Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Időbeosztás

Aranyosi Ervin: Időbeosztás

Korán keltem, még sötét volt, s rám talált a hajnal.
Nem is tudtam, mit kezdhetnék a nagy pillanattal.
Átgázoltam a gazdámon, s ébresztgetni kezdtem:
– Ölelgessen, szeretgessen, simogasson engem!
Kényeztetett szeretettel, de aludni vágyott,
nem akarta még otthagyni az álomvilágot.
Ám ezt tovább nem hagyhattam, a hasára ültem,
doromboltam, mint egy traktor, hangosan, őrülten.
Kivertem az álmosságot, megértő szeméből,
így reggelig dédelgetett, saját jókedvéből.
Aztán persze megetetett, s elment a dolgára,
Végre, most már alhatok is, készülve a mára…

Aranyosi Ervin © 2020-02-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ó álom, álom…


Aranyosi Ervin: Ó álom, álom…

Ó álom, álom, teremteni képes,
előre láttatsz egy szebb holnapot.
Elviszel engem kedvesem szívéhez,
megnyugvást nála, s csak tőle kapok.

Ó álom, álom, sose érj te véget,
maradjon kívül minden vad vihar,
borulj reám, hisz ifjúságom véded,
míg a valóság a szívembe mar.

Ó álom, álom, legyél visszatérő,
újra és újra átélhesselek.
Múló időben öregszik az élő,
és az elmúlás árnya fenyeget.

Add meg nekem az örök ifjúságot,
őrizd nekem a szép álomvilágot!

Aranyosi Ervin © 2018-04-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 14. rész

könyv tündére 14Aranyosi Ervin: A könyv tündére 14. rész

Esti mese nélkül
nincs kedvem aludni.
Mai folytatását
szeretném már tudni!

Utazom a könyvbe,
az álomvilágba,
ahol tündérem vár,
tán a körmét rágva…

– Megjöttem, itt vagyok,
folytasd hát a mesét,
legyen lenyűgöző,
legyen hát csodaszép!

A Tündérkirálynak
eltűnt egyik lánya,
banyává képezte
az erdő boszorkánya.

Csupa-csupa rosszat
ültetett szívébe,
varázstudományát
adta át cserébe.

A kis tündérlányka
nagyon megváltozott,
rút is lett, meg gonosz,
vagyis elátkozott.

Sötét lett az erdő,
s kihalt körülötte,
amíg átkos tervét
lassan összeszőtte.

Messziről jött utat
úgy eltérítette,
hogy az arra járó
még nem is sejtette.

Vándorok százait
ölte itt halomra,
hogy varázs erejét
így megsokszorozza.

Épített csontházat,
s mind, ki idetévedt,
nem tudta megélni,
az eljövő évet.

Lelküket kiszívta,
rabszolgává tette,
külsejüket szörnyű
varjúvá festette.

Így lett a sok ember
aki erre tévedt,
fekete gyászhuszár,
ki így élt egy évet.

Szolgálták, mint kémek
a gonosz, rút banyát,
ellopva vándorok
utolsó aranyát.

Átkot szórtak szerte,
ahova csak szálltak,
emberek hullottak,
melegben is fáztak.

Szörnyű járványokat
szórtak a világra,
Fekete varjú ült
minden élő ágra.

A közeli ország
már nagyon szenvedett,
királya épp ezért
sereget szervezett.

Háborúzni készült
a rút banya ellen,
egy hős volt a király,
egy igazi jellem.

Ám a csapatában
nem akadt varázsló,
kinek tudománya
erős és parázsló,

Aki képes lenne
a banyát legyőzni,
fortélyát, cseleit
csellel megelőzni.

Hiába az erő,
a büszke bátorság,
varázslattal szemben,
gyengeség, botorság.

Hiába küldte el
a hadüzenetét,
nem kapott mást vissza
csak futárja fejét.

Nem maradt más hátra,
erővel támadni,
erdőt felgyújtani,
és talpon maradni.

Összegyűlt a sereg,
s királlyal az élen,
végig poroszkáltak
a poros útszélen.

Mivel az erdőben
egy keskeny út vezet,
a király egy másik
harcmodort tervezett.

Ez a terv már nem fért
a mai mesébe,
várt reám az ágyam,
hát mentem elébe…

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álomvilág – az ősz, a nyár…

aranyosi_ervin-alomvilag

Aranyosi Ervin: Álomvilág – az ősz, a tél

Az éj mint angyal szállta tó,
sötét kékjével átitat.
Felhők közt szálló, vágtató
paripa űz egy másikat.

Halványan pihen fent a hold,
pislogó csillagok között.
A bűnös régen meglakolt,
s álomvilágba költözött…

Angyalok tánca vesz körül,
suhogó szárnyon száll a szél.
A lélek pihen, – s így örül, –
s még ezer más mesét mesél.

Alszik a Föld, – az éj hideg, –
s felhő paplan takarja le.
Álmában faggyal lepi meg,
s nem kérdezi, akarja-e?

Fagyott virágok szirmai,
őrzik az elmúlt, szép nyarat.
Az ősz, mint valóság, mai,
a többi szép emlék maradt.

By

Aranyosi Ervin: Ha jót akarsz…

Aranyosi Ervin: Ha jót akarsz…

Ha jót akarsz, – hajót akarsz,
vitorlád bontsd ki bátran!
Szél szárnyán száll a képzelet,
repülj a nagy világban!
Amerre jársz, amerre élsz,
álmok válnak valóra.
Alkot, teremt a hűvös ész.
s addig megáll az óra.
Az idő áll, ha elmerengsz,
súlya nem nyomja vállad.
Nincs kényszer – önmagad lehetsz,
nem görnyeszt zord alázat.
A múltad olykor visszahúz,
jelened egyre múlik!
Jövőd tisztán nem látható,
nem látsz faladon túlig.
Amit látsz, az álomvilág,
s valóság lesz belőle!
Sorsod csillagokban áll,
ne menekülj el előle.
Nézz szembe, legyél önmagad,
kit szeret sok barátod!
Ki mint vet, egykor úgy arat,
– egyszer, tudom, belátod.

Aranyosi Ervin © 2011-04-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva