Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Színész leszek!


Aranyosi Ervin: Színész leszek!

Színész szeretnék lenni, nagy színész,
akit csodálnak, kit mindenki néz!
Ki gondolatot szárnyára emel,
és hangot adva, értőn szerepel!

Ki tükrözi, mit megírt annyi bölcs,
ki hol csak gyenge, hol pedig erős!
Aki csupán eljátssza életét,
ki világában, látja mi a tét!

Ha kell táncol és ha kell énekel,
akit mások világa érdekel,
akinek fontos lesz a szeretet,
és ezért játszik ezer szerepet.

De az leszek mindig, aki vagyok,
a szerepekhez lelkemből adok.
A vidámságot komolyan veszem,
az életem a színpadra teszem.

Kívülről fújok könyvnyi szöveget,
lágy dallam szárnyán szállok majd veled,
Dalommal szíved élesztgetem,
hogy életed, a percben szebb legyen!

Leszek komor, vagy leszek komikus,
leszek szétszórt, leszek harmonikus,
leszek naiv, ki tán mindenhez ért,
ki megharcol a vágyott sikerért.

Ki azt teszi, mi lelkéből fakad,
és megmutat, mert az a feladat!
Színész leszek, egy nagy színész, tudom,
s már elindultam a vágyott úton!

Tanulom hát, hogy a legjobb legyek,
hogy szeressenek majd az emberek!
Hogy nevem hallva felkapják fejük,
akit nézni mindig lesz idejük!

Színész leszek, egy áldott jó színész,
ki életére, ha egyszer visszanéz,
büszkén vállalja összes szerepét,
mert így szórta szét a szeretetét!

Aranyosi Ervin © 2023-07-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hej, ha veréb lennék!


Aranyosi Ervin: Hej, ha veréb lennék!

Verebek ugrálnak a diófaágon,
fényes jókedvüket igen csak csodálom!
Nem aggasztja őket, hogy mit hoz a holnap,
egész világukat így találják jónak.

Csiripelésüktől felébred a lelkem,
tán repülnöm kéne, vígan útra kelnem?
Megkeresni néhány jókedvű barátot,
s elmesélni nekik, a szemem mit látott.

A szívem mit érzett, a fülem mit hallott,
mikor a világom önmagáról vallott.
Amikor rájöttem: – egyszerű az élet,
és hogy minden lélek szabadabban élhet.

Hej, ha veréb lennék, verset csiripelnék,
a többi verébben közönségre lelnék,
aztán meghallgatnám mások költeményét,
miként csillogtatja költői erényét.

Aztán tovaszállnék, s elmondanám újra,
míg a többi veréb szépen megtanulja.
Együtt csiripelnénk tovább azt a verset,
élvezve, hogy lelkünk békét ünnepelhet.

Hej, ha veréb lennék a diófaágon,
folyton csiripelnék, mindig, s mindenáron!

Aranyosi Ervin © 2019-07-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva