Aranyosi Ervin: Az élet lépcsőjén

Aranyosi Ervin: Az élet lépcsőjén

A test megöregszik,
benne nem a lélek,
hiszem, hogy én ma is
ifjú szívvel élek!
Éppolyan lelkesen
járom a világom,
s amíg lelkes vagyok,
gyönyörűnek látom!

Nem hagyom lelkemet
öreggé facsarni,
mint a lombtalan fát,
fűrész által marni!
Keresem a szépet
a hétköznapokban,
létemet csodálom,
a kikelő magokban!

Hiszen mindig van új,
amit még nem láttam,
napjaim földjében
csillogó gyémánt van!
Szeretet tüzéből
sok erőt merítek,
életem vásznára
új filmet vetítek.

Öregszik a testem,
de nem vagyok beteg,
gyógyít a világom,
s benne a szeretet.
Belőlem is árad,
mást is boldogítva,
mások fáradt lelkét
szépen gazdagítva.

Keresem a szépet,
minden egyes napban,
s meglátom, átérzem
mesés pillanatban.
Fényes tükröt tartok,
te is lásd a szépet,
ne tegyen koldussá
téged sem enyészet!

Minden egyes új nap,
meglépendő lépcső,
egyre feljebb vivő,
szinte égbe érő.
Amikor lenézek,
tegnapomat látom,
emelkedj hát velem
te is, jóbarátom!

Ma is lét-lépcsőmön
jutok egyre feljebb,
s kapok ezer okot,
hogy veled ünnepeljek!
A szebbik oldalát
keresem a létnek,
s akarom, hogy te is
lásd életed szépnek!

Találj okot mindig,
eggyel feljebb lépni,
folytonos haldoklást
életre cserélni!
Keresd meg a módját,
hogy szépítsd világod,
s ha megleled, attól
gyönyörűbbnek látod!

Aranyosi Ervin © 2023-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva