Aranyosi Ervin: Cipő nevében

Aranyosi Ervin: Cipő nevében

A hűtlen barátok cserben hagytak engem,
szellemem,tudásom hagyták temetetlen.
Nyomomba nem érő, lépett a helyemre,
hangja mint az átok, úgy száll a fejemre.
„Kutyák ugatása ne verje fel álmom”!
Lelkem forgolódik, nyugtom nem találom,
mert míg fejem felett hiénák dalolnak,
nem tudok örülni Napnak, csillagoknak.
Hagyatékom teljes, azt én szívből adtam,
hangom, tehetségem dalaimban hagytam.
Idegen torokból másképp szól az ének,
mert, ha nem így lenne, könnyen felednének.
Ki helyemre lépett, írjon új dalokat,
hódítson magának napot, csillagokat.
Úgy kerüljön közel vágyódó szívekhez,
mint ki szeretetről őszintén hitet tesz.
A saját dalodban mondd el, amit érzel,
akkor majd becsülnek, s talán többet érsz el.
Lásd, az én dalaim szájról szájra szállnak,
szeretet szavakból, könnycseppekből állnak.
Benne van a szívem, benne van a lelkem,
nyugalomra vágyom, engedj útra kelnem!

Aranyosi Ervin © 2013-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva