Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A félelem remetéjéhez


Aranyosi Ervin: A félelem remetéjéhez

Minden tudás ott van már előtted,
odatették az orrod elé.
A késztetés hiányzik belőled,
mert nagy teher vár, s te rokkansz belé!
A félelem, a rettegés tapos meg,
mellkasodon nő már a nyomás,
s attól is félsz, hátha kiröhögnek,
az érzéseid nem ismeri más!

A nem tudás, az nem kínozhat téged,
a tudatlanság inkább nem zavar,
csak ne érezd a tehetetlenséget,
mely lelked mélyén gyakran felkavar!
Hát otthon ülsz, de ez a tett halála,
és eltereled a figyelmedet.
Bár tenni kéne végre-valahára,
de lógatod csak tenni kész kezed.

A lábad sem visz oda, hova kéne,
gyökeret vert benned a félelem,
a lustaság a gyengék nagy erénye,
s ez benned megvan, s mára végtelen!
Lesz valahogy, hisz eddig is megvoltál,
és átvészelted egész életed,
a semmittevés talán jobban szolgál,
úgysem lesz gazdagabb a lét veled.

Minek tudás, mely rettegésbe kerget?
Legjobb a mély, érzéketlen közöny!
Nem írsz magadnak élőn történelmet,
ne kelljen átlépni a saját körön!
Remete vagy, távol a világtól,
hadd történjen csak minden nélküled,
s hogy szemfedőd a fényt látni meggátol,
az sem zavar, csupán a rémület!

Aranyosi Ervin © 2021.11.24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hej, ha veréb lennék!


Aranyosi Ervin: Hej, ha veréb lennék!

Verebek ugrálnak a diófaágon,
fényes jókedvüket igen csak csodálom!
Nem aggasztja őket, hogy mit hoz a holnap,
egész világukat így találják jónak.

Csiripelésüktől felébred a lelkem,
tán repülnöm kéne, vígan útra kelnem?
Megkeresni néhány jókedvű barátot,
s elmesélni nekik, a szemem mit látott.

A szívem mit érzett, a fülem mit hallott,
mikor a világom önmagáról vallott.
Amikor rájöttem: – egyszerű az élet,
és hogy minden lélek szabadabban élhet.

Hej, ha veréb lennék, verset csiripelnék,
a többi verébben közönségre lelnék,
aztán meghallgatnám mások költeményét,
miként csillogtatja költői erényét.

Aztán tovaszállnék, s elmondanám újra,
míg a többi veréb szépen megtanulja.
Együtt csiripelnénk tovább azt a verset,
élvezve, hogy lelkünk békét ünnepelhet.

Hej, ha veréb lennék a diófaágon,
folyton csiripelnék, mindig, s mindenáron!

Aranyosi Ervin © 2019-07-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tavasz


Aranyosi Ervin: Tavasz

Ha a tél elolvad, rügy cseppen az ágra,
napfény búra borul a reszkető világra.
A szív is felolvad, már szeretni képes,
szellőn madárdal száll az élők szívéhez…

Mikor a szív ébred, büszkén, szebben dobban,
megtalálja célját a hétköznapokban.
Tavaszi szél sepri ki a nagyvilágot,
szebb jövőbe nézve dédelgethetsz álmot!

Hagyd hát felragyogni lelked tiszta fényét,
hadd mutassa neked összes szép erényét,
hadd vigyen előre, hisz teremteni képes,
szeretettel érhet a mások szívéhez.

Legyél hát a tavasz, legyél a kikelet,
és az emberiség gazdagodik veled.
Engedd lelked fényét más szívére hatni,
szeretet erejét más szívben is lakni.

Hisz csak adnunk kéne szeretetet, álmot,
újjá varázsolva a megfáradt világot,
hiszen a szeretet egyszerűn tud hatni,
sosem elvenni kell, hanem inkább adni!

Adj hát szeretetet, s észre fogod venni,
könnyű világodat boldogabbá tenni,
Visszatér majd hozzád, mi belőled árad,
sosem lesz hiányod, mindig ott lesz nálad!

Adj esélyt jó szóval, szép cselekedettel,
és versenyre kellhetsz a szép kikelettel.
mert, mikor az élet szívünkből virágzik,
megtelünk élettel, semmi sem hiányzik.

Légy magad a tavasz, a jó szél, madárdal,
ébresztgető napfény, mosolyragyogással,
hagyd, hogy a szeretet rügyet bontson végre,
hadd írja fel nevét a tavaszi égre!

Aranyosi Ervin © 2018-02-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva