Aranyosi Ervin: Öcsi emlékére

Aranyosi Ervin: Öcsi emlékére

És jött a baj,
– s a mentő sajnos késett.
Egy pillanat,
s egy élet semmivé lett.
Kinek a férje,
s van kinek az apja!
Eltávozott,
és nincs ki visszaadja!
Apró porszem,
ennyi csak egy ember.
Aki érzi,
az rágondolni sem mer.
Milyen rövid
az ember „tudománya”!
S mit itt hagyott,
lám, a többiek magánya.
Ne sírjatok,
mert van a túlvilágon
találkozás,
– a félbemaradt álom,
nem marad így,
ettől már félni nem kell!
Mert újra jön,
mert újra él az ember!

Aranyosi Ervin © 2011-04-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva