Aranyosi Ervin: A bennem élő költők

Aranyosi Ervin: A bennem élő költők

A hajam Petőfi, a szívem szín-Arany,
költészetem helye kissé bizonytalan.
Ady megérintett, nem gúny a mosolyom,
kedves költőimet lelkemben hordozom.

Babits tán a lelkem, s az eszem sem Tompa,
írom verseimet rakásra, halomba.
Példát veszek néha József Attiláról,
Radnótit követni, csak halála gátol.

Kölcseyként hordom édes hazám sorsát,
s hiszem, szebb időket lát még ez az ország.
Szabó Lőrincként is tudok szülő lenni,
Csokonai versén el tudok merengni.

Aranyosi néven láttam én világot,
s írom amit lelkem a világban látott.
Néha gondolatom tanítani próbál,
s nem áll le egyszerű mondanivalónál.

Kimondom én mindig, mi a szívem nyomja,
s hiszem, nem vagyok én a falu bolondja!
Olvasd hát versemet, szívem adom vele,
s összes szeretetem írom neked bele!
Aranyosi Ervin © 2017-06-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva