Aranyosi Ervin: Költészet napja alkalmából

Aranyosi Ervin: Költészet napja alkalmából

(József Attila születésnapján)

Nem kell a versem már? Hiába lettem?
Pedig költőként újjászülettem!
Nem kell a versem már, hiába írom,
volt még egy kis hely  a gyűrött papíron…
Költészet napja van, hát ünnepeljünk,
akár a papír, oly gyűrött a lelkünk.
Elmúlt a húsvét, s már megfeszítettek,
méretes kő mögé síromba tettek,
senki sem emlékszik rá, mit is mondtam,
csak motyogtam versemben, s álmaitokban.
Nem hisz a lelkem a feltámadásban,
hogy másokban, verseim értelmét lássam.

De írnom kell, költőként nem hagy a lélek,
bár könnyektől elázva, nevetve élek,
és adom csak önmagam, s emelek mást is,
szavakból vesz körül bűvös palást is.
Formálom szellemed, mert ez a dolgom,
s népemnek fájdalmát szívemen hordom.
Ez az én keresztem, s cipelem bátran,
jó szóval élek egy őrült világban!
Lelkemből szeretet sorokban árad,
s ha érdekel, ott vagyok vendégként, nálad!

Aranyosi Ervin © 2023-04-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!