Aranyosi Ervin: Édes hazám

Aranyosi Ervin: Édes hazám

Mondd csak, elvesztheti hazáját a szív,
Azért, mert egy álom messzi-földre hív?
Úgy mardos a honvágy, mennél már haza,
ez erős kötődés, sosem lesz laza.

Haza hív száz emlék, a magyar, tiszta szó,
hívnak gyermek évek, hisz otthon lenni jó!
Régi jó barátok, a szívbe égett táj,
amikor rágondolsz, a szíved újra fáj!

Refrén:
Édes hazám, a Kárpátok között,
fiad messze tőled, oly messze költözött.
Édes hazám, hiszem vissza térek én,
hívó szavad eljut, szállón jön felém..

Élhetek jólétben, talán, szebb életet,
láthatok világot, gyűjthetek kincseket,
de bár merre élek csak idegen vagyok,
hiába vesznek körbe, itt is magyarok.

Távoli világban a helyem nem lelem,
valami hiányzik, sosem lesz itt velem,
itt sohasem érzem, hogy már itthon vagyok,
a nap ott fent az égen, az is másképp ragyog!

Refrén:
Édes hazám, a Kárpátok között,
fiad messze tőled, oly messze költözött.
Édes hazám, hiszem vissza térek én,
hívó szavad eljut, szállón jön felém..

Álmomban visszavágyom, mert hív a magyar szó,
álmaimban érzem, hogy otthon lenni jó,
visszahúz a honvágy, a szép hon szeretet,
mert magyar igazából, csak otthon lehetek.

Aranyosi Ervin © 2017-11-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!