öröm, amit ez nyújt nekünk,
de akkor mért küzdünk? Miért versenyezünk?
Nem lenne úgy könnyebb sorsunkat megélni,
hogy a veszteségtől sose kelljen félni?
Inkább csak játszani, örömet okozva,
egymás szép lelkének jóságát fokozva?
Kiélvezni a lét minden egyes percét?
Én veletek inkább játszani szeretnék!

Aranyosi Ervin © 2019-05-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elszáll a zord idő…


Aranyosi Ervin: Elszáll a zord idő…

Elszáll a zord idő felettünk,
lába nyomát megőrzi arcunk.
De vajon tőle jobbá lettünk?
Értelmes célt szolgált a harcunk?

A küzdelemnek volt értelme?
Igazol gazdagság, siker?
Agyalt az ész, a bűvös elme,
s meneteltünk, hisz menni kell!

Túlélni, ez lenne a célunk?
Utódnak adni életet?
Csatáink végén elalélunk,
s várjuk a végső, szép telet!

Aztán majd próbálkozzon más is,
hogyan lehetne szebb világ?
Ám ma minden válasz banális,
kérdés teremthet szebb vitát?

Ha minden csak nélkülünk zajlik,
ha rólunk mások döntenek.
Az életünk csak eliramlik,
s nem jönnek nyarak, csak telek.

Robotként élve életünket,
a lelkünk kiszolgáltatott.
Ketrecbe zártuk szép lelkünket,
s úgy élünk, mint az állatok.

Más mondja meg, hogyan kell élnünk,
s terelgetnek jó pásztorok.
Mutatják mért, s mitől kell félnünk,
s erre a lényünk rászokott.

Magunktól tán már nem is tudjuk,
mi lenne végül jó nekünk.
Szokott kis köreinket futjuk,
és kalitkánkban szenvedünk.

De hiába nyitott az ajtónk,
mert kirepülni nem tudunk.
Hitünk maga a végrehajtónk,
s ezért hát többre nem jutunk.

Nem kell őrizni! Rút szabályok
bilincselik a lelkeket,
s szemünk vakítja hazug hályog,
átnézni rajta nem lehet.

Az embereknek nagy csoportja
hiszi, hogy így kell lennie.
A rabláncát még büszkén hordja,
nem volt és nem lesz semmije.

Egy egész élet elszállt felette,
s alig volt boldog pár napot.
Rabszolgák bús kenyerét ette,
s beérte azzal, mit kapott.

Hát ennyi lenne csak az élet?
Munka, betegség és halál.
Hát erre születik a lélek?
Értelmet ebben hogy talál?

Születni, lenni és meghalni,
csak ennyi lenne? Nem hiszem!
De minden kincsemet uralni
nem tudom. El sem viszem!

Elszáll időnk és mit tanultunk,
volt értelme, hogy itt vagyunk?
Vagy csak a végtelenbe hulltunk,
s maradandót nem is hagyunk.

Elszáll a zord idő felettünk,
s mit tennünk kellett, megmaradt.
Keveset éltünk és szerettünk,
s azt hittünk, a lelkünk szabad!

Aranyosi Ervin © 2019-03-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Kosarasok, kosarasok


Aranyosi Ervin: Kosarasok, kosarasok

Kosarasok, kosarasok,
ügyesek, szépek, magasok!
Ha néha, néha összetörnek,
összeforrnak, rendbe jönnek.
Várja őket a labdajáték,
ahol a küzdelem ajándék,
ahol a lelkek összeérnek,
gyűlnek a pontok és az érmek!
Kosarasok, kosarasok,
legjobb, kinek kosara sok!

Aranyosi Ervin © 2018-10-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: József Attila születésnapja – a költészet napja


Aranyosi Ervin:

József Attila születésnapja – a költészet napja

Itt van a tavasz. Röppen a trilla:
– József Attila, József Attila.
Száztizenkét éve megszületett,
s a vers bíz, azóta sem tart szünetet.

Éhező, koplaló, tétova lélek,
lázadó, nyugtalan elvekben élhet,
szebb létre éhezve etet a szóval,
dobbanó szív ütemére megszólal.

Kortalan értelem, jövőbe látás,
szaggató küzdelem és megbocsájtás.
Plátói szerelmek, fájdalmas elme,
léthez az embernek elfogy türelme.

Elismerésekben alig volt része,
s vajon az életmű valóban kész-e?
Megbecsülését csak későn kapja:
Születésnapja, a költészet napja!

Aranyosi Ervin © 2017-04-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Valóban harc az élet?

Mindig csak harcolsz, s mondod: – Ez az élet!
Mindig csak küzdesz, hogy céljaid elérd!
Nem értesz semmit, csak Istenedet féled,
csak rohansz vakon, oktalan holnapért!

Le kell hát győznöd az egész világot,
s csodálkozol, hogy egyedül maradsz?
Magad mögött hagyod a boldogságot,
ebből is látod, mily gyorsan haladsz!

Tiéd lesz minden, mire lelked vágyott?
Elérhetsz bármit, amit csak akarsz?
Lábbal tiporsz száz érzést, színes álmot,
s nem marad másod, csupán csak a harc.

A napjaid is versengésről szólnak,
csukott szemed szépet nem lát soha.
A vetélytársak néha félre tolnak,
ilyenkor úgy érzed a lét mostoha!

Halott világ ez, értelmetlen élet,
és fénylő kincs, boldoggá nem tehet!
Kihűl a szív, mely néma, nem beszélhet,
melyet nem fűt át az érző szeretet.

Mire vágysz hát, magára csak a harcra,
nincs oly siker, mi boldoggá tehet!
Csak irigységet festhetsz néhány arcra,
miben később már örömöd sem leled.

Ha értelmét megtalálnád a létnek,
vagy hagynád csak, hogy az találjon rád,
nem éreznéd többé magad cselédnek,
megtapasztalnád a lét szebb oldalát.

Képessé válnál őszintén szeretni,
meglelnéd végre Önmagad, ki vagy!
Az élet célja nem több, hidd el, ennyi:
mást élni hagyni, s majd más is élni hagy.

Ha rájönnél, hogy ki vagy valójában,
ha megismernéd belső lényedet,
elmerengnél a bűvös félhomályban,
s rájönnél téged, mennyei fény vezet!

Aranyosi Ervin © 2014-12-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magányos harcos

Magányos tigris

Aranyosi Ervin: Magányos harcos

Magányos harcos volnál?
Düh és harag feszít!
Szembeszállsz a világgal,
– de aki küzd, veszít!
Lehet sok győztes harcod,
ám erőd véget ér!
Kit hatalom tesz naggyá,
lelkében félve él.
Nem bízol önmagadban,
– nem hiszel, nem szeretsz!
Hiába a fölényed,
így boldog nem lehetsz!
A magány börtönébe
száműzöd önmagad,
értelme földi létnek,
számodra nem marad!

By

Aranyosi Ervin: Játszókötél

Aranyosi Ervin: Játszókötél

A játék életre nevel!
Itt egy kötél, mit húzni kell,
kitartón és nem adni fel!
Álmaid így érheted el!
Lerágott csont a küzdelem!
Elég ha játszol még velem.
Hozom a játszókötelem.
Lételemem a győzelem…

Aranyosi Ervin © 2013-07-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!