Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A választáson merengve…


Aranyosi Ervin: A választáson merengve…

Ellopták az alkotmányunk,
alaptörvény ma az „úr”!
Hazugságra épült várunk,
s minden köve meglazul.
Képviselő választás lesz,
de mind pártot képvisel,
a létünkhöz hozzá nem tesz,
csak kasszánkból pénzt visz el.

Fogva tartják koronánkat,
s uralják a nemzetet,
s csak olyan van, aki árthat,
ki bűnöző, s megvezet.
Megvakított már az ország,
megosztott nép a magyar,
más kezébe adja sorsát,
s úgy hiszi, hogy jót akar!

Nincs választás, ez a lényeg,
egyformán hazug ma mind,
hazánk sorsán rágó férgek
számlálják meg napjaink.
Alszik a nép, elfogadja,
s azt hiszi ennyit tehet,
s szomorú, hogy alig vannak,
látó, s értő emberek.

Média és politika,
egy követ fúj, s mind beteg!
Az ármánynak, mi a titka,
mért hiszik el emberek?
Sötét korban, alagútban,
már nem is látszik a fény,
csak a magyar nép van útban?
A jövőjére nincs remény?

Vagy van, csak körül kell nézni,
felemelni a fejünk,
ősök nyomdokába lépni,
s megtalálni a helyünk!
Vissza kéne venni végre
ellopott értékeink,
visszaszálljon mind a népre,
a Szentkorona Rend szerint!

Legyen a Kárpát-Medence,
hol új világ születik,
egységet, s jogot teremtve,
hol a rablást büntetik.
Hol élnek, s nem visszaélnek,
hol igazság, s béke van,
hol okkal történik minden,
s nem marad boldogtalan!

Hol egymásért tesszük dolgunk,
saját hazát építünk,
van jövőnk, s vannak utódok,
s az emberségben hiszünk!
Megkeressük a megoldást,
s lelkünkben majd rálelünk,
elkerülve a vérontást,
a lét fontosabb nekünk!

Aranyosi Ervin © 2026-04-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hol tartunk most?

Aranyosi Ervin: Hol tartunk most?

Tán nincs még késő emberek,
hogy megmentsük az életet!
Mesés Földünk még nem halott!
Kihalni tán te sem hagyod!
Van itt dolog, nem is kevés!
Ha eltűnne a szennyezés,
ha nem szemétre gyártanánk,
ha élni hagynánk Föld-anyánk!

Csak nyissuk fel a szemeket,
hogy egy út van, a szeretet!
Éljen jól minden létező,
s ne legyen többé éhező!
Ne legyen többé háború,
legyen az ember nagykorú!
Tudja honnan jött, merre tart,
csillapítsa a mű-vihart!

Hiszen egyek vagyunk mi mind,
s élhetnénk a szívünk szerint!
Nem kell a pénz és a siker,
csak sok ember, ki élni mer!
Hisz zsákutca, hol haladunk,
s kihalunk, ha így maradunk.
Földünk majd megrázza magát,
s ledobja a sok ostobát!

Fejünkre nő sok okos gép,
s hatalmasok teszik fölénk,
mert oly fontos a kényelem,
és az uralt, igénytelen.
Más tegyen értünk, helyettünk,
s nem látjuk, hogy mivé lettünk,
telhetetlenné vált szívünk,
s csupán a nagy PÉNZ-ben hiszünk.

Fejünkre mocskot öntenek,
a lelkünk bántástól beteg!
S mint rossz filmet nézzük, mi lesz,
fejfánkra virágot ki tesz?
Gyűlik a mocsok, a szemét,
de azt készen teszik eléd,
s ural a PÉNZ, az istened,
s nem látod, mit is tesz veled.

A jólétbe halunk bele,
de nem leszünk többek vele.
Pokolra küld a hatalom,
akkor is ha nem akarom.
Rossz álom csak az életünk,
az elmúlás felé megyünk.
A pénznek árja, elsodor,
lelkünk uralja a nyomor.

Másképp kellene élni már,
vedd észre, utad oly sivár,
álságos kincset gyűjtögetsz,
amely egy nap majd sírba tesz!
De te dobod el életed,
mikor tanítod gépedet,
s már elhiszed, hogy többet tud,
de a tudáshoz tőled jut!

Ám tudd, érzéketlen marad,
örömöt, álmot egy sem ad!
Hiányzik lélek és a szív,
amely valós életre hív.
Nincs benne igaz képzelet,
bár egy nyelven beszél veled,
de nélküled, csendben marad,
előre általad halad.

Használd csak, s a fejedre nő,
előtted már a hegytető,
mögötte ott a szakadék,
abba hull majd a maradék!
Anyagba szorult a világ,
s kihal lassan az, aki lát.
A vakok meg mennek tovább,
s kívülről várják a csodát.

Ki fog reánk ordítani,
hajónk meg kell fordítani!
Vitorlánk duzzad, száll velünk,
nem értünk van, de ellenünk!
Mert épp rossz szél kapott bele,
s végül pokolra jutunk vele.
Irányt kellene váltanunk,
s rájönni végre kik vagyunk!

Média mocska elvakít,
leszakadt közöttünk a híd.
Hiába borús fenn az ég,
nem hull eső sosem elég.
Csak szürke égbolt búsít el,
s talán a Nap már fel se kel.
A lélek sötéten borong,
nem fénylik ránk a Napkorong.

Aranyosi Ervin © 2026-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szívekbe szálló üzenet

Aranyosi Ervin: Szívekbe szálló üzenet

Szárnyára vesz a képzelet,
együtt repülök én veled.
Nincs véges tér, nincsen határ,
nincsen idő, az óra áll.
Szabad a lélek, elrepül,
a Föld alattunk elterül.
Körözve száll a nagy madár,
nincs félelem, nincsen halál,
csak szabadság és szeretet,
érzés, mely gyógyít beteget,
megtisztító tűz lehet,
– szívekbe szálló üzenet.

Aranyosi Ervin © 2025-12-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vezessen a szeretet!


Aranyosi Ervin: Vezessen a szeretet!

Szeretettel, vidámsággal,
búcsúztasd a régit el,
jó érzés szálljon szívünkre,
legyen ez egy égi jel!
Nevessünk, mint rossz poénon,
s tegyük félre, ami bánt.
emeljük fel a világot,
a hazug korszak lejárt!

Hadd győzzön már az igazság,
ezt kívánom teneked,
tegye szebbé a világot
végre béke, s szeretet!
A szeretet felszabadít,
érzésekkel gazdagít,
ezzel kéne megtöltenünk
életünk szép napjait!

Okkal születtünk e Földre,
keressük hát az okot!
„Fényből jöttem, fénnyé váltam,
sötétből kiragyogok!”
Ezt kellene megértenünk,
s együtt tenni dolgunkat,
a holnapunk rajtunk múlik,
írjuk szebbre sorsunkat!

Ne a félelem vezessen,
ne hallgasd, ki riogat,
rég rossz, hogyha sorsot nékünk
idegen kéz írogat!
A hatalom, rossz kezekben,
nem szolgálja népedet,
ez a világ gazdaságtól
és a pénztől rég beteg!

Te is, Isten gyermekeként
teremthetsz egy szebb jövőt,
nem kell rettegéssel várnunk
mételyező szemfödőt!
Átírhatod a világot,
hol ma még a PÉNZ az úr,
a sötétség fellegvára,
ha akarod, szertehull!

Ám, ezt együtt kell akarnunk,
felnyitva a szemeket,
együtt, békés eszközökkel,
s vezessen a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2023-01-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Változni csak te vagy képes!

EL-LA festménye:
A Teremtő TUDAT kibontakozása emberi testben

Aranyosi Ervin: Változni csak te vagy képes!

Úgy döntöttem, nem váltalak meg,
nem könnyítem meg sorsodat!
Hittem, ezzel jobbá szeretlek,
de szívem ettől fáj sokat!
Terheidet magamra venni,
nem ez az én feladatom!
Helyetted kereszted cipelni,
nem jó neked, nem akarom!

Miért hiszed, hogy másnak kéne,
megoldani a gondjaid?
Ha nem hat rád egy csillag fénye,
ha úgy érzed, csak elvakít,
akkor hiába morgolódom,
hiába mutatok utat,
lelked elé hiába hordom
kincseim, mit a szív kutat!

Mert nem látsz jót benne, csak szépet,
a csillogást, mely elvakít,
de én mutatom az egészet,
az ember örök álmait,
amit magad el kéne érned,
lepakolva a terheket,
de nem figyelsz, s ezért nem érted:
– Nem tehetek csodát veled!

Mert változni, csak te vagy képes,
helyetted én azt nem tudom.
Ezért csalódsz, eljutva széphez,
mert eltévedsz a rossz úton!
Ha te nem akarsz megváltozni,
mitől javulna a világ?
Magától nem tud csak jót hozni,
ehhez nagy szükség volna rád!

Hiszem, ha tennél önmagadért,
jobbá válhatna életed,
meggyógyulna beteg világod,
gazdaggá válna pont veled!
Nem fog magától megváltozni,
írd végre magad sorsodat,
neked kell mindent helyrehozni,
s addig nem is lehetsz szabad!

Aranyosi Ervin © 2022-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hazugságok hálójában


Aranyosi Ervin: Hazugságok hálójában

Gyűlölöm a hazugságot,
utálom a titkokat,
az egész látszat világot,
mely rossz lelket simogat,
felemeli a selejtet,
gondolkodót elbutít,
butaságért könnyet ejtet,
s mindig tudja a tutit.

Tekintélyre támaszkodva,
hazugságon lovagol,
tudományra hivatkozva,
mit átírtak valahol.
Az igazság halott régen,
– szolga mind a földi nép –
mint a csíkok fent az égen,
mit a szél fúj szanaszét.

Igaz lelkek megvezetve,
bolyongnak az ég alatt,
életszéli szakadékhoz,
önkéntesen, mind halad.
Mint Babilon, összedőlhet,
a hazugságra épült vár,
s az is alá temetődhet,
aki szebb jövőre vár.

Nincsen jog és nincs igazság,
szabadság sem létezik,
s nincsen, aki válaszoljon,
hogy ezt velünk mért teszik?
Nincs kiút a hazugságból,
s nem tehetünk ellene,
nincsen, aki megmutassa,
hogy tennünk mit kellene?

Gyűlölöm a hazugságot,
kertünk felveri a gaz,
ez a csont már mind lerágott,
s rácsok mögött az igaz.
Ám ha látnád, mit kell tenni,
már az sem segítene,
mert legyőzne erőszakkal
a pénznek felkent istene.

Hány milliárd fejben kéne
egy cseppnyi fényt gyújtani?
Van az embernek reménye?
Tud még hitet nyújtani?
A hazugság sötét vára
felépült, s lett börtönünk,
alig vagyunk, akik látunk,
kik még fényben őrködünk.

Nem hiszem, hogy nincs megoldás,
nem győzhet le a gonosz!
Hiszem, hogy okkal születtünk,
s az ok, nem lehet a rossz!
Nem hiszem, hogy rabszolgákként
kell leélnünk életünk,
nem hiszem, hogy megvezetve,
csak árnyékban élhetünk.

De az igazság elveszett,
s oly kevesen keresik!
A többiek, nyomorítva,
már csak a hasznot lesik.
Az emberség fokmérője,
mára csupán a siker,
ki mást legyőz erejével,
más lelket gyilkolni mer…

Csak az lehet eztán képes
túlélni a másikat,
ezért kapar minden kurta,
mert a minta rá kihat.
Agyat, s az észt összemosták,
a lélek nem létezik,
a fejekben az agyrágó-
bogár egyre éhezik.

Mástól várni a megoldást,
ez a példa ragadós,
fentről kapott hitelekkel
kormányozzák az adóst.
A sok orvos gyógyszert ad el,
nem gyógyít, nem róla szól,
mindent lépésről, lépésre
követel a protokoll.

Főhatás tekintetében,
ne kérdezze orvosát!
Egészségügynek nevezett
ködön, nem lát orvos át.
Vagy átlát, de nem mer szólni,
kevés van, ki jót akar,
főleg a praxisát félti,
s jobban jár, ha jól kapar.

Te meg inkább hozzá fordulsz,
oldja már meg életed,
s nem látod, hogy gyógyszerektől
az egész világ beteg.
Az egészségügy, harci eszköz,
az erőszak része már,
de reménykedsz, hamarosan
egy rossz korszak vége vár.

Médiában politikus,
mint egy orvos, úgy beszél,
s nem száll vissza rá a dolga,
mert sosem fúj szembe szél.
Járványos az ostobaság,
hazugsággal fertőz meg,
csatornákon hazudoznak,
más csatornán rejtőznek.

Ellenzéki, kormánypárti?
Hatalom bal, s jobb keze,
elnézi a másik bűnét,
bármekkorát vétkeze…
Látszat kis csatározások,
lényegtelen dolgokon,
valódi bűnt eltakaró,
semmit mondó foltokon.

A hazugság olyan fénylő.
mint a „Salamon töke”,
kormányoknak a felső kaszt
az uraló főnöke.
Nincsen többé nemzetállam,
összefolyt már a világ,
s akit okolsz életedért,
az mind bábú, csupa báb!

Disznóságok titkosítva,
vagy már eleve titok,
úgy élhetem csak a létet,
ha a fűben lapítok.
Gőg és demagógok népe,
megvakított nemzetem,
ólom van a fületekben,
mért hallotok nehezen.

Hogy érhetne lelketekhez,
jószándékú akarat,
hogyan ébreszthetnénk alvót,
vagy a Turul madarat?
Szakadékhoz szorítottak,
pár lépés és elveszünk,
van-e elég erő bennünk
felemelni nemzetünk?

A hazugság mögé nézve,
az igazság ott lapul,
bárcsak végre előlépne,
de az ember nem tanul.
Hazug létben nincs szabadság,
fuldoklik csak a világ,
saját magát teszi tönkre,
aki ébred, aki lát.

Fuldoklunk, s ki kapaszkodna,
visszahúzza a tömeg,
a hazugot, az álságost,
a megvezetett védi meg!
Nincs tudomány, csak tekintély,
fizetett hazudozó,
az őszinte, a nép szemében,
csak egy hitvány lázadó.

Tehetetlenül lapulni,
meglátva az igazat,
üvölteni a világnak,
a lét rossz felé halad!
Ennyi volna csak a dolgunk,
ám nincs fórum, elveszett,
féreg rágja a világot,
s menekülni sem lehet.

Aranyosi Ervin © 2021.11.17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nevettess meg!


Aranyosi Ervin: Nevettess meg!

Ne nevettess! Vagy hát mégis,
kacagjon ránk még az ég is!
Derüljön fel a világunk,
ez az, mire régen vágyunk!

Egész évben lóg az orrunk?
Egész nap csak morgolódunk!
Az életem ne így teljen,
benne örömömet leljem!

Nevettess hát meg barátom,
vidítsál fel mindenáron,
lássunk jobbat, vegyük észre,
s legyen okunk nevetésre!

Félelmünket dobjuk sutba,
ne lehessen borúnk útban,
ha kell, vicceket meséljünk,
tiszta szívvel, vígan éljünk!

Ám, őszintén kell nevetnünk,
tiszta forrás ered bennünk,
s ha vize arcunkra árad,
lelkünk nevetni nem fárad!

Nevettess hát, s kacagj vígan,
ráérsz sírni, majd a sírban!
Teremtsünk vidám világot,
mely a nevetéstől áldott!

Adjunk nevetést és mosolyt,
vidámítsunk minden komolyt,
s ha a félelem menekül,
minden a helyére kerül.

Nevetnem kell, hát nevettess,
s nevess te is, sose reszkess,
nem kell félnünk a világtól,
minket a nevetés ápol.

Beteg lennél? Meg is gyógyít,
aligha találsz jobb gyógyírt!
Ha már reggel korán kezded,
napod el nem vesztegetted!

Mindaz, aki tud nevetni,
képes lesz boldoggá lenni,
másokat boldoggá tenni,
életet komolyan venni!

Ez életünk sava-borsa,
a vidámnak szebb a sorsa,
s megszépülhet a világod,
ha azt derűs szemmel látod!

Jó barátom, nevettess meg,
mert míg szívem búban tesped,
jobb világom nem találom,
a jó utat én sem látom.

Nevessünk hát, ez a lényeg,
lelkünkből a tiszta fények
ragyogjanak a világra,
hangolódjunk kacagásra!

Aranyosi Ervin © 2021-08-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne tartsd magadban!


Aranyosi Ervin: Ne tartsd magadban!

Miért nem mered kimondani,
mi az mi bántja lelkedet.
Fájdalmadat üvöltenéd,
de ki mondani – nem mered!

Érzéseid magadban tartod,
szégyenled azt, hogy van neked!
Súlya ezért a lelked nyomja.
– Vajon a tested miért beteg?

Ki visszanéz, a tükörképed,
ha tükröd nézed – szomorú!
Fénylő napod is eltakarja
felhő kedved, a rút ború.

Kifelé most a nagyvilágnak,
mosolyt hirdetsz te szüntelen.
Lehangoltan éled világod,
s ki kérte azt, hogy így legyen.

Hangold fel lelked hegedűjét,
s találj ki méltó szólamot,
hitesd el igaz valóságod,
mondd ki: – Különleges vagyok!

Tanulj meg újra gyerekként sírni,
tedd már le végre terhedet!
Amíg fájdalmad súlyát hordod,
nem is találod lelkedet.

Élni születtél le e földre,
s nem hagyod mégsem önmagad.
Rossz hír, bántó szó magja mérgez,
szívedben tüskeként marad.

Irigyen nézed a világod,
de nem nyújtod ki két kezed,
vágyakozva a körmöd rágod,
s hiszed, hogy neked nem lehet.

De pont e hit tehet szegénnyé,
ez öli meg az álmaid.
Ezért nem válhatsz boldog lénnyé,
akiben szabadság lakik.

Mond csak ki végre: – Mit szeretnél?
Hallja meg végre Istened!
Ne másét kívánd, legyen sajátod,
hidd el, hogy neked is lehet!

Csupán hited az akadályod,
át kéne gondolnod talán!
Ne hidd, hogy mások szebben élnek
a Földnek másik oldalán!

Egyformán mérgeznek a hírek,
rájuk hallgatni nem szabad!
Amíg csak állsz és céltalan vagy,
addig a világ elszalad.

Aranyosi Ervin © 2016-05-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tüneteltüntetés


Aranyosi Ervin: Tüneteltüntetés

A fájdalom jelzés, hogy rosszul csinálod…
Változtatás nélkül, nem javul világod!
Bogyókat ne szedjél, az egyik sem gyógyít!
Keresd lelki okát, s leld meg a valódit.
Szeresd Önmagadat, – s talán észreveszed,
– hogy a legjobb orvos, éppen a szeretet.
És, ha megteheted, adj belőle másnak!
Sok-sok szeretet kell, a beteg világnak…

Aranyosi Ervin © 2015-08-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kalóz cicák


Aranyosi Ervin: Kalóz cicák

Hullámhegyek, hullámvölgyek,
a hajónk meg itt lebeg.
Aki nem bírja a tengert,
könnyen lehet itt beteg.
Ám egy rendes kalóz macska
sohasem panaszkodik.
Maradjanak távol tőle,
– kint a parton a dokik!

Aranyosi Ervin © 2014-01-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva