Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Változni csak te vagy képes!

EL-LA festménye:
A Teremtő TUDAT kibontakozása emberi testben

Aranyosi Ervin: Változni csak te vagy képes!

Úgy döntöttem, nem váltalak meg,
nem könnyítem meg sorsodat!
Hittem, ezzel jobbá szeretlek,
de szívem ettől fáj sokat!
Terheidet magamra venni,
nem ez az én feladatom!
Helyetted kereszted cipelni,
nem jó neked, nem akarom!

Miért hiszed, hogy másnak kéne,
megoldani a gondjaid?
Ha nem hat rád egy csillag fénye,
ha úgy érzed, csak elvakít,
akkor hiába morgolódom,
hiába mutatok utat,
lelked elé hiába hordom
kincseim, mit a szív kutat!

Mert nem látsz jót benne, csak szépet,
a csillogást, mely elvakít,
de én mutatom az egészet,
az ember örök álmait,
amit magad el kéne érned,
lepakolva a terheket,
de nem figyelsz, s ezért nem érted:
– Nem tehetek csodát veled!

Mert változni, csak te vagy képes,
helyetted én azt nem tudom.
Ezért csalódsz, eljutva széphez,
mert eltévedsz a rossz úton!
Ha te nem akarsz megváltozni,
mitől javulna a világ?
Magától nem tud csak jót hozni,
ehhez nagy szükség volna rád!

Hiszem, ha tennél önmagadért,
jobbá válhatna életed,
meggyógyulna beteg világod,
gazdaggá válna pont veled!
Nem fog magától megváltozni,
írd végre magad sorsodat,
neked kell mindent helyrehozni,
s addig nem is lehetsz szabad!

Aranyosi Ervin © 2022-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hazugságok hálójában


Aranyosi Ervin: Hazugságok hálójában

Gyűlölöm a hazugságot,
utálom a titkokat,
az egész látszat világot,
mely rossz lelket simogat,
felemeli a selejtet,
gondolkodót elbutít,
butaságért könnyet ejtet,
s mindig tudja a tutit.

Tekintélyre támaszkodva,
hazugságon lovagol,
tudományra hivatkozva,
mit átírtak valahol.
Az igazság halott régen,
– szolga mind a földi nép –
mint a csíkok fent az égen,
mit a szél fúj szanaszét.

Igaz lelkek megvezetve,
bolyongnak az ég alatt,
életszéli szakadékhoz,
önkéntesen, mind halad.
Mint Babilon, összedőlhet,
a hazugságra épült vár,
s az is alá temetődhet,
aki szebb jövőre vár.

Nincsen jog és nincs igazság,
szabadság sem létezik,
s nincsen, aki válaszoljon,
hogy ezt velünk mért teszik?
Nincs kiút a hazugságból,
s nem tehetünk ellene,
nincsen, aki megmutassa,
hogy tennünk mit kellene?

Gyűlölöm a hazugságot,
kertünk felveri a gaz,
ez a csont már mind lerágott,
s rácsok mögött az igaz.
Ám ha látnád, mit kell tenni,
már az sem segítene,
mert legyőzne erőszakkal
a pénznek felkent istene.

Hány milliárd fejben kéne
egy cseppnyi fényt gyújtani?
Van az embernek reménye?
Tud még hitet nyújtani?
A hazugság sötét vára
felépült, s lett börtönünk,
alig vagyunk, akik látunk,
kik még fényben őrködünk.

Nem hiszem, hogy nincs megoldás,
nem győzhet le a gonosz!
Hiszem, hogy okkal születtünk,
s az ok, nem lehet a rossz!
Nem hiszem, hogy rabszolgákként
kell leélnünk életünk,
nem hiszem, hogy megvezetve,
csak árnyékban élhetünk.

De az igazság elveszett,
s oly kevesen keresik!
A többiek, nyomorítva,
már csak a hasznot lesik.
Az emberség fokmérője,
mára csupán a siker,
ki mást legyőz erejével,
más lelket gyilkolni mer…

Csak az lehet eztán képes
túlélni a másikat,
ezért kapar minden kurta,
mert a minta rá kihat.
Agyat, s az észt összemosták,
a lélek nem létezik,
a fejekben az agyrágó-
bogár egyre éhezik.

Mástól várni a megoldást,
ez a példa ragadós,
fentről kapott hitelekkel
kormányozzák az adóst.
A sok orvos gyógyszert ad el,
nem gyógyít, nem róla szól,
mindent lépésről, lépésre
követel a protokoll.

Főhatás tekintetében,
ne kérdezze orvosát!
Egészségügynek nevezett
ködön, nem lát orvos át.
Vagy átlát, de nem mer szólni,
kevés van, ki jót akar,
főleg a praxisát félti,
s jobban jár, ha jól kapar.

Te meg inkább hozzá fordulsz,
oldja már meg életed,
s nem látod, hogy gyógyszerektől
az egész világ beteg.
Az egészségügy, harci eszköz,
az erőszak része már,
de reménykedsz, hamarosan
egy rossz korszak vége vár.

Médiában politikus,
mint egy orvos, úgy beszél,
s nem száll vissza rá a dolga,
mert sosem fúj szembe szél.
Járványos az ostobaság,
hazugsággal fertőz meg,
csatornákon hazudoznak,
más csatornán rejtőznek.

Ellenzéki, kormánypárti?
Hatalom bal, s jobb keze,
elnézi a másik bűnét,
bármekkorát vétkeze…
Látszat kis csatározások,
lényegtelen dolgokon,
valódi bűnt eltakaró,
semmit mondó foltokon.

A hazugság olyan fénylő.
mint a “Salamon töke”,
kormányoknak a felső kaszt
az uraló főnöke.
Nincsen többé nemzetállam,
összefolyt már a világ,
s akit okolsz életedért,
az mind bábú, csupa báb!

Disznóságok titkosítva,
vagy már eleve titok,
úgy élhetem csak a létet,
ha a fűben lapítok.
Gőg és demagógok népe,
megvakított nemzetem,
ólom van a fületekben,
mért hallotok nehezen.

Hogy érhetne lelketekhez,
jószándékú akarat,
hogyan ébreszthetnénk alvót,
vagy a Turul madarat?
Szakadékhoz szorítottak,
pár lépés és elveszünk,
van-e elég erő bennünk
felemelni nemzetünk?

A hazugság mögé nézve,
az igazság ott lapul,
bárcsak végre előlépne,
de az ember nem tanul.
Hazug létben nincs szabadság,
fuldoklik csak a világ,
saját magát teszi tönkre,
aki ébred, aki lát.

Fuldoklunk, s ki kapaszkodna,
visszahúzza a tömeg,
a hazugot, az álságost,
a megvezetett védi meg!
Nincs tudomány, csak tekintély,
fizetett hazudozó,
az őszinte, a nép szemében,
csak egy hitvány lázadó.

Tehetetlenül lapulni,
meglátva az igazat,
üvölteni a világnak,
a lét rossz felé halad!
Ennyi volna csak a dolgunk,
ám nincs fórum, elveszett,
féreg rágja a világot,
s menekülni sem lehet.

Aranyosi Ervin © 2021.11.17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nevettess meg!


Aranyosi Ervin: Nevettess meg!

Ne nevettess! Vagy hát mégis,
kacagjon ránk még az ég is!
Derüljön fel a világunk,
ez az, mire régen vágyunk!

Egész évben lóg az orrunk?
Egész nap csak morgolódunk!
Az életem ne így teljen,
benne örömömet leljem!

Nevettess hát meg barátom,
vidítsál fel mindenáron,
lássunk jobbat, vegyük észre,
s legyen okunk nevetésre!

Félelmünket dobjuk sutba,
ne lehessen borúnk útban,
ha kell, vicceket meséljünk,
tiszta szívvel, vígan éljünk!

Ám, őszintén kell nevetnünk,
tiszta forrás ered bennünk,
s ha vize arcunkra árad,
lelkünk nevetni nem fárad!

Nevettess hát, s kacagj vígan,
ráérsz sírni, majd a sírban!
Teremtsünk vidám világot,
mely a nevetéstől áldott!

Adjunk nevetést és mosolyt,
vidámítsunk minden komolyt,
s ha a félelem menekül,
minden a helyére kerül.

Nevetnem kell, hát nevettess,
s nevess te is, sose reszkess,
nem kell félnünk a világtól,
minket a nevetés ápol.

Beteg lennél? Meg is gyógyít,
aligha találsz jobb gyógyírt!
Ha már reggel korán kezded,
napod el nem vesztegetted!

Mindaz, aki tud nevetni,
képes lesz boldoggá lenni,
másokat boldoggá tenni,
életet komolyan venni!

Ez életünk sava-borsa,
a vidámnak szebb a sorsa,
s megszépülhet a világod,
ha azt derűs szemmel látod!

Jó barátom, nevettess meg,
mert míg szívem búban tesped,
jobb világom nem találom,
a jó utat én sem látom.

Nevessünk hát, ez a lényeg,
lelkünkből a tiszta fények
ragyogjanak a világra,
hangolódjunk kacagásra!

Aranyosi Ervin © 2021-08-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tüneteltüntetés


Aranyosi Ervin: Tüneteltüntetés

A fájdalom jelzés, hogy rosszul csinálod…
Változtatás nélkül, nem javul világod!
Bogyókat ne szedjél, az egyik sem gyógyít!
Keresd lelki okát, s leld meg a valódit.
Szeresd Önmagadat, – s talán észreveszed,
– hogy a legjobb orvos, éppen a szeretet.
És, ha megteheted, adj belőle másnak!
Sok-sok szeretet kell, a beteg világnak…

Aranyosi Ervin © 2015-08-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kalóz cicák


Aranyosi Ervin: Kalóz cicák

Hullámhegyek, hullámvölgyek,
a hajónk meg itt lebeg.
Aki nem bírja a tengert,
könnyen lehet itt beteg.
Ám egy rendes kalóz macska
sohasem panaszkodik.
Maradjanak távol tőle,
– kint a parton a dokik!

Aranyosi Ervin © 2014-01-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Spirituális segítő

Aranyosi Ervin: Spirituális segítő

Gyógyító szó. Energia.
Nevetés. Ezzel dolgozom.
Ha baj ér – nem tragédia
– lelkedet én “feloldozom”!
Meghallgatom a gondjaid,
problémád meséld el nekem.
Megleljük szíved gátjait,
a szabad lelket hirdetem.

Félelmed, bánatod ha van,
haragtól, dühtől elvakulsz,
dobd sutba, ne légy oktalan!
A magad kárán sem tanulsz?
Vagy bánt a lelkiismeret,
mert bántottál egy másikat?
Nagy dolog, hogy felismered,
mert egészségedre kihat.

Jöjj hát, könnyíts a lelkeden,
ne betegítsen gondolat,
beszéljük át, s én meglelem,
a mélyben búvó gondokat.
A tested, jelzőrendszered,
ha sorsod rosszul alakult,
szellemed így jelez neked,
visszaköszön a fájó múlt.

Fájdalmaid csak tünetek,
a lelked e nyelven beszél,
ha kéred, én majd segítek,
hogyan gyógyítsd, hogy mit tegyél.
Jövőt építenél szívesen,
de vannak még kétségeid.
Nem tudod még hogyan legyen?
Kell, aki erre megtanít?

Fordulj hát hozzám lelkesen,
azért tanultam évekig,
hogy a tudás bennem legyen,
s élvezd az eredményeit.
De azt ne hidd, hogy dönteni,
cselekedni majd én fogok.
Már beléd lelket önteni,
hidd el, már az is nagy dolog.

Felelősség? Tiéd marad!
Én éji fényszóród leszek,
Megvilágítom utadat,
de javaslatot nem teszek.
Két út közül a választás
mindig a kezedben marad.
Mert nem tudhatja senki más,
hogy érzed jobban majd magad.

Megfáradt lelked, hogyha fáj,
energiával töltelek,
Bajodra jó gyógyírt találj,
– vannak még egyéb ötletek.
Ha úgy érzed: – “Kell ez nekem!”
Akkor még el kell mondanom,
hogyan találkozhatsz velem,
s hogyan segíts a holnapon!

Aranyosi Ervin © 2012-01-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva