Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Csoda az erdőben


Aranyosi Ervin: Csoda az erdőben

Kimentem az erdőbe,
hogy kiürítsem elmém.
Madarak dalát hallgatva,
lelkemet figyelném!
Csendre vágytam, levegőre,
csobogó patakra,
friss szellőre, mi nyugalmam
végre visszaadja.

Bolyongtam az erdő mélyén,
árnyék adta fák közt.
A nap mégis bekukkantott,
leveleket átszőtt.
Fényszikrákat aggatott
az ágak sűrűjére,
mintha az ég ereinek
hullna fényszín vére.

Bambultam, a szépségeset,
a mesést csodáltam,
gondolatban az erdővel,
szinte eggyé váltam.
Majd hirtelen riadalom
törte meg csodámat,
gyilkos lángnyelvek kóstolták
köröttem a fákat.

Menekült a felriadt vad,
kiutat keresve,
a rémület szép szemüket
festi üvegesre.
Vaddisznók, a vadnyulakkal
futottak épp versenyt,
keresték az életösvényt,
mely életet menthet.

Őz és szarvas is megugrott,
menekült a tűztől,
róka, borz, nyest szaladt némán,
némelyik már prüszkölt.
A madarak sikolyától
hangos lett az erdő,
szárnycsapások suhogása,
az egekig felnő.

– Jaj, Istenem, hogy segítsek,
mit tudnék én tenni,
hogyan tudnék varázslóvá,
jótevővé lenni?
Hogyan tudnék most zuhogó
esőt varázsolni?
– Elkezdtem hát imádkozni,
Istenemhez szólni.

– Jó Istenem, kérlek téged,
óvd meg teremtményed,
adj esőt a fellegekből,
hűvös menedéket.
Oltsd el ezt az erdőtüzet,
könyörülj meg rajtunk,
mi tiszteljük nagyságodat,
s csak élni akartunk.

– Jó istenem, tegyél csodát,
mutasd meg erődet,
áztasd el az égő fákat,
locsold meg a földet.
Adj esélyt az állatoknak,
bokroknak és fáknak,
te nélküled földönfutó
életekké válnak.

Kérésemre választ kaptam,
cseperegni kezdett,
néhány borús kedvű felhő
dús levet eresztett.
Aztán mint egy zuhatagban,
az eső úgy ömlött,
s éreztem az Univerzum
a jók mellett döntött.

Elfüstöltek mind a lángok,
égő szaguk áradt,
s hullt az áldás, a jó Isten
bele nem is fáradt.
A lelkemben hála ébredt,
tovább imádkoztam,
s remélem, a teremtőmnek
örömöt okoztam.

– Jó Istenem, úgy csodálom
együttérző tetted,
tisztellek, hogy ezt az erdőt
szívvel megmentetted,
visszaadtál hitet, reményt,
bizalmat a jóban,
hatalmas a te jóságod,
s teremtményed jól van.

– Bár az ember lenne képes,
ilyen csodát tenni,
bárcsak tudnánk mindannyian
jót-teremtők lenni!
Talán tanulunk te tőled
tiszta emberséget,
talán mindennapjainkban
követhetünk téged!

Aranyosi Ervin © 2022-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Fő a biztonság

Fotó: Borsné Katalin

Aranyosi Ervin: Fő a biztonság
(Gyermek változat)

Mező mellett, az ösvényen,
ácsorog egy őzike.
Kíváncsian figyel arra,
hogy most éppen nézik-e?
Van-e veszély, fenyegetés,
van-e, aki reá les?
Kell-e futni, menekülni,
a figyelem lényeges.
Csupa félelem a léte,
ezért nem sokat időz.
Elsődleges a biztonság,
ezt nem feledi az őz!

Aranyosi Ervin: Fő a biztonság
(Felnőttesebb változat)

Mező mellett, az ösvényen,
ácsorog egy őzike.
Kíváncsian figyel arra,
hogy a vadász nőzik-e?
Mert, ha a vadász figyelme,
nem a vadra irányul,
megmenekül őz és szarvas,
s akár milyen parány nyúl.
Hisz akkor nem állatra lő,
nem sül el a puskája,
ha nem vigyáz, gyereknek lesz
egyszer csak Apuskája!

Aranyosi Ervin © 2019-04-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A medve imája


Aranyosi Ervin: A medve imája

Imádkozom jó Istenem,
hogy az erdőt hagyd meg nekem!
Ha a tél végére érünk,
maradjon még menedékünk!
Maradjon még helyünk élni
és ne kelljen attól félni,
hogy kivágják mind a fákat!
Hová költözzön az állat,
ha eltűnik élőhelye?
Legalább te törődj vele!

Hadd ne legyek hajléktalan,
ott élünk, hol elég fa van.
Csak az ember telhetetlen,
jóllakatni lehetetlen.
Itt mi – látod? – mind megférünk,
törvényeid szerint élünk,
Ok nélkül senkit sem bántunk,
természetnek sosem ártunk.
Csak az ember pusztít mindent,
jó Istenem, ments meg minket!

Ide hordja a szemetet,
lövöldözni, azt is szeret.
Minket üldöz a golyója,
mert nincsen sütni valója!
Vagyis élelme az akad,
mégis gyilkolja a vadat!
Nem éhségből, kedvtelésből,
kiverhetnéd a fejéből.
Hagyja már az erdőt élni,
ne kelljen itt többé félni!

Aranyosi Ervin © 2019-01-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egymás tükrei


Aranyosi Ervin: Egymás tükrei

Mint detektív, úgy keresem hibáid,
és nem aggaszt, amikor meglelem.
Mert kiderül, hogy mind javamra válik,
mert új tudást tanít’sz így meg velem.

Tükröt tartasz, hogy lássam magam benned,
mint fodrozódó, tiszta vizű tó.
Hogy jobb lehessek, rosszabbá kell lenned,
hogy tudjam mindig, veled lenni jó!

Az ellentétek mindig vonzzák egymást,
s bár van közös, az el mégsem taszít.
Csak mutatják a hibáinkat, s meglásd,
felidézik vad lelkünk vágyait.

Így lépkedünk az úton egymás mellett,
és örülünk, hogy találkoznunk kellett!

Aranyosi Ervin © 2018-02-17,.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Farkas-ima


Aranyosi Ervin: Farkas-ima

Ó hold, Te látod odafentről,
hogy nem ártunk mi senkinek!
Bűnünk csak annyi, élni vágyunk,
ó mondd, lelkünk ki menti meg?
Nem állunk be a birkasorba,
s a pásztor üldöz mindezért,
s bár Ő rabolja le a nyájat,
a vád, mint bűnöst, minket ért.
Ó hold, Te látod odafentről,
ki nyájat vezet, mind csaló!
Hová menjen, ki nem hódol be,
s nem lesz rabszolga, mint a ló?

Aranyosi Ervin © 2017-11-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Önarckép

Önarckép
Aranyosi Ervin: Önarckép

Beültem a tükör elé, s festettem egy képet.
Kicsit ráncos lett az arcom, nem használok krémet!
A tükörben önmagamat kissé másnak láttam,
a jellemem kiütközött, így hát megformáztam!
Megpróbáltam megmutatni, mi is lakik bennem:
ott a természetes szépség, s enged naggyá lennem.
Más nem képes belém látni, őrzöm belső képem,
ügyesen eltitkolom hát, vad egyéniségem.
Ám, ha barátra találok, visszahúzom karmom,
Levetem az álarcomat, s hordom cicaarcom.

Aranyosi Ervin © 2016-03-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csornai Lukrécia

Aranyosi Ervin: Csornai Lukrécia

Lukrécia, Lukrécia,
nyitott karmokkal simogat.
Játék hevében elmerül,
karodra húzva csíkokat.
Szőnyeg, függöny, mind védtelen,
őrzik a karmai nyomát,
játékból „szitává” teszi
gazdája kedves otthonát.
A kertben csendben meglapul,
lesből figyel, mint jó vadász.
Szélvészként zúdul, mint vihar,
menedéket nem is találsz.
Aztán, ha kedve engedi,
elnyújtózkodik kéjesen.
Hagyja hogy végig simogasd,
azt hinnéd nem lesz vége sem.
Ám jön az újabb fordulat,
kiszámolni nem is lehet,
új kedve támad, megharap,
ha nem kapod el a kezed.
Néha túl vad, néha szelíd,
olykor bosszant, hol felvidít.
Néha egy szőrmók szörnyű szörny,
akit szeretni kell kicsit.

Aranyosi Ervin © 2011-08-04.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva