Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Légy a fény

Aranyosi Ervin: Légy a fény

Sötét, komor világban élünk,
reszket a lelkünk, jövőnktől félünk.
Nem tudjuk ránk mikor talál,
az agyon rettegett halál!

Pedig amott, a túlvilágban,
ott is élet, és nem halál van!
Isteni részünk van odaát,
s éli a szeretet-csodát!

Ha képes lennél hinni benne,
hogy nincs okod a félelemre,
ha rólad szólhatna az élet,
ugyanígy élnéd az egészet?

Vagy világod jobbá szeretnéd,
a napjaidat szebbé tennéd,
s valóban csak azt tennéd mással,
mi örömmel tölt meg, boldogsággal?

Mi lenne, ha mától figyelmed,
azt mutatná, mi van tebenned?
Ha másokkal kedvesebb lennél,
s lelked szavára jól figyelnél.

Ha meglátnád a jót, a szépet,
s ráéreznél, hogy ez az élet,
több is lehet, mint egy rossz álom,
hogy okkal vagy itt e világon!

Vigyünk hát fényt az életünkbe,
legyünk végre a Napunk tükre,
ragyogjuk be a többi embert,
azt is, aki még élni nem mert!

Ha egy lelket fel tudsz emelni,
ha tőled tud örömre lelni,
már akkor nem éltél hiába,
küld hát ki fényed a világba!

Pár jó szó kell, az jó ajándék,
jónak lenni egyszerű játék,
csupán a jó szándék vezessen,
hogy szíved őszintén szeressen!

Légy hát a fény, itt a sötétben,
s engedd, hogy mást a fényed érjen,
s ha majd a világ felragyog,
elmondhasd: – Én a fény vagyok!

Aranyosi Ervin © 2026-01-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Addig is…

Aranyosi Ervin: Addig is…

Én várlak majd a túlvilágon,
onnan figyelem léptedet.
Álmodban és a valóságban,
örökké fogom két kezed!

Tudom, hogy lelkednek hiányzom,
hát sajnáld bátran önmagad,
engedd értem potyogni könnyed,
éld szívből meg a gyászodat!

Bár nem láthatsz és nem érinthetsz,
azt tudnod kell, már jól vagyok,
és várok rád az égi síkon,
s körül vesznek az angyalok!

Ám éld csak nyugodtan a létet,
itt nincs idő, hát ne siess!
Szeretettel figyellek téged,
hogy nélkülem is jól lehess!

Maradt még dolgod lenn a Földön,
miket meg kell még, hogy tegyél,
s én óvlak, őrködöm feletted,
s akarom azt, boldog legyél!

És eljön egyszer az a perc is,
mikor újra együtt leszünk,
és újra, szeretni tanulni,
egymásért leszületünk!

Aranyosi Ervin © 2025-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Halál-félelem


Aranyosi Ervin: Halál-félelem

Vallásos vagy, mégis félsz a haláltól?
Félelmedet eloszlatni, mi gátol?
Ha túl leszel, megoldódik magától,
átléphetsz az öröklétbe, a mából!

A fájdalom játszadozik tevéled.
Minél jobban közeledik, úgy érzed,
egyre jobban megkeserít az élet,
szinte már csak gondod akad, temérdek!

Megsemmisül minden, ami te voltál,
megkopsz lassan, nincsen miért ragyognál?
Úgy gondolod, a föld mélye nagyon vár,
nem boldogít a világi vagyon már?

Elveszted a kapcsolatod a léttel,
éjszakánként megbékélsz a sötéttel.
Nem ízlik már sem a lét, sem az étel!
bántó a nap, s ez alól nincs kivétel!

Aztán eljön rég rettegett halálod,
nem siet az, még akkor sem, ha várod,
odaát vár milliónyi barátod,
kiktől boldog lesz a lelked, ha látod.

Csak hát, mikor leszületünk, felejtünk,
tudat fölé zsugorodik a lelkünk,
tanulással fel kellene emelnünk,
és az embert földi mennybe terelnünk!

A szélvédőnk hazugságtól homályos,
hitrendszerünk butaságtól dagályos!
A lét célja oly sokáig homályos,
a valóság, őrülettel határos!

Mert mi van, ha létezik a túlvilág,
ahova csak a lélek tud jutni át,
s mi van, ha pont azok fognak várni rád,
kik szerettek, de előtted léptek át?

Vajon mért félsz a haláltól annyira,
hisz feltámad mindaz, ki Isten fia!
Lelkednek lesz aztán is hol laknia,
csak a testnek kell földhöz ragadnia.

Aranyosi Ervin © 2024-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A mese nem hal meg! (Csukás István emlékére)

Aranyosi Ervin: A mese nem hal meg!
(Csukás István emlékére)

A mese nem hal meg, nem hagyjuk meghalni,
nem lehet a várát rútul elfoglalni,
elvenni a hitét felnőttnek, gyereknek,
kell ez a fogódzó még az embereknek!

Hiszem, a mesélő sem tér nyugovóra,
mert, amikor eljön egy bizonyos óra,
felütik a könyvet, s olvassák meséjét,
kíváncsian várják elejét, s a végét.

A mese nem hal meg, minden szava élő,
még ha túlvilágról mesél a mesélő,
akkor is hallgatjuk a szavain csüngve,
hiszen minden szava gyógyír a szívünkre.

Aki a mesébe szívét beleírja,
azt az olvasója folyton visszasírja,
s mikor a meséjét éppen elolvassák,
ő fentről mosolyog! Ez ám a ravaszság!

Örök életet írt, nem is lehet máshogy,
hiszen meséjével csodákat varázsolt.
Így sem ő nem hal meg, sem a szép meséi,
csak most másvilágban, másoknak meséli!

Aranyosi Ervin © 2020-02-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Öcsi emlékére

Aranyosi Ervin: Öcsi emlékére

És jött a baj,
– s a mentő sajnos késett.
Egy pillanat,
s egy élet semmivé lett.
Kinek a férje,
s van kinek az apja!
Eltávozott,
és nincs ki visszaadja!
Apró porszem,
ennyi csak egy ember.
Aki érzi,
az rágondolni sem mer.
Milyen rövid
az ember „tudománya”!
S mit itt hagyott,
lám, a többiek magánya.
Ne sírjatok,
mert van a túlvilágon
találkozás,
– a félbemaradt álom,
nem marad így,
ettől már félni nem kell!
Mert újra jön,
mert újra él az ember!

Aranyosi Ervin © 2011-04-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva