Aranyosi Ervin: Többnek lenni másnál?

Aranyosi Ervin: Többnek lenni másnál?

Miért is akarnék a legjobbá válni,
mások elé törni, sor elején állni?
Harcolni egy címért, megmérkőzni mással,
tenni ezt esetleg csellel, vagy csalással.
Nemesebb a lélek, mikor külön válik?
Tényleg harcolnunk kell egymással halálig?
Mi a hajtó erőnk, irigy nagyravágyás?
Önbizalomhiány, vagy épp csodavárás?

Vajon a sikerben lényednek van része,
s boldog lesz a végén a csoport egésze?
Vagy csak aki győztes, az fog kiragyogni,
és a legyőzöttek mibe fognak fogni?
Vágyaink hegycsúcsa boldogít csak minket?
A célon kívül mást nem lát a tekintet?
Megyünk csukott szemmel, rohanunk előre,
hogy elsőként érjünk fel a hegytetőre?

Nem lenne egy jobb cél, együtt odaérni,
egymást kézen fogva, csak végig kísérni.
Élvezve az utat, egymás társaságát,
felfedezni közben a mások világát?
Ám ma a küzdelem áll a középpontban,
amibe a lélek megtör, összeroppan.
A harcban nincs öröm, kínlódás az egész,
csorbul a szív vágya, amit közben megélsz.

Oly kevés az öröm, amit ez nyújt nekünk,
de akkor mért küzdünk? Miért versenyezünk?
Nem lenne úgy könnyebb sorsunkat megélni,
hogy a veszteségtől sose kelljen félni?
Inkább csak játszani, örömet okozva,
egymás szép lelkének jóságát fokozva?
Kiélvezni a lét minden egyes percét?
Én veletek inkább játszani szeretnék!

Aranyosi Ervin © 2019-05-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva