Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Különc


Aranyosi Ervin: Különc

Odanézz, hogy különcködik,
félrevonul teljesen.
Miért hordja fenn a csőrét?
Nem tudom, de meglesem!
Befelé néz, sokat hallgat,
olyan magának való.
Letojja a szabályokat,
különcsége zavaró.
Bár ha jobban belegondolsz,
érthető, mért külön ül.
Aki másképp gondolkodik,
többnyire elkülönül.

Aranyosi Ervin © 2023-07-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jó kedvem van


Aranyosi Ervin: Jó kedvem van

Ma is huncut, jó kedvem van,
nem férek a bőrömbe!
Szabad vagyok, mint a madár,
nem zárhatnak börtönbe.
Én uralom a világot,
nem a világ engemet.
Nem bénítják rút szabályok
széllel szálló lelkemet…

Aranyosi Ervin © 2022.03.22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elszáll a zord idő…


Aranyosi Ervin: Elszáll a zord idő…

Elszáll a zord idő felettünk,
lába nyomát megőrzi arcunk.
De vajon tőle jobbá lettünk?
Értelmes célt szolgált a harcunk?

A küzdelemnek volt értelme?
Igazol gazdagság, siker?
Agyalt az ész, a bűvös elme,
s meneteltünk, hisz menni kell!

Túlélni, ez lenne a célunk?
Utódnak adni életet?
Csatáink végén elalélunk,
s várjuk a végső, szép telet!

Aztán majd próbálkozzon más is,
hogyan lehetne szebb világ?
Ám ma minden válasz banális,
kérdés teremthet szebb vitát?

Ha minden csak nélkülünk zajlik,
ha rólunk mások döntenek.
Az életünk csak eliramlik,
s nem jönnek nyarak, csak telek.

Robotként élve életünket,
a lelkünk kiszolgáltatott.
Ketrecbe zártuk szép lelkünket,
s úgy élünk, mint az állatok.

Más mondja meg, hogyan kell élnünk,
s terelgetnek jó pásztorok.
Mutatják mért, s mitől kell félnünk,
s erre a lényünk rászokott.

Magunktól tán már nem is tudjuk,
mi lenne végül jó nekünk.
Szokott kis köreinket futjuk,
és kalitkánkban szenvedünk.

De hiába nyitott az ajtónk,
mert kirepülni nem tudunk.
Hitünk maga a végrehajtónk,
s ezért hát többre nem jutunk.

Nem kell őrizni! Rút szabályok
bilincselik a lelkeket,
s szemünk vakítja hazug hályog,
átnézni rajta nem lehet.

Az embereknek nagy csoportja
hiszi, hogy így kell lennie.
A rabláncát még büszkén hordja,
nem volt és nem lesz semmije.

Egy egész élet elszállt felette,
s alig volt boldog pár napot.
Rabszolgák bús kenyerét ette,
s beérte azzal, mit kapott.

Hát ennyi lenne csak az élet?
Munka, betegség és halál.
Hát erre születik a lélek?
Értelmet ebben hogy talál?

Születni, lenni és meghalni,
csak ennyi lenne? Nem hiszem!
De minden kincsemet uralni
nem tudom. El sem viszem!

Elszáll időnk és mit tanultunk,
volt értelme, hogy itt vagyunk?
Vagy csak a végtelenbe hulltunk,
s maradandót nem is hagyunk.

Elszáll a zord idő felettünk,
s mit tennünk kellett, megmaradt.
Keveset éltünk és szerettünk,
s azt hittünk, a lelkünk szabad!

Aranyosi Ervin © 2019-03-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Hol a hiba bennünk?


Aranyosi Ervin: Hol a hiba bennünk?

Tudod, a világon mindenki hibázik.
Tökéletes lélek nem is létezik.
Ám ha a te lelked ezért könnytől ázik,
akkor szeretetre, jóra éhezik.
Hibát követtél el, pedig jót akartál?
A legjobbat adtad, amit lehetett?
Lehet, csak a régi utadon haladtál,
ahonnan hiányzott még a szeretet.

Hiszem, minden lélek, ki eljön a Földre,
hibátlan és tiszta, tanulni akar.
Úgy érzi, hogy mástól kaphat csak erőre,
s falakat kell bontson, ami eltakar!
Mindannyiunk szíve szeretetre éhes,
és hogy megszerezzük, bármit megteszünk.
Erősítjük szívünk, s ha már harcra képes,
mindent, mire vágyunk, mástól elveszünk.

Ám tudd, a szeretet különleges jószág,
másoktól elvenni, csak úgy, nem lehet!
Jó lenne, ha látnánk, mi is a valóság,
mi késztet hibára érző lelkeket?
Hiszen szeretetet senki nem kap pénzért,
s adni is csak szívből, tisztán adható!
Ám, ha adni akarsz, pusztán csak a létért,
visszaáramlik majd – ebben az a jó!

Meg kéne csak értsük, egyek vagyunk mind-mind,
egy kirakós játék szép darabjai,
akik társaikat játéknak tekintik,
s maguk is egy játék vétlen rabjai.
Ám a szabályokat mások találták ki,
s rosszul is tanítják, ettől szenvedünk.
Azt tanítják nekünk, hogy uralhat bárki,
s mi csak szerencsétlen bábuk lehetünk…

Hogyha megtanulnánk szeretetet adni,
nem vétenénk többé annyi sok hibát.
Ha nem akarnánk a versenyben maradni,
nem okoznánk többé fájó galibát.
Nem mérnénk magunkat egyre-másra máshoz,
csak a jó érzésre figyelne szívünk!
Visszatérnénk végre teremtőnk szavához,
s megkérdőjeleznénk amikben hiszünk.

Ha a többi lényért élne csak az ember,
s képes lenne fogni a mások kezét,
ha emelni tudna szívvel, szeretettel
és ezért használná a tudós eszét!
Apránként feladnánk számtalan hibánkat,
s jót látnánk másokban, és szerethetőt!
Megértenénk mindazt, ami fájón ránk hat,
s végre tisztán állnánk Istenünk előtt!

Hol a hiba bennünk? Hogy javíthatnánk ki?
Mit kellene tennünk, hogy létünk szebb legyen?
Tapasztalatunkat át kéne formálni,
hogy ne bántson senki, s boldoggá tegyen!
Bocsássuk meg végre, amit elkövettünk,
próbáljuk meg jobban, szívből, igazán!
Csupán az volt a baj, hogy rosszul szerettünk!
Tanuljunk szeretni, és jobb lesz talán…

Aranyosi Ervin © 2019-01-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rigó vagyok

rigó vagyok
Aranyosi Ervin: Rigó vagyok

Rigó vagyok! Fütyülök a világra!
Ha kedvem szottyan, repkedek ágról-ágra!
Mert én vagyok az élet dalnoka,
mert én hiszem, mindennek van oka!

Szabad vagyok, mert nem kötnek szabályok,
s csavargó tán, mert erre-arra szállok,
de nem úgy élek, ahogy mások fütyülnek,
a parancsszó sosem zene a fülnek!

Kit érdekel, hogy mit mondanak rólam,
nem befolyásol másik dal, másik szólam.
Rigó vagyok! Fütyülök a világra!
Ha kedvem szottyan, repkedek ágról-ágra!

Aranyosi Ervin © 2015-04-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Felébredtem…

Felébredtem…

Szia, – látod, felébredtem,
– kezdődhet egy újabb nap!
Vidám arcot vágok hozzá,
s jól megy hozzá a kalap!
Annyi kedves dolog vár rám,
élményből is rengeteg.
Nem csoda, ha elfáradnak
estére az emberek.
Tanulom az életet még,
– mit szabad, – mit nem lehet.
Annyi buta gátat szabnak
egymásnak az emberek.
Én nem állok be a sorba,
csupán élni akarok.
Ne kössenek rút szabályok,
inkább gyerek maradok.
(Aranyosi Ervin)

By

Macska hitvallás

Az én világomat,
magamnak teremtem!
Öntörvényű vagyok,
ezt látod Te bennem.
Pedig az a lényeg:
– nincsenek szabályok.
A szabadságomért,
nyíltan szembeszállok…
(Aranyosi Ervin)
http://www.facebook.com/1kep1vers

By

Aranyosi Ervin: Szánom – bánom (kutyus)


Aranyosi Ervin: Szánom – bánom
(kutyus)

Szánom, bánom bűneimet,
annyi mindent nem tudok!
Fenyegetsz és magyarázol?
Akkor inkább elfutok!
Azt teszem, mit jónak érzek,
– persze, néha tévedek.
Törvények és rút szabályok
mérgezik az életet…

Aranyosi Ervin © 2013-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Sakkoznánk


Aranyosi Ervin: Sakkoznánk

Sakkoznánk, de hogyan kéne,
ezen törjük a fejünk.
Amint látod, szépek igen,
de okosak nem lehetünk.
Nem tudjuk a szabályokat,
a táblán csak lépkedünk.
Megtanulhatunk sakkozni?
– Hát erősen kétkedünk…

Aranyosi Ervin © 2013.02.05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Korlátok közt


Aranyosi Ervin: Korlátok közt

Állandóan korlátoznak.
Szabályok közt nehéz élni!
Nem életre tanítanak,
csak megbújni, mindig félni.
Pedig mindig van megoldás,
többre megyünk szeretettel.
A rövid út nyílegyenes,
– ne kerülgesse az ember!

Aranyosi Ervin © 2013-01-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!