Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Engedjük szívünkbe a Nap sugarát!


Aranyosi Ervin: Engedjük szívünkbe a Nap sugarát!

Nagy a világ, csepp az ember,
vízcseppekből áll a tenger,
sokan vagyunk, mégis félünk,
bezárt falak között élünk.

Nem tudunk még jól szeretni,
társainkért tűzbe menni,
egy világot jobbá tenni,
elesettet felemelni.

Refrén:
Engedjük szívünkbe a Nap sugarát,
daloljuk el népünk ősi dalát,
szabad lélek előtt nincs soha gát,
találja meg lelkünk is végre magát!

Érjen el szívünkhöz a szép üzenet,
csodás ez az ország, itt élni lehet,
jó lenne a holnapot élni veled,
szívünket fürössze a szép szeretet!

Legyünk együtt, eggyé váljunk,
holnapunkra így találjunk,
ősök útját újra járjuk,
emlékezzünk szívvel rájuk!

Nem tudunk még jól szeretni,
társainkért tűzbe menni,
kupába nem csöppen vérünk,
nem él ősi szerződésünk.

Refrén:
Engedjük szívünkbe a Nap sugarát,
daloljuk el népünk ősi dalát,
szabad lélek előtt nincs soha gát,
találja meg lelkünk is végre magát!

Érjen el szívünkhöz a szép üzenet,
csodás ez az ország, itt élni lehet,
jó lenne a holnapot élni veled,
szívünket fürössze a szép szeretet!

Tegyünk csodát, hozzunk békét,
őseinknek szép emlékét,
őrizzük meg hagyományát,
lélekből vett nagy tudását.

Lássunk álmot, éljük is meg,
őrizzük az ősi kincset,
újra egy nemzetté váljunk,
mindig emelt fővel járjunk.

Refrén:
Engedjük szívünkbe a Nap sugarát,
hallassuk a nyelvünknek ősi szavát,
szabad lélek előtt nincs soha gát,
érezze büszkének a magyar magát!

Érjen el szívünkhöz a szép üzenet,
csodás ez az ország, itt élni lehet,
szívünket fürössze a szív-szeretet,
legyen a világod így teljes veled!

Aranyosi Ervin © 2024-02-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredő, hűvös reggelen

Ébredő_hűvös_reggelen
Aranyosi Ervin: Ébredő, hűvös reggelen

Horizont alján kél a Nap.
Aranyló, sárga sugarak
reám mutatnak azt hiszem,
hidat állítva a vízen.
Felhőpaplanban a világ.
Karjukat nyújtják nyurga fák
imádkozva az égre fel,
imájuk végre szépre lel.
Csend van, és benne az öröm,
hálás vagyok és köszönöm,
hogy átitat a nyugalom,
s társam lesz némán utamon.
Csepp emlék, amely megtanít,
hogy életünk nagy dolgait,
meglátni könnyű, – nem nehéz –
mert nem kell hozzá hűvös ész,
csak elmerengő képzelet,
álom mely földi szép lehet,
s körül vesz némán, hangtalan,
– a csendnek mennyi hangja van –
s elringat, táncba kezd velem,
ébredő, hűvös reggelen…

Aranyosi Ervin © 2016-06-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csepp lélek


Aranyosi Ervin: Csepp lélek

Meglátod-e bennem,
az élő, csepp csodát?
A szeretet csíráját,
a belőle növő fát?
Belül egy cseppnyi lélek,
– törékeny, gyenge még.
Csak gyengédségre vágyom,
melyből sosem elég!

Aranyosi Ervin © 2013-10-17
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hegyi patak


Aranyosi Ervin: Hegyi patak

Csilingelő, csobogó cseppek,
összefutnak, elerednek
aztán a lejtőn nekivágnak,
s nekifutnak a nagyvilágnak.

Surranó, csengő dal kíséri,
lehagyja aztán utoléri.
Vize alatt a patakágyon,
kövek alszanak egy rakáson.

Kanyarog jobbra, kanyarog balra,
fehér kupolát alkot a habja.
Utat is váj a kemény kőbe,
nyomokat hagyva mindörökre.

Aranyosi Ervin © 2010-03-11.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jön a tavasz

Aranyosi Ervin: Jön a tavasz

Jégcsap cseppje csöppen
foszladozó hóra,
Nem gondol a róka
most ennivalóra.
A párját keresi
erdőn a kis ravasz!
Nászra vár a vére,
közeleg a tavasz.

Aranyosi Ervin © 2010-02-28.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Esőcsepp – gondolatok


Aranyosi Ervin: Esőcsepp – gondolatok

Sötét felhő fenn az égen,
esőcseppek megszülője,
dédelgette picinyeit,
ahogy elvárhatjuk tőle.

Ám egy furcsa pillanatban
egy eső csepp esni kezdett
útnak indult a föld felé,
ez volt a vég, s ez a kezdet.

Ahogy jött az égi csúszdán
átjárta Őt a félelem:
– amikor majd földet érek
véget érhet az életem?

Félt nagyon a fájdalomtól,
– jaj csak keményre ne essek,
legyen hosszabb az életem,
szép, gömbölyű csepp lehessek.

De a világ ily magasból,
olyan rút és zord, kegyetlen,
– Napsugár is felszáríthat,
Föld magába szívhat engem.

Mit érzek majd, ha leérek,
lelkem mélyén ürességet?
Vagy kis testem szerteloccsan,
s ez az élet így ér véget?

És ahogy így gondolkodott,
lassan véget ért az útja,
Csobbanással befogadta,
egy parasztház gémeskútja.

Fenn a felhő magasában,
másik csepp is útnak indul.
Arcocskáján mosoly játszik
apró szelek szárnyain hull.

Kicsi szíve hevesen ver.
A szemében boldog álom.
Tiszta hite, gondolata:
felfedezem a világom.

Milyen színes, milyen tágas,
mennyi szépség ami rám vár,
egy körforgás ez az élet,
s nem szakad meg soha tán már.

S ahogy lenéz tekintete
felfedez egy kis patakot,
benne millió csepp fürdik,
alkot kedves kis csapatot.

Várjatok csak, jövök én is!
Köztetek örömöm lelem.
Együtt játszunk majd napestig,
s végre lesz,  ki játszik velem.

Két part között fogócskázunk,
víg kórusunk csobogása,
vidámít majd erdőt, mezőt,
– meg a fényünk csillogása.

Cseppjeink közt halak úsznak,
megsimítjuk fényes hátuk,
szeretettel körbe fonjuk,
mi leszünk a jó barátjuk.

Csupa vidámság az élet,
leérkezzek, nagyon várom,
olyan gyönyörű az élet,
amilyen egy színes álom.

Véget ért hát hosszú útja,
sok testvére nagyon várta,
és a patak hűs vizében,
életcélját megtalálta.

Két esőcsepp, két gondolat,
talán te is észrevetted:
jobb annak, ki álmodni mer,
mint ki a sorsától retteg.

Aranyosi Ervin © 2010-01-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva