Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

jún
4

By

Aranyosi Ervin: Jelenedbe írt jövő

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Jelenedbe írt jövő

„Digitális ország tuning maxolja ki” a világod,
magyar nyelvedet tapossák és te nem is látod?
Azt hiszed, ez téged szolgál, de te vagy a szolga!
Embertelent létrehozni, ez az ember dolga?

Robotvilág következik. Hol a helyünk benne?
A természet szertefoszlik, mintha nem is lenne!
De a Földünk élő bolygó, megrázza majd magát,
mert csak az alvó embernek moshatják az agyát.

Elvész civilizációnk, miképp oly sok régen,
itt nem győzhet az igazság, úgy mint a mesében.
Túl sok már a Csipke Rózsa, a fél világ alszik,
s kevés, mint halottnak a csók, mi háttérben hall’szik!

Nincs tudomány, csak technika, és pénzt hozó vegyszer,
saját sírját ássa ma a megvezetett ember.
Mindent elhisz, mindent megvesz, ami őt „szolgálja”,
munka után szórakozás, és agymosás várja.

A kényelem, s a butaság kézen fogva járnak,
nézd meg, téged kik vezetnek! Okosabbak nálad?
Mind-mind bábu, és eladta ördögnek a lelkét,
rájuk hallgatsz? Jobb lenne, ha lelkedet figyelnéd!

Lehallgatnak, megfigyelnek, mindent tudnak rólad,
szádba rágják, átformálják mondanivalódat!
Rég nem lehetsz az a lélek, akinek születtél,
médián át elvarázsolt, kódolt eszű lettél.

Hagyod elveszni a csodád, a szép magyar nyelved,
idegenek, idegenül, angolnak nevelnek!
Robot veszi át a munkád,szépen lecserélnek,
lemásolnak, utánoznak, már helyetted élnek!

Te tanítod meg dolgozni, s téged programoznak,
s nem is látod, szolgája vagy a rút hatalomnak!
A természet kihalása neked okoz gondot,
átadod a gépeknek a cirkuszi porondot!

Aranyosi Ervin © 2025-06-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
21

By

Aranyosi Ervin: Nincs többé?

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , 6 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Nincs többé?

Nincs többé fájdalom,
nincs többé félelem,
nincs többé ártalom,
nincs többé értelem!
Elmúlik minden, mit magunkra vettünk,
hiába akartunk, hiába szerettünk!

Elmúlik minden kín,
elmúlik, messze száll,
úrrá lesz mindenkin,
ha a terv összeáll!
Hit nélkül nem élünk, nem is leszünk többé,
lelkünk is így válik szél borzolta köddé.

Nincs, aki megóvjon,
nincs, aki megvédjen,
nincs, aki beszóljon,
s nem lesz ki túléljen!
Azt hittük, létezünk, mivel létre hoztak,
de csak a léten át keresztül pofoztak.

Nem hallod szavamat, hiába üvöltök?
Lázadok, szavazok, rubrikát kitöltök!
Elkapnak, megmarnak, fejemre taposnak,
érezzem magamat selejtnek, laposnak!
Nem hallod szavamat, sikítva suttogok,
nem látod, nem érzed, nincs léted, nincs jogod!
Álmaid réges-rég szanaszét kergették,
halott vagy, földedet szép csendben elvették.
Tudósok hazudnak tudományt szemedbe,
rólad a Teremtő a kezét levette!
Gonosznak behódolsz, s teszed, mit követel,
s várod, hogy mikor lesz újra eljövetel?

Nincs többé már kiút,
nincs többé szánalom,
ha van mi rám kijut,
sorsomat vállalom!
Nem fogok a sorba sohasem beállni,
nem hagyok magamból rabszolgát csinálni!

Össznépi agymosás,
hazudva, beoltva.
Hírek közt nassolás,
ész nélkül tarolva.
Nem megyek önmagam a vesztőhelyemre,
vérdíjat tűznek ki, még látó szememre!

Nincs többé értelem,
csupáncsak ártalom,
bénító félelem,
beígért fájdalom!
Hiába mondom ki, szavaim nem hiszed,
félelem vezérel, már rég nem a szíved!

Aranyosi Ervin © 2021-04-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva