Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Védtelen a férfi


Aranyosi Ervin: Védtelen a férfi

Az asszony szava szent és érthetetlen!
Magyarázatra sem lelsz a szép szemekben!

Azért mégis próbálsz a kedvében járni,
s látva igyekvésed, nem fog megutálni!

Ám, tudod, a lelkét nagyon kell szeretned,
„csak” annyi a dolgod: boldoggá kell tenned!

Persze, a hogyanja, sehol nincs megírva,
s ha rosszul csinálod, azt jelzi is, sírva!

Ám, vigyázz, ha csend van, s befogja a száját,
akkor vihar készül, félredobja báját!

Olyan veszedelem ez férfiembernek,
mellyel szembeszállni királyok sem mertek.

Volt ugyan egy király, mely sikert aratott,
pallossal, kötéllel tett szájra lakatot.

Az arák fejvesztve menekültek tőle,
s nem valószínű, hogy tanultak belőle.

Ám, a modern korban nincsen erre módunk,
ha nagyon felbosszant, mi csak morgolódunk!

Egy kis szerelemért mikre vagyunk képes…
De a megértésük, mégsem lehetséges.

A tudomány sajnos, nem fejtette még meg,
védtelen a férfi, ez benne a lényeg!

Sokkal tovább élnek, hát az agglegények,
ám, hosszabbnak érzik létüket a férjek!

Aranyosi Ervin © 2024-02-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem számít semmi!


Aranyosi Ervin: Nem számít semmi!

(A Metallica Nothing Else Matters c. dalának magyarítása)

Sose számít, hogy meddig tart.
Ha egy érzés szívünkbe mart,
bennünk él, ami felkavart,
és nem számít semmi!

Soha nem nyíltam így meg még,
ez az élet csak így lett szép.
Minden szó legyen szép emlék,
és nem számít semmi!

Kereslek még az álmon túl,
minden napunkban volt még új!
Nyisd meg elméd és fénybe hullj,
és nem számít semmi!

Nem fontos az, hogy más mit tett,
az se baj, ha nem értetted,
csak élted.

Már nem számít, hogy meddig tart.
Mindig vár ránk egy másik part.
Örökre itt a létben tart,
s már nem számít semmi!

Sose számít, hogy mit tett más,
a tiéd volt a választás,
lehet más!

Soha nem nyíltam így meg még,
mikor élem az élet szép!
Lehet egyszer majd szép emlék,
és nem számít semmi!

Bízz bennem, látod rád leltem,
lásd meg végre a jót bennem,
engedd érted a jót tennem,
és nem számít semmi!

Ne fájjon sose, mást mit mond,
légy magad, s akkor nem lesz gond!

Sose számít, hogy mit tesz más,
sosem egy féle a tudás,
lehet más, más, más!
Ma se számít, hogy meddig tart,
ha az érzés úgy felkavart,
éld meg bátran a nagy vihart!
Már nem számít semmi!

Aranyosi Ervin © 2023-09-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tudhatunk valamit


Aranyosi Ervin: Tudhatunk valamit

Talán tudhatok valamit?
Szívemben érző láng lakik,
s ha lángra gyújtom tüzemet,
tán feléd száll az üzenet!

Tán feléd száll, tán megtalál,
talán tiéd is arra vár,
hogy lángra gyúljon, s meglehet,
gazdagabb lesz a lét veled!

Mert te is tudhatsz valamit.
Tán jobb világot alapít,
aki szeretve, szívvel él,
akit útján remény kísér!

Remény, hogy együtt szebb lehet,
hogy írhatunk szebb életet,
hogy nem győzhet le vad vihar,
olyat, ki tudja mit akar!

Hát én tudom, és úgy hiszem,
ettől majd többre is viszem,
mert szebb világot akarok,
hol boldogok a magyarok!

Te is hiszel? Hát nyújts kezet,
a jövő, lám, elérkezett,
csak mondjuk el, amit tudunk,
legyen közös és egy utunk!

Talán tudhatunk valamit,
egykor szép világ vala itt!
Rajtunk múlik, hogy lesz-e szebb,
ha rám mért dolgom megteszem!

Aranyosi Ervin © 2023-04-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Szabadság-virág


Aranyosi Ervin: Szabadság-virág

Vihar kell!
Ne játszanak a tűzzel!
Hát varázsoljunk nagy vihart!
Esőcsepp hulljon puszta földre,
amiből majd jövőnk kihajt!
Villám tépje fel ostorával
a felhők öntelt bársonyát!
Ébresszük fel a mélyen alvót,
ki veszni hagyja szép honát!
Villám cikázzon felragyogva,
világítson már fényesen,
a sötét pedig meneküljön,
dörögjön hangunk érdesen!
Mossuk le végre napjainkról
a ránk öntött gyalázatot,
kergessük el ki bűneiért,
mindig minket hibáztatott!
Emeljük fel az élő népet,
alkossunk igaz nemzetet!
Aszállyal sújtva, jól lakatni,
az éhes lelket sem lehet!

Vihar kell!
Nem kell tűzijáték!
Szemfényvesztésnek nincs helye!
Eljött végre a rendcsinálás,
sorsunkba berótt ideje!
Adjuk össze fájdalmainkat,
ne sírjunk csak külön-külön,
a megosztás álomba ringat,
fogjuk a hazugot fülön!
Kérjük csak számon történelmünk,
elhazudott népet, hazát,
nem egymással kell ölremennünk,
megvédve magunk igazát!
Miért kell függjünk bárki mástól,
mért más írja történetünk?
Alantasok miért tehetnek
kedvükre bármit meg velünk?
Judások adták el hazánkat,
nyakunkra ültek amazok,
akik oly rég e földre vágynak,
ezért nem vagyunk szabadok!

Kell a vihar!
Mert néma csöndben
nem hallatszik a gondolat!
Ki kell bukjon, hiszen különben,
minden ugyanaz marad!
Villám kell szürke, hűvös égre,
mennydörgés, hangos dobbanás!
A földnek tiszta esőcseppek,
fejeken sok-sok koppanás.
Ébresztő, féktelen üvöltés,
ne aludjon a nép tovább,
nélkülük senki nem varázsol,
a puszta létbe szép csodát!
Kell a villám, a tisztítótűz,
igaz törvények tégelye,
amit egy egész nép varázsol,
emberi jogokkal tele!
Keljen élet, vihar nyomában,
egy észszerű, egy szebb világ,
magját, ha elvetjük a mában,
kinő a szabadság-virág!

Aranyosi Ervin © 2022-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vihar

Aranyosi Ervin: Vihar

Viharos szél tépkedi a fákat.
Ők meghajolnak. Van bennük alázat.
De meddig állják, mindezt meddig tűrik?
Valami már régen készülődik!

Hej, te szél, te gyengülsz, egyre gyengülsz,
bár erősködsz, s támadásba lendülsz,
de ha a fák egyszer visszacsapnak,
kioltanak. Köszönd hát magadnak!

Ha akarnák földhöz láncolnának,
azok kiket te hiszel szolgának,
azok, kiket most szolgálnod kéne,
de bolond vagy, gonosz tüneménye.

Talán majd egy kis dobozba zárnak,
talán már egy szebb jövőre várnak,
miközben a parancsaid súgod,
másokba az utolsókat rúgod.

Meghajolnak, aztán majd felállnak,
rút helyeden szolgálókká válnak,
szolgálnak majd egymással vállvetve,
tiszta szívvel, holnapot teremtve!

Aranyosi Ervin © 2020-02-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tikkasztó nyárban

Aranyosi Ervin: Tikkasztó nyárban

Meleg liheg egyre a nyakamba.
Bár csak egy hűs szellőcske akadna,
s marasztalnám, és talán itt maradna…
Eddig sem vehettem önmagamra,
de a hőség ragaszkodik,
kicselezném, de ravaszkodik,
amint a nap kel, rögtön árad,
s levetteti összes ruhámat,
még sincs menekvésem előle,
hiába van, hogy bőröm pőre.
Nincsen szükségem már cipőre,
bár olyan forró már az aszfalt,
milyet talpam még nem tapasztalt.
Elegem van és melegem is egyben,
Ó jó uram, csak részesíts a kegyben,
s szelídítsd meg a bősz, forró nyarat,
ne szórjon rám tikkasztón aranyat!
Egy csepp kis árnyat, némi enyhet adj!
Ó, jó uram, kérlek, kegyes maradj!
Persze, tudom hogy télen kértelek,
küldj meleget, s most mégsem értelek!
Hisz csak a tél volt túlon-túl fagyos,
de májusban sem volt egünk napos,
akkor szívünk még túl gyakran didergett,
s összébb bújtunk, megannyi fázós gyermek.
Most meg, csak főlünk a saját levünkben.
Cseppet sem vagyunk elemünkben!
Csak erőtlenül el-eltikkadunk,
hisz védtelen, hevült lelkek vagyunk.
Ne küldj vihart, elég egy röpke zápor,
hogy felüdüljünk végre, igazából!

Aranyosi Ervin © 2019-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ó álom, álom…


Aranyosi Ervin: Ó álom, álom…

Ó álom, álom, teremteni képes,
előre láttatsz egy szebb holnapot.
Elviszel engem kedvesem szívéhez,
megnyugvást nála, s csak tőle kapok.

Ó álom, álom, sose érj te véget,
maradjon kívül minden vad vihar,
borulj reám, hisz ifjúságom véded,
míg a valóság a szívembe mar.

Ó álom, álom, legyél visszatérő,
újra és újra átélhesselek.
Múló időben öregszik az élő,
és az elmúlás árnya fenyeget.

Add meg nekem az örök ifjúságot,
őrizd nekem a szép álomvilágot!

Aranyosi Ervin © 2018-04-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kicsi tengerész


Aranyosi Ervin: Kicsi tengerész

Megáldott az Isten
tengernyi sok ésszel,
ezért ne vitatkozz
soha tengerésszel!

Egy vetélkedőben
könnyedén legyőzlek,
kötélmászásban is
simán megelőzlek.

Ha kell óriási,
nagy hajót vezetek,
vagy a csónakomban
könnyedén evezek.

Szembeszállok bátran
bármilyen viharral,
bírom a kiképzést
két erős kis karral.

Tengernyi eszemen
úgy sem tudsz túljárni,
szerető szívemet
nagyra tudom tárni.

Sok kislány belefér,
hát sokat szeretek,
így kerek az élet,
hogy matróz lehetek!

Aranyosi Ervin © 2017-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Égi háború

Aranyosi Ervin: Égi háború

Villámok szabdalták fel az eget,
dördült az ég és a föld remegett.
Tarolva, pusztítva vágtat a szél,
elbújik, menekül mind, aki él!

Vén fákkal birkózik most a vihar,
kezével tépked, s rúg lábaival,
reccsenve kifordul, törik az ág,
utolsót nyög bele még a világ.

A felhők zokognak, s ömlik a könny,
sötétlőn árad a néma közöny.
Villámok cikáznak, izzik az ég,
dördül a mennydörgés, mint pléh fazék!

Fekete könnyektől ázik a föld,
hullámzó köntöse alakot ölt.
Sudárfák hajolnak föld-fele meg,
hallik, a lelkük is beleremeg.

Győzött a vihar, már tisztul a lég,
gyászos nyomort hagy az úton a vég.
Oszlik a sötétje, – félre ború!
Mára már véget ért a háború.

Tőrt ágak lepik a csatateret,
vajon e pusztítás honnan ered?
Pusztító erőről szólt a dalom,
ennyire képes a nagy hatalom…

Aranyosi Ervin © 2017-07-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szél suttog a fákkal…


Aranyosi Ervin: Szél suttog a fákkal…

Szél suttog a fákkal, s nem marad titokban,
odafent az égen, villám fénye lobban.
Esőt síró felhő döngeti az eget,
mintha önmagába verne apró szeget.

Könnycseppjeik már a tetőnkön kopognak,
mért búsulnak vajon? Miértünk zokognak?
A cseppeket a föld szomjasan beissza,
vizét fűnek, fának adja egyre vissza.

Vágtat a szél tovább, viharos az élet,
szomorúra váltott ma a bús természet.
Napját, meleg fényét felhők mögé rejti,
derűjét, mosolyát könnyen elfelejti.

Pedig új nap ébred, minden egyes napra,
s kitehetnéd lelkét száradni a Napra.
Hadd teljen meg fénnyel, vidám nevetéssel,
mosoly-magot szórva víg, derűs vetéssel.

Vajon mit súghatott a szél a sok fának?
Ígérte, holnaptól szebb világot látnak?
Vagy csak táncba hívta, a sok hajló ágat,
hogy együtt repülve éljenek meg vágyat?

Csendesül a vihar, a szél is lelassul,
kiragyog a Napunk végtelen magasról.
Simogat, hogy arcunk legyen méltó tükre,
fénylő szeretettel néz mindegyikünkre.

Tudom, mit suttogott a jó szél a fáknak:
– Tartsatok ki, rátok vidám napok várnak!
Fény árad reátok, megújuló derű,
tartsatok ki, élni, igazán nagyszerű!

Aranyosi Ervin © 2017-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva