Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Felnőtt mondóka


Aranyosi Ervin: Felnőtt mondóka

Ecc-pecc,
ki lehetsz?
Ha ezt mondom, kinevetsz?
Bele látsz-e a lelkembe, egyedül?
Ha bennem a szeretet-szél hegedül!
Ha bennem a szeretet,
csak röpke szél,
és zenél,
ám, ha hagyom, s erősítem,
bennem él!
Bennem él!

Ecc-pecc ki mehetsz,
ki lehetsz?
Ha bánatom nem érzed át,
kinevetsz?
Elkülönülsz, kétségbe vonsz,
minek ez?
Ha a szíved,
örökké semmibe vesz!
Nem érint meg sem a karom,
se zeném,
sem az, amit neked súgok!
Érzem én!
Értem én!

Ecc-pecc,
kitehetsz!
A főnök, ha azt akarod,
te lehetsz,
aki mérget, gúnyt, fájdalmat
beletesz,
csak nem értem,
miért is jó neked ez?
Lehetne egy életen át játszanunk,
mondókákat töltene meg a szavunk,
s kedveskednénk egymásért egy keveset,
felemelne, éltetne a szeretet.
A szeretet!

Aranyosi Ervin © 2024-01-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mese egy törpének


Aranyosi Ervin: Mese egy törpének

Meséltem egy törpének,
s mert tetszett a történet,
ámuldozva hallgatott,
abba nem maradhatott!
Folytattam hát a mesét,
elmondom az elejét:

Egyszer volt – mert lehetett –
a Nap vígan nevetett,
és vidám volt a világ,
csodát látott, aki lát!
Volt egy apró, törpe lény,
így kezdődött a regény,
bizony felkerekedett,
hogy bejárja az eget!

Szépen összecsomagolt,
lelkében sok csoda volt,
zsákjában meg élelem,
váltás ruha, kényelem,
éjszakára hálózsák,
éji lámpa, s más jóság,
ami egy vándornak kell,
törpénk mindenre figyel!

Felkapott egy kalapot,
árnyékolni a napot.
Vállán lóg egy köpönyeg,
mely a szelet töri meg.
Neki vágott könnyedén,
túljusson a földtekén,
hogy megmássza a hegyet,
hogy elérje az eget!

Ment felfelé a hegyen,
hogy majd magasan legyen,
bejárt erdőt, réteket,
s látott csodaszépeket!
Kísérték a madarak,
hallgatta a dalukat,
s néha ő is dalba fog,
énekelve dallamot.

Éjszakára megpihent,
előbb persze, enni ment,
aztán álomba merült,
s álmában már sikerült
elérni a kék eget,
ebből tudta, szép lehet!
Reggel aztán útra kélt,
vándor bottal mendegélt.

Keskeny ösvény vezette,
ebédjét is megette,
Ment csak kis lábaival,
míg egyszer egy sziklafal,
az útjába nem került,
mely az ösvény végén ült.
Innen mászva ment tovább,
megtalálni a csodát.

Mászott egyre felfelé,
s hitte célját meglelé!
Hisz a hegycsúcs égbe nyúlt,
s jó magasnak bizonyult!
Mászott, mászott egyre fel,
s hitte majd lépcsőre lel,
mely az égbe felvezet,
mit megnyit a képzelet.

Aztán hegytetőre ért,
és bizony az égig ért.
Rajta nagy fenyőfa nőtt,
s nem látott más feltűnőt.
Égbe nyúltak ágai,
rajta másztak lábai,
s kezével kapaszkodott,
mászott, s nem panaszkodott!

Az álmokért tenni kell!
Nem érte be ennyivel,
felhők szálltak mellette,
szél hozta és szél vitte.
Ág végére kimászott,
belátta a világot,
csodaszép volt odalent,
gyönyörködve megpihent.

Aztán arra járt a szél,
hozzá kedvesen beszél,
kérte, hozzon felleget,
szépen szállót, s eleget.
S lám, a szél szót fogadott,
hozott felhőfogatot.
Így felhőkre léphetett
s elérte a kék eget!

Minden szép volt, s csudajó,
pont egy törpének való,
mennyi látvány, mennyi szép,
megcsodálva nézett szét.
A Nap is ott volt közel,
fényözönnel ünnepel.
s törpénk hitte, miatta,
minden fényét kiadta!

Ám a Nap épp búcsúzott,
az ég aljára kúszott,
messziről integetett,
s elhagyta a kék eget.
Helyére feljött a Hold,
neki hideg fénye volt,
ezüst fényét Nap adata,
magát így ragyogtatta.

Sötét volt az éjszaka,
s az ég ezernyi csillaga,
felgyulladtak az égen,
világítva, szerényen!
Felhő, puha, vetett ágy,
ám törpénk már többre vágy,
elérni pár csillagot,
ezért nyújtózott nagyot.

Ám hozzájuk fel nem ér,
s bár ott a Göncölszekér,
nem jön le a vándorért,
nem tehet az álomért.
Hát a törpe ott maradt,
s meglátott egy madarat,
amely pont arra repült,
sas volt, s neki sikerült.

Kérlelte a törpe őt,
adjon helyet, röptetőt,
hátára, hadd másszon fel,
csillagokhoz lásson el!
S lám, a sas szót fogadott,
a hátán helyet adott,
aztán magasba repült,
hátán ott, a törpe ült.

Amint épp emelkedett,
elhagyva a felleget,
egyre kisebb lett a Föld,
a sok csillag egyre nőtt.
Aztán egyet elértek,
odaszálltak, s lenéztek,
egy fény-lépcső vezetett,
mit elérni lehetett.

Hát a törpénk búcsúzott,
sashátáról lecsúszott,
Aztán lépdelt lefelé,
a csillagfény elnyelé.
Lépcső alján hegytető,
csúszdázásra késztető,
ahol törpénk lesuhant,
rövidítve az utat.

Hegy aljában vár lakott,
mely nem viselt ablakot,
átlátszó volt a fala,
s fénylőbb volt mint valaha.
Vár aljában kapu állt,
minden vándort, nyitva várt,
ragyogva csalogatott,
kíváncsira így hatott.

Ment hát törpénk befele,
csoda történt épp vele,
várta őt a trónterem,
ahol néhány trón terem.
Jobbra-balra asztalok,
asztaloknál angyalok,
s a trónon angyalkirály,
királynő, és királylány.

Közben gyémánt hárfa szólt,
rá fuvola válaszolt,
orgona és harsona,
angyaldalok szép hona.
Zenére sok angyal vár,
dallamára táncot jár,
csoda égi mulatság,
ahogy percük múlatják.

Törpénk csak ámuldozott,
minden széppé változott,
körülvették angyalok,
mind ételt kínálgatott.
– Egyél, igyál, légy vidám,
jókedvvel tudj nézni rám! –
Dúdolták az angyalok,
kis törpénkre ez hatott!

Leült, evett és ivott,
táncolókra sandított,
minden tetszett őneki,
bárcsak szárnya nőne ki!
Angyal lenne, s maradna,
más álmokat feladna,
s élvezné az életet,
hisz itt élni szép lehet.

Ahogy telt-múlt az idő,
álmossága egyre nő,
elringatta a zene,
lecsukódott a szeme.
Majd csodásat álmodott,
melyből öröm származott,
mert álmában otthon járt,
s mindent csodásnak talált.

Majd felébredt, s láss csodát,
megváltozott a világ,
Eltűnt az angyalok hona,
talán nem is ment el oda?
Na nem, ez így nem lehetett,
újra felkerekedett!
Elindult, hogy visszatér,
oda, hol csillag zenél.

Egyszer volt – s mert lehetett –
a Nap vígan nevetett,
és vidám volt a világ,
csodát láthat, aki lát!
Volt egy apró, törpe lény,
újra indult a regény,
bizony felkerekedett,
hogy bejárja az eget!

Indult árkon, bokron át,
újra élni a csodát!
Nappal mászott, majd repült,
míg a csillagra került!
Így telt nappal, s éjszaka,
s így került ismét haza!
Erről szólt az élete,
útját sosem mérte le…

Aranyosi Ervin © 2024-01-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csodákat ad a szeretet


Aranyosi Ervin: Csodákat ad a szeretet

Jó éjszakát, szép álmokat,
a kezem lágyan simogat,
s elérem bundád, kis szíved,
szeretetem érinti meg!
Dorombolásod hallgatom,
tetszik e dal, nekem nagyon!
közben a lelkünk összeér,
és egy közös, szép dalt zenél!
Szép álmokat, jó éjszakát,
találkozunk az álmon át!
Majd ott is ott leszek veled,
csodákat ad a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2023-12-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Talán másképpen kellene megélnem?


Aranyosi Ervin: Talán másképpen kellene megélnem?

Talán másképpen kellene megélnem,
s nem folyton szebb napot remélnem,
s azt adni másnak, mint egy kincset.
Csörgetni fájón a bilincset,
búskomorságba űzni annyi lelket,
s fájó nyomorról írni verset.

Talán másképpen kellene megélnem,
mert jót mutatni másoknak nem érdem,
szenvedni, félni, együtt haldokolni,
bizony, ma ez a kívánatos holmi,
kiszúrni látó szemeket,
kiket a fény még vezetett.

Talán másképpen kellene megélnem,
s bolond világom újra elmesélnem,
hogy te is értsd, hogy együtt fájok veled,
s halott világ a szabad képzelet!
Halott világ, melyben nem lelem dolgom,
és semmi másért, csak ezért morgolódom.

Talán másképpen kellene megélnem,
saját magamnak kellene zenélnem,
s magamról írva vérző sorokat,
hogy tudd, az én szívem is fáj sokat,
s ha téged is a mélybe lenyomnálak,
költője lennék a megvezetett mának.

Hiszem, hogy pont úgy kell a mát megélnem,
nem hagyva lábam, hogy utamról letérjen,
mert dolgom van, hiszen okkal születtem,
s akad, ki a jó magját meglátja bennem,
melyben a holnap még talán egy álom,
de én ma is, csak a reményt szolgálom!

Aranyosi Ervin © 2022-05-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Míg szól a dal

Aranyosi Ervin: Míg szól a dal

Míg szól a dal,
a lelkünk él,
szívünk dobog,
bennünk zenél,
míg álmodunk,
mind jól vagyunk,
magunk mögött
nyomot hagyunk!

Míg dalunk száll,
lelkünk szabad,
nagy kőfalak
leomlanak.
és nincs határ
nem állunk meg,
velünk zúgnak
a tengerek.

Szabadíts meg,
jöjj tiszta fény,
légy villámjel
Földünk egén,
ébredjenek,
az emberek
dobbanjanak
érző szívek!

Mond ki a szót,
álmodj nagyot,
érezd a fényt,
érted ragyog!
A sötétség
most tűnik el,
előttünk jár
az égi jel.

Nézz végre rám,
halld meg szavam,
a holnapnak
értelme van.
Máshogyan már
nem is lehet,
csak emeld fel
tekinteted!

Légy büszke már,
legyél szabad,
szabad madár,
hallasd szavad!
Míg szól a dal,
szívünk dobog,
addig vagyunk
mind boldogok!

Míg szól a dal,
míg szól a dal,
elcsendesül
minden vihar.
Míg szól a dal,
míg álmodunk,
míg ébredünk,
egyek vagyunk,
míg szól a dal…

Aranyosi Ervin © 2020-05-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Faxom jött


Aranyosi Ervin: Faxom jött

Valami történt, mi lehet?
Ni csak, egy faxom érkezett,
feladó nem írt rá nevet,
nincs rajta betű, ékezet!

Nincsen ráírva semmi sem
–  csak feketén-fehéren –
bármily messzi földről jött,
könnyedén elérem.

Messziről jött ez a levél,
és csíkos a bundája,
a feladója sem írt
semmilyen közlést rája!

Megsimítom, hát zenél is,
– mintha dorombolna,
mintha egy cicába zárt,
apró doromb volna.

Így hát már gondom kell legyen,
erre a levélre!
Csak azt tudnám, hogy mit egyen,
a faxom ebédre?

Aranyosi Ervin © 2017-12-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tangó (Komondi Magdi festményéhez)

– Komondi Magdi festménye. – Technika: frezettó; – Méret: 70 x 90 cm – Érdeklődni lehet: magdikomondi@gmail.com vagy +3670/321-7574


Aranyosi Ervin: Tangó
(Komondi Magdi festményéhez)

A zene táncba hív és érzed forr a véred,
a ritmus lüktető és magával ragad.
a két test összeér és mégis egyre érzed,
talán még soha nem voltál ennyire szabad.

A lépés hosszú, nyújtott, olyan mintha szállnál,
testetek összeforrva, egy ritmusban él.
Mintha már néha fenn, a felhők felett járnál,
miközben gitár dalol, s hegedű zenél.

Ruhád, mint véred színe, vörösesen lebben,
a párod elenged, de karja visszahív.
Aztán csak összeforrtok izzó szerelemben,
s tangótok ritmusára dobban már a szív!

Tangó az élet, csak szívből kell szeretni,
érezni kell a ritmust, és követni!

Aranyosi Ervin © 2017-07-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hat húr


Aranyosi Ervin: Hat húr

Hat húr ha együtt pendül,
a gitár szól, zenél.
Víg táncba hív az élet,
mikor szívedhez ér.
Megérint, elvarázsol,
álomba ringat el.
S mindent, mi szép a létben,
hozzád így juttat el…

Aranyosi Ervin © 2014-09-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hallod, amit hallok?

Aranyosi Ervin: Hallod, amit hallok?Aranyosi Ervin: Hallod, amit hallok?

– Jó reggelt, jó reggelt! – fütyül a rigó!
Pacsirta dalolja: – Vígan élni jó!
Madarak dalára ébred a világ,
Harmatcseppben fürdik minden kis virág.
Hallgasd csak a füttyöt, élvezd a zenét,
te is vedd magadra az élet örömét!
Arcodra mosolyt csal, s ha megfigyeled,
a természet játszik ily módon veled.

Reggeli ébresztő, csodás zeneszám,
madarak varázsa köszönt le reám,
hallgatom, s a kedvem általa vidul,
ahogy a természet éled, kivirul.
Próbáld elfütyülni, hogyan szól a dal?
Tudsz-e így zenélni az ő dalaival?
Füttyöd mire képes? Hamar kiderül,
s rigó válaszol rá, hogyha sikerül!

Aranyosi Ervin © 2014-06-24.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szíved adod, szívem adom


Aranyosi Ervin: Szíved adod, szívem adom

Csak egyszerűen jó nekünk,
csak szeretünk és szeretünk.
Nem hajt az érdek és a pénz,
csak szívem húrjain zenélsz!
Bundádba túrok, s nevetek,
de jó, hogy veled lehetek!
Vidámmá lesz minden napom,
szíved adod, szívem adom…

Aranyosi Ervin © 2014-02-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva