Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Édes hazám


Aranyosi Ervin: Édes hazám

Mondd csak, elvesztheti hazáját a szív,
Azért, mert egy álom messzi-földre hív?
Úgy mardos a honvágy, mennél már haza,
ez erős kötődés, sosem lesz laza.

Haza hív száz emlék, a magyar, tiszta szó,
hívnak gyermek évek, hisz otthon lenni jó!
Régi jó barátok, a szívbe égett táj,
amikor rágondolsz, a szíved újra fáj!

Refrén:
Édes hazám, a Kárpátok között,
fiad messze tőled, oly messze költözött.
Édes hazám, hiszem vissza térek én,
hívó szavad eljut, szállón jön felém..

Élhetek jólétben, talán, szebb életet,
láthatok világot, gyűjthetek kincseket,
de bár merre élek csak idegen vagyok,
hiába vesznek körbe, itt is magyarok.

Távoli világban a helyem nem lelem,
valami hiányzik, sosem lesz itt velem,
itt sohasem érzem, hogy már itthon vagyok,
a nap ott fent az égen, az is másképp ragyog!

Refrén:
Édes hazám, a Kárpátok között,
fiad messze tőled, oly messze költözött.
Édes hazám, hiszem vissza térek én,
hívó szavad eljut, szállón jön felém..

Álmomban visszavágyom, mert hív a magyar szó,
álmaimban érzem, hogy otthon lenni jó,
visszahúz a honvágy, a szép hon szeretet,
mert magyar igazából, csak otthon lehetek.

Aranyosi Ervin © 2017-11-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Indiántánc


Aranyosi Ervin: Indiántánc

Táncolunk, varázslunk,
elrévülünk mélyen.
Tábortűz fényénél,
csillagporos éjen.
Megéljük valónkat,
végre eggyé válunk.
Kitárul előttünk,
valódi világunk.

Táncolunk, révülünk,
új világba lépünk,
s látjuk, rossz úton jár
manapság a népünk!
Büszkesége elfolyt,
álmait sem látni,
behódolt, képes volt
szolganéppé válni.

Táncolva temetünk,
hagyományt és múltat,
tábortűzre vetve,
ősöktől tanultat.
Nyelvünket rongáljuk
idegen szavakkal,
sosem nézünk szembe
igazán a Nappal?

Újra fel kell szítsuk
a szunnyadó tüzet,
újra látnunk kell, mit
sok hős ősünk üzent:
Legyünk az urai
szép, magyar hazánknak,
idegen kéz ellen
honfi lelkünk lázad!

Újra egybeöntve
járjuk hát a táncot,
lerázva magunkról
minden béklyót, láncot!
Szabadság és haza,
legyen egy a sorsunk,
teremtő szavakkal
erre hangolódjunk!

Csak a látó érti,
csak az érző látja,
az életfolyónknak
hol épül a gátja!
Az éltető vizünk
pénz-tengerbe vezet,
egy közös utunk van,
s az a szívszeretet!

Aranyosi Ervin © 2022-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Gáz van!


Aranyosi Ervin: Gáz van!

Gáz van, gáz van az országban,
s drágább lesz a villanyáram.
Ne fűts, ne hűts, légy sötétben,
fogyókúrázz szomjan, s éhen!
Nincs ok rá, hogy minden drágább,
csak úgy felviszik az árát,
háborúra hivatkozva,
nálunk pánikot okozva!

Van gázunk, csak más nyeri ki,
a biztosítékot ez veri ki.
A vizünket mind eladják,
élősködő, rossz mihasznák.
A nyakunkon másik nép ül,
míg egy új erőmű épül,
mit a magyar ember fizet,
s nem kap áramot, meg vizet.

Érdemes hát megszakadni,
munkaerőd olcsón adni,
dolgozni megszakadásig,
vagy egy új feltámadásig.
Rabszolga nép, mondd ki ural?
Ki etet meg rossz áruval,
míg a magyar termékeket,
viszik olcsón. Mi lesz veled?

Gáz van, mert hát a gáz drága,
mindennek felmegy az ára,
s mert már nincs fény a fejekben,
csak a nagyok élnek szebben.
Most már látod, hogy becsaptak,
szavazatod odaadtad,
mégsem az van mit szeretnél,
minden hízelgést bevettél.

Vagy a másikra szavaztál?
Ürüléknek pofont adtál?
Hisz mindegyik ugyanannak
része, egy bérenc csapatnak!
Csak egy cég már magyarország,
birtokodat széjjelszórták,
s nem is látod, nincs holnapod,
kihűl az éltető Napod.

Nem jön el a te országod,
tolvaj néptől jött vallásod.
Pórázon tart, meg nem etet,
elhazudta Istenedet.
Nem lesz mindennapi kenyér,
csak te fizetsz meg mindenért.
Nem lesz víz se, gáz, se áram,
mert megszűnt a magyar állam!

Búzatenger ég a rónán,
füstje újabb verssort ró rám,
elégetik az élelmet,
aztán majd árat emelnek.
Betegséggel riogatnak,
hazugságot írogatnak,
égen chem-trail gépek szállnak,
sírját ássák a világnak…

Tűzijáték kell a népnek?
Ettől boldogabban élnek?
Mily sekélyes, blődli dolgok,
amitől a selejt boldog.
Épülnek a stadionok,
a nézők is mind boldogok.
A bűnözők jobban élnek,
mert ilyenek a törvények.

Szemfényvesztő, sátánfattya,
a magyart mért uralhatja?
Hiszen első István óta,
keserít minket a nóta…
Elhazudták történelmünk,
ősi tudás sincs már bennünk,
elorozták tudományunk,
más kezén van az országunk!

E honban a magyar lézeng,
nincs nyoma ősi hírének,
leigáztak a századok,
kentek ránk sok gyalázatot.
Tatár, Török, Habsburg, Muszka,
igát tett csak a nyakunkba.
Unióba betereltek,
azok meg jól kizsebeltek.

Mi maradt hát a magyarnak,
ezen csak páran agyalnak.
Nincs már itt nép, nincsen nemzet,
csak cipeljük a keresztet.
A koronánk raboskodik,
parlamentben porosodik,
hol árulók veszik körül,
s ennek csak a sátán örül.

Gáz van! Gáz van? Itt a vége?
Ki hagyta a villanyt égve?
Ég a villany, mért nem láttok?
Teljesül a régi átok?
Lassan vége lesz a dalnak,
a magyarok mind kihalnak,
csak azért, mert PÉNZ az isten,
nincs ki rajtunk még segítsen!

Aranyosi Ervin © 2022-07-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Ébredni hívlak nemzetem! (az ’56-os forradalmunk emlékére)


Aranyosi Ervin: Ébredni hívlak nemzetem!
(az ’56-os forradalmunk emlékére)

Mindenünk van és semmink sincsen,
más osztozik az ősi kincsen,
s mi hagyjuk csendben, nélkülözve,
hogy idegen sarj lefölözze!
Magunkért semmit sem teszünk!

Hazánk már réges régen gyarmat,
elvették tőlünk a hatalmat,
ez ellen semmit sem teszünk?
Hazánkban rab szolgák leszünk?
Honunkban rabszolgák leszünk!

Jogot, s törvényeket betűznek,
saját birtokunkból elűznek,
mi lesz veletek magyarok?
Én élhető jövőt akarok!
Csüggedőknek reményt adok!

Ébresszétek az ősi népet,
felrázva alvó mindenséget,
hisz nem mehet ez így tovább,
vegyük vissza az őshazát,
s őseink jogát, igazát!

Idegen urak, idegen gyarmat,
bitorolja a magyar hatalmat,
eladja édes szülőföldünk,
sírhantnyi sem marad fölöttünk,
ami még ápol, s eltakar!

Elhagytuk ősi Istenünket,
idegen Isten ural és büntet,
amely kiirtani akar,
kinek útjában a magyar,
ha megalkudni nem akar!

Ébredjetek, itt tenni kéne!
Gyáva lenne Petőfi népe?
Vagy látó szeme megvakult?
Bilincsként feszül rá a múlt?
A nemzetnek bealkonyult?

Ébredj, ébredj, te drága nemzet,
dobd le válladról a keresztet,
másokért ne cipeld tovább,
s ne játssz el alvó ostobát,
ne tűrd a sátán ostorát!

Édes hazám éledni hívlak,
s ébredni drága nemzetem,
ne nézzenek többé naivnak,
jöjj, legyél újra nagy velem!
Érted világít szellemem!

Aranyosi Ervin © 2021.10.22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kicsik vagyunk, nagy a szívünk


Aranyosi Ervin: Kicsik vagyunk, nagy a szívünk

Kicsik vagyunk, nagy a szívünk,
és őszintén szeretünk.
Mindenhova együtt megyünk,
jóbarátok lehetünk.
Nem cserélünk senki mással,
senki nem állhat közénk,
számíthatunk a társunkra,
ez benne a csodaszép.
Közös játék erősíti
a mi barátságunkat,
amire egy idegen
tán fittyet hányva ráunhat,
de mi élvezzük a létet,
jóból ki nem maradunk,
egy irányba fut az utunk,
s mindig egyet akarunk!

Aranyosi Ervin © 2020-10-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Talpra kutya!


Aranyosi Ervin: Talpra kutya!

A magyarok Istenére
esküszöm,
esküszöm!
Betörő nem léphet át
a küszöbön,
küszöbön!
Kint marad a rossz szándékú
idegen,
idegen!
Csupa kedves lény lehet
csak idebenn,
idebenn!
Aranyosi Ervin © 2014-01-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Saját ágy


Aranyosi Ervin: Saját ágy

Nem vagyok egy önző állat,
– de ez az én kanapém!
Ez az, amin elnyújtózva,
a napomat lopom én!
Amióta ezen fekszem,
más bejönni ide nem mer.
Így nem is kell osztozkodnom,
semmiféle idegennel!

Aranyosi Ervin © 2013-12-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Süni a papucsban

Aranyosi Ervin: Süni a papucsban

Aranyosi Ervin: Süni a papucsban

Jártamban, keltemben
új odúra leltem.
Bár nem a kertemben,
– de örül a lelkem!
Sötét van idebent,
a szemem világít.
Nem láttam idegent,
de valaki járt itt!

Aranyosi Ervin © 2013-11-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lám, a láma


Aranyosi Ervin: Lám, a láma

Hogy került alám a láma?
Ott feküdt a teraszon.
Levegőzni támadt kedvem,
s kimásztam az ablakon.
Ablak alatt elterülve,
lám, a láma ott pihent,
csak egy ugrás volt a háta,
s nem bántja az idegent.

Aranyosi Ervin © 2012-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Te milyennek látsz másokat?

Aranyosi Ervin: Te milyennek látsz másokat?

A város mellett, az út szélén
egy öreg bölcs üldögélt,
Itt született e városban,
azóta itt éldegélt.
Városába igyekezvén,
arra járt egy idegen,
a bölcset megszólította,
s érdeklődött ridegen.
Milyen népek laknak erre,
milyenek itt az emberek?
Az öreg csak felnézett rá,
s lassan visszakérdezett.
Mondd, te vajon honnan jöttél,
hol élted az életed?
Ahol laktál, hogy érezted
milyenek az emberek?
– Csupa csaló, önző, lusta,
Igaztalan és hazug.
Ezért hagytam magam mögött,
s ide hozott ez az út.
Hát azt bizony nem jól tetted,
elhagytad az otthonod.
Otthagytad a szülőfölded,
de itt is csak azt kapod.
Az emberek oly galádok
erre felé, mint felétek,
rossz célpontot választottál,
rosszból van itt temérdek.
Csupa csalót fogsz találni,
önzőt, lustát, hazugot!
– Azt sem tudod, hogy mit mondok?
Igazat, vagy hazudok.
És a vándor mordult egyet,
sarkon fordult, s távozott:
– Úgy látszik mindegyik város,
s minden ember átkozott.

Alig telt el egy fél óra
s jött egy másik utazó,
Illendően köszöntötte
úgy, ahogyan az való.
Kíváncsi volt Ő is arra,
amit meg is kérdezett:
– Aztán mondja, erre felé,
milyenek az emberek?
A bölcs kicsit gondolkodott…
– Hát milyenek nálatok?
Ha te előbb elmeséled,
megjönnek a válaszok.
Lám, a vándor büszkén mondta,
– Hol máig éltem életem,
csupa igaz emberrel volt,
eddig dolgom énnekem.
Mindenkinek segítenek,
mindenkihez kedvesek,
nagyszerű mind, egytől egyig
igazak és rendesek.
Vajon itt a városodban,
milyen az ember és a nép,
kérdezte az, a bölcs öregtől,
– elmeséled, ha várok még?
– Szerencséd van, városunkban
csupa kedves ember él.
Szólt az öreg – s a helyiekről
minden szépet elmesélt.
Ugyanazt fogod találni
nálunk, amit nálatok.
Békésen élnek a népek,
mesébe illő állapot.
Vándort mindez megnyugtatta,
s fütyörészve ment tovább.
Csodásnak látta a világot,
nem úgy, mint az ostobák…

Egy helybéli ifjú ember,
– a bölcset ismerte rég, –
meghallgatva a két beszédet,
szidta a bölcset ezért.
– Hát öreg, csalódtam benned,
ily kétszínű hogyan lehetsz?
Sosem hittem volna rólad,
hogy bárkit így félrevezetsz!
– Bizony tévedsz ifjú barátom!
válaszolta a jó öreg.
A világ szívünkben tükröződik,
mindenki másképp éli meg.
Kinek a szíve túl gyanakvó,
nem láthat jót, helyén valót,
nem fog találni kedves embert,
csakis galádot és csalót.
Ám, ki szívét szeretettel,
és jósággal tölti fel,
járhat bárhol a világon,
olyan emberekre lel.
Gondold meg kedves barátom,
téged kik vesznek körül?
Szívedben, ha jó a válasz,
örömöt kaphatsz örökül…

Aranyosi Ervin © 2011-04-13.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva