Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Emberekké kéne válnunk


Aranyosi Ervin: Emberekké kéne válnunk

A lét értelmét keressük,
és mellette elmegyünk.
Pedig az életünk célja
az hogy boldoggá legyünk.
Szeretet adva másnak,
élvezzük az életet,
nincs értelme rohanásnak,
figyeld a természetet!

Érezz együtt a világgal,
légy hálás, hogy itt lehetsz,
légy boldog egy kis virággal,
amely pompázik neked.
Apró csodák vesznek körül,
rohanva nem láthatod,
ha megállsz és körül nézel,
látsz virágot, állatot.

Ha megérted, érted vannak,
szebbé tegyék életed,
szeretet morzsákat adnak,
s ettől léted szép lehet!
Ne hagyd, hogy lelkedre hasson
a gerjesztett félelem,
fölötted sikert arasson
a technika, a kényelem.

Ne kergesd a gazdagságot,
nem boldogít az a cél,
nem kell, hogy egy rút világban,
szorgos rabszolga legyél!
Fontos lenne felfedezni,
élni születtél ide,
ne hagyd hát hogy álmaidat
rettegésed elvigye.

Hej, ha rájönne az ember,
nem kell pénz, se hatalom,
örökös rettegés sem kell,
álmom élni akarom!
Együtt, egymást jobbá téve,
őszintén és boldogan,
tudva, a szeretet magja
kicsírázik, megfogan…

Ha a tudós azt keresné,
mitől lesz szebb életünk,
ha az élő bolygót lesné,
értünk lenne és velünk!
Nem vonná el a figyelmét
értelmetlen csillogás,
látva használná az elmét,
s értünk lenne a tudás.

Hiszen, ott a természetben,
minden, ami kell nekünk:
– Hogy lehetne élni szebben,
könnyítve az életünk?
Látni kéne, megismerni,
felhasználva a tudást,
nem uralni, eltiporni,
nem bántani soha mást!

A technika kezdetleges,
még ha látszólag modern,
a végső cél rég nem nemes,
mesterséges, rossz modell.
Lassan minden MŰ-vé válik,
a lét vegyszerrel kezelt,
robotolunk mind halálig,
belőlünk csak ennyi telt?

Távolodunk a tudástól,
és a tudás hatalom,
én a helyes utat járni,
s azt szolgálni akarom.
Szeretettel megérteni,
mi az élet lényege,
nem hagyni és nem rettegni,
s hagyni, hogy más elvegye.

Gondolkodni kéne végre,
míg nem hal ki a világ,
változzon az élet szépre,
s a féreg tűnjön, ami rág!
Emberekké kéne válnunk,
s úgy élni az életünk,
rájönni, ha teszünk érte,
szebb lesz ez a Föld velünk!

Aranyosi Ervin © 2021-07-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mi a világ sorsa?


Aranyosi Ervin: Mi a világ sorsa?

Lesz-e feltámadás gondolkodás nélkül?
Vagy a lét értelme megsemmisül végül?
Struccként a homokba dugjuk a fejünket,
hogy kínos halálba vigyenek bennünket?

Meghalt a Megváltó, mert megfeszítették?
Azt hiszed keresztre rossz emberek tették?
Azok miatt került fel a keresztjére,
kik nem hittek benne, kikért hullott vére!

Ma egész világot szegeznek keresztre,
akik önként futnak oltásra és tesztre,
mint vezetett barmok mennek vágóhídra,
s azt hiszik Istentől van sorsuk megírva.

Az ördögi tervet önként elfogadják,
értelmetlen létben életüket adják,
hagyják feláldozni azt a pénz oltárán,
az áldozatukért a megváltást várván.

Igaz, a megváltót sem védte meg senki!
Egymásért sem muszáj értelmeset tenni!
Nem lesz feltámadás, de mitől is lenne,
nem segít az Isten, ha nem hisznek benne!

Haldoklik a világ, nyög a félelemtől!
Hisz változnunk kéne és rettegünk ettől!
Félünk, mert nem látjuk, hogy mi lesz a vége,
a harchoz a fegyver, amink van, elég-e?

Ez a baj, hogy mindig harcolni szeretnénk,
nem ismer más módszert, kiutat az elménk!
Ám a gyilkos erőt nem mi birtokoljuk,
mert a rabszolgaság bilincseit hordjuk.

Gondolat bilincsek zárnak börtönünkbe,
ahová már önként, dalolva megyünk be!
Bátran megtehetik azok, kik uralnak,
jöhet itt megváltó, s beszélhet a falnak!

Hazug médiából árad ránk a kórság,
az emberi fajból kiveszett a jóság.
Értelmünk elveszett, hazugságban élünk,
drága jó Földanyánk, szegényebb lett vélünk.

Toljuk, egyre toljuk a Sátán szekerét,
cserébe a kaszást küldi folyton felénk!
S ki fél a haláltól, mind bele fog halni,
mert az ő lelküket könnyebb lesz uralni!

Haldoklik a világ, de én élni jöttem!
Szerződést az Úrral, nem erre kötöttem!
Azért kell, hogy legyek, hogy másokért tegyek,
ne állítsanak meg az akadályhegyek!

Hej, ha értelemmel néznénk a világot,
ha egymást úgy látnánk, mint egy nagy családot,
ha mi váltanánk meg saját életünket,
öröklét jutalma várna ott bennünket.

Pár ember kezében van az irányítás,
és a többi szolga és egymásnak sírt ás.
Míg ezt meg nem értjük, a pénz ural minket,
s odadobjuk érte az értékeinket.

Hazugság-posványba húzzák le a lelkünk,
árulót és fösvényt kell most ünnepelnünk,
hazug minden vallás, minden politika,
s amit belénk sulykol, csalás és intrika!

Amíg csak haldoklunk, míg haláltól félünk,
amíg nem szeretünk, nem igazán élünk!
Amíg nem változunk, a világ így marad
és az emberiség pusztulásba halad.

Hit nélkül nem lehet ebből feltámadni,
nem vagyunk képesek embernek maradni.
Nézzük világunkat, mint megírt, rossz filmet,
mit maga az ördög jókedvében írt meg.

Aludj emberiség, éld tetszhalott álmod!
Közben a gonosznak terveit szolgálod!
Szabad akaratod most veszik el tőled,
technikai zombit gyártanak belőled.

Kihal a nemzetünk, kihal a családunk,
összeesküvésből fikarcnyit sem látunk,
vakon, megvezetve megyünk a pokolba,
s széttárjuk karunkat: Ez a világ sorsa!

Halódó természet, kihalt állatfajok…
Haldoklók listáján én is rajta vagyok?
Nem is veszem észre, hogy ez csak rossz álom,
nézem, mint egy filmet és a végét várom!

Aranyosi Ervin © 2021-04-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lemaradtam a világról?

Aranyosi Ervin: Lemaradtam a világról?

Aranyosi Ervin: Lemaradtam a világról?

Lemaradtam a világról,
elszaladt a technika?
Nem tartani most a lépést,
az valóban nagy hiba?
Keresem a világomban,
ami élő, emberi?
Remélem, hogy lelkem helyét,
holnap is még megleli.

Érzésekbe kapaszkodom,
fáraszt már a tudomány,
örökös versenyfutásban,
célom vesztem – tudom ám!
Mint egy csiga, ha elfárad,
inkább visszahúzódom,
s ha rám lép a modern világ,
lesz rajtam pár zúzó nyom.

Nem akarok versenyt futni,
csupán élni, szeretni,
a világgal eggyé válni,
az én vágyam csak ennyi.
Felfedezni a csodákat,
ami még van, ami él,
ami nekünk a világról
élőn, s szép hangon mesél!

Keresem a harmóniát,
s a nyugalmam nem lelem.
Nem is értem, mit szeretnek
az állandó versenyen.
Nem igaz, hogy harc az élet!
Nem állandó küzdelem!
Hiszen, mind a ketten vesztünk,
én és aki küzd velem.

Hogyan tudnám megértetni,
hiszen gyorsul az idő,
s az élet és tudomány közt
a távolság egyre nő.
Már régen nem minket szolgál,
rég nincs már az emberért.
Csak a pénzistennek hódol,
mit a lélek meg sem ért.

Lemaradtam a világról?
Elment, mint a gyorsvonat?
Mások írják, gépeikkel
szerte hulló sorsomat?
Nincsen már beleszólásom,
holnapra tán eltűnök?
Velem múlik a természet,
beton színfalak mögött?

Talán túlzó lenne vágyam,
lassítani rohanást?
Élő embernek maradni,
nem kívánnék soha mást!
A jelenben megmaradni,
itt alkotni holnapot.
Ez lenne az én kis célom,
s tudni azt, hogy hol vagyok.

Aranyosi Ervin © 2019-11-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egeret fogtam


Aranyosi Ervin: Egeret fogtam

Fogtam neked egy egeret,
nem tudott el szaladni.
Jó lenne a technikával,
végre együtt haladni.
Van kereke, mégsem gurul,
utána nem futhatok,
nyakon csípem, de kajához,
ily módon nem juthatok…

Aranyosi Ervin © 2012-08-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva