Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Amíg még ragyog a Nap

Aranyosi Ervin: Amíg még ragyog a Nap

Még ragyog a Nap,
még nevet az ég,
még gyümölcseit lerakja eléd,
még nem ez a vég,
a fény is elég,
még érzed a világ szeretetét.

Még rólad is szól,
a szív válaszol,
még kicsúszhatsz karmai alól,
még lehet esély,
hogy boldogan élj,
az álmokra még talán válaszol.

Még ősz van csak,
de a világ belefárad,
már nem virul,
nyomasztón nyomja vállad,
de képes lehetsz meglátni a szépet,
ha elhiszed, hogy rólad szól az élet!

Még nevet az ég,
és ragyog a Nap,
még megélhetsz csodás álmokat,
Még van rá esély,
hogy szépet remélj,
csak már a szíved fáj sokat!

Még szólhat a dal,
még lehet zenéd,
még lehet az álom gyönyörű szép.
Még ne add hát fel,
mert még élni kell,
még érzed a világ szeretetét.

Eljött az ősz,
s a lelked belefáradt,
az élet súlya
nyomasztón nyomja vállad,
még képes lehetsz meglátni a szépet,
ha elhiszed, hogy rólad szól az élet!

Aranyosi Ervin © 2024-10-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: A körte dilemmája

A kép a Facebookról való

Aranyosi Ervin: A körte dilemmája

Egy napon, egy kedves körte,
belenézett a tükörbe…
Hát a látvány meggyötörte,
pici szívét összetörte.
Mert kihízta a nadrágját,
vehet újat, nagyot, drágát,
és kereshet másik pólót,
ami betakar egy hordót!

A pocakja nagyra nőtt,
nem formás, mint azelőtt!
Irigyli is tőle Buddha,
ily nagy hassal, mennybe jutna!
De a körte nem volt boldog,
hisz kinőtt ruhákat hordott!
Rá kell lépjen egy új útra,
segít tán a fogyókúra!

Azzal töltötte az estét,
meggyötörte szegény testét,
s néhány kilót leadott,
tornáztatva pocakot.
Napokon át nem evett,
kínjában már nevetett,
elfolyatta a levét,
s elfeledte a nevét.

Elvesztette az alakját,
mert pocakját nedvek lakják,
s hiába a pocak-torna,
nincs már meg a körte forma.
Abbahagyta a diétát,
nem csinál ő idiótát,
szerencsétlent önmagából,
ki tév-eszményképet ápol!

Kitalált hát ő egy trükköt,
összetörte azt a tükröt,
s várta hogy a körteforma,
hátha mégis egybeforrna!
jobb, ha feszül a nadrágja,
s a pólója végét járja,
csak ő legyen egészséges,
amennyire lehetséges,
gömbölyded és zamatos,
nem aszott, s nem kukacos!

Aranyosi Ervin © 2024.05.09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mese egy törpének


Aranyosi Ervin: Mese egy törpének

Meséltem egy törpének,
s mert tetszett a történet,
ámuldozva hallgatott,
abba nem maradhatott!
Folytattam hát a mesét,
elmondom az elejét:

Egyszer volt – mert lehetett –
a Nap vígan nevetett,
és vidám volt a világ,
csodát látott, aki lát!
Volt egy apró, törpe lény,
így kezdődött a regény,
bizony felkerekedett,
hogy bejárja az eget!

Szépen összecsomagolt,
lelkében sok csoda volt,
zsákjában meg élelem,
váltás ruha, kényelem,
éjszakára hálózsák,
éji lámpa, s más jóság,
ami egy vándornak kell,
törpénk mindenre figyel!

Felkapott egy kalapot,
árnyékolni a napot.
Vállán lóg egy köpönyeg,
mely a szelet töri meg.
Neki vágott könnyedén,
túljusson a földtekén,
hogy megmássza a hegyet,
hogy elérje az eget!

Ment felfelé a hegyen,
hogy majd magasan legyen,
bejárt erdőt, réteket,
s látott csodaszépeket!
Kísérték a madarak,
hallgatta a dalukat,
s néha ő is dalba fog,
énekelve dallamot.

Éjszakára megpihent,
előbb persze, enni ment,
aztán álomba merült,
s álmában már sikerült
elérni a kék eget,
ebből tudta, szép lehet!
Reggel aztán útra kélt,
vándor bottal mendegélt.

Keskeny ösvény vezette,
ebédjét is megette,
Ment csak kis lábaival,
míg egyszer egy sziklafal,
az útjába nem került,
mely az ösvény végén ült.
Innen mászva ment tovább,
megtalálni a csodát.

Mászott egyre felfelé,
s hitte célját meglelé!
Hisz a hegycsúcs égbe nyúlt,
s jó magasnak bizonyult!
Mászott, mászott egyre fel,
s hitte majd lépcsőre lel,
mely az égbe felvezet,
mit megnyit a képzelet.

Aztán hegytetőre ért,
és bizony az égig ért.
Rajta nagy fenyőfa nőtt,
s nem látott más feltűnőt.
Égbe nyúltak ágai,
rajta másztak lábai,
s kezével kapaszkodott,
mászott, s nem panaszkodott!

Az álmokért tenni kell!
Nem érte be ennyivel,
felhők szálltak mellette,
szél hozta és szél vitte.
Ág végére kimászott,
belátta a világot,
csodaszép volt odalent,
gyönyörködve megpihent.

Aztán arra járt a szél,
hozzá kedvesen beszél,
kérte, hozzon felleget,
szépen szállót, s eleget.
S lám, a szél szót fogadott,
hozott felhőfogatot.
Így felhőkre léphetett
s elérte a kék eget!

Minden szép volt, s csudajó,
pont egy törpének való,
mennyi látvány, mennyi szép,
megcsodálva nézett szét.
A Nap is ott volt közel,
fényözönnel ünnepel.
s törpénk hitte, miatta,
minden fényét kiadta!

Ám a Nap épp búcsúzott,
az ég aljára kúszott,
messziről integetett,
s elhagyta a kék eget.
Helyére feljött a Hold,
neki hideg fénye volt,
ezüst fényét Nap adata,
magát így ragyogtatta.

Sötét volt az éjszaka,
s az ég ezernyi csillaga,
felgyulladtak az égen,
világítva, szerényen!
Felhő, puha, vetett ágy,
ám törpénk már többre vágy,
elérni pár csillagot,
ezért nyújtózott nagyot.

Ám hozzájuk fel nem ér,
s bár ott a Göncölszekér,
nem jön le a vándorért,
nem tehet az álomért.
Hát a törpe ott maradt,
s meglátott egy madarat,
amely pont arra repült,
sas volt, s neki sikerült.

Kérlelte a törpe őt,
adjon helyet, röptetőt,
hátára, hadd másszon fel,
csillagokhoz lásson el!
S lám, a sas szót fogadott,
a hátán helyet adott,
aztán magasba repült,
hátán ott, a törpe ült.

Amint épp emelkedett,
elhagyva a felleget,
egyre kisebb lett a Föld,
a sok csillag egyre nőtt.
Aztán egyet elértek,
odaszálltak, s lenéztek,
egy fény-lépcső vezetett,
mit elérni lehetett.

Hát a törpénk búcsúzott,
sashátáról lecsúszott,
Aztán lépdelt lefelé,
a csillagfény elnyelé.
Lépcső alján hegytető,
csúszdázásra késztető,
ahol törpénk lesuhant,
rövidítve az utat.

Hegy aljában vár lakott,
mely nem viselt ablakot,
átlátszó volt a fala,
s fénylőbb volt mint valaha.
Vár aljában kapu állt,
minden vándort, nyitva várt,
ragyogva csalogatott,
kíváncsira így hatott.

Ment hát törpénk befele,
csoda történt épp vele,
várta őt a trónterem,
ahol néhány trón terem.
Jobbra-balra asztalok,
asztaloknál angyalok,
s a trónon angyalkirály,
királynő, és királylány.

Közben gyémánt hárfa szólt,
rá fuvola válaszolt,
orgona és harsona,
angyaldalok szép hona.
Zenére sok angyal vár,
dallamára táncot jár,
csoda égi mulatság,
ahogy percük múlatják.

Törpénk csak ámuldozott,
minden széppé változott,
körülvették angyalok,
mind ételt kínálgatott.
– Egyél, igyál, légy vidám,
jókedvvel tudj nézni rám! –
Dúdolták az angyalok,
kis törpénkre ez hatott!

Leült, evett és ivott,
táncolókra sandított,
minden tetszett őneki,
bárcsak szárnya nőne ki!
Angyal lenne, s maradna,
más álmokat feladna,
s élvezné az életet,
hisz itt élni szép lehet.

Ahogy telt-múlt az idő,
álmossága egyre nő,
elringatta a zene,
lecsukódott a szeme.
Majd csodásat álmodott,
melyből öröm származott,
mert álmában otthon járt,
s mindent csodásnak talált.

Majd felébredt, s láss csodát,
megváltozott a világ,
Eltűnt az angyalok hona,
talán nem is ment el oda?
Na nem, ez így nem lehetett,
újra felkerekedett!
Elindult, hogy visszatér,
oda, hol csillag zenél.

Egyszer volt – s mert lehetett –
a Nap vígan nevetett,
és vidám volt a világ,
csodát láthat, aki lát!
Volt egy apró, törpe lény,
újra indult a regény,
bizony felkerekedett,
hogy bejárja az eget!

Indult árkon, bokron át,
újra élni a csodát!
Nappal mászott, majd repült,
míg a csillagra került!
Így telt nappal, s éjszaka,
s így került ismét haza!
Erről szólt az élete,
útját sosem mérte le…

Aranyosi Ervin © 2024-01-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dal a bohócnak


Aranyosi Ervin: Dal a bohócnak

A bohócnak is fáj a szíve olykor,
és nem látszik rajta a fájdalom!
Nem látszik, a megrajzolt mosolytól,
nem tudják, hogy szíve fáj nagyon!

Eltitkolja, sohasem mutatja,
a mások lelke fontos őneki,
a vidámságot más szíveknek adja,
mert ez telik érzőn tőle ki!

Refrén:
Hadd gyógyítsam meg a szíved,
hadd ragyogjon őszintén,
legyen holnap miben hinned,
bánatodat elvinném,
s ha boldog lennél, elhinném!

Vidám bohóc kéne a világnak,
ki jókedvűen, őszintén nevet,
kit tiszta szívvel mosolyogni látnak,
akitől boldogok a fáradt emberek!

Refrén:
Hadd gyógyítsam meg a szíved,
hadd ragyogjon őszintén,
legyen holnap miben hinned,
bánatodat elvinném,
s ha boldog lennél, elhinném!

Aranyosi Ervin © 2023-12-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ünnepeljük az életet


Aranyosi Ervin: Ünnepeljük az életet

Nevess velem, derülj velem,
hadd legyen ez az ünnepem!
Dorombolunk, van rá okunk,
s ha kell valami, nyávogunk!
Legyél macska, úgy, ahogy én,
egy szebb világ másik felén!
Ünnepeljük az életet,
hadd nevethessek én veled!

Aranyosi Ervin © 2023-11-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vidám vagyok


Aranyosi Ervin: Vidám vagyok

Nevetnem kell
és meglehet,
temetnem kell rossz kedvemet!
Hagyom menni,
nem siratom,
könnyeimmel nem itatom.

Vicces vagyok,
nem szemtelen,
s az élet játszik csak velem.
Én is játszom
az életem,
s nem vagyok többé védtelen!

Ezért hát nem
szomorkodom,
nem ráncolom a homlokom.
Ha ránc, legyen
az is vidám,
ráncosodj vélem kiskomám!

Nézd csak, a Nap
is ránk nevet,
s már ettől jobb kedvünk lehet!
Hát tűnjön el
bánat, s a gond,
búsuljon az, aki bolond!

Nevetnem kell,
s nevettetek,
búra keresztet vettetek,
felvidítom
a kedvedet,
ragyogtatom arcod, szemed!

Vidám vagyok,
bolondozom,
tréfáimat széthordozom.
Jókedvre én
derítelek,
legyen mától kedved remek!

Aranyosi Ervin © 2023-09-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Küldöm feléd az én zeném!


Aranyosi Ervin: Küldöm feléd az én zeném!

Elküldöm én az én zeném,
elárulom, mit érzek én!
Szívem szeret, csak is veled,
lesz szép a lét, mit képzelek!

Szálljon feléd, hát szép dalom,
remélem, lesz rá alkalom,
hogy elmondjam, szívem szeret,
s ha látlak, rám a Nap nevet!

Elküldöm hát az én zeném,
biztass kicsit, hogy van remény!
Biztass kicsit, nem nagy dolog,
hadd legyünk együtt boldogok!

Hallgasd meg hozzád írt dalom,
szívem szavát kimondhatom,
hogy téged örökké szeret,
s boldog csakis veled lehet!

Aranyosi Ervin © 2023-09-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megnevettetsz kutyus!


Aranyosi Ervin: Megnevettetsz kutyus!

Csiklandoz a nedves nózid,
nevetnem kell, jaj, nagyon.
Olyan vicces ez az érzés,
– megnevettet – hát hagyom.
Szeretettől kicsi szívünk
máris vidám táncba kezd.
Amíg jó ez mindkettőnknek,
addig mindig játsszuk ezt!

Aranyosi Ervin © 2023-01-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Fényképezlek


Aranyosi Ervin: Fényképezlek

Kérlek, vágj már vidám arcot,
vedd le azt a bús álarcot!
Hiszen látod, fényképezlek.
Búsan milyen képek lesznek?
Mosolyodj el, nézz vidáman,
lásd a szépet a világban!
Én meg megörökítelek!
Ebben majd örömöt lelek!
Később meg, ha előveszed,
vidámságod felöltheted.
Mosolyodj el, legyél vidám,
próbálj már meg nevetni rám!

Aranyosi Ervin © 2022-11-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Ott leszek álmodban


Aranyosi Ervin: Ott leszek álmodban

Jó éjszakát, szép álmokat!
Álom manót küldöm feléd.
A napnak immár vége van,
aludd csak át másik felét!
Álmodd, hogy szépül a világ,
az emberek mind kedvesek.
Álmodban elkísérlek én,
amerre jársz, én ott leszek!

És ott leszek, ha felébredsz,
s szebbé teszem a reggeled,
s boldoggá teszem szívedet,
amikor kinyitod szemed!
Vidáman száll majd el a nap,
jókedvről én gondoskodom,
ahol te élsz, én ott leszek,
az otthonod, az otthonom!

A tanítód is én leszek,
a legfontosabbat kapod,
a tiszta, szép szeretetet,
s nem bánom, ha tovább adod!
Hisz az csodás, nem fogyhat el!
Ha adod, azzal nagyra nő,
a világban a szeretet,
a legszebb, legnagyobb erő!

Nem kell elvenni senkitől,
akiben van, az szívvel ad,
olyan kincs ez, amit ha adsz,
tebenned annál több marad!
Próbáld csak ki, mert működik,
s ha kapod, hála jár ma át,
bár tudnák milyen nagyszerű,
bár így működne a világ!

Én álmodban is ott leszek,
szerető szívem elkísér,
éreztetem ott is veled,
hogy a szeretet mennyit ér.
Álmodjuk: szebb lesz a világ,
s felébrednek az emberek,
s szeretni tanul, aki lát,
s bennünk a Jóisten nevet!

Aranyosi Ervin © 2022-09-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!